2014. április 21., hétfő

15. fejezet: Várakozás

Sziasztok! Ahogy ígértem, ma is hoztam egy részt, amiben kiderül, hogy mi lesz Abbie és a baba sorsa. Remélem, hogy nem fogtok nagyon utálni! :O Van benne egy kis visszaemlékezés Harry részéről, ami szerintem nagyon aranyos lett, és biztos, hogy tetszeni fog nektek. ;)

Harry Styles
Már hosszú percek teltek el azóta, hogy Abbie-t bevitték a szülőszobára. Idegesen járkáltam fel és alá, mikor sietős, kopogó lépteket hallottam meg a folyosó végéről. 
- Van valami hír? – jött felém ijedt arccal Angie. Annyira csodálatos volt még így is. 
- Bevitték a szülőszobára. – feleltem egyszerűen. 
- Mondtak valamit? Hogy van? 
- Nem tudom. Semmit nem mondtak, mióta behoztam. 
- Remélem, hogy nem lesz semmi baj. – túrt bele idegesen a hajába, és leült az egyik székre, majd arcát a kezeibe temette.
- Látom elérted Niall-t is. – böktem a fejemmel az ajtó felé, ahonnan szőke barátom közeledett, kétségbeesett arccal. 
- Hol van? – nézett rám, majd Angie-re.
- A szülőszobán. – adtam meg a választ ismét. 
- És jól van? Mi történt? Még van három hét a szülésig? Hogy történhetett ez? – kérdezte Niall hisztérikus hangon.
Ez jó kérdés. Hogy találkoztál vele? – kapta fel hirtelen a fejét Angie, és rosszallóan nézett rám. 
- A boltban. 
- Felidegesítetted, igaz? – pattant fel a székről, és megindult felém. Én ijedtemben nem tudtam mást csinálni, csak hátráltam. 
- Nem, dehogy. – néztem védekezve az előttem álló két emberre – Ő jött oda hozzám, és elkezdett kiosztani, de én inkább vissza sem szóltam neki. Elvégre igaza volt mindenben. 
- Miattad húzta fel magát. – kiabált velem Angie – Veszélyeztetett terhes, és te leállsz vele veszekedni. Még mozognia sem szabadott volna nagyon, nemhogy idegeskedni. 
- Angie! – szólt rá erőteljesen Niall – Nem Harry hibája. Mind ismerjük a nővéredet, nem? Inkább köszönettel tartozunk neki, hogy behozta. Gondolj bele, ha otthon indul meg a szülés. Egyedül lett volna. – védett meg a barátom, amiért hálás voltam neki. Igen, ő maga is tudja, hogy milyen természetű a barátnője. – Tehát elfolyt a magzatvíz, meg minden? – nézett felém.
- Igen. De… - nem tudtam, hogy hogyan mondjam – Van még valami. 
- Mi? – kérdezték mind a ketten egyszerre. 
- Mikor ideértünk, már ölben kellett behoznom.
- Akkora fájdalmai voltak? – kérdezte Niall.
- Az is, és még…hát… - akadozott a szavam.
- Mondd már! – kiáltott rám Angie.
- Vérzett. – böktem ki végül.
- Basszus! – suttogta maga elé Angie kétségbeesetten, Niall pedig elkezdett sírni. Még soha nem láttam ilyennek. Sírni már láttam, de soha nem tört még így össze. A falnak dőlt, és a földre csúszott, majd csendesen zokogott. 
Leültem mellé a földre, és magamhoz öleltem. 
- Nyugodj meg! – suttogtam a fülébe – Minden rendben lesz. 
- Nem lesz rendben semmi. Lehet, hogy meghalt a…a fiam. – mondta ki nagy nehezen a szavakat, de a legnehezebben az utolsó szót. El sem tudom képzelni, hogy mi történt volna akkor, ha Angie-vel történik ez a dolog öt évvel ezelőtt. Mi lett volna akkor, ha Darcy meghal a születésénél. Angie hogy reagált volna rá? Na és én? Vajon együtt maradtunk volna utána is? Bele se merek gondolni, hogy mi lenne most velünk a lányunk nélkül.
Soha nem felejtem el a születésének napját. Életem legboldogabb napja volt. 
- Mit csinálsz itt kint? – kérdeztem mosolyogva Angie-t. Már jó pár perce figyeltem, ahogy a szobánkból nyíló erkélyen üldögélt a korom sötétben. 
Arcát egyetlen kis lámpa fénye világította meg. Annyira gyönyörű volt, el sem tudom képzelni, hogy hogyan lehetek ilyen szerencsés. Itt ül a legszebb nő, életem szerelme, és a kislányomat hordja a szíve alatt. 
- Mióta állsz ott? – nézett rám szégyenlősen, és még ennél a kevés fénynél is tisztán látszódott, hogy elpirult. Nem értettem, hogy miért ilyen szégyenlős még mindig előttem, de ezt is imádtam benne. Annyira szerény, és kedves ember, az én totál ellentétem. Nem is tudom, hogy megérdemlem-e őt. Tökéletessé, és boldoggá tette az életemet, és olyan emberré változtatott, amilyen mindig is akartam lenni. Soha nem éreztem még ezt senki iránt. Ugyan úgy szeretem, mint akkor, mikor először megláttam, sőt, talán napról-napra egyre jobban szeretem. 
- Elég régóta. – nevettem el magam. 
- Ne nevess ki. – nézett rám kicsit bosszúsan. 
- Annyira édes vagy. – léptem oda hozzá, és letérdeltem a szék elé, amiben ült – Hozzá beszéltél? – megsimogattam a hasát, és adtam rá egy puszit.
- Igen, hozzá. Nem akar kijönni. Már egy hete meg kellett volna születnie. – szomorodott el. 
- Pedig te ráparancsoltál az előbb. – nevettem. 
- Olyan makacs lesz, mint te. – mosolygott rám.
- Még szép. – húztam ki magam büszkén – Ne aggódj, biztos, csak nagyon jól érzi magát odabent. - megsimogattam az arcát, amitől megborzongott. 
- Fázol? – kérdeztem, és feljebb húztam a hasán a takarót, amivel takarózott. 
- Egy kicsit. 
- Menjünk be, nehogy megfázz. – próbáltam felsegíteni, de nem mozdult.
- Mi a baj? – hajoltam közelebb hozzá. 
- Mi van, ha baj van? – könnyes szemekkel nézett rám. 
- Mi lenne a baj, édesem? 
- Már napok óta meg sem mozdult. – sírta el magát végleg. 
- Nincs semmi baj, hidd el nekem. – próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon ment. Aztán hirtelen eszembe jutott valami. Szó nélkül befutottam a szobába, és egy gitárral a kezemben tértem vissza. Elkezdtem játszani azt a számot, ami a kettőnk száma volt, az egyik régi lemezünkről a You and I című számot. Angie kicsit megnyugodott, és már mosolyogva nézett rám. Tudta, hogy azért éneklek, mert olyankor Darcy mindig mocorogni kezdett a hasában, és ha jól vettem észre, akkor ez most is így történt. Életem szerelme, miközben a hasát simogatta, még mindig könnyes szemekkel nézett rám, de azt hiszem, hogy most már a boldogságtól. 
A dal végén letettem a gitárt, megcsókoltam őt, és hozzáértem a hasához. Abban a pillanatban egy jó erős rúgást éreztem, Angie pedig elhajolt tőlem, és fájdalmas arccal nézett rám, de ugyan akkor mosolygott. 
- Mi az? – néztem rá értetlenül. 
- Most vagy bepisiltem, vagy jön a baba. – nevette el magát, de láttam rajta, hogy fájdalmai vannak. Először csak bámultam rá, majd hirtelen leesett, hogy itt az idő. Gyorsan felugrottam, és a szobába berohanva felkaptam a már összekészített cuccot, ami a kórházba kell, majd kirohantam a szobából. Mi kell még? Mi kell még? Aztán hirtelen megtorpantam, és széles, kisfiús és bocsánatkéső mosollyal mentem vissza a szobába, majd az erkélyre. Angie még mindig ott ült, és felhúzott szemöldökkel nézett rám, miközben én még mindig angyalian mosolyogtam. 
- Azt hittem, hogy én is kellek a gyerekszüléshez. – mondta megjátszott sértődöttséggel, majd felém nyújtotta a kezét, én pedig felsegítettem. Óvatos, de mégis gyors léptekkel mentünk le a földszintre, ahol Niall és Abbie a nappaliban tévéztek. 
- Itt az idő? – pattant fel Abbie ijedtem a kanapéról. Én csak bólintottam, miközben Angie mellettem a már jól betanult légzésgyakorlatokat végezte. 
- Majd én vezetek. – javasolta Niall, én pedig odadobtam neki a kulcsot, miközben besegítettem Angie-t a hátsó ülésre, majd én is mellé ültem. 
Szerencsére nem volt messze a kórház, így gyorsan beértünk. Angie-t bevitték a szülőszobára, mi pedig kint vártunk. Aztán innen homályos az egész történet. A várakozás hosszú óráknak tűnt, pedig alig két óra alatt lezajlott az egész. Már az elején megbeszéltünk, hogy nem lesz apás szülés, mert rosszul vagyok a vértől. Angie megértette, sőt, ő maga javasolta a dolgot. 
A gondolataimba merülve várakoztam a folyosón Abbie és Niall társaságában, mikor kinyílt az ajtó.
- Mr. Styles! Most már bemehet a családjához. – mondta egy kedves nővér, és utat engedett. Beléptem a szobába, minek a végében ott feküdt az ágyban a meggyötört arcú, de így is csodálatos menyasszonyom, és a kezében valami nagyon kicsi dolgot tartott. Rettentően izgultam, mikor elkezdtem feléjük lépkedni. Angie könnyes szemekkel, mosolyogva nézett rám, majd a kezében tartott csöppségre. 
- Darcy, itt van az apukád. – suttogta neki, és felém nyújtotta. Én ijedten néztem rá, de mégis kinyújtottam a kezeimet. A karomban akartam tartani, látni akartam az arcát, érezni az apró kis szívének dobogását. Angie óvatosan rakta a kezembe, én pedig óvatosan húztam magamhoz. Olyan érzés volt, mintha a világ legértékesebb kincsét tartottam volna a kezemben. 
De végülis így volt. Ott volt a kezemben a legszebb, és legjobb dolog, amit valaha csináltam. Nem tudtam levenni a szememet az apró kezeiről, a pisze orráról, és a kis rövid, barna hajáról. Tökéletes volt. Zokogva bámultam őt, és éreztem, hogy boldog vagyok.

Angelina Graham
Órák óta ültünk már a kórház folyosóján. Én az egyik széken, míg Niall, és az őt még mindig ölelő Harry a földön. Nem tudom, mi lesz vele és Abbie-vel, ha valami baja lesz a babának. Niall már a gondolattól teljesen összetört. 
- Mr. Horan? – a hirtelen hang hallatára felugrottam, pont úgy, ahogy a velem együtt várakozó két férfi is. 
- Igen? – Niall reménykedve nézett rá – Hogy van a fiam? 
- Teljesen egészséges. – mosolygott rá az orvos. Éreztem, ahogy a hatalmas kő leesik a szívemről, és Niall arcán is megkönnyebbülést láttam, pont úgy, ahogy Harry-én is. – Még pár napig bent kell tartanunk megfigyelésen, de ez csak a biztonság kedvéért szükséges. 
- Rendben. És a barátnőm? Hogy viselte? 
- Császármetszést kellett végrehajtanunk a korai szülés miatt. – mondta komor arccal az orvos, és én valamiért megijedtem – A műtét közben pedig komplikációk léptek fel…
Nem akartam hinni a fülemnek. Azt hittem, hogy menten elájulok, és Niall szintén kétségbe esett. A nővérem meghalt? 

14 megjegyzés:

  1. Ugye most tudod hogy utallak? IGY ABBA HAGYNI? TE NORMALIS VAGY?? majd en erre valaszolok:nem. Amugy Harrynek akis visszaemlekezese nagyon edes volt*-* es azert remelem nem lesz nagy problem itt. Na puszi varom a kovi reszt. Panni.xxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D imádom ezt a reakciót :DDD hát...szerdán kiderül, hogy mi lesz a folytatásban :O

      Törlés
  2. Szia :)
    nagyon remélem h Abbie nem halt meg. :O
    várom a kövit. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
  3. Sziaa!
    Nagyon szuper rész lett! :D Imádtam :33 Remélem Abbievel minden rendbe lesz, és nem hal meg :))
    Nagyon várom a kövi részt már :D xoxo


    u.i.: sajnálom, hogy az előző részekhez nem komiztam :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :) semmi gond ;) és köszönöm szépen

      Törlés
  4. Jézus! A szivem kihagyott egy ütemet. Minél hamarabb hozd a folytatást!
    Harry nagyon cuki volt :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. sietek vele! ;) ígérem, hogy izgi lesz :D

      Törlés
  5. Szia! :)
    Most komizok először, de mindig olvasom.
    Remélem Abbie nem hal meg és mikor Harry visszaemlékezett az olyan...júúj! Majdnem elbőgtem magam xdd
    Már alig várom a szerdát! ;)
    Xx Do

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy írtál :) köszönöm. és sietek a kövivel :)

      Törlés
  6. Miéért, miért itt kell abbahagyni??!!!!! :OO Nagyon izgulok, gyorsan a kövit!! :D Imádtam!! (:

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bocsiiii :) muszáj a legizgisebbnél abbahagyni ;)

      Törlés