5. fejezet: Összeboronálás

Másnap elég sokáig sikerült aludnom, és arra ébredtem fel, hogy valaki elhúzza a függönyt az ablakokon, majd messziről az ágyamba ugrik, és elordítja magát.

- Jóóóóóó reggelt! Vagyis már délutánt. Tudod, hogy délután van? Hogyan lehet ilyen sokáig aludni? Én már korán reggel fent voltam. – a reggeli, vagyis mint kiderült, délutáni vendégem ezerrel pörgött, és csak úgy ömlött belőle a szó.

- Mi a francot keresel te itt? – kérdeztem álmos fejjel. Nem néztem rá, de ezt a hangot már ezer közül is felismerném két nap után.

- Mondtam tegnap, hogy jövök próbálni. – mondta úgy, mintha valami sértőt mondtam volna. 

- Harry. Most keltem fel. Nem várhat ez még?

- De. Addig várhat, amíg felöltözöl. Aztán kezdődhet a próba. Ma még tánctanárhoz is mennetek kell. Simon négyre jön értetek, most meg már egy óra van. 

- Egy óra? – ültem fel rettentő gyorsasággal az ágyban.

- Igen, szóval állj neki, és szedd rendbe magad. – beszélt tovább, szétterülve az ágyamon. 

- Ki az ágyamból!– parancsoltam rá, és legurítottam a széles franciaágyról, egyenesen a földre.

- Héééé. - kiáltott fel, majd felült az ágyam mellett, és elkezdett maga felé húzni. 

- Harry! – szóltam rá erőteljesen. Nem tudja, hogy mennyire fel tud valaki bosszantani azzal, ha felébreszt. Főleg ha így teszi azt. Kiverekedtem magam a szorításából, és kiszálltam az ágyból. – Kimennél, ha szabad kérnem? 

- Nem, mert akkor visszaalszol. 

- Fel akarok öltözni.

- Majd elfordulok. 

- Jó próbálkozás. – néztem rá szúrósan, majd közelebb léptem hozzá, nagy nehezen felrántottam a kezénél fogva, aztán kituszkoltam az ajtón.

Mikor kiértem a nappaliba, Tracy és Vic már javában szórakoztatták Harry-t. Vagy éppen fordítva? 

- Nahát! Sikerült felkelni! – játszotta Harry a meglepettet. 

- Mivel valaki már a második napja nem hagy aludni… - néztem rá szúrósan. 

- Elkezdhetjük a próbát? – kérdezte Tracy, mire mindannyian bólintottunk. 

- Szuper! – Harry elindította a zenei alapot, mire Vic kezdte a dalt. Furcsa volt, hogy nem Harry-vel kellett énekelnem. Igaz, hogy hozzászoktam az évek alatt a lányokhoz, de ezt a dalt eddig csak Harry-vel kellett előadnom, és valahogy úgy éreztem, hogy hiányzott a dalból az ő ereje, ami mindig segített rajtam, és a hangomon.

- Öhm… Mi történt? – miután párszor elpróbáltuk a dalt, és én kimentem a konyhába, hogy igyak valamit, Harry utánam jött. 

- Hogy érted? – néztem rá kérdőn, pedig tudtam, hogy mire céloz. 

- Hát nem éppen úgy ment, mint tegnap délelőtt. 

- Tudom, de nem akarok kockáztatni. – mondta lazán. 

- Pedig muszáj lesz, ha be akartok jutni a döntőbe. 

- Kérsz valamit enni, vagy inni? 

- Olivia! – a hangja erőteljes lett, rákaptam a tekintetemet – Nem azért vagyok itt, hogy csak úgy feladd, és semmibe vedd az egészet, amit eddig elértünk. 

- Akkor menj el! Nem kértem, hogy segíts! – rivalltam rá. 

- Hát jó. – emelte fel a kezeit védekezve – Akkor megyek. 

Megbántva éreztem magam, de talán az sokkal rosszabbul esett, ahogy rám nézett. Nem mérges, hanem csalódott volt. Kiment a nappaliba, megfogta a kabátját, és a lányokhoz szólt:

- Hölgyek, még találkozunk. – mosolygott, bár nem volt valami őszinte. 

- Miért ment el ilyen gyorsan? – kérdezte Vic, mikor Harry már nem volt a házban.

- Eszébe jutott valami, és mennie kellett. – vontam vállat. 

- Oliviaaaa! – szólt rám Tracy, mindig tudta, hogy mikor nem mondok igazat. 

- Összevesztünk, na. Most megfelel? 

- Komolyan mondom, hihetetlen vagy! – pattant fel a kanapéról Vic – Három napon belül már másodszor üldözöd el. Húzzál utána, és kérj bocsánatot, vagy ha az nehezedre esik, akkor legalább próbálkozz valami hasonlóval. 

Utáltam, amikor igaza volt, de most szót fogadtam neki, és az ajtó irányába indultam. Kinyitottam, ám ekkor belefutottam valami nagyba. Vagyis valakibe, ugyanis Simon állt az ajtóba.

- Hova-hova? – kérdezte. 

- Harry után. 

- Találkoztam vele felfelé jövet. Azt mondta, hogy minden a legnagyobb rendben. – a szavaitól még rosszabbul éreztem magam, hiszen Harry már másodszor hazudott neki, miattam. – Készüljetek el, mert indulunk a táncpróbára. 

- Rendben. – fordultam vissza, mire Vic csak megcsóválta a fejét. Most mégis mit várt? Hogy elmondom Simon-nak, hogy elküldtem Harry-t? Arra aztán várhat.

Alice, a tánctanárunk nagyon kedves, és segítőkész lány volt, mind nagyon szerettük. Mindig lépésről-lépésre elmondta, és akár százszor is megmutatta, hogy mit és hogyan csináljunk, a türelmét pedig soha nem veszítette el. A Gotta Be You-hoz különösebben nem tanultunk táncot, csak lépéseket, és színpadi helyezkedést, de a másik számunkhoz már muszáj volt egy pörgősebb koreográfiát betanulni. 

Már három órája próbáltunk, mikor az egyik szünetben Alice megszólított úgy, hogy a lányok ne hallják: 

- Mi a baj? Furcsa vagy ma. Máskor te vagy az első, aki megtanulja a lépéseket.

- Semmi. Tényleg. – mosolyogtam rá bíztatóan.

- Hónapok óta ismerlek, és már tudom, hogy történt valami. 

- Simon megkért valakit, hogy segítsen nekem felkészülni szombatra, egy amolyan magántanárt. De ma csúnyán összevesztünk… Vagyis igazából én küldtem el a francba.

- Harry? – kérdezte mosolyogva, mire értetlenül néztem rá.

- Tessék? 

- Nem láttad még? Tele van vele az internet. 

- Mivel? 

- Hát veletek. Hogyan is írták? „A Dream Team szépsége, és a 1D szívtiprója”.

- Ne már. – Harry-nek igaza lett. Egy nap alatt mi lettünk London új álompárja. 

- De igen. – bólintott, majd pötyögni kezdett valamit az iPhone-ján, és a kezembe nyomta. Két kép volt rólunk, az egyik az, mikor a tegnap reggeli próbáról jövünk ki, a másik pedig a plázában készült, mikor már a pulcsija volt rajtam. Alattuk pedig kezdődött a cikk:

A DREAM TEAM SZÉPSÉGE, ÉS A ONE DIRECTION SZÍVTIPRÓJA

Minden jel arra utal, hogy az X-Factor jelenlegi, és volt versenyzői rendesen összemelegedtek. Tegnap kaptuk lencsevégre a Dream Team legszebb lányát, Olivia Wilson-t, amint éppen a One Direction-ös Harry Styles társaságában múlatta az időt. Valószínűleg együtt tölthették az estét is, ugyanis a délelőtt folyamán, Harry villájából kijövet láttuk őket először együtt, majd kettesben indultak vásárolni a helyi plázába. A fiatal sztár leste újdonsült barátnője minden szavát, sőt, segített neki a ruhaválasztásban is. Végül üres kézzel távoztak, Wilson pedig az új ruha helyett inkább Styles pulóverét vette magára. 

Hogy mi lesz a románc vége? Nem tudjuk, azonban több sikert kívánunk Harry-nek, visszagondolva eddigi kapcsolataira.

- Te jó ég! – tekertem a fejemet, és közbe leesett, hogy az Harry háza volt, ahol tegnap próbáltak – Hogy ezek mit ki tudnak hozni ebből. Harry-nek igaza volt.

- Ez az első ilyen, hogy összehoznak valakivel?

- Aha. 

- Újságírók! Mi mást vársz tőlük? Most viszont gyere, van még egy kis dolgunk. – mondta Alice. Mintha könnyű lenne ezek után a táncra koncentrálni.