21. fejezet: Most senki nem zavar

Sziasztoooook! :) Meghoztam a legújabb részt, ami nagyon fog nektek tetszeni, ahogy ígértem! ;) Nagyon várom a véleményeket, és azt, hogy szerintetek mi lesz ezután Angie-vel és Harry-vel.

Angelina Graham

Hazafelé, hogy lenyugtassam magam, bementem egy bevásárlóközpontba, és vettem pár dolgot, amiből este csinálhatok valami finomat Chad-nek. Mindennél jobban szeretném vele tölteni az éjszakát, és nem gondolni a lányom idióta apjára. 

Mikor hazaértem, egyből lefürödtem, és hajat mostam, majd nekiláttam a csirke bepácolásához, és megfőztem a rizst is. Mindehhez pedig egy kevert salátát készítettem, Chad kedvenc, mézes-mustáros öntetével.

Mikor elkészült az étel, a hajam már nagyjából megszáradt a törölköző alatt, így csak ki kellett fésülnöm. Feltettem egy kis sminket, egyáltalán nem sokat, csak a szokásost, aztán egy elég csinos ruhába öltöztem fel, ami igazából csak egy szexi fehérnemű volt. Fekete csipkés, fehér selyem, fekete pöttyökkel, és rózsaszín szalag is díszítette a melltartó, és a bugyi részét is. Hozzá egy fekete combharisnyát, fekete magassarkút, és egy fekete, csipkés kis köntöst vettem fel. 

Szerintem elég szexin néztem ki, mondjuk nem igazán szoktam így öltözködni, ez nem az én világom. Remélem, hogy Chad-nek tetszeni fogok. Éppen, ahogy rá gondoltam, megszólalt a telefonom, és a kijelzőn az ő száma volt. Egyből elkezdtem izgulni, hiszen még soha nem ért hozzám úgy. Mi van, ha már azt sem tudom, hogy hogyan kell csinálni? 

- Szia, szívem! – szóltam bele vidáman – Úton vagy már? 

- Szia! Pont ezért hívlak… - kezdte, és hallottam, hogy valamit el akar mondani. 

- Mi a baj? 

- Nem tudok ma átmenni.

- Még haza sem jöttél? 

- De, itthon vagyok a lakásomon, de nem tudok átmenni ma hozzád, mert rengeteg munkám van még mára, ki sem tudok mozdulni a dolgozószobámból. Sajnálom, szerelmem, de holnap, ha lesz időm, akkor azt veletek fogom tölteni, rendben? 

- Rendben. – egyeztem bele nagy nehezen. 

- Nem haragszol? – kérdezte játékos hangon. 

- Persze, hogy nem. Csak vacsorával készültem neked. 

- De édes vagy! Tedd el, és holnap megesszük, ígérem! – bizonygatta, de nem nagyon hittem el neki, hogy holnap lesz rám ideje. Mindig csak a munka, ami az elmúlt pár hétben sokkal fontosabb volt neki, mint bármi más, mint Darcy és én. 

- Oké. 

- Nagyon hiányzol ám! Alig várom, hogy a feleségem legyél, és együtt élhessünk. 

- És akkor már lesz időd rám is? – bukott ki belőlem a kérdés.

- Persze, hogy lesz. Csak az első hetek lesznek ilyenek, amíg minden helyre áll, édesem. 

- Rendben. – bólintottam is egyet, de nem tudtam meggyőzni magamat, és ő sem tudott. 

- Holnap találkozunk. Szeretlek!

- Akkor holnap! Szia! – köszöntem el tőle, majd csak miután letettem a telefont, azután jöttem rá, hogy nehezemre esett kimondani neki, hogy szeretem. 

A konyhába mentem, és elkezdtem leszedni az asztalt. Ideges voltam, mert annyit készültem erre az estére. Bevásároltam, főztem, sütöttem, és felöltöztem úgy, mint valami felnőttfilm szereplője, de persze mindezt hiába. 

Éppen a nappaliba meggyújtott gyertyákat akartam elfújni, mikor meghallottam, hogy valaki a zárban zörgeti a kulcsot. Talán mégiscsak Chad lesz az? Biztos, csak meg akart lepni, és azért mondta, hogy nem jön, vagy rájött, hogy mennyit készültem a fogadására. Gyorsan az ajtóhoz siettem, és pont akkor értem oda, mikor kinyílt.

- Azta… - mondta az érkező, akinek láttára azonnal összehúztam magamon az átlátszó, csipkés kis köntöst, mondjuk hiába, mert semmit sem takart. 

- Mit keresel te itt? – kérdeztem idegesen, és szégyenlősen. Éreztem az égető tekintetet, amivel pásztázta a félmeztelen testemet. – Hol van Darcy?

- Öhm…izé…én csak… - kezdte akadozva, amire egyből rákaptam a tekintetemet. A szemei fel-le jártak a testemen, és az ajkába harapva bámult, miközben nem jutott szóhoz. 

- Te csak? – sürgettem, és még jobban összekulcsoltam a karjaimat a mellem alatt, amit nem kellett volna, mert így azokat kezdte el bámulni – Hahóóó! – intettem felé az egyik kezemmel, és az arcomra mutattam, hogy azt nézze. 

- Öhm…Szóval Darcy anyámmal van. Azért jöttem, mert kicsapta a hisztit, hogy ő bizony nem alszik a maci nélkül, amit tőlem kapott. – magyarázta tök egyszerűen a szemembe nézve, de néha-néha lejjebb csúszott a szeme. 

- Kit akarsz átvágni, Harry? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Esküszöm! – tette a kezét a szívére. 

- Ez egy jó kifogás arra, hogy át tudj jönni, és megzavarni Chad-et, és engem. 

- Miért? Itt van? Nem úgy látom. – nevetett – És nem is lesz. 

- Szerinted ilyen szerelésben szoktam itthon flangálni, mikor egyedül vagyok? 

- Nem, de tudom, hogy nem jön. Találkoztam vele nemrég a boltban, és mondta, hogy ma nem találkoztok. Megint sok a munka, mi? – vigyorgott gúnyosan. 

- Mondd csak, mit nem értettél azon, hogy nem akarlak többet látni, és nem akarok többet beszélni veled? – kérdeztem egyszerűen, csípőre tett kézzel. Ettől persze megint lecsúsztak a szemei a testemre, amin szétnyílt a köntös. 

- Csak a maciért jöttem. – tárta szét a kezeit. 

- Akkor hozom, és le is léphetsz. – mondtam, majd elindultam fel a lépcsőn. 

- Átvágott, mi? – jött utánam az emeletre.

- Tessék? 

- Mondom átvágott. 

- Nem vágott át. 

- Csak nem jött el, mert a meló megint fontosabb, mint az, hogy a menyasszonyával töltse az éjszakát. 

- Sok dolga van a költözés miatt. – pördültem meg hirtelen, mikor már az emeleti folyosó közepén jártunk. Ő elég gyorsan le tudott fékezni, mielőtt még belém rohant volna. 

- Nem költöztök ti sehova sem. – lépett hozzám még közelebb.

- Te csak azt hiszed. – mondtam az arcába. 

- Úgysem hagynád itt a nővéredet, az unokaöcsédet…és engem sem. – suttogta bele a számba, és minden szónál egyre közelebb került hozzám. 

- Téged? – nevettem el magam gúnyosan – Ugyan már, mit képzelsz te magadról? 

- Amióta visszajöttem, a szíved még hevesebben ver, már attól is, ha kimondja valaki a nevemet, vagy ha rám gondolsz. – az ujjával hozzáért a csupasz bőrömhöz a mellem felett, a szívemnél, és apró köröket kezdett rajzolgatni vele, amitől kirázott a hideg – Ha hozzád érek, akkor libabőrös leszel, mint ahogy most is. Csak rajtam jár az eszed, és semmi kedved nincs Chad-del lenni. – itt már a homlokomon rajzolgatott – És semmi másra nem vágysz jobban, mint a csókomra. – áttért a mutatóujjával a számra, majd az ajkamnál fogva felemelte a fejemet, és mosolyogva nézett rám. Elkezdtem közeledni felé, mire ő elnevette magát. Zavartan néztem rá. Most komolyan majdnem megcsókoltam, erre ő kinevet? 

- Idióta! – fordultam meg, és faképnél akartam hagyni, de elém állt. 

- Tényleg le akartál feküdni vele, vagy csak azért csináltad volna, mert azt hitted, hogy randim lesz holnap este? 

- Miért hittem volna azt? 

- Mert hallottad, hogy Julia-val beszélek telefonon. 

- Nem érdekel, hogy kivel találkozgatsz a szabadidődben. – vontam meg a vállamat. 

- Ó, dehogy nem. – bólintott elégedetten – De csak, hogy megnyugodj, Julia anyám egyik barátnője, akinek megígértem, hogy segítek kipakolni a régi szekrénysorát a házából, én nem az, akire te gondolsz. 

- Hát persze! – bólintottam, de egy szavát sem hittem el. 

- Angie! – fogta meg a karomat, és persze megint kirázott a hideg – Miért vagy féltékeny? – mosolygott rám a szokásos kisfiús mosolyával.

- Fogd be, és tűnj el! – mondtam az arcába. 

Harry Styles

- Hát jó! – emeltem fel a kezeimet, és hátrálni kezdtem – Ahogy akarod! A végén még nem tudsz nekem ellenállni, és rámveted magad. – mosolyogtam rá tettetett gúnnyal.

- Inkább te vagy az, aki nem tudja levenni rólam a szemét. – mondta, és széttárta a kezeit, amitől megint elém tárult az a csodálatos látvány, amit egy kis csipkés ruhadarab takart. Muszáj volt megint végignéznem rajta, és szinte kiestek a szemeim, de nem akartam, hogy észrevegye. Mondjuk szerintem tök mindegy volt, mert a vak is látná, hogy el tudnék ájulni a látványtól, annyira gyönyörű. 

- Ne hidd, hogy nem tudnék neked ellenállni. – rántottam meg a vállamat. 

- Tudom, hogy nem tudnál… - mondta, és ledobta magáról a köntöst. 

- Te jó ég! – nyeltem egy nagyot, és azt hiszem, hogy levert a víz is. 

- Na ugye! – bólintott Angie, majd lehajolt a földre hullt ruhadarabért, de én gyorsabb voltam, és kikaptam a kezei közül – Add azt vissza! – mondta idegesen. 

- Tudtam, hogy csak a szád nagy! – mondtam játékosan, miközben próbálta kivenni a kezemből a ruhát, hogy vissza tudja venni. A mondatomra azonban mozdulatlanná vált, és rám nézett. 

- Nem vagyok gyáva, csupán nem kellesz! – rántotta meg a vállát, majd megint sarkon fordult. Természetesen nem hagyhattam, hogy csak így vége legyen ennek a dolognak, ezért a karja után kaptam, és magamhoz rántottam. Mélyen nézett a szemembe, és egyáltalán nem volt zavarban. 

- Seggfej! – mondta az arcomba.

- Nagyszájú! – suttogtam mosolyogva.

- Engedj el! 

- Eszem ágában sincs. – mondtam, és még közelebb húztam. A szemembe, majd a számra nézett, és beleharapott a saját ajkába. Itt az idő Harold Styles, most nem szalaszthatod el az alkalmat. Senki nem fog megzavarni, és itt van a karodban életed szerelme. Elkezdtem közelíteni felé, de inkább visszahúztam a fejemet, és szomorúan néztem magam elé. Nem szabad, nem, mert még jobban utálni fog. 

- Hé, seggfej! – szólt Angie halkan, mire ránéztem. Aztán abban a pillanatban csak azt vettem észre, hogy a száját a számra tapasztja.