Sziasztok! Tudom, hogy nem péntek van, de jobbnak, és praktikusabbnak látom, ha hétfő helyett vasárnap lesz vége a történetnek. Ezzel együtt elérkezett a várva-várt rész is, hiszen végre kiderül az igazság. Ha kíváncsiak vagytok arra, hogy Louis hogyan reagál a dolgokra, akkor olvassátok el!
Ne feledjétek, hogy ezen kívül már csak két rész van, plusz az epilógus. Remélem, hogy már várjátok! Pénteken, szombaton, és vasárnap is nézzetek be, mert jön a történet vége!
Jövő héten pedig megkezdjük az új sztorit is! ;)
Jövő héten pedig megkezdjük az új sztorit is! ;)
- Parancsolj! – tettem le másnap reggel Harry elé egy tányér rántottát – A kevés étel közül ez az egyik, amit még egyszer sem rontottam el.
- Köszönöm.
- Kérsz még valamit?
- Csak azt, hogy ülj le a seggedre, és ne ugrálj engem körül. – kapta el a kezemet, és az ölébe húzott, majd lenyomott egy puszit.
- Ízlik? – néztem rá kíváncsian, mikor bekapta az első villával. Két rágás után azonban rám nézett, és elvörösödve nyelte le a falatot. – Mi van?
- Úgy tűnik, lehúzhatod a listádról ez is. – nyögte ki nehezen, én pedig kikaptam a kezéből a villát, és megkóstoltam.
- Basszus! Ez…
- Édes. – nevette el magát.
- Annyira béna vagyok. – temettem a kezembe az arcomat.
- Dehogy vagy béna. – magához ölelt, de közben mosolygott rajtam.
- Még egy rántottát sem tudok megcsinálni.
- Én akár így is megeszem, mert csak nekem csináltad. – megölelt, és én is viszonoztam.
- Harry? – a hangra azonnal szétugrottunk, és ijedten néztünk a Vic mellett álló fiúra.
- Basszus. Elfelejtettem, hogy itt vagy. – nézett Harry-re a barátnőm.
- Te mit…? – akadozott Liam szava.
- Haver! – ugrott fel Harry a székről – Ez titok, oké? Nem tudhatja meg senki sem. Legalábbis egyelőre.
- De miért nem? Amióta megismerkedtetek, odavagytok egymásért. – magyarázta Liam. Ezt tényleg mindenki észrevette?
- Louis miatt. – kapcsolódtam be – Mert…
- Szereti őt. – folytatta Harry – Amúgy te mit keresel itt? – nézett barátjára kajánul mosolyogva.
- Azt, amit te. – mosolygott, majd Vic-re nézett.
- Van kaja? De jó. – rohant Vic az asztalhoz, és belekóstolt a rántottába, de egyből ki is köpte – Mi a franc ez?
- Egy kicsit elrontottam. – mosolyogtam rá angyalian.
Vic, és én összedobtunk valami ehető reggelit, a fiúk pedig beszélgettek. Harry elmondott minden eddig történt dolgot Liam-nek, hogy tisztába legyen a helyzettel.
- Ez már talán jobb lett. – tette le Vic az asztalra a következő adag rántottát – Hogy lehet ezt egyáltalán elrontani? – nézett rám lemondóan – Ennyire szerelmes nem lehetsz.
Harry és én összemosolyogtunk, mert mindketten tudtuk, hogy igenis lehetek annyira szerelmes, sőt vagyok is.
Miután mind jól laktunk, Harry segített nekem leszedni az asztalt.
- Elmosogassak? – kérdezte.
- Tényleg? – néztem rá csodálkozva.
- Szeretem, ha rend van. – mondta büszkén, közben megszólalt a csengő odakint – Ki az?
- Szerintem Tracy jött vissza. Reggel korán lement boltba. Általában elfelejti elvinni a kulcsát. A mosogatásra visszatérve, van mosogatógép.
- A hercegnőnek kímélnie kell a kezeit? – játszadozni kezdett az ujjaimmal.
- Kuss legyen! – dobtam hozzá a törölgető rongyot.
- Szeretlek! – bújt hozzám.
- Ha nem mondod, akkor is tudom.
- Nem szeretnéd, ha mondanám? Hát jó. – játszotta a sértődöttet.
- Gyere ide! – húztam magamhoz, és lenyomtam egy csókot a szájára, de ő utána nem engedett el.
Felemelt a földről, és csókolózva mentünk vissza a nappaliba, a lábaim pedig pár centire lógtak a padló felett.
- Hadd gratuláljak! – hallottuk meg a gúnyos hangot magunk mögött.
- Louis? – nyökögtem, mikor megláttam a gyűlölködő tekintetet, egyből elengedtem Harry-t, ő pedig letett – Te…mit…?
- Én? Semmit. – mondta szomorúan, majd kicsapta az ajtót, és még hallottuk, ahogy elhajt kocsival.
- Hogy a francba kerültök ide? – nézett Harry idegesen Zayn-re, és Niall-re, akik valószínűleg Louis-val együtt érkeztek.
- Liam-ért jöttünk. – emelte fel a kezeit védekezve a szőke.
- Te idehívtad őket? – kérdeztem idegesen.
- Még akkor telefonáltak, mikor nem tudta, hogy Harry itt van. – védte meg Vic.
- Basszus! Ezt nem így akartam. – éreztem, hogy nem bírom visszatartani a könnyeimet, Harry gyorsan magához szorított.
- Nem lesz semmi baj. – nyugtatott – Majd én beszélek vele.
- Nem. Nekem kell beszélnem vele. – láttam be magamnak is.
- Hahóóóó! – rontott be Tracy vidáman az ajtón, de mikor meglátta, hogy mennyien vagyunk, rögtön lefékezett – Mi van itt? – kérdezte zavartan.
- Louis rájött. – mondtam szomorúan.
- Uhhh. – nézett sajnálkozva.
- Mi szerintem lelépünk. – szólalt meg Zayn, és Niall-re nézett.
- Én is megyek. – bólintott Liam – Harry?
- Öhm… - kérdőn nézett rám, tudtam, hogy nem akar itt hagyni.
- A helyzet az, hogy a menedzserünk hívott, és találkoznunk kell vele kora délután. – vetette közbe Tracy.
- Akkor én is megyek, de amin végeztetek, hívj! – ígértette meg velem.
- Jó! De ne beszélj vele nélkülem, oké?
- Megígérem! – nyomott egy puszit a homlokomra.
Összeszedte a cuccait, ahogy Liam is, majd két barátjukkal együtt távoztak.
- Jól vagy? – ült le mellém Vic. Én még mindig a széken ültem megsemmisülve, és egy nagy semminek éreztem magam.
- Igen. – bólintottam, de persze ez egy nagy hazugság volt. Már hogy lehetnék jól? Pont ezt akartam elkerülni. Mi lesz ebből?
A szobámba mentem, és felöltöztem valami egyszerűbe, elvégre csak a menedzserünkkel lesz megbeszélésünk. Remélem, hogy végre nekiállunk dolgozni, legalább lesz, mi elterelje a figyelmemet.
Egy pisztácia színű farmert vettem fel, és egy egyszerű fehér kardigánt, amit egy barna, kötött sállal dobtam fel.
Beleléptem a fekete topánkámba, és magamhoz vettem a barna táskámat, majd kimentem a nappaliba.
- Mehetünk. – a lányok már csak rám vártak, de most nem szóltak be, mert sokáig készültem.
Beültünk Vic kocsijába, és a menedzserünk irodájához hajtottunk.
A menedzserünket már most imádjuk, pedig alig pár napja ismertük meg. Látszott rajta, hogy szeretné, ha sikeresek lennénk, és mindent megtesz a karrierünk érdekében. A neve Samantha Connor, és a negyvenes évei elején járhat.
Mindig vidám, és mosolygós nő volt, de ma valami aggasztotta, és ez a feszültség kiült az arcára is.
- Lányok! Van egy hírem számotokra!
- Jó, vagy rossz? – kérdezte Vic. Szerintem ő is észrevette, hogy valami nincs rendben Sam-mel.
- Azt nektek kell eldöntenetek.
- Tessék? – kérdeztem, és aggódva néztünk egymásra a barátnőimmel – A folytatásról van szó? Talán nem kellünk senkinek sem?
- Pont ez az… Túl sok emberek kelletek. Én szeretném, ha a számotokra legkedvezőbb ajánlatot fogadnátok el.
- Hát ez jó, nem? – csapta össze tenyerét Tracy.
- De. De igen, ez jó. Viszont… - vett egy nagy levegőt, és folytatta az ideges fel-le járkálást az irodában - …egy kérdésem mégis lenne. Azt szeretnétek, ha csak Európa ismerne titeket, vagy az egész világot meg akarjátok szerezni.
- Az egész világot. Ez természetes. – bólintott Vic.
- Akkor meg kell tennetek egy elég nehéz lépést…
Sam folytatta a mondandóját, minket pedig minden egyes mondatával egyre jobban sokkolt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése