2014. március 4., kedd

6. fejezet: Elásni a csatabárdot

Sziasztok! :) Meghoztam a mai részt is, ami a Disneyland-i kaland utáni estéről szól. Angie talán kezd jobb belátásra térni? ;)

Angelina Graham
Már besötétedett, mire hazaértünk. Az aggodalom, és az ijedtség még mindig bennem volt, éppen ezért meg sem tudtam szólalni egész úton. Mindenféle hülyeségen járt az eszem, belegondoltam abba, hogy mi történt volna akkor, ha nem találjuk meg Darcy-t, vagy ha valami baja esik. 
- Apuci! Ma is mesélsz nekem? – kérdezte a hátsó ülésen ülő kislány, mikor megálltunk a házunk előtt. 
- Nem hiszem, hercegnő. – válaszolt neki Harry, belepillantva a visszapillantó tükörbe. 
- De miért? 
- Majd anya mesél neked. 
- De én téged akarlak. 
- Öhm… - szólaltam meg halkan, de magam sem tudom, hogy miért – Nyugodtan bejöhetsz, ha gondolod. Látod, hogy mennyire szeretné. 
- Tényleg? – pillantott felém csodálkozva – Oké. Az jó lenne. 
- Akkor te olvasol nekem? 
- Úgy tűnik, hogy igen. 
- Juhééééé! – kiáltott fel Darcy, mikor kiszedtem az ülésből – Ma is itt alszol? 
- Nem hinném, hogy a te ágyadban kellene megint aludnom, nem igazán az én méretem. – kacsintott rá Harry.
- Akkor aludhatsz anyuval is. Az ő ágyában ketten is elfértek, sőt, ha nagyon hiányoznék, akkor én is beférek mellétek. – taglalta tovább a kislány, nekem pedig majdnem leégett a fejem. Még hogy az én ágyamban aludjon? Na nem! Az soha többé nem fog előfordulni, hogy ő és én egy ágyban aludjunk. 
- Édesem, nekem holnap korán dolgom van sajnos. – hajolt le hozzá, mikor már a nappaliban voltunk.
- Megint elmész? – kezdte a szomorkodást Darcy.
- Nem fogok messzire menni, akár minden nap találkozhatunk, de ma muszáj a saját házamban aludnom. 
- Nem aludhatnék akkor nálad? 
- Kicsim, holnap reggel óvoda. – vágtam közbe. Kénytelen voltam, ugyanis ismerem jól mind a kettőjüket, és Darcy addig könyörögne neki, amíg be nem adná a derekát. – Apának pedig munka, gondolom. – néztem rá Harry-re tanácstalanul. 
- Igen. – bólintott, majd ismét a kislány felé fordult – Holnap Niall bácsi, és én találkozunk a régi barátainkkal, hogy aztán újra együtt énekelhessünk. Emlékszel rájuk? 
- Ahaaa! – bólintott Darcy, még mindig szomorúan. 
- Ne szomorkodj, szépségem. Tudod mit? Holnap nem érek rá, de holnapután én megyek érted az oviba, oké? – ajánlotta fel Harry, amitől a kislány szeme egyből felcsillant, és megölelte az apját. 
- Oké! – bólogatott hevesen – Legalább az undok Ben Fields látja, hogy nekem is van apukám. 
- Ki az a Ben? 
- Egy fiú az óvodába, aki mindig csúfol. 
- És mivel csúfol? – kérdezte tovább érdeklődve Harry. 
- Hogy nekem nincs apukám. De most majd legalább láthatja, hogy igenis van. – húzta ki magát büszkén. 
- Édesem, szaladj fel a szobádba, azonnal megyek, és irány fürödni. – szóltam közbe. 
- Oké. – elindult a lépcső felé, de félúton megfordult, és az apjára mutatott – Nehogy megszökj! 
- Nem fogok. – nevetett rá Harry, majd megvárta, míg eltűnik a lépcső tetején, és felém fordult – Nem hittem, hogy…
- Hogy ilyeneken megy keresztül, mert te nem vagy itt neki? – fejeztem be a kérdését teljesen semleges hangnembe – Na ne mondd!
- Rengeteg mindent helyre kell hoznom, ugye? – nézett rám félve. 
- Ezt a kérdést inkább meg sem hallottam. – mondtam szemrehányóan. 
- Mindent megteszek. 
- Aha. Ne nekem ígérgess, hanem a lányodnak. Neki tartozol rengeteg dologgal, nekem semmivel sem. Nekem nincs szükségem semmire tőled. – vetettem oda neki, és reméltem, hogy minden egyes szavamtól még rosszabbul lett – Vagyis van… - kezdtem bele újra, mire egy kissé reménykedve nézett rám. 
- Igen?
- Szükségem van arra, hogy ne törd darabokra Darcy szívét azzal, hogy itt hagyod. Ne bolondítsd meg, és ne ígérj neki semmi olyat, amit nem tudsz betartani. Célzok itt arra, hogy ne ígérd meg neki, hogy vele maradsz, ha úgyis lelépsz. – néztem rá kőkeményen, és reméltem, hogy rájött, hogy itt magamra is célzok, ugyanis ezt már megtette velem is. Ígéretet tett, aztán csak úgy, egyetlen árva szó nélkül elhagyott. 
- Megváltoztam. – nyögte ki nagy nehezen. Úgy látszott, még a szónoklatom hatása alatt állt. 
- Mondtam már, ne nekem bizonyítsd! – húztam meg a vállamat, és elindultam Darcy után – Ha kész a fürdéssel, szólok. Addig érezd magad otthon…vagyis ne…vagyis mindegy, feltalálod magad.
Felszaladtam a lépcsőn, egyenesen Darcy szobájába, aki már félmeztelenül várt a fürdésre. 
- Gyere, szívem. Engedünk neked vizet. – mosolyogtam rá, majd a fürdőbe vonultunk, és elvégeztük a szokásos tisztálkodást. 
- Mondd csak, anyuci! – nézett rám, mikor már illatozva az ágyába fektettem – Apuci többet nem hagy itt minket, ugye?
- Édesem. Apa, és én már nem élünk együtt. Biztos van olyan kisfiú, vagy kislány az oviba is, akinek a szülei már nem együtt élnek, ugye? 
- Igen. Elváltoztak. – mondta komolyan, én pedig elnevettem magam. 
- Elváltak. – javítottam ki.
- Mert már nem szeretik egymást? 
- Valószínűleg. 
- De te, és apuci szeretitek egymást. 
- Régen szerettük, de már nem így van. Szeretem őt, mint barátot.
- Nem úgy, ahogy a herceg és a hercegnő szeretik egymást? 
- Nem, édesem. Nem úgy. – mosolyogtam rá, és megsimogattam göndör fürtjeit. 
- Pedig úgy néztetek egymásra ma. Láttam ám. – mondta mosolyogva – Úgy csak a szerelmesek néznek egymásra. 
- Jó éjt, szívem! – adtam egy puszit a homlokára, és felkeltem az ágytól – Szólok apának, de csak egy mese, rendben? 
- Rendbeeen! – kiáltotta utánam. 
Lementem a földszintre, Harry még mindig a nappaliban volt, és nézegetett valamit. 
- Menj fel hozzá, mielőtt lejön érted! – mondtam neki elég kedvesen, legalábbis a korábbi hangnemnél kedvesebben. 
- Oké, csak a régi képeket nézegettem. – mutatott felém egy albumot, amiben a három évvel ezelőtti képek voltak, pontosabban azok a képek, amiken még ő is szerepel.
- Elfelejtettem kidobni – rántottam a vállamon egyet. 
- Óhhh. – nézett ismét csalódottan, majd felkelt, és felment az emeletre. 
Nagyon reméltem, hogy ma nem fog elaludni Darcy mellett, mert semmi kedvem holnap is őt látni kora reggel. Mondjuk talán tényleg dolga van, és mindenképpen haza kell mennie, ha holnap dolgozni akar. A kanapén ülve lapozgattam az egyik magazint, amiben már cikkeztek arról, hogy a One Direction tagjai, egytől-egyig ismét Londonban vannak, hogy újra összeálljanak. Nahát…Ezt miért nem tudtam előbb elolvasni? Akkor talán nem ért volna ennyire hirtelen, hogy itt van a városban, sőt vissza is költözik. 
- Elaludt! – hallottam meg a hangot mögöttem.
- Ilyen gyorsan? 
- Már a mesekönyv második oldalánál kidőlt. 
- Nagyon elfáradt ma. – bólintottam.
- Na, akkor én megyek is. Nem akarok zavarni. – mondta, majd öltözködni kezdett. Én csak bólintottam egyet, majd valamilyen ötlettől vezérelve, hangosan megszólaltam:
- Nem maradsz még egy kicsit? 

Harry Styles
Bingó! Azt akarja, hogy maradjak! 
- Tényleg? – kérdeztem vissza meglepetten. Vagyis csak játszva a meglepettet, mert legszívesebben ordítani tudtam volna örömömben. 
- Aha. Biztos éhes vagy, mondjuk nincs itthon kaja, de rendelhetünk. – hadarta. Akkor szokott ilyen lenni, ha izgult. Ebben sem változott. 
- Oké. Jó ötlet. – helyeseltem gyorsan, mielőtt meggondolja magát – Mire fel ez a nagy barátkozás? – kérdeztem meg mégis. 
- Hát…öhm…meg kell beszélnünk, hogy mi legyen Darcy-val. Úgy értem, ha tényleg itt maradsz, akkor gondolom, látni akarod. De dolgozol is közben, meg én is dolgozom, szóval jó lenne megbeszélni, hogy hogyan legyen ez az egész dolog. 
- Aha. – bólintottam mosolyogva. Tudtam jól, hogy mindezt most találja ki. 
- Meg gondolkoztam, és mégse utálhatjuk egymást. Darcy miatt el kell ásnunk a csatabárdot. 
- Egyetértek. – bólintottam. Nem akartam mondani, hogy eddig sem én kezdtem a veszekedéseket, de nem szerettem volna rontani a helyzeten. Tudom jól, hogy soha senkivel nem áll le veszekedni, csak én tudtam kihozni belőle mindig, és ez most sincs másképp.
Rendeltünk kaját, és egész jól elbeszélgettünk Darcy-ról, meg arról, hogy ezentúl, minden héten aludhat majd nálam, ha nem lesz éjszakába húzódó stúdiózás. 
- Örülök, hogy ilyen jól el tudunk beszélgetni. – mondtam, mikor a kanapén ültünk, és vártuk a vacsorát.
- Én is. – mosolygott rám. Végre sikerült elérnem, hogy felfelé íveljen a szája. – Itt a vacsi! – pattant fel, mikor csengettek, és az ajtóhoz szaladt. Nagy lendülettel tépte fel, majd lefagyott, mikor meglátta, hogy ki áll az ajtóban. Mikor rájöttem, hogy nem is a vacsorát hozták meg, hanem valaki más jött, éreztem, hogy kezd forrni bennem a düh, és neki tudnék menni az érkezőnek. – Chad! – nyögte ki Angie – Mit keresel itt?
- Korábban el tudtam szabadulni, és arra gondoltam, hogy beugrok egy kicsit. – mondta a férfi, és beljebb sétált, majd észrevett engem – Ó! Harry!
- Chad! – intettem neki egy színlelt mosollyal – Én már menni készültem, csak elolvastam Darcy-nak az estimesét. – mondtam, majd elindultam az ajtó felé – Jó szórakozást! – tettem még hozzá, miközben végig Angie-t néztem. Nem akart a szemembe nézni, de fél szemmel azért rám pillantott. Vajon bánja, hogy Chad hazaért? Elvégre az ő ötlete volt, hogy maradjak, és hogy vacsorázzunk együtt. Na mindegy. Már ez is jelent valamit, és nagyon remélem, hogy jót.

8 megjegyzés:

  1. jaaaaaj ez nagyon jo:) es orulok hogy nem sietteted el hogy harry vissza szerezze abbiet:)) imadom.es ezen a kiscsajt megzabalom:D elvaltozni sirok:Ddd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziii :) igen, Darcy-t próbálom minél "Harry-sebbre" alkotni :D

      Törlés
  2. De jóó..isteneeeem *-*
    Nagyon jó úton halad Harry babaaaa :D és Darcy milyen ennivaló :33
    Le a kalappal..fantasztikusan fogalmazol és...és....nemtudok mit irni annyira a hatásod alatt vagyok :D :33
    Csók
    Nessa xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm Nessa :) aranyos vagy. jól esnek a szavaid :)

      Törlés
  3. Nagyon jó lett. :DD
    Főleg a Harry szemszög. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szuper lett, kár hogy a végén Chad belerondított a dologba :DD pedig nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lett volna a vacsijuk :D na mind1 :DD
    már nagyon várom a kövit.. :33 xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) hát igen. muszáj volt megzavarni őket :D ilyen egyszerű nem lehet a történet :D

      Törlés
  5. Jó volt olvasni ezt a részt. Például azért, mert talán ezzel Harry és Angie kicsit közelebb kerültek egymáshoz. Az a Chad egyáltalán nem szimpatikus. Jó mondjuk egyszerűbb is lenne Hazznak ha Angelinának nem lenne új ,,szerelme". Mármint egyszerűbb lenne visszaszereznie.
    Skys

    VálaszTörlés