2014. augusztus 8., péntek

1. fejezet: Kemény ellenfél

Sziasztok! Köszönöm a sok véleményt a bevezető részhez. Nagyon örülök, hogy már most ennyire tetszik a történet. Ez most más lesz, mint az eddigiek, hiszen elég korán be fognak indulni a dolgok, de szerintem erre hamarosan magatoktól is rájöttök. ;)
Meghoztam az első részt, ami remélem, hogy tetszeni fog. Várom a kommenteket!
Amúgy ezentúl valószínűleg kedden és pénteken lesz majd új rész! ;)

Emily Cook
- Nagyon megköszönném, ha erről anyáéknak egy szót sem szólnál. – mondtam a húgomnak, mikor a nyaraló felé vettük az irányt – Mert hidd el, hogy nem csak engem fognak leszidni, hanem téged is. Gondolom, te sem akarod, hogy a hátralévő tizenhárom napba ne engedjenek a part közelébe. 
- Te így számolod a napokat? – kérdezte meglepődve. 
- Igen. Utálom azt a helyet. – néztem körül, és megráztam magam. 
- Megjöttünk! – kiáltotta el magát Kim, mikor beléptünk a nyaraló kapuján. 
- Jól éreztétek magatokat? – kérdezte anyánk, aki apánkkal együtt kint ült a közös teraszrészen, és koktél szürcsölgetett. 
- Nagyon. – forgattam meg a szememet. 
- Emily! – szólt rám apám figyelmeztető hangnemben. 
- Bocs, csak egyszerűen nem hiszem el, hogy pont ilyen helyre kellett jönnünk. Nincs itt semmi. Unom ezt az egészet. – tört ki belőlem, és elrohantam. 
- Most hová mész? – kiáltott utánam az anyám. 
- Keresek valami unaloműzőt, mert itt megőrülök. – kiáltottam vissza idegesen, de nem fordultam hátra. Azt sem tudtam, hogy hova menjek, mert itt tényleg semmi nincs, ezért úgy gondoltam, hogy visszamegyek a strandra, és olvasok még egy kicsit. Végre egyedül lehetek, és nem kell a húgomat figyelgetnem. Letelepedtem hát a szokásos helyemre, és fellapoztam a könyvemet. Alig olvastam el pár sort, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki jön kifelé a vízből. Ez ő! A srác, aki kimentette a húgomat nemrég. Most is napszemüveg volt rajta, így az arcát most sem tudtam rendesen megnézni. Hosszú, barna haja a fejére tapadt, ugyanis vizes volt. Rögtön ledobtam a homokba a könyvemet, és felpattantam, hogy odamehessek hozzá. Ő azonban ekkor észrevett, és sietős léptekkel próbált menekülni előlem. Ennek meg mi a baja? 
- Hééééé! Állj már meg! – kiáltottam utána, és futni kezdtem. Talán nem érti a nyelvünket? – Kérlek! – mondtam, mikor utolértem, és akkor hirtelen megtorpant, de nem fordult felém – Csak szeretném megköszönni, amit a húgomért tettél. Nem is tudom, hogy mi lett volna, ha nem vagy ott. 
- Nincs mit. – mondta, még mindig háttal nekem. 
- Nocsak, tudsz beszélni is? Azt hittem, hogy néma vagy, vagy süket, vagy hogy nem érted a nyelvet. – hadartam, és láttam, hogy elneveti magát, legalábbis hátulról úgy nézett ki – Nem akarsz megfordulni? Hidd el, hogy nem harapok, és talán olyan szörnyű sem vagyok, szóval nem fogsz megijedni tőlem. 
- Nem erről van szó… - mondta, és a fejét már oldalra fordította. Haladunk. 
- Akkor miről? Talán félsz, hogy én ijedek meg tőled? – kuncogtam.
- Valami olyasmi. – rántotta meg a vállát, és újra elindult.
- Na, állj csak meg! – gyors léptekkel elé kerültem, és a két kezemmel megállítottam a mellkasánál fogva. Mikor ráeszméltem, egyből elkaptam a kezeimet, és szerintem el is vörösödtem. Így közelebbről nézve elég jól nézett ki a srác, izmos volt, és magas. A testét pedig rengeteg tetkó borította. Te jó ég! Az lehetetlen, hogy… 
Felemeltem a kezeimet, és levettem a napszemüvegét, amit ő hagyott. Ő az! Tehát ezért nem akarta, hogy lássam az arcát. 
- Emily Cook! – nyújtottam felé a kezemet. Ő felhúzott szemöldökkel nézett rám, majd elmosolyodott.
- Harry Styles! – mutatkozott be – De gondolom, tudod.
- Honnan tudnám? – rántottam meg a vállamat. 
- Tényleg? 
- Csak vicceltem, de ne aggódj, nem vagyok a rajongód. Nem fogom kitweetelni, hogy „Te jó ég! Harry Styles és én együtt nyaralunk!”… – mondtam nyavalygós hangon, ahogy gondolom egy rajongó reagálna arra, hogy találkozik a One Direction egyik tagjával - … egy dög unalmas helyen. – tettem még hozzá fintorogva.
- Én pont ezért jöttem ide, mert itt nem talál meg senki, legalábbis nagyon remélem. Meg itt végre magam lehetek, és senki nem zavar. – mondta, és lassan sétálni kezdtünk a parton. A napszemüvegét, amit már visszaadtam neki, de nem tette vissza.
- Rajtam ne múljék! – mondtam nevetve – Nem is zavarok, úgyis vissza kéne mennem, mert otthagytam minden cuccomat.
- Mert biztos ellopja valaki, mi? – nevetett ki, én pedig csak csípőre tettem a kezemet, és megálltam vele szemben.
- Ez nem vicces. – mondtam megjátszott sértődöttséggel – Drága volt az a könyv, meg a telefonomat is ott hagytam. Én nem vagyok ám szupersztár, hogy mindent megvehessek magamnak.
- Na azért én sem szórom a pénzt. – nevetett rám, és hitetlenkedve bámult. Talán kicsit durva voltam, de sajnálom, én ilyen vagyok, egy kissé pimasz mindenkivel. – És az előbbire visszatérve, egy szóval sem mondtam, hogy zavar a társaságod. 
- Hát persze… - indultam el újra a forró homokban, lehagyva őt, de egyből utolért, és tovább figyelte, hogy mit mondok - …azért hangsúlyoztad ki, hogy azért vagy itt, hogy senki se zavarjon. 
- Mondtam már, hogy nem zavarsz. Túlságosan is őszinte ember vagyok, tehát hidd el, hogy megmondanám, ha úgy lenne, de nem. Sőt…pont ellenkezőleg. 
- Nocsak, a szupersztár unatkozott egyedül a szigeten? – folytattam a cukkolást, és a beszólogatást. Láttam rajta, hogy nem bántom meg vele, mert ha úgy lenne, nem csinálnám. De szerintem nem egy sértődékeny típus.
- Nem jobban, mint Morcos kisasszony. – szólt vissza, amivel igazán meglepett. Nem sok ember találja meg velem a közös hangnemet, és nem sok ember tud beszólni nekem, ugyanis esélyt sem szoktam hagyni senkinek sem. 
- Hééééé! – kiáltottam el magam – Nem vagyok morcos, oké? Csak nem bírom ezt a helyet, nekem elég nyugis otthon is, szerettem volna valami pezsgést.
- Most pezseghetsz, elvégre velem vagy. – vágott vissza pimaszul, és lökött rajtam egyet a víz felé.
- Ha azt hiszed, hogy elfolyok tőled, akkor tévedsz. Nem vagyok a rajongód, de ezt már elmondtam. – feleltem totál komolyan. 
- Látom. 
- Látod? – nem értettem, hogy mire céloz.
- A rajongók általában a nyakamba ugranak, és fényképet meg autogramot akarnak, ellenben te… - tekerte a fejét.
- Éééééén? – vártam a folytatást.
- Te inkább csak beszólogatsz, és örülsz annak, hogy találtál egy veled egy idős embert, akin kitöltheted a mérgedet. – nevette el magát. 
- Nem rajtad töltöm ki a mérgemet. – próbáltam meggyőző lenni, de jobban belegondolva lehet benne valami igazság.
- Aha, persze. 
- Jobban szeretnéd, ha kitweetelném, hogy hol vagy, és az őrült rajongóid megtalálnának? – mosolyogtam angyalian. 
- Asszem, inkább elviselem a beszólásokat, bármennyire is szíven marnak. – tette a mellkasára a kezét, és eljátszotta a nagy halált. 
- Nem is vagy te olyan nagyképű, és nem is vagy elszállva magadtól. – néztem rajta végig, ami elég nagy hiba volt, hiszen ezek után megint elég nehéz volt levennem róla a szemeimet. Ezt persze ő is észrevette, és mosolyogni kezdett. – De azt hittem, hogy jobban nézel ki ruha nélkül, tudod elég pálcika vagy. – nevettem el magam, és tudtam, hogy most nyertem. 
- Az én testemről álmodoztál eddig? – vágott vissza, nekem pedig tátva maradt a szám.
- Basszus! Elég kemény ellenfél vagy, hallod-e? – most rajtam volt a sor, hogy lökjek rajta egyet, majd a vízhez futottam, és a lábaimmal elkezdtem felé rúgni a vizet.
- Ne ébreszd fel az alvó sárkányt. – figyelmeztetett.
- Húúúú, de félek. – nevettem, és újra lelocsoltam, mire Harry befutott mellém a vízbe, és elkapott.
- Most kapsz egy kis vizet. – kiáltotta, és felkapott, majd beljebb vitt. 
- Ne, Harry! – estem kétségbe – Engedj el!
- Megijedtél? – nevetett, és még most sem állt meg. 
- Engedj el, kérlek! – kiáltottam, és éreztem, hogy egyre jobban elkap a félelem, és sírni kezdek – Kérlek! 
- Jóóó! – mikor észrevette, hogy nem hülyeségből kérem, hogy hagyjon békén, egyből elengedett, és ijedten nézett rám – Mi a baj? 
- Semmi. – mondtam sírva, és majdnem fellökve őt, kirohantam a vízből. 
- Emily! – kiáltott utánam, de szerencsére egyre messzebbről hallottam a hangját. Rettentően megijedtem, mert gyűlölöm a vizet, és térdnél tovább nem merek belemenni. Sajnálom, hogy nem tanultam meg úszni, de tudok nélküle élni. Gyorsan összekapkodtam a cuccomat a parton, és visszasiettem a szállodába.

24 megjegyzés:

  1. Azta rohadt, megolsz a bloggjaiddal te csaj! Azt irtad hogy szombaton lez resz es mikor meglattan hogy ma feltetted ugy megorultem! Nagy-nagyon tetszett de azert remelem olyan hamar nem jonnek ossze:D siess a kovivel draga, puszi:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) olyan hamar azért nem ;)

      Törlés
  2. Úristen! Annyira tetszett, hogy nem tudom elmondani. Egyszerűen fantasztikus volt!:D Siess a kövivel, pls:))

    VálaszTörlés
  3. Már most imádom.Siess a kövivel :))

    VálaszTörlés
  4. Úúúúúú, nagyon jó lett! :) Már a prológusnál is imádtam, és akkor most?! Hát, szavakat sem találok! :D Fantasztikus vagy! Ahogy írsz, ahogy fogalmazol, s ahogy csak egyszerűen kitalálsz egy történetet! ;)
    Én is nagyon megörültem, mikor megláttam, hogy fent vagy egy új rész! Mert hát, a holnapi nap nem igazán leszek otthon, és ha nem olvasnám a blogod, aaaannyira unatkoznék! :DD Egyszóval, örülök, hogy most hoztad -bár ürölnék, ha miután hazaérek, fellépek, és tádáá, itt egy újabb rész- és nem holnap! :$
    Ölel,
    Amy x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki, hogy tetszett, és hogy örülsz :D

      Törlés
  5. Aztaa de imádom!!!*-* ((: gyorsan folytatást^^ ♥

    VálaszTörlés
  6. Szia!anyira joo,hogy ma hoztad :)) holnap fudeni megyek a barinommel igy nsm lattam volna,de igy csodas,hogy ma hoztad *--* csodas fogalmazas,elkepeszto izgi sztori,aranyos szereplok.nem tul rovid pint tokeletes a hosszusaga,idoben hozod.a prologushoz irni akartam mivel azt is olvastam es csodas volt *--* csak nem volt idom kommentelni bocsika :/ de imadlak es a bkogodat es a sztorijaidat is :)) az osszes csodalatosan fantasztikus :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) örülök, hogy pont jókor hoztam ;)

      Törlés
  7. Sziaa! :))
    Wááá, nagyon nagyon hiperszuper törpisztikus rész lett.. Annyira imádom már most pedig csak az első fejezetet olvastam, de...áhh... nem találok szavakat. :D
    Imádlak téged, komolyan örülök, hogy boldogítasz minket :D ♥
    Várom a kövit, siess vele ;D ♥♥ xoxo

    VálaszTörlés
  8. Már most imádom.. *.* Te vagy a kedvenc blogíróm <3 :) Gyorsan köviiit :D

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jo lett ! :) Várom a következőt !! ♥

    VálaszTörlés
  10. Hello!

    Már nagyon régen nem hagytam semmi nyomot magamután, de jelentem: visszatértem. Az elöző storit olvastam és imádtam! Sajnálom, hogy egy idő utàn nem írtam komit :(
    Az új töri már most tetszik.
    Nagyon kiváncsi vagyok a folytatásra.

    Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. semmi gond, örülök, hogy újra itt vagy ;)

      Törlés