2014. április 19., szombat

14. fejezet: Túl korai fájdalmak

Sziasztok! Bocsi, hogy nem reggel hoztam az új fejezetet, de nem volt időm eddig géphez ülni. :( Holnap és holnapután nagyon sok időm lesz írni, ezért remélem, hogy bele tudok húzni egy kicsit. Ha holnap jól megy, akkor lehet, hogy hétfőn is hozok egy részt!

Harry Styles
Másnap reggel korán felkeltem, és lementem a házamhoz legközelebbi boltba, mert semmi ehető nem volt otthon. 
A hűtőben csupán egy doboz megsavanyodott tejet, és egy fonnyadt paradicsomot találtam. Alig aludtam valamit az éjjel, de mégsem voltam fáradt. Angie járt egész végig a fejemben, és a gondolat, hogy ma újra láthatom, boldogsággal töltött el. 
- Én a helyedben nem mertem volna visszajönni a városba, nemhogy kimerészkedni az utcára. Az emberek még utálnak ám. Gondoltam szólok, hogy tudj róla. – hallottam meg a hangot, miközben a polcok mellett nézegettem. 
- Abbie! – mosolyogtam rá a mögöttem álló emberre, aki undorodva nézett rám – Én is örülök, hogy látlak. Mit csinálsz itt? 
- Ne vajon mit csinálok? – nézett rám felhúzott szemöldökkel – Mit lehet csinálni egy boltban, okostojás? 
- Miért vagy ilyen velem? – váltottam hangnemet. Egy kicsit kezdett idegesíteni, hogy mindig úgy viselkedik velem, mintha leprás lennék. 
- Még kérdezed? 
- Sajnálom, érted? Hidd el, hogy rettentően megbántam, amit tettem. Életem legnagyobb hibáját követtem el, mikor kételkedtem abban, hogy Angie az igazi. 
- Hát most már tök mindegy, nem? Chad-del nagyon boldog, és jó lenne, ha nem állnál közéjük. 
- Nem állok közéjük, de azt azért remélem, te sem hiszed el, hogy szereti őt, és boldog vele.
- Az biztos, hogy Chad boldogabbá teszi, mint te valaha is tetted, és ő nem fogja elhagyni. Darcy-t is a sajátjaként szereti. 
- De, mint ahogy az egész világ tudja, Darcy az én kislányom, és örökre az is marad. 
- Sajnos az. – bólint gúnyosan – Pedig neki is jobb lenne, ha nem olyan apja lenne, aki bármelyik pillanatban leléphet. 
- Nem fogok lelépni, és soha nem is akartam. 
- Mégis megtetted. 
- Mert Angie látni sem akart. 
- Na nehogy már a húgom legyen a rossz, mert ha jól emlékszem, akkor te akartad elhagyni. 
- De visszamentem, el akartam venni, és ez azóta sem változott. 
- Visszajöttél, igen. De előtte elmenekültél. Tudod, azóta sem tudom felfogni, hogy miben kezdtél kételkedni. Hiszen már évek óta együtt éltetek, és volt egy gyereketek. Mi ütött beléd? 
- Nem tudom, érted? Csak megijedtem, hogy mi lesz ezek után. A banda feloszlott, szólókarriert akartam kezdeni, és megijesztett a házasság gondolata. Jól megvoltunk barát-barátnő viszonyban is, és hirtelen megijedtem, hogy…
- Hogy nem tudsz majd más nőt is megdugni, mert a papírok Angie-hez kötnek majd? – vágott a szavamba. 
- Nem. Dehogy is. Eszembe sincs máshoz hozzáérni. 
- Aha. – nevetett gúnyosan – Ki hiszi el? 
- Angie óta hozzá sem értem máshoz. – hajtottam le szomorúan a fejemet. Csakis az igazat mondtam, ha elhiszi, ha nem.
- Te jó ég! – hallottam a hangot magam előtt, de nem néztem rá. 
- Tudom, hogy hihetetlen, de tényleg így van.
- Neeeeeem. Nem. Basszus. – Abbie hangja ijedt volt, ezért rákaptam a tekintetemet. Az arca fájdalmat tükrözött, és elejtette a kezében tartott kosarat is, aminek tartalma beterítette a földet. De volt még ott más is.
- Az ott a… - kezdtem, és a cipője alatti tócsára mutattam. 
- A magzatvíz. – bólogatott, és előregörnyedve a kezem után kapott, amibe erősen belemélyesztette a körmeit – Még nem szabadna, még van három hetem. – ijedt volt, és elkezdett sírni.
- Gyere! Bemegyünk a kórházba. – mondtam, és segíteni próbáltam neki, de ellökött magától.
- Nem kell a segítséged. – kiáltott rám. 
- Abbie! Tedd most félre a büszkeségedet, és ülj be a kocsimba. Gondolj a babára, rendben? – mondtam neki nagy komolysággal, mire ő csak bólintott egyet. A karját a nyakamba tette, még éppen időben, mert már alig állt a lábain. Pár ember segített nekünk kijutni a boltból, és a kocsiba tenni Abbie-t. Ahogy elnéztem, elég nagy fájdalmai lehettek. A telefonomat kezdtem keresni, miközben sorra kerültem ki az előttem lévő autókat. 
- Niall nem veszi fel. – mondtam idegesen, és letettem a telefont. 
- A stúdióba ment. – nyökögte mellettem Abbie, egy-két ordítás között. 
- Fasza. 
- Hívd Angie-t! – ordított rám, mire én tárcsázni kezdtem.
- Szia! Mondd! – szólt bele unottan. Hova tűnt a tegnapi kedves nő? Na, de most mindegy is, nem ez a lényeg jelen pillanatban.
- Szia! Van egy kis gond. Itt ülök Abbie-vel egy kocsiban, és éppen a kórház felé tartunk, ugyanis megindult nála a szülés. 
- Tessék? – a hangja egyből ijedtnek tűnt, és szinte láttam az arcát magam előtt – Hogy került ő a te kocsidba?
- A boltban találkoztunk. 
- Oké, ez most nem is lényeg. Azonnal indulok. Niall tud róla? 
- Hívtam, de nem veszi fel. Próbáld meg elérni, rendben? 
- Rendben. Sietek a kórházba. 
- Oké. Ott találkozunk. 
- Harry… - szólt még utoljára – Vigyázz rá, rendben? 
- Ne aggódj! – mosolyodtam el, és leraktam a telefont – Angie elindult. 
- Oké. – bólintott, majd újra felordított. Nem emlékszem, hogy Angie-nek is ennyire fájt volna.
- Jól vagy? 
- Szerinted? Szerinted hogy vagyok? Megölöm Niall-t, amiért ezt tette velem. Többet nem ér hozzám, az egyszer biztos. – hadarta kiabálva, nekem pedig akaratlanul is mosolyra húzódott a szám. Igen, ez tipikus Abbie. – Ne röhögj! Áááááá! – ordított fel.
- Oké! Nyugalom, vegyél mély levegőt, és szaggatottan fújd ki! – javasoltam neki, és megmutattam, hogy hogyan csinálja.
- Mi van? Már le is doktoráltál? – szólt be szokás szerint. Hihetetlen, hogy még vajúdás közben sem felejt el utálni engem. 
- Tudod, már van egy gyerekem, és ott voltam végig az anyja mellett, mikor terhes volt. 
- Ja, de csak akkor. – szólt vissza, de én inkább annyiba hagytam, nem akartam még ilyenkor is veszekedni vele.
Pár perc múlva befordultam a kórház udvarába. Kipattantam a kocsiból, és átfutottam a másik oldalra. 
- Gyere, segítek! – mondtam, és a kezemet nyújtottam felé, de ő nem mozdult. Egy hang se jött ki a torkán, csak bámult maga elé lehajtott fejjel. – Mi a baj? – kérdeztem ijedten. Ő nem válaszolt, csak felemelte a két kezét az öléből, és felém mutatta. Véresek voltak, és az ölében egyre jobban nőtt a vérfolt. 
- Harry… - szólalt meg ijedten – Valami baj van…baj van a babával. – nézett rám, és a szemei csillogni kezdtek a könnyeitől.
- Gyere! – lehajoltam, és kiemeltem a kocsiból, majd a karjaimban tartva rohantam be a kórház ajtaján. Nem szólt egy szót se, csak zokogott, és a vállamra hajtotta a fejét. Az ápolók, amint észrevettek minket, rögtön a segítségünkre siettek. Hordágyra fektették, és pillanatokon belül el is tűntek vele az egyik ajtó mögött. 

10 megjegyzés:

  1. hogy lehet egy blog ennyire jóóóóóóóóó?:3333333 amúúgy nagyon izgi:33 remélem minden rendben a babával:) izgatottan várom a következőt♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jajj, de édes vagy :) köszönöm :) sietni fogok ;)

      Törlés
  2. Uuh de izgi, már nagyon várom a folytatást!! (: Imádoom♥

    VálaszTörlés
  3. Jesszus! Remélem nem lesz sem Abbie-nek sem a babának baja! Amugy Harry nagyon rendes és udvarias volt, na meg segitőkész... Egy ilyen pasit én is kérnék szépen xDDD
    Fantasztikus volt! Hozd minél hamarabb a folytatást! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát nem lenne rossz egy Harry ;) sietek a következővel, abba kiderül, hogy mi lesz velük :)

      Törlés
  4. Isteenem Harry higyte milyen... Inkabb nem kezdek bele a ferjem tulajdonsagainak jegyzetelesere. Mint mindig szokasosan izgalmas! DE MIERT? MIERT KELL ABBAHAGYNI LEGYEN EGY BLOG EGY RESZBE LEIRVA TELJESEN. persze almomban. Inkabb izgulok. Szoval varom a kovi reszt�� keszcsok vagymi. Panni.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. áhhh. nem szabad egyszerre hozni az egészet :D akkor nem lenne izgi :) de ígérem, hogy sietek a kövivel :)

      Törlés
  5. Szia :)
    nagyon jó lett. :P
    remélem nem lesz gond a kisbabával. :)
    puszi♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. a következőbe kiderül, hogy mi lesz velük ;)

      Törlés