2016. május 29., vasárnap

57. fejezet: Mielőtt késő lesz

Sziasztok! Habár nem igazán jeleztek vissza, hogy még olvassátok-e a blogot (tisztelet a kivételnek), meghoztam a legújabb részt. Ez egy elég unalmas fejezet lett, inkább csak Emily gondolataiba tekinthetünk be, de ígérem, hogy a következő rész már sokkal jobb lesz.
Ha minden igaz, akkor már nagyon a végén járunk a történetek, csupán két-három rész van hátra. Legalábbis úgy tervezem! ;) Aztán jön az új történet, amiről több részletet is megtudhattok a blog Facebook oldalán.

Emily Cook 
Suli után loholva siettem Jade háza felé, szinte alig láttam az arcomba csapódó hópelyhektől. A járásomat pedig megnehezítette az is, hogy a bokáig érő hóban szinte estem-keltem, illetve december lévén már korán sötétedett. Már hetekkel ezelőtt leesett az első hó, és azóta szinte megállás nélkül csak szakadt. Ha ez nem lett volna elég, ma reggelre még a szél is feltámadt. A szokásos hideg most olyan volt, mintha apró kis pengék szurkálták volna az arcomat, pedig csupán a szemem állt ki az öltözékem alól. 
Hiába takarították folyamatosan az utakat, akkora mennyiség esett, hogy lehetetlen volt teljesen tisztára pucolni őket. 
Szerencsére már csak pár nap volt a téli szünetig, így nem sokat kellett kibírnunk a szabadban ebben az időben. Abban biztos voltam már most, hogy a szünet alatt egy napot sem fogok a házon kívül tölteni.
Lényeg a lényeg, hogy nem mertem kocsiba ülni, hiszen tényleg elég rosszak az utak. Nem magamban nem bíztam, csupán rengeteg a felelőtlen sofőr az utakon, és a balesetek napról-napra megszaporodtak a havazás miatt. 
Mikor a sarkon befordulva végre megláttam Jade-ék házát, minden erőmet összeszedve, szinte futottam az ajtóig, és a két lefagyott, kesztyűs kezemmel dörömbölni kezdtem. 
- Te jó ég! - kiáltott fel Jade, mikor meglátott a küszöbön toporogva.
- Engedj már be! - szinte úgy taszítottam félre, utat törve magamnak. 
- Hogy nézel ki? - nézett rajtam végig barátnőm, miközben levedlettem magamról a több réteg ruhát, majd lekuporogtam a kandalló elé, amiben forró tűz ropogott. 
- A hátsóm is befagyott! - dideregtem, kezeimet a tűz felé tartva.
- Gyalogoltál? - úgy nézett rám, mintha teljesen bolond lennék. 
- Megőrültél? - nevettem rá – Dehogy! Busszal jöttem, az meg két utcával messzebb áll meg. 
- Miért nem jöttél kocsival? 
- Nem igazán akartam vezetni ilyen időben. - húztam el a számat. 
- Oké. - bólintott, és leült mellém – Viszont akkor hogyan megyünk el ruhát venni? Az én kocsim szerelőnél van. 
- Ezért hívtál ide? - egyből észhez tértem, és átláttam rajta.
- Pénteken lesz a bál. Végzősök vagyunk, és végre miénk a téli bál. - lelkendezett. Az iskolánkban minden évben rendeznek egy téli bált, ahol csupán csak az adott év végzősei vehetnek részt.
- Nem érdekel. Mondtam, hogy nem megyek el. Minek menjek?
- Milly! - nézett rám könyörögve, mintha meghatna vele – Kérlek! Annyira jó lesz. Kérlek!
- Mit nem értesz azon, hogy nem? - kezdtem ideges lenni.
- Van rá ésszerű magyarázatod? - makacskodott tovább.
- Nem is egy! - vágtam rá egyből. 
- Méghozzá? 
- Méghozzá az, hogy utálok az osztálytársainkkal lenni. Utálom őket, és ők is engem. 
- Ez hülyeség. 
- Miért lenne az? Hidd el nekem, hogy Bree és a kiskutyái kihasználnák az estét, hogy engem szivassanak. Én pedig nem vagyok vevő rá.
- De én ott leszek veled. - fogta meg a kezemet – Ahogy a suliban is. Ott leszünk egymásnak.
- Neked ott lesz Liam. - néztem rá szomorúan – Nekem meg nincs senkim, akivel mehetnék. 
- Hát erről van szó? - mosolyodott el kedvesen. 
 - Erről. Nem akarok ott ülni egész este egyedül. Így is nyomorultul érzem magam, nem akarom még tetézni is. 
- Ha már itt tartunk... Nem beszéltél vele? - kérdezte óvatosan. 
- Kivel? - tettettem, mintha nem tudnám, hogy kire céloz. 
- Na, vajon kivel? - húzta fel a szemöldökét. 
- Nem akarok beszélni vele. - tekertem meg a fejemet.
- Milly. Csak kínzod magadat, és őt is. Két hónapja nem állsz vele szóba, azóta olyan vagy, mintha mi sem történt volna. Viszont én ismerlek, mindenkinél jobban, és tudom, hogy szenvedsz. Harry pedig... Ne akard tudni, hogy milyen.
- Hát nem is akarom. - rántottam meg a vállamat – A nevét meg ne mondd ki, kérlek! 
- Látod? Nem bírod ki, ha a nevét hallod, és ha róla beszélek. Mert rohadtul szenvedsz nélküle. 
- De vele még jobban.
- Ugyan már. Nem is voltatok együtt igazán. Nem tudhatod, hogy milyen lenne. 
- Letagadna, megcsalna... - soroltam. 
- Ugyan már... Ezt a letagadást már tisztáztátok, nem? - kérdezte felhúzott szemöldökkel, én pedig csak bólintottam – A megcsalást meg nem igazán mondanám megcsalásnak. 
- Akkor minek mondanád? 
- Nem voltatok együtt, mikor azzal a pincérnővel kavart. Sőt... Ő szingli volt, neked volt pasid. Te is csókolóztál Dylan-nel, miközben vele randizgattál. 
- Ez azért... - kezdtem védekezi, de nem tudtam. Erre már én is számtalanszor gondoltam, de mindig magamnak adtam igazat. Harry már nem egyszer bántott, és miért is lenne ez másképpen ezek után?
- Ez azért, mi? - kérdezte Jade – Ez azért nem ugyan az? Vagy mi? 
- Nem tudom, Jade! Nem akarok sérülni. Látod, hogy mennyire idióta vagyok. Megbíztam benne, aztán Dylan-ben, aztán megint benne. - nem tudtam kimondani a nevét – Aztán pofára estem. 
- Azért, mert nem beszélsz vele.
- Nem is akarok. 
- Pedig megígérted neki, azt mondtad, hogy időre van szükséged. Szerintem ez a két hónap bőven elég volt. El fogod veszíteni. 
- Már régen elveszítettük egymást. - legyintettem felé – Sőt... Szerintem sosem voltunk egymáséi. 
- Dehogynem. - mosolygott barátnőm – Mindig is egymáshoz tartoztatok. Egymás nélkül semmik sem vagytok. 
- Kösz. - nevettem rá kínosan. 
- Nem úgy értem. Sokkal inkább arra célzok, hogy elvesztek egymás nélkül. 
- Ugyan már! - emeltem fel a hangomat – Fiatalok vagyunk. Szerinted örökkön-örökké együtt lennénk? Ez csak egy tini szerelem. 
- Nem vagy már tini, felnőttünk. Lehet, hogy szeretnél az lenni, de próbálj meg felnőtt fejjel gondolkodni. Tényleg nekem kell a „használ a fejedet” dologról szónokolnom? Pont neked? Mikor mindig te voltál kettőnk között az okosabb, és a felelősségteljesebb? 
- Jade, én... - kezdtem, de nem engedte, hogy befejezzem. 
- Egyszer élünk, Milly! Örökre bánni fogod, ha legalább nem beszélsz vele.
- Nem tudom. 
- Nem fog örökké arra várni, hogy mikor szánsz rá egy kis időt. Ne kínozd tovább se őt, se magadat.
- Honnan tudod, hogy ő annyira szenved? - néztem rá kérdőn. 
- Rettentően szenved. Sokszor találkozok vele, mikor Liam-mel vagyok. Nem kérdez rólad, de célozgat, és reménykedve várja, hogy üzensz velem valamit. 
- És... Megint... Megint iszik? - kíváncsiskodtam.
- Nem. - mosolygott Jade – Nem iszik. Reménykedik benne, hogy végre találkozhat veled. Miattad tartja magát, a remény miatt. 
- Oké. - bólintottam.
- Mi oké? - nézett rám kérdőn Jade. 
- Beszélni fogok vele.
- Tényleg? - mosolygott rám.
- Igen, de nem most rögtön. Beszélni fogok vele hamarosan, csak adj időt, amíg felkészülök rá. 
- Nem volt elég ennyi idő? 
- Nm igazán, ugyanis eddig nem terveztem, hogy találkozok vele. - húztam el a számat. 
- Oké, de ne halogasd olyan sokáig. Nem hiszem, hogy hónapokig arra fog várni, hogy megbocsáss neki. 
- Na, állj! - tettem fel a kezemet – Nem azt mondtam, hogy összeborulós jelenet lesz. Nem tudom még, hogy mi lesz. Majd ott és akkor kiderül. 
- Oké. - adta meg magát Jade – Az is valami, hogy beszélsz vele. De térjünk vissza a bálra! - váltott témát, és felpattant mellőlem.
- Nem megyek el. Nem fogok gyertyát tartani nektek. - makacskodtam.
- Mi lenne, ha én lennék a párod? 
- Mi van? - néztem rá zavartan. 
- Liam amúgy sem rajong ezért a bálozós ötletért. Nem mondja, de látom rajta. Tudom, hogy nem érezné jól magát, meg abban is biztos vagyok, hogy nem tudnánk nyugodtam bulizni egy-két rajongó miatt. Mi lenne, ha mi ketten mennénk csak? 
- Nem is tudom, Jade! - tekertem meg a fejemet. 
- Menjünk el ruhát venni, és meglátjuk, hogy mi lesz. Talán te is találsz magadnak, és akkor megjön a kedved is. Addig is gondolkozol az ajánlatomon. Rendben? - kérdezte, én pedig csak bólintottam. Úgysem tudnék ellene győzni. 
- És mivel akarsz menni? Mert én biztos, hogy nem buszozok. Ki sem lépek a házból, amíg apám nem jön értem munka után. 
- Olyan ünneprontó vagy! - duzzogott Jade – Akkor nézzünk meg neten pár ruhát, aztán ha találunk jót, valamelyik nap elmegyünk az üzletbe, és megvesszük. 
- Oké! - bólintottam unottan. 
- Hozom a laptopot, és forró csokit! - ugrált örömében Jade, és kirohant a nappaliból. 
Én csak bámultam a lobogó tüzet, és azon kattogott az agyam, hogy nemsokára beszélnem kell Harry-vel. Mielőtt tényleg késő lesz. 

2016. május 22., vasárnap

56. fejezet: Őszinte magyarázat

Sziasztok! :) Remélem, hogy kezdtek visszatérni lassan az oldalra, és olvassátok a történetet! :) Itt a legújabb fejezet, ami elég izgis lett, és ismét egy függő véggel ért véget, de ígérem, már nincs sok hátra a történet végéig.

Ne feledjétek el lájkolni a blog Facebook oldalát, ahol már van egy-két érdekesség az következő történetről is! ;)

Emily Cook
Másnap már kora reggel egyeztettem Dylan-nel, és megbeszéltük, hogy délután átjön, hogy elbeszélgessünk egy-két dologról. Például, hogy mi volt az a fénykép, amit tegnap este küldött. El sem tudom képzelni, hogy mi történhetett, és felettébb nyomasztott a dolog. Vajon tud arról, hogy Harry és én hogyan állunk egymással? Ha nem is, akkor most végre tiszta vizet önthetünk a pohárba. Csak sikerüljön az, amit elterveztem... Vagyis terveztünk.
- Szia! - köszöntem, mikor ajtót nyitottam neki. 
- Szia, szépségem! - köszönt vidáman, és miután belépett az ajtón, egyből lenyomott a számra egy csókot. Ezzel nagyon meglepett, és kissé frusztrálva is éreztem magam. 
- Gyere beljebb! - engedtem neki utat, ő pedig egyből a nappali felé vette az irányt. 
- Miről lenne szó? - mosolygott felém, miközben leültem mellé. Ez az egész nagyon hasonlított a tegnap reggeli beszélgetéshez, de csak reménykedni tudtam benne, hogy végre le tudok zárni mindent Dylan-nel. 
- Öhm... - kezdtem kissé félve – Nem is tudom, hogyan álljak neki. 
- Baj van? - fogta meg a kezemet. 
- Beszélnünk kell kettőnkről. - böktem ki végül, és a szemébe néztem. Az arca egy pillanatra megfeszült, de mintha nem lepte volna meg, hogy ezt mondtam. 
- Igen? - biztatott, vagyis próbált olyannak tűnni, mint aki biztat. Aztán ahelyett, hogy nekiállhattam volna a monológomnak, folytatta a beszédet. - Én is szerettem volna erről beszélni veled. - mosolygott, de valamiért nagyon furcsa volt – Szerintem elértünk végre a kapcsolatunknak ahhoz a pontjához, ahol kimondhatjuk egymásnak, hogy mit is érzünk. Márpedig én nagyon szeretném már kimondani neked. Éppen erről beszélgettünk tegnap Harry-vel is. - mesélte beleéléssel, és tudtam, hogy most mire akar kilyukadni. 
- Tényleg? - kérdeztem rá, de egyáltalán nem voltam meglepve, hogy felhozta Harry-t. Tudtam nagyon jól, hogy mire készül. 
- Igen. Gondolom meg is lepődtél a képen, amit küldtem. Kicsit iszogattunk, és lőttem egy szelfit magunkról. Gondoltam, örülni fogsz, hogy ilyen jól kijövünk egymással. - folytatta tovább, és én tudtam, hogy hazudik. 
- Hát... Eléggé meglepett. 
- Gondoltam. De aztán ott kellett hagynom őt. Muszáj volt. - nevetett, miközben a szemöldökét húzogatta. 
- Miért? - tettettem, mint aki semmit sem ért. 
- Mert ott volt az a pultos csaj. - mondta ki, szavaival pedig megforgatta a láthatatlan kést a szívemben. 
- Igen? 
- Aha. Totál rá volt kattanva, vagy inkább egymásra voltak kattanva. Flörtöltek, én pedig nem akartam zavarni. Harry végül is hangosan kijelentette, hogy miket művelne vele az ágyban, a csajnak pedig nagyon tetszett a dolog. - élvezettel mesélte az előző este történteket – Ezért ott is hagytam őket, és biztos vagyok benne, hogy szép estéjük volt. - kacsintott rám, én pedig csak egy savanyú vigyort eresztettem meg felé. 

Harry Styles 
- ...és biztos vagyok benne, hogy szép estéjük volt. - hallottam az irritáló hangot a konyhából.
Na jó! Eddig bírtam hallgatni a süketelését. Igaz, hogy nem így beszéltük meg, de muszáj volt közbelépnem, mielőtt teletömi Milly fejét minden hülyeséggel. 
- Én meg abban vagyok biztos, hogy egy seggfej vagy! - mondtam utálattal, miközben szinte berontottam a nappaliba, ahol Milly és az a seggfej Dylan ültek. 
- Te mit keresel itt? - kapkodta köztem és Milly között a tekintetét. Látszott rajta, hogy meglepődött, de egyszerre volt zavarban, és dühös is. 
- Tudtam, hogy hazugsággal akarod rávenni Emily-t, hogy téged válasszon helyettem. 
- Te miről beszélsz, haver? - nevetett vérvörös arccal. 
- Arról, hogy még tegnap este eljöttem Emily-hez, és elmondtam neki mindent a tegnapi napról. 
Utolsó mondatomra nagyot nyelt, és látszott rajta, hogy nem tud kihátrálni a hazugságaiból. 
Valóban így volt, ahogy mondtam. Még tegnap este felhívtam Milly-t, de nem vette fel. Tudtam, hogy rettentően haragszik rám, ezért kockára téve az életemet, eljöttem hozzá. Szerencsére az anyja nyitott ajtót, az apja pedig itthon sem volt. El sem tudtam képzelni, hogy mit kaptam volna a képembe, ha őt itthon találtam volna. De muszáj volt találkoznom Milly-vel. Nem veszíthetem el többet. Az anyukája szerencsére felengedett hozzá, és sűrű bocsánatkérések közepette el tudtam neki mondani, hogy a seggfej Dylan mit csinált, és mivel próbált átverni. Nehezen tudtam meggyőzni, hiszen szinte forrt a dühtől, de meghallgatott, majd végül belement abba a játékba is, hogy buktassuk le Dylan-t. 
- Na, és azt is elmondtad neki, hogy a pultos csajt a bárban dugtad meg? - csillant fel Dylan szeme, és tudta, hogy talán esélye lesz fordítani a helyzetén. 
- Tessék? - nézett felém Milly apró, zavart mosollyal, majd újra a seggfejre nézett – Ezt honnan vetted? 
- Mert láttam. - állt szembe a barátnőmmel, és egyből megváltozott a hanglejtése – Elismerem, hogy le akartam koptatni rólad, ugyanis megőrjít ez a helyzet. Látlak vele az újságokban, a net veletek van tele. Más nem tudja, hogy te vagy az, de én igen. Velem vagy, közben pedig vele mászkálsz, meg randizgatsz. 
- Éppen erről akartam veled beszélni már napok óta... - hajtotta le a fejét Milly, a seggfej pedig kihasználva az alkalmat, megeresztett egy gúnyos mosolyt felém.
- Hadd fejezzem be! - állította meg, és folytatta a tegnap esti beszámolóját. Kezdtem kétségbe esni, mert tudtam, hogy ebből rosszul fogok kijönni. 
- Oké. 
- Tehát... Valóban leitattam, mert tudtam, hogy problémája van az alkohollal. Tudtam, és muszáj volt kihasználnom. Ő whiskyt ivott, én pedig teát, hogy át tudjam verni. A pultos csaj is besegített, mert őt is beetettem, hogy bejön Harry-nek. De mint az kiderült, tényleg bejött neki, hiszen nem is kellett sokat innia, hogy meg akarja fektetni. Mikor láttam, hogy forr köztük a levegő, és csak mi ketten voltunk vendégek a bárban, leléptem, és otthagytam őket kettesben. Természetesen muszáj volt megbizonyosodnom arról, hogy bejött-e a tervem. Visszamentem, és mit láttam? A meztelen pultos lányt az egyik asztalon döngeti a mi kis kaszanovánk. - fejezte be a beszédet, én pedig kaptam egy újabb gúnyos mosolyt. Tudta, hogy nyert. 
- Ez... Ez igaz? - szólalt meg halkan Milly. Lassan fordult felém, és rám nézett, ugyanis egész eddig a padlót bámulta. 
- Ez nem teljesen igaz. - védekeztem egyből, majd tettem felé egy lépést, de ő felemelte a kezeit, és hátrálni kezdett. Ismerős helyzetbe csöppentem. Akkor volt ilyen, és akkor nézett rám így, mikor először találkoztam vele a nyaralás után a hétvégi házban. 
- Nem teljesen? - szólalt meg lekezelő hangnemben Dylan – Hogy lehet nem teljesen megdugni valakit? - nevetett, Milly pedig elkezdett sírni. 
- Ne sírj! - léptem újra felé, és megragadtam a vállait – Kérlek, ne sírj! Nem csináltam semmit sem. Nem feküdtem le vele. 
- Akkor melyikőtök hazudik? - ordította el magát, amivel engem és a seggfejet is meglepte. 
- Egyikőnk sem! - hajtottam le a fejem, és tudtam, hogy muszáj őszintének lennem vele. Így talán van esély. - Amit elmondott, az mind igaz. Kivéve az, hogy lefeküdtem vele.
- Most azt mondod, hogy rosszul láttam, amit láttam? 
- Nem. Nem láttad rosszul. - intettem felé idegesen, és közel álltam hozzá, hogy bevágok egyet a két szeme közé. 
- Akkor? - szólalt meg újra Milly. Gyűlöletet láttam a szemében. 
- Tudod, hogy hogyan állok az alkohollal. Mikor ez a rohadék elkezdte ecsetelni, hogy milyen jól megvagytok, és tervezitek a következő randit, innom kellett. Csábított, és nem tudtam megállni egynél. Leittam magam, és ő otthagyott. Kettesben hagyott a csajjal, akit előtte rám állított. 
- Az, hogy részeg voltál, még nem kifogás. - motyogta haragosan Milly. 
- Nem is kifogást keresek. - ráztam meg a fejemet – Tényleg csókolóztam vele, és elkezdtük egymást levetkőztetni, de aztán észbe kaptam. Láttad, hogy mennyit ittam, nem? Láttad, hogy milyen állapotban voltam, mikor este eljöttem hozzád. Hulla részeg voltam, de eszembe jutott az, hogy itt vagy nekem te. Ezért leállítottam a csajt, és ő megértette, hogy nem tehetem meg, mert mást szeretek. Téged szeretlek. Mindennél jobban. 
- Blablabla. - szólalt meg megint Dylan – Nem fejezed még be a hazudozást? 
- Ez az igazság, te seggfej. - ordítottam rá, és megindultam felé. 
- Elég!!! - kiáltott fel Milly – Kifelé! Mind a ketten tűnjetek el! Most! 
- Milly! - szólaltam meg kétségbeesetten. Tudtam valahol mélyen, hogy ez lesz a vége, de most tudatosodott bennem. 
- Menjetek! - mondta ismét, majd az ajtó felé mutatott, és elsírta magát újra. 
- Beszéljük meg! - próbálkoztam újra. 
- Idő kell! Időre van szükségem. - bizonygatta, de nem nézett rám. 
Mind a ketten kiléptünk a házból, nekem pedig ekkor durrant el az agyam. A seggfej Dylan felé fordultam, és mielőtt újabb gúnyos megjegyzést tehetett volna, bevágtam neki egyet a képébe. Miután elterült a földön, felhúztam a grabancánál fogva, és kapott még egyet, aztán magára hagytam.

2016. május 16., hétfő

55. fejezet: Csábítás

Sziasztok! :) Nagyon régen jöttem már résszel, és tudom, hogy egyre kevesebben is tartotok ki ezért már a blog mellett és mellettem. De azért én hoztam egy részt, mert volt egy kis időm. Aki még kíváncsi, és itt van, az olvassa el, és írjon véleményt! :)

Harry Styles
A látásom teljesen elhomályosodott, szinte semmit sem láttam, és alig fogtam fel, hogy mi történik körülöttem. 
- Még egyet! - mutattam a csapos lánynak, aki rettentően szexi volt a mini nadrágjában, és az apró kis pántos felsőjében, amiből kilógott a hasa. Legszívesebben beletúrtam volna a hosszú, lobogó szőke hajába. Leszabtam róla a ruhát, és addig szexelnék vele, amíg nem sikongat a gyönyörtől.
- Hát akkor hajrá! - hallottam meg a hangot magam mellett, és furcsán néztem felé. Akkor esett le, hogy mit is keresek itt, és kivel vagyok éppen. Milly seggfej pasija még mindig mellettem ült, és ahhoz képest, hogy jó pár felest megittunk már, ő elég józannak tűnt. 
- Mi van? - néztem fel a srácra. 
- Vidd haza, és dugd meg! - győzködött. 
- Hangosan kimondtam, hogy mire gondoltam? - lassan és kimértem beszéltem. De valójában az alkohol miatt esett nehezemre a dolog. 
- Talán túl hangosan is. - nevetett, és lehúzta a pohara tartalmát, fejével pedig a csaj felé mutatott, aki közben engem méregetett. Nézéséből úgy tűnt, hogy nagyon is tetszik neki az ötletem, és hogy mit csinálnék vele az ágyban. A gondolattól, és attól, hogy újra végigjátszottam a fejemben a dolgot, hirtelen megmozdult valami a gatyámban, és rámosolyogtam. Ő csak beleharapott a szájába, és szinte levetkőztetett a szemeivel. - Nekem úgyis lépnem kell, neked meg sok szerencsét. Kapd el, mert ez a csaj egy igazi vadmacska. - kacsintott rám, majd letett egy halom pénzt a pultra. 
- A haverod itt hagyott téged egyedül? - lépett oda a pénzért a pultos lány, és hatalmas kék szemeivel csábosan pislogott rám. 
- Ja, mennie kellett. De amúgy nem igazán a haverom. - válaszoltam, mintha meg sem történt volna a pár perccel ezelőtti flörtölés. Percekig nem is szóltunk egymáshoz, én iszogattam az utolsó pohár piámat, ő pedig törölgette a pultot, de persze pont úgy, hogy a melleit az orrom alá dugta. Minden ilyen mozdulatnál rám nézett, és várta a reakciómat. Nem éreztem magam zavarban, tartottam a szemkontaktust, legtöbbször pedig úgy mértem végig őt a szeme láttára, mintha egy darab ruha sem lenne már rajta. Kijött a pult mögül, és rendezgetni kezdte a székeket az asztalok körül. Miközben törölgetett, úgy hajolt rá az asztalra, hogy a hátsóját felém meresztette. Micsoda segg! Hogyan bele lehetne markolni! Szexisen vonaglott az asztalok között, és lassan közelíteni kezdett felém. Letörölte mellettem is a pultot - nem mintha ezt már nem csinálta volna meg vagy százszor a másik oldalról is -, majd úgy dobta oldalra a hosszú haját, hogy azzal végigsimított rajtam. 
- Lassan indulok. - szólaltam meg, mikor már percek óta mellettem állt, és úgy tett, mintha valami makacs foltot akarna eltüntetni a pultról – Látom, lassan zárni akarsz. - néztem körül, és akkor vettem észre, hogy rajtunk kívül senki más nem volt már a bárban. 
- Ugyan... - nézett rám, és végre letette a rongyot a kezéből – Nyugodtam maradj még, engem nem zavarsz. - harapott a szájába, és még közelebb lépett hozzám. Én felé fordultam, ő pedig betolta magát a lábaim közé, és hosszú ujjaival elkezdte simogatni a combomat, majd egyre jobban haladt felfelé. Folyamatosan a szemembe nézett, és az ajkát nyalogatta, amitől megborzongtam, és egyre jobban szorítani kezdett a gatyám a lábam között. A csípőjére raktam a kezét, és egy erős mozdulattal úgy rántottam magamhoz, hogy ő egyből a nyakamra tapasztotta a száját, majd szívni és harapdálni kezdte a bőrömet. 
- Nem kerülsz bajba ezért? - kérdeztem, de nem engedtem válaszolni, mert fél pillanat alatt lecsaptam a szájára, ami olyan volt, mint a méz. Felkeltem a székről, ő pedig egyből a csípőm köré csimpaszkodott a lábaival. Így végre belemarkolhattam a seggébe, ami sokkal jobb volt, mint ahogy képzeltem. Az egyik asztalhoz vittem, és letettem rá. Kicsit sem voltam óvatos, de nem is igazán érdekelt, sőt, ha jól vettem észre, neki ez nagyon is tetszett. 
- Már úgysem jön senki, szóval azt csinálsz velem, amit csak szeretnél. - válaszolt az előbb feltett kérdésemre, és egy mozdulattal kibújt a kis pólójából, majd elterült előttem az asztalon. Kemény, és formás mellei csodás látványt nyújtottak, legszívesebben belefúrtam volna az arcomat, vagy folyamatosan tapogattam volna őket. Bomba teste volt a lánynak, olyan volt, akit minden pasi egész nap csak döngetett volna. - A hely meg az enyém, szóval bajba semmiképp sem kerülök. - folytatta, majd a nadrágomhoz nyúlt, és elkezdte kicsatolni az övemet. Én is, és ő is érezte, hogy alig férek már el az alsógatyámban. Újra megcsókoltam, mire ő a hajamba túrt. Erősen tette, nem úgy, ahogy azt megszoktam, miközben Milly-t csókoltam. Milly! Bevillant az arc, amire annyira vágytam, és amiben bármeddig el tudtam volna gyönyörködni. Hirtelen elhajoltam a csajtól, aki már majdnem megszabadított az alsómtól is, és ijedten néztem körbe. Mi a francot csinálok? Mi ütött belém? 
- Nekem...Nekem mennem kell. - toltam el magamtól az értetlen arcot vágó csajt, akinek még a nevét sem tudtam. Nekem tényleg elmentek otthonról. Az egész megint az alkohol hibája. 
- Baj van? - kérdezte aggódva a lány. 
- Ez hiba volt. Ez nem történhetett volna meg, én nem ilyen vagyok! - hajtogattam, miközben próbáltam magam rendbe rakni. 
- Ugyan, Harry! - ért hozzám, de én elrántottam a kezem – Nincs semmi baj. Az ilyen megesik. Én senkinek sem mondom el. Ígérem! Csak vigasztalni akartalak, meg hát... Ki lenne az a hülye, aki nemet mond egy ilyen ajánlatra? 
- Tessék? - kaptam felé a tekintetemet. 
- Azt hiszed, hogy nem ismertelek fel? - nézett rám nevetve. 
- Nem úgy értem... Miért akartál vigasztalni? 
- A srác, akivel itt voltál... - kezdte el mesélni, miközben felöltözött. Szerencsére nem dühöngött, hogy visszautasítottam. - Azt mondta, hogy most dobott a csajod, és felejteni akarsz, és hogy állítólag tetszem neked, mert már láttál itt. Furcsa volt az egész meséje, de mikor hallottam, hogy mit mondasz arról, hogy miket csinálnál velem... - mondta lehajtott fejjel. 
- Az csak az alkohol hibája. - vágtam rá egyből, majd rájöttem, hogy mit mondtam – Nem úgy értem. Gyönyörű, és szexi vagy, minden pasi ölne érted. De én...
- Szerelmes vagy. - mosolygott rám. 
- Az. De ez a seggfej mindent megtesz, hogy szétválasszon minket. - mondtam idegesen. 
- Menj! - mondta a lány, és biztatóan megveregette a hátamat – Csináld ki azt a barmot! 
- Köszönöm! - mosolyogtam vissza, majd kiléptem a bárból, és a kocsim felé vettem az irányt. Már elmúlt kilenc óra. Nem hiszem el, hogy nem mentem el a Milly-vel megbeszélt randinkra. Bevágódtam a volán mögé, és padlógázzal indultam neki. Alig, hogy kikanyarodtam az utcából, kék és piros fények kezdtek villogni mögöttem. Na, már csak ez hiányzott. 

Emily Cook 
El sem hiszem, hogy nem jött el, és még a telefonját sem vette fel. Hatszor próbáltam hívni, de aztán feladtam. Nem fogom zaklatni, ha egyszer nem akarja. 
Lefeküdtem a tévé elé, majd alig fél óra múlva egy üzenet érkezett a telefonomra. Megnyitottam, és nem akartam hinni a szememnek.