2014. május 31., szombat

27. fejezet: A lakatlan szoba

Sziasztok! Annyira örülök, hogy ennyi megjegyzést kaptam az előző fejezethez! Nagyon hálás vagyok, és imádlak titeket! Tényleg megéri írni nektek. Itt is van a legújabb rész, ami hosszabb lett, és szerintem nagyon szép is, de egyben szomorú. Várom a véleményeket! ;)

Angelina Graham
Felsétáltam a lépcsőn, és végigmentem a hosszú folyosón. Tényleg úgy éreztem magam, mintha legalább ezredszerre taposnám ezt a járólapot, pedig még soha nem jártam itt. Egyből megtaláltam a mosdót, és a dolgomat elvégezve, elindultam vissza a nappaliba. A folyosón elhaladtam a gyerekszoba előtt is, ahova kíváncsian néztem be. Természetesen ez is pontosan olyan volt, mint amilyennek elterveztük. Rózsaszín falak, pink, bolyhos szőnyeg, hófehér bútorok, egy nagy, szív alakú ágy, és rengeteg játék, baba, plüss, könyv, mesefilm, és még sorolhatnám. Mosolyogva léptem ki a helységből, és egy másik szoba ajtaja előtt ismét megtorpantam. Ránéztem a csukott faajtóra, és rátettem a kezem. Be akartam nyitni, de jobbnak láttam, ha nem teszem meg, ám a kezemet mégis a kilincsre csúsztattam, és lenyomtam. Óvatosan léptem be, és a szavam is elállt a látványtól. Éppen így képzeltem, ez a hely volt az, amit a legtovább tervezgettünk, ugyanis ez volt a legfontosabb helyszín, Darcy szobája mellett. Lassan lépkedtem a szürke padlószőnyegen, és az ágyhoz sétáltam. Megérintettem a fehér, puha anyagot, és leültem rá. Innen néztem végig minden egyes kis részletet. A barna, és fehér párnákat, az ágyhoz passzoló puffokat, és kis éjjeliszekrényeket, a hatalmas, kertre néző ablakot a fehér függönnyel, és a barna sötétítővel, ami az ágy mögött volt, a fal melletti szekrénysort, aminek az egész eleje tükrös volt, és a polcokon helyet foglaló képeket. Azokat a képeket, amik még három évvel ezelőtt készültek Darcy-ról, Harry-ről és rólam.
Ahogy gyönyörködtem a szobában, rájöttem, hogy most itt, ebben a házban élhetnénk a tökéletes életünket, ha az a szemét nem hagy faképnél. Éreztem, hogy a gondolat előcsalja a könnyeket a szememből, és a sós folyadék már égetett is. 
- Ó! Szia! – hallottam meg egy hangot az ajtó felől, én pedig szinte kiugrottam a bőrömből a rémület miatt. 
- Szia. – köszöntem vissza az érkezőnek, és próbáltam úgy letörölni a könnyeimet, hogy ne vegye észre. Szerintem nem jártam sikerrel, ugyanis ő le sem vette rólam a szemét addig, amíg le nem ült mellém az ágyra. 
- Harry mondta, hogy te is itt vagy. Nagyon örülök neki. – mosolygott a nő. 
- Csakis Darcy miatt. Nagyon szeretett volna mozizni, de a Csipkerózsikát manapság nem nagyon adják már. – próbáltam viccesnek tűnni, de ő már túl jól ismert. 
- Jól vagy, szívem? – kérdezte aggódva, és megfogta a kezemet – Láttam, hogy sírtál. 
- Nem. – tagadtam le rögtön – Csak valami…
- Belement a szemedbe? – nézett rám felhúzott szemöldökkel – Ősrégi duma. Mi bánt? Tudod, hogy elmondhatod. A fiam csinált valamit? 
- Igen. – bólintottam mosolyogva.
- Tudtam. Miért rontja el megint a dolgokat, mikor kezdenek jóra fordulni? – kezdett ideges lenni.
- Hogy érted? – kérdeztem gyanakodva, de legbelül tudtam a választ – Mindenről tudsz, ugye? 
- Igen. – bólintott – Tudod, hogy Harry mindig is a kisfiam marad, és mindig szüksége lesz rám. Kiskora óta elmond mindent, és ez most is így van. 
- Tudom. – mosolyogtam rá.
- Tehát? Mit csinált? 
- Ezt az egészet, Anne. – mutattam körbe – Mégis mikor volt erre ideje? Mikor építette ezt a házat? Mikor rendezte be? 
- Már három éve. – a válasz meglepett, de valahol gondoltam, hogy nem az elmúlt pár hétben kerített erre sort.
- Tényleg? 
- Igen. Már akkor elkezdte építtetni a házat, mikor az esküvőre készültetek. Aztán mikor meghiúsult az egész, belevetette magát a ház berendezésébe. De aztán mikor rájött, hogy semmi esélye nincs arra, hogy visszaszerezzen téged, feladta, és külföldre ment. Csak nemrég, a visszaköltözése után döntött úgy, hogy itt lakik ezentúl. Talán így titeket is közelebb érezhet magához, még ha fáj is neki, hogy nem vagytok itt vele.
- Erről csak ő tehet. – rántottam meg a vállamat, és újra körbenéztem – Ez a szoba pont olyan, amilyennek terveztük. 
- Tudom. – bólintott Anne – Harry a mai napig nem lépett be ide. Akkor volt itt utoljára, mikor berendezte. Egyszerűen nem képes bejönni a szobába, ami a közös hálótok lett volna. 
- Tényleg? 
- Igen. Én szoktam néha bejönni, és letörölgetni a polcokat, kiszellőztetni. 
- Várj csak! – tértem magamhoz hirtelen – Te most itt laksz? 
- Csak egy darabig. Szüksége van rám, és szeretnék a közelében lenni. Ő a fiam, és nem akarom egyedül hagyni, mert így is szenved. Rettentően szenved, Angie. – mondta, és újra megfogta a kezemet. Most mégis mit vár tőlem? Azt, hogy bocsássak meg a fiának, csak mert azt kéri tőlem? Nem, ez nem ilyen egyszerű. Én is szenvedtem miatta, és még most sem vagyok jobban…sőt…
- Erre most mit mondjak, Anne? – néztem rá lemondóan. 
- Semmi, drágám. Semmit. – mosolygott rám – Csak fáj látni így Harry-t. 
- Tudom. De nem tehetek ellene semmit. Most már Chad az életem, és ő lesz a férjem.
- Szereted is őt?
- Tessék? – kérdeztem felháborodva.
- Angie… - mondta teljes nyugalommal – Nem akarlak megbántani, hiszen tudod, hogy olyan, mintha a lányom lennél, és pont ezért ismerlek is. Nem vagy boldog.
- Már hogyne lennék boldog.
- Szereted Chad-et? – kérdezte újra, de én nem válaszoltam – Tudod, mit? – folytatta – Nem kell felelned rá, mert szerintem te is ugyan úgy tudod rá a választ, mint én. 
- Chad a férjem lesz, és elköltözünk. – mondtam makacsul. 
- Tudom. – hajtotta le a fejét szomorúan – És remélem, hogy legalább ez a döntésed megváltozik. Harry szenved, mert nem lehetsz az övé, de a lányát legalább ne vedd el tőle, mert akkor tényleg teljesen tönkremenne. És én sem szeretném elveszíteni az unokámat. 
- Anne, ez nem ilyen egyszerű. Nem veszítitek el Darcy-t, csupán nem látjátok olyan sűrűn. 
- Persze, mert a világ másik végére viszed. 
- Ő az én lányom.
- És a fiamé is.
- De én neveltem fel, miközben a fiad ki tudja, hogy merre járt. – ecseteltem neki a kész tényeket, de persze úgy, hogy ne bántsam meg. Anne olyan volt nekem, mintha az anyám lenne. Imádtuk egymást, és rengeteget segített, miután egyedül maradtam a három éves kislányommal. 
- Tudom, és sajnálom. Nem akarok veszekedni veled, csak nehéz. – mondta, és láttam, hogy könny gyűlik a szemébe. 
- Semmi baj. – öleltem át, amit ő egyből viszonzott – Megoldjuk ezt is, ahogy eddig minden mást megoldottunk. – suttogtam a hajába.
- Ti mit kerestek itt? – az ideges hangra hirtelen szétugrottunk, és mindketten az ajtó felé néztünk, ahol Harry állt. Az arca feszült volt, de mikor találkozott a tekintetünk, inkább elszégyellte magát. 
- Magatokra hagylak. – állt fel Anne mellőlem, és sietősen sétált kifelé - Lemegyek addig Darcy-hoz.
- Öhm… - kezdtem a mondanivalómat, minekután ő nem szólalt meg – Nem akartam csak úgy betörni ide, sajnálom. Csak kíváncsi voltam, hogy az a szoba van-e itt, amire gondoltam. 
- És az van? – kérdezte apró mosollyal, és felém sétált, majd leült mellém. 
- Az. – feleltem zavartan, és lehajtottam a fejemet, hogy ne kelljen az engem vizslató szemébe nézni. 
- Három éve be se léptem ide. – ismerte be, és körbenézett. 
- Tudom, Anne mondta. – bólintottam.
- Furcsa itt lenni veled.
- Az. 
- Tudod, mindig azt képzeltem, hogy majd itt éljük át a legboldogabb pillanatokat, az esős reggeleket, mikor Darcy beront hozzánk egy viharos éjjelen, hogy velünk aludhasson, vagy az olyan pillanatokat, mint ami tegnap éjjel is történt. 
- Harry… - próbáltam megállítani, de ő csak folytatta.
- Most meg itt ülünk, mint két idegen. Bárcsak egy rossz álom lenne ez az egész. – fejezte be szomorúan. 
- Sajnos nem az. – szólaltam meg én is, és éreztem, hogy a szívem darabokra törik, ahogy rám emeli a könnyekkel teli szemeit. Felemeltem a kezemet, és végigsimítottam a borostás arcán, amitől még jobban zokogni kezdett. – Ne, Harry. Kérlek ne. – kérleltem, mire ő hirtelen közelebb hajolt, és megcsókolt. Én visszacsókoltam, de pár pillanat múlva gyengéden eltoltam magamtól. Csillogó szemekkel, kérdő tekintettel nézett rám. 
- Nekem most mennem kell. – nyögtem ki nagy nehezen, és felugrottam az ágyról.
- Rendben. – suttogta lehajtott fejjel, szipogva – Itt hagynád Darcy-t? Szeretném, ha többször velem lenne ebben a pár hétben, addig, amíg nem veszítelek el titeket újra.
- Persze. – mondtam, majd kiléptem az ajtón, és sírva indultam el. Darcy nem vett észre, mikor leértem a bejárati ajtóhoz, csak Anne pillantott rám szomorúan. Valószínűleg gondolta, hogy megint nem sültek el túl jól a dolgok. Bíztatóan próbáltam rámosolyogni a könnyeim között, hogy biztosítsam, jól vagyok, majd elhagytam a házat. Mikor az utcára értem, akkor jutott eszembe, hogy Harry kocsijával érkeztünk ide, így nincs mivel hazamennem. Taxi sajnos erre nem sűrűn járt, így előkerestem a telefonomat, és tárcsázni kezdtem. 

2014. május 28., szerda

26. fejezet: Az álomház

Sziasztok! Előre is elnézést kérek azért, mert ez a rész nagyon rövid lett, de a következő már hosszabb lesz, ígérem! ;) Remélem azért nem okozok csalódást senkinek sem, hiszen elég aranyos lett szerintem. A véleményeket továbbra is várom! ;)

Harry Styles
- Indulhatunk? – kérdeztem a lányokat, mikor odaértem hozzájuk. Láttam Angie arcán, hogy zavarban van, és talán meg is lepődött, hogy itt vagyok. Biztos, hogy Darcy nem is szólt arról, hogy van telefonja, és most is úgy hívott ide, hogy az anyja nem tudott róla. 
- Hova megyünk – kérdezte Darcy izgatottan. 
- Haza. – szólalt meg nyersen Angie – Hova mennénk? 
- Azt hittem, hogy ma hármas napunk lesz. – nézett az anyjára csalódottan. 
- Igen. Te, én és Chad. De ő nem… - itt elharapta a mondatot, és a szeme sarkából rám pillantott. Én nem szóltam semmit sem, pedig beszólhattam volna, hogy megint a munka miatt hagyta itt őket. 
- Mit szólnátok ahhoz, ha elmennénk egyet mozizni? – dobtam fel az ötletet. 
- Jóóóó. – ujjongott a kislányom, de az anyja felhúzott szemekkel nézett rám. 
- Mozizni? – kérdezett vissza. 
- Miért ne? – emeltem fel a kezeimet. 
- Talán azért, mert négy hét múlva férjhez megyek, és nem kellene a volt pasimmal mutatkoznom. – magyarázta. 
- De mi benne a rossz? – kérdeztem, pedig nagyon is jól tudtam a választ. 
- Harry. Mikor Disneyland-be vittél minket, másnap azzal voltak tele az újságok, hogy újra egy pár vagyunk. Így is folyamatosan fényképeznek a paparazzik, akik azt hiszik, hogy nem látjuk őket, a rajongóidról nem is beszélve. – mondta idegesen, és körbenézett – Így is tele lesz velünk az internet, hogy együtt plázáztunk, nem kell még az is, hogy moziba is együtt ment a ”család”. – az utolsó szónál felemelte a kezeit, és idézőjelen formált. – Nem szeretném ezt újra átélni, és szerintem Chad sem örülne neki. 
- Nem hiszem, hogy érdekli, hogy mit csinálsz. – mondtam halkan, és elfordítottam a fejemet. 
- Parancsolsz? – kérdezett vissza Angie, és a szemei szikrát szórtak. 
- Anyuciiii. – rángatta meg Darcy az anyja ruháját – Ne veszekedjetek, jó? Nem akarom, hogy apuci megint sírjon, mint tegnap este. – mondta, és én Angie-re kaptam a tekintetemet. Csodálkozva nézett rám, szerintem nem akart hinni a fülének. – És azt sem akarom, hogy te sírj. – fejezte be, és most Angie-n volt a sor, hogy zavarba jöjjön – Menjünk el moziba. 
- Jó. – egyezett bele nagy nehezen Angie, de szerintem csak azért, mert Darcy majdnem elsírta magát. 
- Akkor megnézzük a Csipkerózsikát? – kérdezte nagy lelkesedéssel. 
- Hercegnő, azt nem hiszem, hogy adják valamelyik moziban. – mondtam, miközben leguggoltam hozzá. 
- De én azt szeretném. – kenődött el újra. 
- Akkor menjünk el hozzám, és ott megnézzük. – ajánlottam fel hirtelen. 
- Mert neked biztos megvan a Csipkerózsika. – nézett rám Angie gúnyosan. 
- Sőt, még a Kis Hableány, a Hamupipőke és a Hófehérke is. – mondtam nagy büszkén. Tényleg megvettem az összes létező hercegnős DVD-t, mikor visszajöttem Londonba, és berendeztem Darcy-nak a gyerekszobát. – Akkor, mehetünk? – néztem rájuk, de Angie nem válaszolt semmit, csak megrántotta a vállát. A lányunk ellenben azonnal karon ragadott mindkettőnket, és elkezdett húzni a kijárat felé. 

Angelina Graham
El sem hiszem, hogy újra Harry kocsijában ülök, és megint hármasban vagyunk, akár egy család. De azt még nehezebben tudom felfogni, hogy éppen az ő háza felé tartunk, és együtt fogjuk megnézni a lányunk kedvenc filmjét. Már elég régóta autóztunk, és már bőven a kertvárosi részen jártunk, mikor végre megálltunk. 
- Itt laksz? – néztem rá meglepetten. 
- Igen. Miért? – kérdezett vissza.
- Ez alig pár percre van tőlünk.
- Aha. – bólintott mosolyogva – Mondtam, hogy nem akarok messze lenni tőletek. – közelebb hajolt hozzám, miközben kikapcsolta a biztonsági övét. 
- Remek. – mondtam gyorsan, és szinte kiugrottam az ülésből, és kiszedtem Darcy-t is a trónjából. Láttam, hogy Harry mosolyogva megy be a házba, ahova mind a ketten követtük.
Nem szabadott volna bemennem, de valami mégis húzott magával. Látni akartam, hogy hogyan él, mennyit változott a stílusa, és hogyan rendezte be a házat. Annyira ismertem, hogy tudtam azt róla, nem lakberendező rendezte be a házat, hanem ő maga tervezett meg minden részletet. Amint beléptem, elállt a szavam, ugyanis hirtelen azt hittem, hogy már jártam itt. Minden olyan volt, mint az az álomház, amit még évekkel ezelőtt terveztünk meg ketten. Úgy nézett ki az egész belső tér, mint amit én szerettem volna, ahol együtt akartam élni Harry-vel és a lányunkkal. 
- Tetszik? – szólalt meg mellettem Harry, és én akkor tértem magamhoz. Talán egészen eddig tátott szájjal bámultam körbe, ugyanis most csuktam össze az ajkaimat.
- Nem rossz. – válaszoltam lazán, de tudtam, hogy tisztában van vele, hogy rájöttem, hogy berendezte úgy a házat, ahogy együtt akartuk. 
- Gyertek, hozok valami rágcsálnivalót, addig helyezzétek magatokat kényelembe. – mondta, és elindult a konyha felé. Honnan tudtam, hogy oda megy? Nem azért, mert ételért ment, hanem azért, mert annak idején rengeteget veszekedtünk azon, hogy hol lehetne a konyha az álomházunkban. Úgy látom, hogy az én javaslatom győzött. 
Amíg Harry hozott popcort, és chipset, addig Darcy elszaladt a szobájába, hogy megkeresse a Csipkerózsika DVD-t.
Alig öt perc múlva már mind a hárman a kanapén ültünk, Darcy kettőnk közt, és a mesét néztük. Én valójában csak a szemeimet járattam a falakon, a polcokon, és a ház minden egyes részletén. Centiről centire úgy nézett ki minden, ahogy én akartam. A színek, a bútorok, a polcok, a képek, egy szóval minden. 
Darcy a mese vége felé, ahol a herceg felébreszti Csipkerózsikát, megfogta mindkettőnk kezét. Féltem, hogy ebből még baj lesz, és nem is tévedtem nagyot. Mikor a herceg megtörte az átkot, Darcy összefogta a kezünket, és nem engedte el. Elég kellemetlenül éreztem magam, de aztán a mese végén még magamon is meglepődtem, mikor ránéztem a kezemre, ami Harry kezében volt. Darcy már nem fogta össze az ujjainkat, hanem egymás kezét fogtuk önszántunkból. Eszem ágában sem volt elengedni, legalábbis egészen addig, amíg észre nem vettem, hogy azt figyeli mosolyogva, ahogy én a kezünket nézem. Addig tartott a varázs, és egyből elhúztam a kezemet, majd zavartan mosolyogni kezdtem. 
- Öhm…Kimegyek a mosdóba. – pattantam fel a kanapéról. 
- Gondolom, tudod, hogy merre van. – mosolygott rám, és pedig csak bólintottam, de azért megeresztettem felé egy bátortalan mosolyt én is. 

2014. május 24., szombat

25. fejezet: Titkos telefon

Sziasztok! :) Meghoztam a mai részt, ami csak egy töltelékrészféle lett, de a következő, izgis fejezetet vezeti fel. ;) Remélem, hogy tetszeni fog, várom a kommenteket! :)

Angelina Graham
- Hova megyünk? – kérdezte érdeklődve Darcy, mikor az autóba ültünk. 
- Azt titok. – kacsintott bele a visszapillantóba Chad, majd felém fordult – Minden rendben, édes? 
- Persze. – bólintottam mosolyogva.
- Olyan furcsa vagy, mióta visszajöttem. A tegnap este miatt? 
- Tegnap este? – néztem rá rémülten.
- Hát, mert nem tudtam átmenni a munka miatt. 
- Nem, dehogy. – sóhajtottam megkönnyebbülve. Remélem, hogy nem vette észre rajtam, hogy mennyire kétségbe estem a tegnap estére gondolva, de hirtelen azt hittem, hogy arra céloz, hogy tudja, hogy megcsaltam.
- Biztos? 
- Persze. Csak hirtelen jött ez az eljegyzési buli. Időm se lesz felkészülni rá. 
- Mit kell készülni? – nevette el magát – Kibéreltem már egy éttermet. 
- De ez az egész nem csak ennyi. 
- Meghívjuk a szűk családot, veszel valami szép ruhát, és kész. 
- Szűk család? – nézetem rá furcsán – Mióta tartozik a családba az egész One Direction? 
- Niall oda tartozik, nem? Harry meg a lányod apja, Louis-val is jóban vagytok. Akkor hagyjuk ki Liam-et, és Zayn-t? 
- Elég lett volna Niall-t meghívni, az esküvőn úgyis mindenki ott lesz.
- Édes, most az a baj, hogy erre is költünk? Tudod, hogy megengedhetjük magunknak.
- Te megengedheted. – mentem bele a játékba. Inkább menjünk a ”ne költsünk mindenre ennyi pénzt” vonalon, mint azon, hogy ”ne hívjuk meg az exemet, akivel tegnap megcsaltalak”.
- Te is, mert hamarosan egy család leszünk, egy kasszával. – mondta komoran.
- Jó, tudom. – bólintottam, és belenyugodtam abba, hogy Harry igenis ott lesz az eljegyzésen, és az esküvőn is. Remek. Mostantól aggódhatok azon, hogy melyik alkalommal fog jelenetet rendezni. Remélem, hogy megértette, hogy közte és köztem nem lehet többé semmi sem, és nem tálal ki Chad-nek a dolgokról. 
- Itt is vagyunk. – állította le a motort Chad a városi állatkert előtt. 
- Állatkert? – nézett ki az ablakon Darcy csalódottan. 
- Mi a baj? – kérdezte Chad tanácstalanul – Nem tetszik? 
- Apával voltunk itt pár napja. 
- Ó. Tényleg? Akkor az akváriumhoz mit szóltok? 
- Ott is voltunk. – rántotta meg a vállát a lányom. 
- Gondolom Disneyland sem jöhet szóba, mert ott hármasban voltatok. – nézett rám Chad mosolyogva, de láttam, hogy nem volt őszinte. Sőt, inkább szemrehányónak tűnt. 
- Öhm…Mit szólnátok ahhoz, ha elmennénk, és vennénk valami csodaszép ruhát Darcy-nak az eljegyzésre, és az esküvőre is? – javasoltam. 
- Hercegnőset? – nézett rám kíváncsian a lányom.
- Mi mást? – nevettem rá. 
- Nők. – forgatta meg a szemét Chad, és elindította a kocsit. Azt vettem észre rajta, hogy nem nagyon tetszik neki az ötlet, és egyáltalán nem lelkesedik a vásárlásért. Oké, hogy pasiból van, de nem az lenne a lényeg, hogy együtt töltsük az időt hármasban? 
A plázába mentünk, ami nem volt messze az állatkerttől, tekintve, hogy mind a kettő a város központjában található. A pár perces út alatt egyetlen szót sem szóltunk egymáshoz, de szerintem, ha órákat kocsikáztunk volna, akkor is ugyan így zajlott volna az út. Nem tudom, hogy mi van Chad-del. Vajon rájött valamire? Nem…Az lehetetlen. Biztos vagyok benne, hogy nem sejt semmit sem, és jobb, ha ez így is marad. Tudom, hogy szemétnek tűnök most, de próbálok természetesen viselkedni vele, mert nem akarom, hogy elhagyjon, nem akarok egyedül lenni. De most valamiért ő viselkedik furcsán velem. Vagy titkol valamit ő is, vagy érzi, hogy valami nincs rendben azóta, mióta elment Ausztráliába.
Chad természetesen egyik butikba sem jött be velünk, hanem leült kint az üzletek előtti padokra, vagy éppen kávázni ment. A lényeg az volt, hogy egész végig velünk sem volt, csupán idegesen várakozott, és egyfolytában telefonált a munkájával kapcsolatban. Eleinte idegesített, hogy nincs velünk, és megint csak a munka a fontos, de aztán nem is foglalkoztam vele. Nem fogom magam idegesíteni rajta. Darcy és én nem egy helyre mentünk be, mire megtaláltuk az igazi hercegnős ruhát a számára, amit majd az eljegyzési partyn fog viselni. Mint kiderült, az esküvőre már kinézett magának valamit az esküvői ruhaszalonban, így a lagzira azt szeretné. 
Az eljegyzésre egy ujjatlan, térdig érő, világos rózsaszín, selyemszoknyát vettünk, egy virággal a derekán. Darcy-nak egyből megtetszett, így nem is válogattunk tovább. Jól is tettünk, ugyanis Chad éppen akkor jött be utánunk.
- Édes, van egy kis gond az irodában. – kezdte, és én türelmesen vártam a folytatást, ugyanis tudtam, hogy mi lesz az. 
- Neked pedig menned kell. – mondtam unottan, miközben fizettem a pénztárnál. 
- Sajnálom. – nézett rám bocsánatkérően – Próbálok sietni, és este együtt lehetünk. 
- Oké. Én addig átmegyek Abbie-ékhez.
- Rendben, és sajnálom. 
- Legalább hazaviszel? – kérdeztem közömbösen. 
- Öhm… - gondolkodott. 
- Jóóóóó. – adtam fel a próbálkozást – Nem fontos. Sétálunk egyet Darcy-val. 
- Bocsáss meg, de sietnem kell. – mondta, és lenyomott egy puszit a számra – Szeretlek. – mondta, és elrohant. 
Csak bámultam utána, és rájöttem, hogy ez így nagyon nem lesz rendben. Ha Ausztráliában is ezt fogja csinálni, és bármelyik pillanatban behívhatják dolgozni, akkor tényleg nem lesz közös életünk. El kell beszélgetnem vele erről az egészről. 
- Te mit csinálsz? – néztem hirtelen Darcy-ra, akinek a kezében hangosan pittyegett valami – Az mi? 
- Telefon. – mondta, mintha annyira alapvető dolog lenne, hogy egy öt éves kislánynak mobiltelefon van a kezében. 
- Kié? 
- Az enyééééém. – nézett rám úgy, mintha hülye lennék. 
- És honnan van neked mobilod? – kérdeztem, de sejtettem a választ. 
- Apucitól kaptam. – mosolygott angyalian. 
- Miért vett neked telefont? – kezdtem kiakadni. Komolyan egy öt éves gyereknek mobilt kell venni? Ezt nem hiszem el. Meglátszik, hogy nem nevelt fel egy gyereket sem. 
- Nyugi, csak őt tudom felhívni. Úgy van direkt beállítva. – magyarázta úgy, mint egy felnőtt. 
- Tényleg? 
- Ahaaaaaa. – bólogatott – Most is őt hívtam. 
- Mi? – ijedtem meg – Miért? 
- Amíg Chad-del beszéltetek, addig felhívtam, hogy jöjjön értünk. 
- Mit csináltál? – nem akartam hinni a fülemnek – Darcy!
- Nem akarok esőben sétálni. – nyavalygott, és kimutatott a nagy üvegajtón, ami a plázából vezetett ki. Eddig észre sem vettem, hogy a szikrázó napsütés eltűnt, és már zuhog odakint az eső. Chad-et tényleg nem nagyon érdekli, hogy hogyan jutunk haza ilyen időben. 
- Hazamehettünk volna taxival is, nem kellett volna felhívni az apádat. Különben is, a stúdióban van, nem?
- Már végzett, és ráér. Azt mondta, hogy szívesen jön. Mindjárt itt lesz
- Hihetetlen vagy. – tekertem meg a fejemet, és arra gondoltam, hogy mi lenne, ha most gyorsan eltűnnénk. Igen! Az lenne a legjobb. Megfogtam hát Darcy kezét, és sietősen elindultunk a kijárat felé. Ott azonban belefutottunk valakibe, pont abba, akivel nem akartam találkozni. 
- Meg akartatok szökni? – kérdezte huncut mosollyal az arcán. 
- Apuciiiii! – kiáltott Darcy, és az apja nyakába ugrott. 

2014. május 21., szerda

24. fejezet: Testvérek

Sziasztok! :) Meghoztam a legújabb fejezetet, ami elég rövid lett, de Harry élete egy kicsit jobbra fordul benne. A szavazásra is választ kaptok benne, megtudhatjátok, hogy jól tippeltetek-e. ;)
Várom a véleményeket, és ne felejtsetek el benézni a Harry Styles rajongói oldalamra sem! ;)

Harry Styles
Az egész próba alatt csak az a jelenet pörgött az agyamba, mikor az a bájgúnár meghív az eljegyzési partyjára. Az eljegyzési partyra, ahol azt ünneplik, hogy hamarosan elveszi feleségül életem szerelmét. Mikor kimondta, hogy szeretettel vár minket, azt hittem, hogy nekimegyek, és szétverem a tenyérbe mászó képét. Na jó, igazából tök rendesnek tűnik a tag, de érthető, hogy miért utálom ennyire.
Mikor végeztünk a munkával, szinte észre sem vettem, hogy a többiek már régen leléptek, és meg még mindig az egyik kanapén ültem, és próbáltam feldolgozni a dolgokat. Azt hittem, hogy egyedül vagyok, amíg meg nem szólalt mögöttem egy hang. 
- Bezársz majd magad után? Vagy meddig maradsz? 
- Öhm…Megyek, egy pillanat. – mondtam, de igazság szerint nem akartam megmozdulni – De ha sietsz, akkor majd én bezárom a termet. 
- Nem sürgős. – rántotta meg a vállát. 
- Ne aggódj, rögtön lelépek. – mondtam, és fel akartam kelni, mikor arra lettem figyelmes, hogy leült mellém. 
- Itt fogod magad emészteni a dolgokon? – nézett maga elé. 
- Lou, így is elég rosszul érzem magam, kérlek, hogy ne tetőzd a dolgokat, oké? – kértem. 
- Nem bántásból mondtam. – emelte fel a kezeit védekezve.
- Tényleg? – néztem rá csodálkozva. 
- Tényleg. – mondta meggyőzően – Szar dolog mással látni, mi? 
- Az. – néztem rá furcsán – Öhm…Te is…? – nem tudtam, hogy hogyan tegyem fel a kérdést.
- Én mi? – nézett rám zavartam.
- Hát Angie… - dadogtam. Igazából nem akartam hallani a választ, mert megőrülnék, ha azt mondaná, hogy bele van zúgva.
- Hogy szerelmes vagyok-e belé? – nevette el magát.
- Nem? – kérdeztem tovább félve. 
- Dehogy. – válaszolt, és én megkönnyebbülve felsóhajtottam – Csak nekem is nehéz volt elfogadni, hogy nem veled van. Bármennyire is gyűlöltelek, amiért itt hagytál minket, te és Angie mégiscsak összetartoztok. 
- Most is így gondolod? – csodálkoztam. 
- Mindig is így gondoltam. Meg amúgy is... - folytatta szomorúan - Nekem mindig Eleanor lesz az igazi.
- Még mindig szereted?
- Mindig szeretni fogom, de ezt hagyjuk most. - zárta le a témát.
- Akkora hülye vagyok. – ismertem be, de szerintem tisztában volt azzal már régóta, hogy így érzem magam. 
- Az vagy, és örülök, hogy erre rájöttél. 
- Már aznap rájöttem. Mikor megláttam a menyasszonyi ruhában. 
- Tudom. Ismerlek, és láttam rajtad, sőt igazság szerint tudtam, hogy meg fogod bánni. Én figyelmeztettelek, hogy elrontasz mindent a kételkedéssel. 
- Kár, hogy nem hallgattam rád. Pedig te mindig a legjobbat akartad nekem. Annyira sajnálom, Lou. Sajnálom, hogy elveszítettem őt, és ugyan úgy sajnálom, hogy elveszítettelek téged is. A legjobb barátom voltál, a testvérem, és egy hülyeség miatt mindent elveszítettem. 
- Harry. Én még mindig a legjobb barátod, és a testvéred vagyok. – mondta kedvesen, én pedig nem akartam hallani a fülemnek. Rögtön rákaptam a tekintetemet, és érdeklődve néztem rá. 
- Tényleg?
- Csak arra haragudhatsz ennyire, akit nagyon szeretsz, nem? – mosolygott, én pedig hirtelen ötlettől vezérelve megöleltem, és legnagyobb örömömre viszonozta – Hiányoztál. – mondta.
- Te is, és nagyon sajnálom. 
- A testvérek mindig megbocsátanak egymásnak. – mondta mosolyogva.
- Öhm… - kezdtem egy kis idő múlva – Most már nem fogod ellenezni, hogy vissza akarom kapni a családomat? 
- Egyáltalán nem. – tekerte meg a fejét mosolyogva. 
- Tudom, hogy ez a Chad rendes alak, de…
- De Angie nem lenne vele boldog. – fejezte be Louis a mondatomat, épp úgy, mint régen mindig. 
- Azt meg eszem ágában sincs hagyni, hogy elvigye őket innen. 
- Hát még jó. Angie komolyan gondolja, hogy elköltözik a világ másik végére? 
- Nem hiszem. Csak el akar engem felejteni, és minél messzebb lenni tőlem. – mondtam mosolyogva. 
- Értenem kéne, hogy mi ezen a vicces? – nézett rám zavartan. 
- Szeret engem, de nem bízik meg bennem. Itt van Chad, aki a biztos pont neki, és a legkönnyebb döntés. 
- Ez még mindig nem olyan mosolyogtató, nem? 
- Hallottad a mondat elejét? Szeret engem. 
- Azt nem tudhatod biztosra. Oké, nagy a valószínűsége, de hát…
- Lefeküdtünk. – nyögtem ki végül. 
- Mi? – Louis szemei kikerekedtek, és érdeklődve előrehajolt – Mikor? Hol? 
- Tegnap este átmentem hozzá, mert Darcy nem tudott elaludni a macija nélkül. Chad-et várta, de ő persze a meló miatt lerázta megint. Én megmondtam neki, hogy nem lesz rá ideje. 
- Harry! A lényeget!
- Oké. – bólintottam – Tehát ott volt tök szexi fehérneműben, és előttem is abban flangált. Először szokás szerint összevesztünk, aztán valahogy megtörtént. Azt vettem észre, hogy letámad. 
- Persze. – nevette el magát – Mert biztos ő támadott le téged, és nem te őt, mikor alig volt rajta ruha.
- Pont ez az. Alig tudtam magam a gatyámban tartani, de mégis megjátszottam, mintha nem kéne. Ezzel pedig elértem azt, hogy akarjon. 
- Mekkora rohadék vagy. – nevette el magát. 
- Nem. Tényleg eszemben sem volt, hogy valami lesz köztünk. Az egész csak úgy jött, és nem mondtam neki nemet. 
- Hát azt gondolom. – mosolygott tovább – Tehát akkor sínen vagy? 
- Nem hiszem. Utána azt mondta, hogy hiba volt, és hogy neki Chad az igazi, és mellette boldog.
- Ami nagy hazugság. – bólogatott hevesen Lou. 
- Tudsz valamit? – szűkítettem össze a szemeimet. 
- Nem igazán. Csak azt, hogy nem biztos az érzéseiben. – rántotta meg a vállát. 
- Az már valami. – mosolyogtam rá – Annyira örülök, hogy itt vagy velem. 
- Én is. – mondta, és most ő ölelt meg. Annyira boldog voltam. Úgy éreztem, hogy az életem végre jó irányba fordul. Most, hogy a legjobb barátomat, a testvéremet már visszakaptam, csak arra kell rájönnöm, hogy hogyan szerezzem vissza életem szerelmét. 

2014. május 18., vasárnap

Harry Styles - hungarian source -

Sziasztok! Ma is itt vagyok, de nem új fejezettel, hanem egy bejelentéssel. Már elég régóta fent vagyok a GPortal-on is, de mostanában csak a fanfiction-nek éltem. Ez természetesen most sem változik, de mivel minden nap van egy kis időm, ezért úgy döntöttem, hogy nyitok egy rajongói oldalt is, természetesen Harry-ről. Ugyan még nincs fent sok minden, de örülnék, ha benéznétek! ;)


2014. május 17., szombat

23. fejezet: Talán majd egyszer

Sziasztok! :) Nagyon örülök a szerdai rész alatti visszajelzéseknek. Nagyon édesek vagytok, imádlak titeket, megéri nektek írni. Itt is van a legújabb rész, remélem, hogy tetszeni fog. Várom a kommenteket! ;)

Angelina Graham
Egész éjjel csak forgolódtam, szerintem fél órát sem aludtam összesen. Csak az járt a fejemben, ami történt, csak Harry-re tudtam gondolni, és csak őt láttam, ha becsuktam a szememet. Amint világosodni kezdett, inkább felkeltem, és nekiálltam a házimunkának, csak, hogy ne gondoljak rá. Órákon át elfoglaltam magam, de akkor sem tudtam másra gondolni. A zenét a maximumra állítottam, így alig hallottam meg, mikor csengettek. Gyorsan az ajtóhoz futottam, miután kikapcsoltam a rádiót. 
- Szia, szépségem! – köszönt az ajtóban álló férfi, és magához szorított – Annyira hiányoztál. – suttogta a hajamba, én pedig sokkot kaptam. Egészen eddig eszembe sem jutott Chad, és az, hogy mit tettem ellene az éjjel. 
- Szia! – nyögtem ki nagy nehezen, mikor távolabb álltam tőle.
- Nem is örülsz nekem? – kérdezte összehúzott szemöldökkel. 
- Deeee, dehogynem. – feleltem gyorsan, és mosolyt varázsoltam az arcomra – Csak meglepett, hogy fel sem hívtál, hogy jössz. 
- Talán baj?
- Dehogy baj. Ne hülyéskedj!
- Bemehetek? 
- Hát persze. – álltam gyorsan félre az ajtóból, és utat engedtem neki. 
- Baj van, édes? – kérdezte, mikor már a nappaliban ültünk, és szinte rá sem néztem. 
- Nem. Miért lenne baj? 
- Olyan szótlan vagy. 
- Csak elég sok minden összejött a napokban, és kimerültem. 
- Tényleg, Abbie és a baba jól vannak? 
- Igen, minden a legnagyobb rendben van. – mosolyogtam rá. 
- Akkor jó. És Darcy? Alszik még? 
- Az apjánál van. – válaszoltam egyszerűen, de a szívem majdnem kiugrott, mikor Harry szóba jött. 
- Aha. – bólintott és felhúzta a szemöldökét. 
- Mi van? – kérdeztem rá. 
- Elég sok időt tölt Harry-vel, nem? 
- Chad, Harry az apja.
- Jóóó. Nem is az a baj, félre ne értsd. De nem lesz ebből gond, ha elköltözünk? 
- Majd kiderül, hogy mi lesz. Nem akarok most ezzel is foglalkozni. 
- Jól van, életem! – lépett hozzám közelebb, és átölelt – Mit szólnál, ha a mai nap csak a kettőnké lenne? 
- Háááát…igazság szerint ma el kell mennem Darcy-ért, mert Harry-nek dolga van. 
- Akkor menjünk érte együtt, és csinálunk valami programot. – ajánlotta nagy lelkesedéssel. Annyira szeretett volna velem lenni, hogy nem mondhattam nemet. 
- Hát jó. – bólintottam – Tíz után már a stúdióba lesznek, oda kell menni érte. 
- Oké. Akkor vegyél fel valami csinit, és indulhatunk is. 
- Csinit? – néztem rá gyanakodva – Hova akarsz vinni? 
- Jaj, édes! Tudod, hogy mindenben gyönyörű vagy. – simított végig az arcomon – Csak vegyél fel valami kényelmeset, és menjünk. 
- Most akkor kényelmeset vagy csinosat vegyek? 
- Tök mindegy. – nevetett rám, mire én megrántottam a vállamat, és elindultam a szobámba. Nem akartam arra gondolni, hogy mi történt, inkább ki kell törölnöm a fejemből. Tudom, hogy ezzel hazudok Chad-nek, és talán önmagamnak is, de Harry-vel vége, Chad-et pedig nem akarom elveszíteni azzal, hogy elmondom az igazat. El is hessegettem a fejemből minden ilyen gondolatot, és a ruhákkal teli szekrényemre koncentráltam. Csinos, és kényelmes? Hát jó! Kiválasztottam egy fekete-fehér virágos rövidnadrágot, egy púder színű, puha, háromnegyedes ujjú felsőt, és egy színben hozzá illő magassarkút. Kiegészítőnek pedig egy fehér gyöngyös nyakláncot tettem fel.
Szerintem így jó leszek, ugyanis Chad-nek is tetszett a látvány, mikor lementem a lépcsőn, ő pedig a nappaliban várt. 
- Hát ez? – mutatott fel valami ruhadarabot, amit nem ismertem fel…először. Aztán rájöttem, hogy ez volt az a kendő, ami tegnap este Harry haját kötötte össze. 
- Harry-é. – nyögtem ki rögtön, és szerintem észrevette rajtam, hogy valami gond van – Darcy hozta haza tőle, mert annyira tetszett neki. – találtam ki gyorsan. 
- Aha. – bólintott, majd visszadobta oda a kendőt, ahol találta – Indulhatunk? 
- Persze. – bólintottam kissé megkönnyebbülve, mikor elindultunk kifelé. Mekkora szerencse, hogy Harry-nek nem valami más ruhadarabja maradt itt, és még nagyobb szerencse, hogy nem a hálóban találta meg. 
Az autóban ülve Chad az ausztráliai munkáról, és lakásról mesélt, én szinte meg sem szólaltam végig, csak néha bólintottam, és mosolyogtam. 
- Itt is vagyunk! – jelentette ki, mikor leparkolt a nagy stúdió előtt – Bemenjek én is? 
- Ahogy gondolod. – rántottam meg a vállam, de belül ”nem”-et ordítottam. Chad természetesen kiszállt a kocsiból, és követett az épületbe. 
- Egy pillanat, édes! – állt meg hirtelen a folyosó közepén, pont az előtt az ajtó előtt, amit kerestünk, és elővette a csörgő telefonját – Munka. Bocsi. Menj csak be, azonnal megyek. – mondta bocsánatkérő pillantással, és felvette a készüléket. Én csak néztem utána pár pillanatig, majd halkan benyitottam az ajtón. Az egész banda és a producerük is ott volt, meg persze Darcy is. Harry ölében ült, nekem félig háttal, és gitárt fogott a kezébe, azon próbált meg pengetni hatalmas beleéléssel. Rajtuk kívül mindenki észrevette, hogy beléptem a nagy terembe, és köszöntöttek. Gondolom pihenőt tartottak, vagy még meg sem kezdték a felvételt, vagy a próbát, de elég lazán voltak.
- Hogy vagy? – szólalt meg mellettem Louis félénken. 
- Jól. – válaszoltam közömbösen, és közben a lányomat figyeltem…na meg persze Harry-t. 
- Sajnálom a múltkorit. Nem akartam beleszólni az életedbe, biztos nagyon haragszol. 
- Nem haragszom, Lou. – néztem végül rá – Csak nem akarom, hogy te is az én életemmel foglalkozz. El tudom dönteni magamtól is, hogy mit akarok. – hazudtam, ugyanis egyáltalán nem tudtam, hogy mit szeretnék valójában. 
- Tudom, és többet nem lesz ilyen, csak féltelek tőle. – bökött a fejével Harry felé. 
- Miért nem bocsátasz meg neki? – tört ki belőlem a kérdés – Tudom, hogy nagyon megbántott, én tudom a legjobban elképzelni, hogy mit érzel.
- A legjobb barátom volt, Angie… - mondta fojtott hangon.
- Nekem meg az életem szerelme. – néztem rá vállrándítva – Engem az oltárnál hagyott ott, mégis normálisan hozzá tudok állni a helyzethez. Nem azt mondom, hogy megbocsátottam neki, mert nem. Próbálkozz egy kicsit, oké? 
- Én próbálkozzak? – kerekedtek ki a szemei.
- Jó, akkor hagyd, hogy próbálkozzon, és ne taszítsd el magadtól. A bandának sem fog jót tenni, ha ti marjátok egymást. 
- Tudom. – bólintott komoran. 
- Anyuciiiii! – szakított meg Darcy hangja, aki éppen akkor vetette rám magát. 
- Szia, kincsem. – öleltem magamhoz, és átnéztem a válla felett.
Harry még mindig ugyan ott ült, ahol eddig, de most engem bámult. – Indulhatunk? – néztem gyorsan rá a lányomra, mikor Harry megindult felénk. 
- Még maradjunk itt! Apuci megtanít gitározni, és már énekeltünk is együtt. Azt mondta, hogy te is tudsz énekelni. Miért nem énekelsz soha? – ömlött belőle a szó. 
- Szia. – szólalt meg Harry, aki már pár pillanat óta előttem állt, és bámult rám.
- Szia. – köszöntem vissza neki. 
- Nagyon szép vagy. – nézett rajtam végig. 
- Köszi.
- Éneklünk együtt? Mi hárman. – kiáltott közbe Darcy. 
- Nem. – vágtam rá gyorsan. 
- De miért? Apuci azt mondta, hogy régen énekeltél vele. – nyavalygott tovább. 
- Az régen volt. – mondtam komoran. Igazság szerint mióta Harry elhagyott egy dallam sem jött ki a torkomon, pedig előtte rengeteget énekeltem, és gitároztam egyedül, és vele is. Állítólag fantasztikusak voltunk. 
- Tényleg tudsz énekelni, édes? – szólalt meg mögöttem egy hang, amire gyorsan megpördültem. Chad-ről teljesen el is feledkeztem egészen eddig. 
- Tudtam. – válaszoltam egy apró mosollyal, miközben ő és Harry kezet fogtak. 
- Hallhatom is? – kérdezte tovább Chad.
- Talán majd egyszer. - bólintottam, és ezzel lezártnak tekintettem ezt a témát – Megyünk? 
- Persze. – felelte, majd Harry-hez fordult, és megszólalt, úgy, hogy Niall, Louis, Liam és Zayn is hallják – Srácok, szeretnélek titeket meghívni jövő szombatra, egy kis összejövetelre. 
- Tényleg? – néztem rá meglepetten.
- Igen. – mosolygott rám, és lenyomott egy puszit a homlokomra – Angie, és én tartunk egy eljegyzési partyt, és örülnénk, ha ott lennétek. – fejezte be a mondanivalóját, amire egy emberen kívül mindenki örömmel mondott igent. Ránéztem Harry-re, aki összeszorított szájjal bámult maga elé, és ha jól vettem észre, akkor a kezei is ökölbe szorultak. A feje le volt hajtva, úgy nézett rám fel. Láttam, hogy mennyire rosszul esik neki, hogy szinte minden egyes pillanatban a fejéhez vágják, hogy férjhez fogok menni.

2014. május 14., szerda

22. fejezet: Mint egy kisfiú

Sziasztok! Itt van a legújabb fejezet, amit szerintem már mind vártatok. Ebben kiderül, hogy mi lesz Angie és Harry csókjának a folytatása. Olvassátok el, és várom a véleményeket! ;)

Harry Styles
Azt hittem, hogy elájulok, hiszen évek óta csak erre vágytam. Meg akartam csókolni, és most ő csókolt meg engem. Ez a legjobb dolog, ami az elmúlt három évben történt velem. Mikor végre magamhoz eszméltem, hevesen kezdtem csókolni. Egész testemben remegtem, és éreztem, hogy ő is így van vele. Elkezdte lehámozni rólam a kabátomat, majd behúzott magával az egyik ajtó mögé, ahonnan a szobája nyílt. Időm nem volt körbenézni, sokkal inkább életem szerelmére koncentráltam, aki végre megint a karjaim között volt. Éreztem az illatát, a csókját, és az érintését. Mintha a mennyországban lettem volna. Tudtam, hogy holnapra ezt meg fogja bánni, de most ez nem érdekelt. Hiszen délután még látni sem akart, most meg itt fekszik felettem, és már nincs rajta egy ruhadarab sem. Nem takarja semmi a csodálatos testét előlem, amit örökre el tudnék nézegetni. El akartam neki mondani, hogy mennyire szeretem, és mennyire gyönyörűnek tartom, hogy ő életem értelme, de nem mertem megszólalni. Nem akartam, hogy meggondolja magát, és véletlenül rájöjjön, hogy mekkora hibát követ el. Vele akartam lenni, és érezni akartam őt. 
Megszabadított az utolsó ruhadarabomról is, és most már csak a csupasz bőrünk ért egymáshoz. Újra, és újra végignéztem a meztelen testén a kevés kis fényben, amit az éjjeliszekrényen álló lámpa adott. 
Olyan érzékien csókolt, hogy nem bírtam magammal. Elvégre évek óta nem éreztem ezt, nem voltam nővel azóta, hogy utoljára magaménak tudhattam őt. Nem is igazán a szex hiányzott, hanem a szex életem szerelmével. Felülkerekedett bennem a vágy, így egy óvatos mozdulattal Angie teste fölé kerekedtem, és ez volt az a pillanat, mikor nem bírtam tovább csak a csókot, muszáj volt éreznem őt. Csak egy enyhét löktem a csípőmön, és máris éreztem azt a felülmúlhatatlan érzést, amit az együttléteink során szoktam érezni. Tökéletes volt minden egyes pillanat, és nem akartam, hogy valaha is vége legyen. Azonban az egész nem tartott olyan sokáig, hiszen mégiscsak három éve nem volt ebben részem, és ugye Angie-nek sem. 
Mikor vége lett zilálva feküdtünk egymás mellett. Mosolyogva fordultam Angie felé, aki csak a plafont bámulta. Percek teltek el úgy, hogy csak gyönyörködtem benne, ő pedig még csak rám sem nézett, meg sem mozdult, némán nézett előre. Felemeltem a kezemet, és az arcához értem, minek hatására végre rám nézett. A szemeiben ijedtséget, és kétségbeesést láttam. 
- Mi a baj? – kérdeztem suttogva.
- Mi a baj? Azt kérdezed, hogy mi a baj? Most csaltam meg a vőlegényemet az exemmel, akit én állítólag gyűlölök. – ült fel idegesen az ágyban.
- Csak állítólag? – ültem fel mellé mosolyogva, és megpusziltam a csupasz vállát.
- Harry! – szólt mérgesen, és rám nézett. A szemeibe könnyek szöktek, és lehajtotta a fejét – Ezt nagyon gyorsan el kell felejtenünk, oké? 
- Mi? Miért? – kezdtem kétségbe esni. Mélyen belül gondoltam, hogy ez lesz a vége, de teljes szívemből reménykedtem, hogy mégis mellettem dönt.
- Még kérdezed? Te és én többé nem tartozunk már össze. – magyarázta komolyan, és próbált minél meggyőzőbb lenni. 
- Te is tudod, hogy ez egy nagy hülyeség. – mondtam, és végigsimítottam a karján, amitől jól láthatóan libabőrös lett.
- Nem! Egyáltalán nem hülyeség. Chad menyasszonya vagyok, és pár hét múlva a felesége is. El fogunk költözni, Harry! Ő az, akit én választottam, és akivel boldog szeretnék lenni. 
- És boldog is leszel vele?
- Miért ne lennék? – nézett rám kérdőn. 
- Ez nem válasz. – mosolyodtam el, mire egyből zavarba jött, és más kezdett bámulni – Én is nagyon jól tudom, és te is nagyon jól tudod, hogy nem vagy belé szerelmes. Lehet, hogy szereted, de nem úgy, ahogy engem. Nem szerelemből. Mindketten tisztában vagyunk azzal, hogy minket egymásnak teremtettek, és egyikünk sem lesz boldog mással. 
- Ne vedd ezt olyan biztosra! – mondta undok hangnembe. 
- Angie… - hajoltam hozzá még közelebb, és suttogva beszéltem hozzá – Tudod, hogy mennyire megbántam azt a dolgot, és nem kérem, hogy bocsáss meg érte, de adj még egy esélyt kettőnknek. Nem dobhatod el a múltunkat, a sok közös dolgot, ami összeköt minket. Te, Darcy és én egy család vagyunk. Nekünk együtt kell lennünk, mert csak úgy lehetünk boldogok. 
- Sajnálom, Harry! – tekerte meg a fejét – De nem tudok már bízni benned. Sajnálom. – nézett rám, szemei pedig bocsánatkérően csillogtak a könnyektől, amik lassan már az arcát áztatták.
- Értem! – feleltem szomorúan, és a szemeimet égetni kezdték a sós könnyek.
- Jobb lesz, ha indulsz. Darcy már biztosan hiányol, és a maci nélkül úgysem alszik el. – zárta le a témát, miközben letörölte a könnyeit. 
- Oké. – bólintottam, majd lassan kezdtem el összeszedni a ruháimat, amik a földön hevertek. Szerintem az egész művelet több perce telt, ugyanis abban reménykedtem, hogy megállít, és nem hagyja, hogy kimenjek az ajtón. – Szeretlek! – mondtam hátat fordítva, majd elhagytam a szobát. Gyorsan felkaptam Darcy maciját az ágyáról, és a kijárat felé indultam.
Azt sem tudom, hogy hogyan jutottam el a házamig, mert egész úton elhomályosították a szemeimet a könnyek. Mielőtt kiszálltam, még belepillantottam a tükörbe, és letöröltem az arcomat. Nem akartam, hogy Darcy észrevegye rajtam, hogy sírtam. Nem akartam megijeszteni. 
- Szia! – köszöntem az anyámnak, aki a nappaliban ült, és a tévét nézte – Darcy?
- Már elaludt. – mosolygott, de mikor rám nézett, egyből lefagyott az arca – Mi történt? 
- Nem fontos. – tekertem meg a fejemet, és a padlót kezdtem bámulni. Éreztem anyám vizslató tekintetét, és tudtam, hogy nem fogja feladni, amíg el nem mondok neki mindent. 
- Harry! – szólt rám, de a hangja nem figyelmeztető volt, hanem inkább gyengéd, és segítséget nyújtó. 
- Örökre elveszítettem. – tört ki belőlem, és úgy rohantam sírva anyámhoz, mint egy óvodás kisgyerek. Ő egyből átölelt, és magához szorított.
- Mondd el, hogy mi történt. – suttogta a hajamba. Nagy nehezem abbahagytam a hisztérikus sírást, és elhajoltam tőle. Az ő szemeibe is könnyek szöktek, mint mindig, ha ilyen állapotba látott engem, vagy a nővéremet. – Veszekedtetek? 
- Nem. – tekertem meg a fejemet. 
- Akkor mi történt? Miért vagy így összetörve? 
- Mert azt hittem, hogy végre újra az enyém lett, de mégsem. Pedig annyira közel voltam.
- Nem nagyon értem. – nézett rám összehúzott szemekkel. 
- Megcsókoltam, és hát…nem álltunk meg a csóknál. – ismertem be nagy nehezen. Mindig mindent elmondtam az anyámnak, de a szexuális életemet azért nem teregettem ki neki. 
- Lefeküdtetek? – kérdezte meglepetten, mire én csak bólintottam – Aztán utána? 
- Elküldött. Hiába bizonygattam neki, hogy nekem Darcy és ő a mindenem. Azt mondta, hogy nem tud bennem többé megbízni. Hozzámegy Chad-hez, és el fognak költözni.
- Ó, édesem! – ölelt magához, amitől még jobban sírni kezdtem. Olyan voltam, mint egy kisfiú, akinek elvették a játékát, és az anyjánál keresi a vigaszt. 
- Apuci! – hallottam meg a vékony hangot a nappali ajtaja felől. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, és mosolyt erőltettem az arcomra.
- Miért nem alszol még, hercegnő? – keltem fel, és felkaptam a földről Darcy-t. 
- Tudod, hogy a maci nélkül nem megy. – nézett rám komolyan – És még ”jóéjtpuszi”-t sem kaptam. – folytatta számonkérő hangon.
- Itt a maci. – adtam a kezébe, és egyből magához ölelte, de nem vette le rólam a tekintetét. Felemelte a kis kezét, és megsimította az arcomat. 
- Apuci, te sírtál? – nézett rám ijedten.
- Dehogy. – nevettem rá bíztatóan. 
- Pedig olyan vagy, mint aki sírt. – bizonygatta.
- Nem sírtam, hercegnő. Csak belement valami a szemembe. 
- Akkor jó. – bólintott megkönnyebbülve, majd ásított egy nagyot.
- Irány az ágy! – mondtam, majd elindultam a szobája felé. 
- Aludhatok ma veled? – nézett rám reménykedve. 
- Szeretnél? – kérdeztem.
- Nagyooooon. – suttogta, mire én csak bólintottam egyet. Bevittem a szobámba, és letettem az ágyra, majd a fürdő felé indultam. – Hova mész? 
- Megfürdök. 
- De siess! – kiáltott utánam, és elkezdte rendezgetni a párnákat, és a takarót. 
Tényleg rettentő gyorsasággal zuhanyoztam le, és siettem vissza Darcy-hoz. Valahogy sejtettem, hogy addig nem alszik el, amíg be nem fekszek mellé én is, és nem is tévedtem.
- Most már aludj, oké? – néztem rá, mikor bebújtam a takaró alá.
- Apuci! – nézett rám a hatalmas zöld szemeivel, és közelebb mászott, hogy pont szemben lehessen velem.
- Igen, hercegnő? 
- Nem baj ám, ha sírsz. Szerintem a fiúk is sírhatnak. Biztos, hogy Csipkerózsika hercege is sírt, mikor megtudta, hogy a szerelme bajban van. – mondta halkan. 
- Az lehet. – bólintottam mosolyogva. 
- Te is a hercegnőd miatt sírtál? Anyuci miatt? 
- Igen. – ismertem be.
- Akkor tényleg te vagy a hercege. – mondta nagy komolyan – De hát ez eddig is tudtam. – mondta, majd nagyokat ásított. A hangja egyre halkabb lett, és már lecsukódott a szeme is, de még mindig motyogott valamit a hercegekről és a hercegnőkről. Majd végleg elhalkult, és már csak a halk szuszogását lehetett hallani. Én még órákig néztem az éjjeli lámpa fényénél az arcát, és habár rám hasonlított jobban, Angie-t láttam benne. Életem szerelmét, aki most mindennél jobban hiányzott.

2014. május 10., szombat

21. fejezet: Most senki nem zavar

Sziasztoooook! :) Meghoztam a legújabb részt, ami nagyon fog nektek tetszeni, ahogy ígértem! ;) Nagyon várom a véleményeket, és azt, hogy szerintetek mi lesz ezután Angie-vel és Harry-vel.

Angelina Graham
Hazafelé, hogy lenyugtassam magam, bementem egy bevásárlóközpontba, és vettem pár dolgot, amiből este csinálhatok valami finomat Chad-nek. Mindennél jobban szeretném vele tölteni az éjszakát, és nem gondolni a lányom idióta apjára. 
Mikor hazaértem, egyből lefürödtem, és hajat mostam, majd nekiláttam a csirke bepácolásához, és megfőztem a rizst is. Mindehhez pedig egy kevert salátát készítettem, Chad kedvenc, mézes-mustáros öntetével.
Mikor elkészült az étel, a hajam már nagyjából megszáradt a törölköző alatt, így csak ki kellett fésülnöm. Feltettem egy kis sminket, egyáltalán nem sokat, csak a szokásost, aztán egy elég csinos ruhába öltöztem fel, ami igazából csak egy szexi fehérnemű volt. Fekete csipkés, fehér selyem, fekete pöttyökkel, és rózsaszín szalag is díszítette a melltartó, és a bugyi részét is. Hozzá egy fekete combharisnyát, fekete magassarkút, és egy fekete, csipkés kis köntöst vettem fel. 
Szerintem elég szexin néztem ki, mondjuk nem igazán szoktam így öltözködni, ez nem az én világom. Remélem, hogy Chad-nek tetszeni fogok. Éppen, ahogy rá gondoltam, megszólalt a telefonom, és a kijelzőn az ő száma volt. Egyből elkezdtem izgulni, hiszen még soha nem ért hozzám úgy. Mi van, ha már azt sem tudom, hogy hogyan kell csinálni? 
- Szia, szívem! – szóltam bele vidáman – Úton vagy már? 
- Szia! Pont ezért hívlak… - kezdte, és hallottam, hogy valamit el akar mondani. 
- Mi a baj? 
- Nem tudok ma átmenni.
- Még haza sem jöttél? 
- De, itthon vagyok a lakásomon, de nem tudok átmenni ma hozzád, mert rengeteg munkám van még mára, ki sem tudok mozdulni a dolgozószobámból. Sajnálom, szerelmem, de holnap, ha lesz időm, akkor azt veletek fogom tölteni, rendben? 
- Rendben. – egyeztem bele nagy nehezen. 
- Nem haragszol? – kérdezte játékos hangon. 
- Persze, hogy nem. Csak vacsorával készültem neked. 
- De édes vagy! Tedd el, és holnap megesszük, ígérem! – bizonygatta, de nem nagyon hittem el neki, hogy holnap lesz rám ideje. Mindig csak a munka, ami az elmúlt pár hétben sokkal fontosabb volt neki, mint bármi más, mint Darcy és én. 
- Oké. 
- Nagyon hiányzol ám! Alig várom, hogy a feleségem legyél, és együtt élhessünk. 
- És akkor már lesz időd rám is? – bukott ki belőlem a kérdés.
- Persze, hogy lesz. Csak az első hetek lesznek ilyenek, amíg minden helyre áll, édesem. 
- Rendben. – bólintottam is egyet, de nem tudtam meggyőzni magamat, és ő sem tudott. 
- Holnap találkozunk. Szeretlek!
- Akkor holnap! Szia! – köszöntem el tőle, majd csak miután letettem a telefont, azután jöttem rá, hogy nehezemre esett kimondani neki, hogy szeretem. 
A konyhába mentem, és elkezdtem leszedni az asztalt. Ideges voltam, mert annyit készültem erre az estére. Bevásároltam, főztem, sütöttem, és felöltöztem úgy, mint valami felnőttfilm szereplője, de persze mindezt hiába. 
Éppen a nappaliba meggyújtott gyertyákat akartam elfújni, mikor meghallottam, hogy valaki a zárban zörgeti a kulcsot. Talán mégiscsak Chad lesz az? Biztos, csak meg akart lepni, és azért mondta, hogy nem jön, vagy rájött, hogy mennyit készültem a fogadására. Gyorsan az ajtóhoz siettem, és pont akkor értem oda, mikor kinyílt.
- Azta… - mondta az érkező, akinek láttára azonnal összehúztam magamon az átlátszó, csipkés kis köntöst, mondjuk hiába, mert semmit sem takart. 
- Mit keresel te itt? – kérdeztem idegesen, és szégyenlősen. Éreztem az égető tekintetet, amivel pásztázta a félmeztelen testemet. – Hol van Darcy?
- Öhm…izé…én csak… - kezdte akadozva, amire egyből rákaptam a tekintetemet. A szemei fel-le jártak a testemen, és az ajkába harapva bámult, miközben nem jutott szóhoz. 
- Te csak? – sürgettem, és még jobban összekulcsoltam a karjaimat a mellem alatt, amit nem kellett volna, mert így azokat kezdte el bámulni – Hahóóó! – intettem felé az egyik kezemmel, és az arcomra mutattam, hogy azt nézze. 
- Öhm…Szóval Darcy anyámmal van. Azért jöttem, mert kicsapta a hisztit, hogy ő bizony nem alszik a maci nélkül, amit tőlem kapott. – magyarázta tök egyszerűen a szemembe nézve, de néha-néha lejjebb csúszott a szeme. 
- Kit akarsz átvágni, Harry? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Esküszöm! – tette a kezét a szívére. 
- Ez egy jó kifogás arra, hogy át tudj jönni, és megzavarni Chad-et, és engem. 
- Miért? Itt van? Nem úgy látom. – nevetett – És nem is lesz. 
- Szerinted ilyen szerelésben szoktam itthon flangálni, mikor egyedül vagyok? 
- Nem, de tudom, hogy nem jön. Találkoztam vele nemrég a boltban, és mondta, hogy ma nem találkoztok. Megint sok a munka, mi? – vigyorgott gúnyosan. 
- Mondd csak, mit nem értettél azon, hogy nem akarlak többet látni, és nem akarok többet beszélni veled? – kérdeztem egyszerűen, csípőre tett kézzel. Ettől persze megint lecsúsztak a szemei a testemre, amin szétnyílt a köntös. 
- Csak a maciért jöttem. – tárta szét a kezeit. 
- Akkor hozom, és le is léphetsz. – mondtam, majd elindultam fel a lépcsőn. 
- Átvágott, mi? – jött utánam az emeletre.
- Tessék? 
- Mondom átvágott. 
- Nem vágott át. 
- Csak nem jött el, mert a meló megint fontosabb, mint az, hogy a menyasszonyával töltse az éjszakát. 
- Sok dolga van a költözés miatt. – pördültem meg hirtelen, mikor már az emeleti folyosó közepén jártunk. Ő elég gyorsan le tudott fékezni, mielőtt még belém rohant volna. 
- Nem költöztök ti sehova sem. – lépett hozzám még közelebb.
- Te csak azt hiszed. – mondtam az arcába. 
- Úgysem hagynád itt a nővéredet, az unokaöcsédet…és engem sem. – suttogta bele a számba, és minden szónál egyre közelebb került hozzám. 
- Téged? – nevettem el magam gúnyosan – Ugyan már, mit képzelsz te magadról? 
- Amióta visszajöttem, a szíved még hevesebben ver, már attól is, ha kimondja valaki a nevemet, vagy ha rám gondolsz. – az ujjával hozzáért a csupasz bőrömhöz a mellem felett, a szívemnél, és apró köröket kezdett rajzolgatni vele, amitől kirázott a hideg – Ha hozzád érek, akkor libabőrös leszel, mint ahogy most is. Csak rajtam jár az eszed, és semmi kedved nincs Chad-del lenni. – itt már a homlokomon rajzolgatott – És semmi másra nem vágysz jobban, mint a csókomra. – áttért a mutatóujjával a számra, majd az ajkamnál fogva felemelte a fejemet, és mosolyogva nézett rám. Elkezdtem közeledni felé, mire ő elnevette magát. Zavartan néztem rá. Most komolyan majdnem megcsókoltam, erre ő kinevet? 
- Idióta! – fordultam meg, és faképnél akartam hagyni, de elém állt. 
- Tényleg le akartál feküdni vele, vagy csak azért csináltad volna, mert azt hitted, hogy randim lesz holnap este? 
- Miért hittem volna azt? 
- Mert hallottad, hogy Julia-val beszélek telefonon. 
- Nem érdekel, hogy kivel találkozgatsz a szabadidődben. – vontam meg a vállamat. 
- Ó, dehogy nem. – bólintott elégedetten – De csak, hogy megnyugodj, Julia anyám egyik barátnője, akinek megígértem, hogy segítek kipakolni a régi szekrénysorát a házából, én nem az, akire te gondolsz. 
- Hát persze! – bólintottam, de egy szavát sem hittem el. 
- Angie! – fogta meg a karomat, és persze megint kirázott a hideg – Miért vagy féltékeny? – mosolygott rám a szokásos kisfiús mosolyával.
- Fogd be, és tűnj el! – mondtam az arcába. 

Harry Styles
- Hát jó! – emeltem fel a kezeimet, és hátrálni kezdtem – Ahogy akarod! A végén még nem tudsz nekem ellenállni, és rámveted magad. – mosolyogtam rá tettetett gúnnyal.
- Inkább te vagy az, aki nem tudja levenni rólam a szemét. – mondta, és széttárta a kezeit, amitől megint elém tárult az a csodálatos látvány, amit egy kis csipkés ruhadarab takart. Muszáj volt megint végignéznem rajta, és szinte kiestek a szemeim, de nem akartam, hogy észrevegye. Mondjuk szerintem tök mindegy volt, mert a vak is látná, hogy el tudnék ájulni a látványtól, annyira gyönyörű. 
- Ne hidd, hogy nem tudnék neked ellenállni. – rántottam meg a vállamat. 
- Tudom, hogy nem tudnál… - mondta, és ledobta magáról a köntöst. 
- Te jó ég! – nyeltem egy nagyot, és azt hiszem, hogy levert a víz is. 
- Na ugye! – bólintott Angie, majd lehajolt a földre hullt ruhadarabért, de én gyorsabb voltam, és kikaptam a kezei közül – Add azt vissza! – mondta idegesen. 
- Tudtam, hogy csak a szád nagy! – mondtam játékosan, miközben próbálta kivenni a kezemből a ruhát, hogy vissza tudja venni. A mondatomra azonban mozdulatlanná vált, és rám nézett. 
- Nem vagyok gyáva, csupán nem kellesz! – rántotta meg a vállát, majd megint sarkon fordult. Természetesen nem hagyhattam, hogy csak így vége legyen ennek a dolognak, ezért a karja után kaptam, és magamhoz rántottam. Mélyen nézett a szemembe, és egyáltalán nem volt zavarban. 
- Seggfej! – mondta az arcomba.
- Nagyszájú! – suttogtam mosolyogva.
- Engedj el! 
- Eszem ágában sincs. – mondtam, és még közelebb húztam. A szemembe, majd a számra nézett, és beleharapott a saját ajkába. Itt az idő Harold Styles, most nem szalaszthatod el az alkalmat. Senki nem fog megzavarni, és itt van a karodban életed szerelme. Elkezdtem közelíteni felé, de inkább visszahúztam a fejemet, és szomorúan néztem magam elé. Nem szabad, nem, mert még jobban utálni fog. 
- Hé, seggfej! – szólt Angie halkan, mire ránéztem. Aztán abban a pillanatban csak azt vettem észre, hogy a száját a számra tapasztja.

2014. május 7., szerda

20. fejezet: Harold "nőcsábász" Styles

Sziasztok! :) Meghoztam a mai részt, ami egy kicsit rövid lett, és nem is olyan izgalmas, de a következő részt vezeti fel, amit imádni fogtok, és szerintem többen sokkot is kaptok majd, mert elég nagy dolog fog történni. ;)
Na, de nem húzom tovább, olvassatok, és alkossatok véleményt! ;)

Angelina Graham
- Nekem most mennem kell. – jelentettem be gyorsan, és felpattantam Abbie mellől. Tudtam, hogy muszáj egyedül lennem, mert pillanatokon belül el fog kapni a sírás. 
- Hova mész? Most jöttél! – szólt rám Niall, nem értette, mi ez a nagy sietség. 
- Chad ma este ér haza, és szeretném meglepni valamivel. – próbáltam meggyőzően válaszolni, és mosolyogni, de nem nagyon ment. Harry-re rápillantva mégis elöntött az elégedettség, mert láttam, hogy idegesítette, ahogy az esti terveimről beszélek. 
- Nem is mondtad, hogy ma jön haza. – mondta Abbie, és én küldtem felé egy szúrós pillantást. Tudtam, hogy direkt csinálja, mert azt akarja, hogy itt maradjak. 
- Ma derült ki. Rettentően hiányoztunk neki, ezért sietett az ottani ügyekkel, és már ma este velem lesz. 
- Milyen jó, hogy Darcy ma nálam alszik, nem? – szólalt meg Harry is, de a hangja gúnyos volt.
- Ahogy mondod! Legalább kettesben lehetünk…egész éjjel. – válaszoltam a szemébe nézve. A mondatom után megfeszült az arca, és elfehéredtek az ujjai, ahogy ökölbe szorította őket. Most mit van úgy oda? Hiszen ő meg Julia Fiels-szel beszélt meg randit holnap estére. Nehogy már én legyek a rossz, mert a vőlegényemmel akarok találkozni. De akarok egyáltalán? Chad tényleg ma jön haza, mert nagyon hiányzunk már neki. Eddig meg voltam győződve arról, hogy kellemetlen lesz találkozni vele, ugyanis folyton Harry jár a fejemben, de mivel úgy tűnik, hogy ő már nem próbálkozik tovább, és szabad utat ad Chad-nek, ezért még csak gondolni sem fogok rá. – Na, de én elindulok, még be kell ugranom pár helyre, hogy tökéletes legyen az este. – erőltettem egy mosolyt az arcomra, de senki más nem viszonozta, a nővérem is csak lemondóan tekerte meg a fejét. Lenyomtam egy puszit Darcy-nak, így elég közel kerültem Harry-hez is, akinek az ölében ült. Éreztem az illatát, ami megint megrészegített. Ugyan azt a parfümöt használja még mindig, amit évekkel ezelőtt is. A puszi után a lányom magához szorított, így centikre volt az arcom Harry-étől. Csak pislogott rám, miközben én az arcát vizslattam, de az egész nem tartott tovább, mint pár másodperc. Nem akartam még rosszabbul érezni magam miatta, ezért lehámoztam a lányom kezeit a nyakamról. 
- Sziasztok! – intettem a minket vizslató Abbie és Niall felé, majd kimentem a nappaliból, és az ajtó felé vettem az irányt. 


Harry Stlyes
- Menj már utána, te idióta! - Abbie hangja szakított ki a gondolataimból, amik az éppen távozó Angie körül forogtak. 
- Tessék? – néztem rá meglepetten. 
- Menj utána, te szerencsétlen. – vágta az arcomba, majd megjelent egy mosoly az arcán, miközben a fejével a húga után mutatott. Ez most komoly? Pár napja még ki akarta kaparni a szemeimet, most meg azt akarja, hogy menjek Angie után, és beszéljek vele?
- Tényleg? – néztem rá, majd Niall-re meglepetten. 
- Addig fogsz itt ülni, amíg be nem száll a kocsijába, és le nem lép, hogy elmenjen egy fehérneműboltba, ahol valami szexi és dögös cuccot vegyen magának, amitől Chad egyetlen mozdulattal megszabadítja majd? – nézett rám nagy komolyan Abbie, én pedig azonnal leraktam magam mellé az ölemben ülő, és a telefonommal játszadozó Darcy-t, és kirohantam Angie után.
Már éppen be akart szállni a kocsijába, mikor kiléptem az ajtón. 
- Angie! – kiáltottam el magam, mire ő egyből megtorpant, és felém fordult. 
- Nehogy azt mondd, hogy mégsem tudsz ma vigyázni Darcy-ra! – mondta ideges arccal. 
- De, sajnos tudok. – mondtam szomorúan. Nem azért, mert nem akartam a lányommal lenni, hanem mert jobb lett volna, ha otthon van, és bezavar Angie-nek és annak a bájgúnárnak. 
- Akkor mi van? 
- Csak szerettem volna beszélni veled…a múltkoriról. – nyögtem ki nagy nehezen.
- Miféle múltkoriról? – kérdezte közömbösen. 
- A kórházi dologról, amikor Louis rosszkor érkezett meg.
- Lou a legjobbkor érkezett. – mondta, és kinyitotta a kocsiajtót, és be akart szállni, de én közelebb léptem, és becsuktam. 
- Meg akartál csókolni. Tudom. – mosolyogtam rá, de az ő arca meg sem rezzent. Annyira erős lett, máskor már vörös arccal próbálná kerülni a tekintetemet, most meg még csak nem is pislog. 
- Te akartál megcsókolni. – felelte gúnyosan – Nekem eszem ágában sem volt hozzád érni. Undorodom tőled, mégis miért akarnálak megcsókolni? 
- Angie! Láttam, amit láttam. – nevettem el magam, és egyre jobban közelíteni kezdtem. 
- Nem. Te csak ki akartad használni a gyenge pillanatomat. – tekerte meg a fejét. 
- Eszem ágában sem volt. 
- Hát persze. Megtennéd, hogy elengedsz, és engedsz beszállni a kocsimba? 
- Nem, amíg nem válaszolsz őszintén.
- Engedj el! – a szemei szikrákat szórtak, ahogy rám nézett, de engem nem érdekelt, hiszen ezt is imádtam benne. Minden egyes rezdülésétől oda vagyok, és az életemet adnám érte, ha újra szeretne, ha minden nap bámulhatnám, és mellette lehetnék. A szívem ki akar szakadni a helyéről, mikor látom a dühöt, és a gyűlöletet a szemében. Viszont megértem őt, mert ki bocsátana meg annak az embernek, aki elhagyja a lányát, és a menyasszonyát az esküvőjük napján. Az életemre esküszöm, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy újra megbízzon bennem, és belém szeressen. 
- Szeretsz engem. 
- Neked elment az eszed? Mit nem értesz azon, hogy undorodom tőled? 
- Érzel még irántam valamit, és nagyon jól tudom. Nem hazudhatsz magadnak. 
- Miért csinálod ezt? Mi bajod van neked? Olyan jól megvoltunk, és kezdtünk összebarátkozni. Miért kell megint elkezdened játszani Harold ”nőcsábász” Styles-ot? Engem nem kaphatsz meg egy csettintésre, mint a többi kis modellt, akikkel az elmúlt három évben hemperegtél. Sőt…azon sem csodálkoznék, ha az alatt is mást dugtál volna, amíg velem szórakoztál. 
- Hallod te magadat? – néztem rá szörnyülködve. Most tényleg azt hiszi, hogy valaha is megcsaltam? – Eszem ágában sem volt ránézni más nőre, és ez azóta is így van. Te vagy a tökéletes, az egyetlen, a legszebb, a gyerekem anyja, életem szerelme. 
- Igaz. – mondta egy kicsit halkabban. Igaz? Tényleg azt mondta, hogy igaz?
- Tényleg? – mosolyogtam rá félősen. 
- Igen! A gyereked anyja vagyok, de semmi több. Se most, se később, és ezt jegyezd is meg! Chad-hez fogok hozzámenni, mert ő szeret, és nem hagyna el minket. Élvezd ki ezt a pár hetet, mert az esküvő után elköltözünk, és remélem, hogy te és én többet nem látjuk egymást. A lányodat nem vehetem el tőled, de én nem akarlak látni. 
- Miért? Miért nem akarsz látni? Mi változott meg azóta, hogy majdnem megcsókoltuk egymást? – kérdeztem szinte esedezve. 
- Semmi. – válaszolt, és szinte kitépte a kocsi ajtaját, majd beszállt, és lehúzta az ablakot – Darcy-t azért a holnap esti randid előtt hozd még haza. – mondta, és elhajtott. 
Holnap esti randi? Miről beszél? Gondolataimba merülve nagy nehezen rájöttem, hogy a nemrég lezajlott telefonbeszélgetésre gondol. Nincs is itt semmi gond, sőt…ez elég jó jel, hiszen féltékeny. Azért viselkedik így, mert azt hiszi, hogy randim lesz. 
Mosolyogva indultam vissza a házba, és egyre jobban úgy éreztem, hogy ez a kör még nincs lefutva.

2014. május 3., szombat

19. fejezet: Abbie nézőpontja

Sziasztok! :) Igaz, hogy úgy gondoltam, hogy lesz időm írni a napokban, de szerintem ez csak ma este jön majd össze. :D Ennek ellenére itt van a legújabb fejezet! Várom a véleményeket! ;)

Angelina Graham
Elég sokáig voltam még a szalonban, mire nagy nehezen rávettem magam, és a nővérem és a lányom által választott ruha mellett döntöttem. Már elmúlt kettő óra, mikor végre már a kocsiban ültem. Abbie-ék felé vettem az irányt, ugyanis megígértem neki, hogy délután átmegyek hozzájuk. Remélem, hogy már a baba is otthon lesz velük, és végre teljes, boldog életet élhetnek a mai naptól. 
Mikor odaértem a házukhoz, az első csengetésre ajtót is nyitottak. Niall állt velem mszemben, és az arca csak úgy ragyogott. 
- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia! Gyere be! – hadarta, és beljebb húzott – Itthon van! Végre hazahozhattuk. Abbie-vel van a nappaliban.
Bekísért a nappaliba, ahol a nővérem az egyik nagy fotelbe ült, és a karjai között tartotta a fiát. 
- Sziasztok! – suttogtam halkan, és közelebb lépkedtem, hogy megnézhessem az unokaöcsémet – Szia, kisember! – a hangomra rám emelte apró, kék szemeit, és mosolyogni kezdett, de aztán rögtön vissza is nézett az anyjára, majd elkezdett kacagni – Csodaszép! 
- Tudom! – bólogatott a nővérem, és meghatódva bámulta a fiát. 
- Olyan szép, mint az anyukája. – szólalt meg Niall, és egy csókot adott Abbie-nek. 
- Darcy? Az apjával van? – nézett rám a nővérem.
- Aha. – bólintottam, de nem néztem rá, csak a babát bámultam. 
- Mi a baj? – kérdezte. Tudtam, hogy észreveszi rajtam, hogy történt valami. 
- Semmi. – tekertem meg a fejemet. 
- Édesem… - pillantott Abbie kedvesen Niall-re, aki egyből vette a lapot.
- Magatokra hagylak! – mosolygott ránk. 
- Tehát? – nézett rám újra Abbie. 
- Elég rossz délelőttöm volt. 
- Mikor? Nem a szalonban voltál eddig? 
- De, de igen! Ott volt rossz délelőttöm. Harry eljött Darcy-ért, pont miután te elmentél. 
- Ja, igen. Láttam. Akkor jött, mikor Niall. Együtt voltak a stúdióban. Mi történt? 
- Látott a ruhában. 
- És neked eszedbe jutott, hogy mi lenne, ha most ő venne le, nem Chad. 
- Valami olyasmi. 
- Ne zavarjon össze, oké? Chad szeret téged, és te is szereted őt. Boldogok lesztek. Mind azok leszünk, esetleg Harry nem. De ő meg megérdemli, hogy ne legyen az. Örüljön annak, hogy a lányát láthatja. 
- Ez a másik dolog… - tudtam, hogy itt az idő, hogy elmondjam Abbie-nek – Nem fogja látni őt. 
- Mi? Miért? Megint lelép? 
- Nem. Nem ő megy el, hanem Darcy, Chad és én. – hajtottam le a fejemet, és úgy néztem rá félőn. 
- Tessék? – nézett rám zavartan. 
- Chad kapott egy jó lehetőséget Ausztráliában. 
- És oda fogtok menni? 
- Muszáj! Elvégre a felesége leszek. 
- Itt hagysz minket? – nézett rám hitetlenkedve.
- Sajnálom. De Chad-del egy család leszünk, nem hagyhatom el. Nem mondhatom azt, hogy nem megyek el vele. 
- Értem. – mondta szomorúan – Tehát akkor nem látjuk egymást olyan sűrűn. 
- Nem. De amikor csak tudunk, jövünk. 
- Biztos, hogy ezt akarod? 
- Mit? 
- Hozzá menni, és elköltözni vele. 
- Tessék? Persze, hogy ezt akarom, Abbie. Ő a vőlegényem. 
- Szereted is őt? 
- Hogy jön ez ide? 
- Kérdeztem valamit. Szereted őt, vagy mióta Harry visszajött, kétségeid támadtak? 
- Hogy jön ide Harry? 
- Úgy, hogy nem vagyok sem hülye, sem pedig vak. Amióta itt van, többet vagy vele, mint Chad-del. 
- Chad nincs is itthon, el kellett mennie a munka miatt. 
- És ha odaköltöztök, akkor mi lesz? 
- Mi az, hogy mi lesz? – nem értettem, hogy mire gondol. 
- A munkája miatt lesz rátok ideje? Vagy csak egy otthon ülő háziasszony leszel? 
- Abbie! Ez nem vicces!
- Hát én nem is vicceltem. – mondta teljesen komolyan. 
- Tudod, hogy Chad nem olyan. 
- Most talán itt van? 
- A munka, meg a lakás miatt van távol. 
- Szereted őt? 
- Miért nem szeretném? 
- Ez megint nem volt válasz. – mondta komoran. Még szerencse, hogy itt van Nate is Abbie karjaiban, mert szerintem elég hangos szócsata lenne most. Nem tudom, hogy mi baja van a nővéremnek. Eddig egyfolytában az volt a mániája, hogy Chad tesz engem boldoggá, és ne törődjek Harry-vel. Szinte jobban haragszik rá, mint én. 
- Mi van veled? – kérdeztem idegesen – Eddig Chad volt szerinted a tökéletes számomra. Most meg mintha Harry mellett lennél. 
- Nem vagyok én mellette. Isten ments! – nevette el magát – Csak azt akarom, hogy neked és Darcy-nak jó legyen. És ha ez Harry-vel valósul meg, akkor nem tehetek ellene semmit. 
- Te eddig nem utáltad őt? 
- Most se vagyok nagy rajongója, de tudom, hogy nem hazudik. 
- Miben nem hazudik? Ő maga egy nagy hazugság. 
- Szeret téged, és ezt a hülye is látja. 
- Kit érdekel? 
- Kit? Téged! Még mindig ugyan úgy szereted, csak nem mered elmondani senkinek, sőt, még magadnak is félsz beismerni. 
- Te most rá akarsz beszélni? 
- Dehogy akarlak. 
- Honnan veszed egyáltalán, hogy szeret? Meg amúgy is, hogy bízhatnék meg benne? 
- Nem volt más nővel, mióta elment. Három éve vár rád. – magyarázta Abbie.
- Ezt már megbeszéltük. Azért mondta, mert megtudta, hogy én nem voltam mással.
- Ez is durva azért. El sem hiszem, hogy Chad-del még le sem feküdtetek még. – mondta a nővérem, de nem látszott meglepettnek. 
- Ez meg sem lep téged? 
- Persze, hogy nem. Ismerlek, és tudom, hogy Harry-t szereted, és mindig is őt fogod. Ha most elköltöztök, akkor talán nem látod majd olyan sűrűn, de ugyan olyan rossz lesz. Darcy-ban is őt fogod látni, és meg fogsz bolondulni. Nem leszel boldog. 
- Darcy-ban most is őt látom. – hajtottam le a fejemet szomorúan. 
- Szereted őt! – mondta ki, én pedig csak elmosolyodtam, éppen akkor, mikor csengettek. 
- Nyitom! – futott ki Niall a konyhából, ahova mi száműztük, amíg megbeszéltük a szerelmi életemet. 
- Helló! Hát ti? – kérdezte az érkezőket. 
- Darcy nem hagyott békén, amíg át nem jöttünk. Valahonnan tudta, hogy hazahozzátok ma Nate-et. – hallottam meg az ismerős hangot, amitől egyből dübörögni kezdett a szívem, és Abbie-re kaptam a tekintetemet. Ő csak mosolygott. Nem tudom, hogy mégis hogyan változhatott meg ennyire az álláspontja Harry-ről. Pár napja még ki akarta nyírni, most meg szinte rábeszél, hogy adjak neki még egy esélyt. 
- Sziasztok! – nézett ránk Harry, mikor beléptek az ajtón. 
- Anyuciii! – kiáltott Darcy, mikor észrevett, és a nyakamba ugrott. 
- Halkabban, édesem! – szóltam rá, és egyből csendesebb hangnemre váltott, majd kíváncsian nézegetni kezdett Abbie felé. 
- Ő itt az unokatestvéred, a neve Nate! – mondta neki a nővérem, mire Darcy lenyomott egy puszit a baba arcára, aki nevetni kezdett. 
- Nagyon szép. – szólalt meg Harry is. 
- Köszönöm. – mondta Abbie – És köszönöm azt is, hogy segítettél. Ha te nem vagy, akkor talán már egyikünk sem él. – mondta szomorúan. Tehát itt van a kutya elásva. Abbie hálás azért Harry-nek, mert ő vitte be a kórházba, és segített neki. 
- Ne hülyéskedj, az én hibám volt, hogy felhúztad magad. Miattam…
- Dehogy miattad, Harry! Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, nem? A legapróbb dolgon is felhúzom magam, és mindenből problémát csinálok. – nevetett Abbie zavartan, Harry pedig csak mosolygott, de közben néha rám pillantott.
- Leteszem a babát aludni, rendben? – ajánlotta fel Niall, és átvette a kicsit a nővéremtől.
- Fantasztikus apa lesz belőle. – mosolygott Abbie, mikor Niall már kiment a nappaliból – Lassan azt sem engedi meg, hogy bepelenkázzam Nate-et, és van egy olyan érzésem, hogy éjjel is ő fog hozzá felkelni. Alig akarja elengedni. 
- Ismerős! – bukott ki belőlem, és Harry egyből rám kapta a tekintetét. Emlékszem még, mikor Darcy-t hazavihettük a kórházból. Harry teljesen bezsongott, éjjel fél óránkként kelt fel, hogy megnézze, minden rendben van-e vele. Ő etette, ő fürdette, ő pelenkázta, és ő altatta el az énekével. Tökéletes életünk volt. 
- Itt is vagyok! Egyből elaludt! – jelent meg Niall, és lehuppant Harry mellé a kanapéra. Most olyan érzésem volt, mint évekkel ezelőtt, mikor még egy házban laktunk. 
- Bocsi! – szólalt meg Harry, és felvette a csörgő telefonját – Julia? Örülök, hogy visszahívtál. – mondta, majd rám pillantott – Persze. Ma nem, mert a lányommal leszek, de a holnap tökéletes lesz. Rendben. Szia! – köszönt el, és lerakta a telefont. 
Ez most mi volt? Julia, mint Julia Fields? A nő, aki nem kell neki? Erre mégis randit beszél meg vele holnapra? Méghogy nem kell neki más nő. Kit akar hülyíteni? Hogyan bírná ki a nagy nőcsábász, hogy ne dugjon meg minden jöttment nyafogó topmodellt? 
A nővéremre néztem, aki sajnálkozó pillantást küldött felém. Tudtam, hogy ugyan arra gondol, mint én. Harry feladta a harcot, és randizni kezdett.