2014. július 30., szerda

42. fejezet: Az utolsó éjszaka

Sziasztok! Jelentem, hogy befejeztem a történet írását, és összesen 45 részes lett, plusz az epilógus. Nagyon meg vagyok vele elégedve, szerintem nektek is tetszeni fog! ;) Ezen kívül pedig ma megkezdtem egy vadi új sztorit is, amivel kapcsolatban elég sok ihletem támadt. De ez még a jövő zenéje. Addig is itt van a 42. fejezet. Élvezzétek, és várom a véleményeket! ;)

Angelina Graham
- Szia! – nézett rám meglepetten a padon ülő személy – Hát te?
- Leléptem. – válaszoltam, és leültem mellé, de nem néztem rá, csak a nyugvó napot figyeltem. 
- Nem volt jó a buli? – nevetett. 
- Abbie kiakasztó. – tekertem meg a fejemet – Nem érti meg, hogy én nem vagyok az a leánybúcsúzós típus. 
- Hát igen. – mosolygott, és rám nézett. Ahogy itt ültünk egymás mellett, eszembe jutott az, hogy három éve, az akkori leánybúcsúm, és az ő legénybúcsúja itt volt. Csak ketten voltunk, ugyanis az utolsó szabad éjszakánkat is együtt akartuk tölteni. Együtt néztük meg a naplementét, és még éjfél előtt mindketten hazamentünk. Ő Louis-hoz ment, én pedig haza. Nem akartuk egymást látni az esküvőig. Pontosabban nagyon is akartuk, de babonából nem tettük meg. Talán nem kellett volna hinni ebben. 
- És te? Mit csinálsz itt? Nem Chad-ékkel voltál? 
- De. De nem bírtam hallgatni, hogy mennyire várja az esküvőt. – mondta szomorúan, és lehajtotta a fejét – Ezért lenyúltam egy üveg piát, és idejöttem. – mutatta a teli üveg whiskyt – Kérsz? 
- Miért is ne? – rántottam meg a vállamat, és meghúztam az üveget. Éreztem, ahogy az erős folyadék marni kezdi a számat, majd a torkomat, de nem érdekelt. Valamiért úgy éreztem, hogy az alkohol megnyugtat. 
- Héééé! – kapta ki a kezemből az üveget Harry – Sok lesz így egyszerre. 
- Igaz. – nevettem el magam, mire ő is ivott egy keveset. 
- Izgulsz? – kérdezte, és éreztem, hogy az arcomat fürkészi. 
- Furcsa, de nem. Azt hittem, hogy sokkal idegesebb leszek, de valahogy nem érzek semmit sem. Olyan, mintha ez, és a holnapi nap is csak egy átlagos nap lenne. – ismertem be. 
- Azt hittem, hogy félsz ettől az egésztől. 
- Miért hitted? – néztem rá talán most először, és kíváncsian vártam a válaszát. 
- Mert három éve nem voltál ilyen nyugodt. – válaszolta egyszerűen, és félve pillantott rám. Egy ideig nem jutottam szóhoz, fogalmam sem volt, hogy mit mondjak, csak bámultam rá. 
- Három éve életem szerelméhez akartam hozzámenni, aki mindennél többet jelentett nekem. Azt akartam, hogy minden tökéletes legyen. – mondtam komoran. 
- Talán most nem akarod ezt?
- De. De nagyon jól tudom, hogy az lesz. Minden tökéletes lesz, ugyanis Chad soha nem hagyna el. – kezdtem ideges lenni – Talán azért izgultam annak idején, mert éreztem, hogy baj lesz. – rántottam meg a vállamat, és elvettem Harry-től az üveget, majd jó hosszan meghúztam. 
- Nem akarom, hogy hozzámenj! – csúszott ki a száján, és felém fordult. 
- Ne kezdjük el ezt megint, oké? – kérleltem. 
- Szeretlek, és te is szeretsz engem. – fogta meg a kezemet – Te tudod a legjobban, hogy ez így van, csak letagadod. Hazudsz magadnak, és másnak is. 
- Azt hittem, hogy normálisan el tudunk beszélgetni, Harry! – pattantam fel mellőle, de ő elkapta a kezemet, és nem engedett el.
- Sajnálom, oké? Bocsáss meg, csak egyszerűen nem tudom felfogni, hogy holnap elveszítelek titeket. 
- Nem veszítesz el. – érintettem meg a kezét, magam sem tudom, hogy miért. 
- De igen, mert hozzámész Chad-hez. 
- Harry…
- Jóóó! Ne beszéljünk erről többet. Viszont kérni szeretnék valamit. 
- Igen? – kérdeztem félve.
- Töltsd velem ezt az éjszakát. – nézett a szemembe, én pedig megijedtem. 
- Tessék? – mondtam elfúlt hangon. 
- Nem…Nem úgy értettem. – nevette el magát – Bár az lenne a legjobb búcsú, de nem a szexre gondoltam. Csak szeretnék veled lenni egy kicsit. Akár itt is maradhatunk, nem is kell beszélnünk se, csak hadd legyek melletted. 
- Rendben. – mosolyogtam rá. 
Tényleg nem beszéltünk sokat, csak néztük a naplementét, ahogy az utolsó sugarak is eltűnnek az égboltról. Kezdett hideg lenni, és eléggé fázni kezdtem, amit természetesen Harry észre is vett, és félve, de közelebb húzódott hozzám, és átölelt. Én nem tiltakoztam, pedig az eszem azt diktálta, de a szívemnek engedelmeskedtem megint. A fejemet a vállára hajtottam, és csukott szemmel szippantottam magamba a jól ismert parfümöt, ami most is megrészegített. Néha-néha lenyomott egy puszit a hajam közé, és pedig mindig beleborzongtam, de persze ezt csak a hűvös időnek tituláltam.
Szerintem már órák óta ültünk így, mikor Harry mocorogni kezdett.
- Elzsibbadt a vállam. – nevetett, és elkezdte tornáztatni a vállát, mikor odébb húzódtam. 
- Bocs. – mosolyogtam rá. 
- Ugyan már! – nézett rám hitetlenkedve – Akár örökre is itt maradnék veled. Nem érdekelne, hogy mennyire zsibbad el az összes végtagom. 
- Lassan mennem kéne, holnap korán kelek. – mondtam lehajtott fejjel.
- Tudom. – felelte ő is szomorúan – De még maradj egy keveset.
- Nem lehet. 
- Kérlek! – fogta az arcomat a kezei közé, és a szemembe nézett. Csak bólintottam, és egyszerre mozdultunk meg a másik felé. A szánk összeért, és újra tűzijátékot láttam, mint mindig, mikor ő csókolt. 
A fények azonban nem tartottak sokáig, ugyanis a telefon csörgése megszakított minket. A szemeim kipattantak az éles hangra, és azonnal elhúzódtam. Harry bocsánatkérően nézett rám, és a füléhez emelte a telefonját. 
- Szia! – mondta, és lopva rám nézett – Persze, hogy áll… Már én is nagyon várom… Négykor kezdődik, negyed négyre ott vagyok érted. – mondta tovább, és egyből leesett, hogy kivel beszél. Az esküvői partnerével, a titokzatos lánnyal, akivel minden újság tele van. Harry odébb ment, hogy úgy tudjon beszélni, hogy én ne halljam, én pedig kihasználtam az alkalmat. Amilyen gyorsan csak tudtam, leléptem. 


Másnap reggel már nagyon korán felébredtem. Igaz, hogy még éjfél előtt értem haza, de akkor is fáradt voltam, aludni viszont alig tudtam valamit. Egész éjjel az járt a fejemben, hogy nemsokára az oltár elé kell állnom. 
- Anyuciiiii! – rontott be a szobámba Darcy, mikor még az ágyban feküdtem. 
- Te mit keresel itt? – néztem rá ijedten, mikor bevágódott mellém. 
- Apuci hazahozott, mert rossul éreztem magam. 
- Apád is itt van? – néztem rögtön az ajtó felé.
- Nincs. Hazament. Gondolom, mert nem láthat téged az esküvőig. – mosolygott. 
- Tessék? – nem értettem mire céloz. 
- Úgy szokott lenni, nem? 
- Édesem... – végre rájöttem, hogy mire gondol – Apa láthat engem az esküvő előtt, ugyanis nem ő a vőlegény. Chad az, aki nem láthat. Érted? 
- Aha. – bólogatott.
- Jut eszembe, azt mondtad, hogy rosszul vagy? 
- Igen. – kapott észbe, és köhögni kezdett. 
- Biztos? – mosolyodtam el, mire újra bólintott – Háááát… Akkor lehet, el sem tudsz jönni ma. Nem veheted fel a hercegnős ruhádat. Sőt, még a körmödet sem lakkozhatjuk ki. 
- Ki akartad lakkozni? – nézett rám nagy szemekkel. Már régóta szerette volna, ha megengedem neki, hogy fesse a körmét, de szerintem még túl pici hozzá.
- Igen. – válaszoltam.
- Már jobban is vagyok! – ugrott fel, és ugrálni kezdett az ágyon.
- Nincs is semmi bajod, ugye? – nevettem el magam. 
- Nincs. – ült le bűnbánón.
- Akkor mire ment ki ez az egész? 
- Hogy ne menj hozzá Chad-hez. – vallotta be – Neked apuci a herceged. 
- Ó, édesem! Gyere ide. – mondtam, és magamhoz öleltem. 
Tudtam, hogy nehezen viseli, hogy az apja és én nem vagyunk együtt, de nem gondoltam, hogy ilyeneket is füllentene azért, hogy ne menjek hozzá Chad-hez. 

2014. július 26., szombat

41. fejezet: Legény- és leánybúcsú

Sziasztok! Mivel szombat van, hoztam az új fejezetet. Tegnap sikerült írnom egy keveset, és hamarosan be is fogom fejezni a sztorit. Most a 44. részt írom, ezen kívül már talán csak egy lesz. Szóval hamarosan vége! Remélem, hogy már várjátok, hogy mi lesz a befejezés! Addig is itt van az új fejezet, várom a kommenteket!

Harry Stlyes
Niall-el együtt mentünk a bárba, ahol Chad legénybúcsúját tartották. Taxival érkeztünk, ugyanis mind a ketten szerettünk volna inni. Főleg én, ugyanis muszáj lesz innom egy-két pohárkát Chad-del, hogy sikerüljön leitatnom. Igen, még mindig az a tervem, hogy annyi alkoholt itatok vele, amennyi csak belefér, és így megcsalja majd Angie-t. Tudom, hogy ez az egész szemét dolog, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy elvesztem életem szerelmét, hogy bármit megtennék. Gondolkoztam már azon is, hogy simán bejelentem neki, hogy a menyasszonya lefeküdt velem már kétszer is, de akkor megint csak én lennék a rossz Angie szemében. 
- Ez az a hely? – néztem fel, mikor kiszálltunk a kocsiból – Naná, hogy egy ilyen puccos helyre kellett jönnünk. – forgattam meg a szemeimet, amire Niall-től csak egy lenéző pillantást kaptam – Most mi van? 
- Semmi. – emelte fel a kezeit, és elindult befelé, azonban a bejárat előtt még megállt, és felém fordult – Ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget. 
- Mégis mire gondolsz? – tettettem a hülyét.
- Harry! 
- Jól van, na! Ígérem! – emeltem fel a kezemet, de azt nem látta, hogy a másik kezemen összekulcsoltam az ujjaimat – Menjünk már! – löktem be magam előtt az ajtón. A bár pontosan olyan volt, mint amire emlékeztem. Egyszer már jártam itt, még a nagyon régi, bulizós korszakomban, mielőtt megismertem Angie-t. Mikor beljebb mentünk, egyből megismertem Chad-et, akinek a látványa most is kiakasztott, ugyan úgy, mint mindig. 
- Sziasztok! – üdvözölt minket, mikor észrevett – Üljetek le! Mit isztok? 
- Én egy tequilával kezdek. – mondta Niall, én pedig bólintottam, hogy nekem is jó lesz. 
Miután a felettébb csinos pincérnő kihozta az italokat, egyből megittuk. Ez többször is megismétlődött, és láttam Chad-en, hogy már eléggé sok van benne, ahogy azt is észrevettem, hogy a pincérnő figyelmét eléggé leköti a mi vőlegényünk. Bingó! Nem is kell csajt keresni neki. 
- Kérek még egy kört! – mondtam, és felkeltem az asztaltól – Szia! – köszöntem a pincérnőnek, aki most a pultban állt – Tetszik a haverom? 
- Tessék? – nézett rám meglepetten. 
- Chad Adams-nek hívják, és nagyon sikeres üzletember. – fényeztem – Ma van a legénybúcsúja, ez az utolsó szabad éjszakája. – folytattam, és láttam, hogy a lány szeme felcsillan minden egyes szónál. 
- A nevem Erica. Tudom ám, hogy ki vagy! – szólalt meg végül – És most már azt is tudom, hogy a ”barátod” kicsoda. – a barát szónál idézőjelet formált az ujjaival. 
- Tényleg? 
- Ő fogja feleségül venni a te volt menyasszonyodat, igazam van? – nézett rám nevetve, de láttam, hogy nem rosszból mondja. 
- Igen! – hajtottam le a fejemet egy kissé szomorúan.
- Te pedig mindent megtennél, hogy újra a tiéd legyen a lány. 
- Bármit. – ismertem be, magam sem tudom, hogy miért. 
- Harry! Nagy rajongótok voltam régen, és örülök neki, hogy újra összejöttök, habár már nem lesz olyan, mint régen. 
- Nem? – néztem rá furcsán – Miért nem? 
- Mert te nem vagy boldog, Louis és Eleanor már nincsenek együtt, Zayn szinte eltűnt, Liam pedig, akiről azt hittem, hogy ő lesz az első, aki megállapodik, minden héten már nővel van. Egyedül Niall a régi közületek. – mondta, szinte oktató hangon, és mennyire igaza volt. 
- Szerinted felesleges ez az egész felhajtás a banda körül? 
- Nem! Dehogy! Nem ezt mondtam. Hiszen mindenki változik, ahogy ti is. Mi, a rajongóitok is rengeteget változtunk, és ez nem baj. Csak gondoljatok végre magatokra is. Nekünk sokkal fontosabb az, hogy ti boldogok legyetek, mint az, hogy minden évben keményen dolgozzatok, hogy ki tudjátok adni a legújabb lemezt. 
- Köszönöm. – mosolyogtam rá.
- Mit köszönsz? – nevetett – Ez természetes. Meg az is természetes, hogy segítek neked. 
- Miben? – nem értettem, hogy mire céloz. 
- Gondolom, szeretted volna, ha kicsit elbeszélgetek Chad barátoddal, igaz? – húzta fel a szemöldökét. 
- Igen. – mosolyogtam angyalian, és folytatni akartam, de ekkor megszakított minket valaki.
- Kérünk kettőt! – mondta Chad a lánynak, és mellém ült. Egy kissé dölöngélt már, de azért megtalálta a helyét, és lehúzta a kért italt, miután koccintott velem – Lehet, hogy nem kellene többet innom. Holnap nem akarom kidobni a taccsot az oltárnál. 
- Az nem lenne szép. – mosolyogtam erőltetve. 
- Hát nem. – bólintott – Alig várom már, hogy elvehessem Angie-t. – mosolygott maga elé, és a poharával kezdett játszani – El sem tudtam eddig képzelni, hogy valakit ennyire lehet szeretni. Csodálatos nő. 
- Igen az. – bólintottam szomorúan.
- Ő az életemben a legjobb dolog, és persze Darcy. – magyarázta tovább, én pedig meg akartam halni – De ezt persze te is tudod.
- Tessék? – néztem rá meglepődve.
- Tudod, hogy milyen fantasztikus nő Angie, és Darcy is csodás kislány. Biztos hiányozni fog neked.
- Igen. 
- De majd meglátogatod, és ő is eljöhet hozzád. 
- Aha. – nem tudtam mit mondani. Komolyan, ez a számomra vadidegen akarja megmondani, hogy mikor és hogyan találkozzak a saját lányommal. Legszívesebben megütöttem volna, de valamiért nem ment. Talán megsajnáltam? Lehet, elvégre teljes szívéből szereti Angie-t, aki megcsalta őt velem. – Figyelj Chad, köszönöm a meghívást, de most el kell mennem. Még van egy kis dolgom. 
- Maradj még! – kérte.
- Nem, tényleg nem lehet. – tekertem meg a fejemet, ami egyben szólt a pincérlánynak is, hogy ne csináljon semmit Chad-del. 


Angelina Graham
- Haza akarok menni! – nyafogtam a nővéremnek, mikor már két órája ültünk az egyik szórakozóhelyen. 
- Dehogy mész. – rivallt rám.
- Minek vagyunk itt egyáltalán? Nincs itt senki, csak pár ittas kiskorú, és nem nagyon tetszik, ahogy az a tini fiú rám mosolyog. – néztem félve a Justin Bieber frizurás kölyökre. 
- Ugyan már! Igyál még valamit, én kimegyek a mosdóba. – pattant fel, és elviharzott. Én kaptam az alkalmon, és egyből kisiettem a bárból. Még világos volt, ezért az első taxit leintettem, és egyből bepattantam, mielőtt még a nővérem rájön, hogy leléptem, és utolér. Megmondtam a taxisnak az úti célt, és kikapcsoltam a telefonomat is, nehogy keresni tudjon. 
Negyed órás utazás után megérkeztünk, és miután fizettem, kiszálltam. Hogy hol voltam? A külváros egyik kis domboldalán, ahonnan csodálatos látványt nyújtott London, és a naplemente lélegzetelállító volt.
Felsétáltam a legmagasabb pontra, ami elég nehézkesen ment magassarkúban. Az ismerős padot kerestem a szememmel, és mikor megláttam, majd’ kiugrott a szívem.
- Harry? – csúszott ki a számon, pedig nem akartam megszólalni.

2014. július 21., hétfő

40. fejezet: Közeledik a nagy nap

Sziasztok! Először is szeretnék valamit elmondani! Mint ahogy azt már említettem, nekem nincsen nyári szünet, így nem tudok sűrűbben részeket hozni. Sőt, mivel itt a nyár, ezért én sem ülök egész nap a szobámban, a gép előtt. Szerintem érthető a dolog, és az is valami, hogy legalább egy rész van hetente. Valahol hónapokat kell várni az új fejezetre. Próbálok sietni, főleg, hogy most majd lesz két hét szünetem. Nem ígérek semmit, és elnézéseteket kérem a lemaradásokért. Köszönöm annak, aki ezt megérti.
Hoztam ma egy új részt, mert annyian türelmetlenek voltak, és kaptam egy-két bántó megjegyzést is a késéssel kapcsolatban. Így viszont nem ígérem meg, hogy a héten lesz még rész, de igyekszem.

Harry Styles
- Apuciiiiii! – hallottam meg az ijedt kiáltást, mikor a nappaliban kapcsolgattam a tévét. 
- Igen, hercegnő? – kiáltottam vissza, és a hang irányába fordultam. 
- Hol vagy? – hangos trappolást hallottam le a lépcsőről, ami egyre jobban közeledett felém. 
- A nappaliban. Mi történt? – néztem kérdőn Darcy-ra, mikor megállt az ajtóban. 
- Azt hittem, hogy… - kezdte lehajtott fejjel, és magához szorította a maciját. 
- Mit hittél? – felkeltem a kanapéról, és hozzá sétáltam – Hogy elmentem? – guggoltam le hozzá.
- Igen. – bólintott halkan. 
- Nem megyek sehova, hercegnő. – simogattam meg az arcát, és magamhoz szorítottam.
- De nemsokára elmegyünk anyucival, és Chad-del. – nézett rám nagy szemekkel – Te is velünk jössz?
- Nem. – tekertem meg a fejemet – Én sajnos nem mehetek veletek, de hidd el, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy anyuci és te ne menjetek el, és megint az én hercegnőim legyetek.
- De apuciiiii! – ölelt magához – Én mindig a te hercegnőd leszek.
- Szeretlek, életem. 
- Én is szeretlek, apuci! – mondta mosolyogva, és még jobban megszorított. 

KÉT HÉTTEL KÉSŐBB
Két hét telt el azóta, hogy utoljára láttam Angie-t. Beszélni persze beszéltünk telefonon, de személyesen nem láttuk egymást. Van egy olyan érzésem, hogy direkt kerül, és szerintem nem is akar velem találkozni az esküvő napjáig. És hogy miért? Louis szerint az van, hogy ha megint találkozna velem, akkor még jobban összezavarodna, és újra elgondolkodna azon, hogy kit is szeret igazán. Fél attól, hogy ha újra lát, akkor nem fog tudni ellenállni nekem, és újra megcsalná velem Chad-et. Fél attól, amit valójában érez. 
- Szia, tesó! – lépett be az ajtón Niall.
- Szia. – fordultam felé – Nem is hallottalak.
- Pedig kétszer is csengettem. – nézett rám csodálkozva.
- Kicsit elgondolkoztam. – vontam vállat.
- Mit emészted magad itt? Miért nem mész el hozzá? 
- Nem akar látni. Te tudod, a legjobban, hogy veletek cipelteti ide-oda Darcy-t is, csak hogy ne kelljen látnia engem. – mondtam csalódottan – Hova készülsz? – kérdeztem, mikor végignéztem rajta.
- Öhm…Hát… - vakarta meg a tarkóját, és idegesen nézett rám – Ugye holnap esküvő, és hát…
- Ne is emlékeztess rá. – mondtam mogorván. Holnap elveszítem életem szerelmét, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Pedig megígértem Darcy-nak is, hogy nem engedem meg, hogy Chad elvigye őket. 
- Ma van a legénybúcsú, és Chad meghívott. – nyögte ki nagy nehezen. 
- Ja…Tényleg! – bólintottam gúnyosan – Engem is meghívott. 
- De gondolom, te nem jössz. 
- Miért is ne? – pattantam fel, hiszen eszembe jutott valami.
- Mi ez a mosoly? – méregetett Niall – Mi jutott eszedbe? Mit tervezel?
- Szerzünk ma este egy nőt a mi drága Chad barátunknak. – mosolyogtam gonoszan, és összedörzsöltem a tenyerem. 
- Szerzünk neki egy nőt? – Niall zavartan nézett rám – Ezt hogy érted? 
- Ugyan. Miről szól egy legénybúcsú? Alkohol, buli, nők. – soroltam – Leitatjuk Chad-et, és lebuktatjuk, miközben megcsalja Angie-t valami ribanccal. 
- Na, az én legénybúcsúm nem erről fog szólni. – mutatott rám – Harry! Nem hiszem, hogy ezt akarod. – tekerte meg a fejét.
- Dehogynem! Muszáj valamit tennem, bassza meg! – ordítottam el magam, és a hajamba túrtam. 
- De nem így. Szerinted Angie egyből a karjaidba veti magát, ha megtudja, hogy Chad megcsalta? Különben is, nem hinném, hogy érdekelné más nő, még akkor sem, ha hulla részeg lenne. 
- Ugyan már, Niall. 
- Chad szereti Angie-t. 
- Én szeretem Angie-t, és nem ez a seggfej. – kezdett egyre jobban dühíteni.
- Angie fantasztikus nő, szerinted más nem szerethet bele úgy, mint te? 
- Te most kinek a pártján állsz? 
- A tiéden, természetesen, de értsd már meg, hogy ez nem megoldás. Angie összeomlana, ha még egyszer otthagynák az oltár előtt. Neki kell megtennie a kezdő lépést. 
Nem szóltam semmit, csak bámultam Niall-t, és bólintottam egyet.
- Látod? Te is tudod, hogy igazam van. 
- Tudom. – mondtam megadóan, de persze nem felejtettem el a tervemet, hogy Chad-et hulla részegre itatom, és ráküldök egy nőt. Lássuk, hogy mihez kezd vele.

Angelina Graham
- Abbie, már mondtam, hogy nem akarok leánybúcsút, nem? – kérleltem a nővéremet, mikor kora délután beállított hozzám, és szinte kényszerített arra, hogy kezdjek el készülni, mert este buli lesz.
- Hugiiii! – nézett rám lemondóan – Elvileg ez az utolsó szabad estéd.
- Elvileg? – szakítottam félbe.
- Ha csak meg nem gondolod magad. – mosolygott angyalian. 
- Fejezd ezt be! Az elmúlt két hétben próbáltam kerülni őt, nem gondolni rá, és még a nevét sem mondtam ki. Ha valaki szóba hozta, egyből témát váltottam, még ha az a valaki Darcy volt, akkor is. Nem akarok róla beszélni, érted? Holnap férjhez megyek, aztán elköltözünk innen. Végre nem kell többet találkoznom vele.
- Háhhhh! – kiáltott fel, és rám mutatott – Még csak szóba sem hoztam, egyből te gondoltál Harry-re. 
- Ne beszéljünk róla. – mondtam halkan.
- Harry! Harry! Harry! – hajtogatta – Harry-t szereted!
- Fogd már be. Fogd be, és elmegyek veled este. – adtam meg magam. 
- Mindenképp eljössz, hugi! – vonta meg a vállát – Készülj, mert két óra múlva visszajövök érted. – mondta, és a táskáját felkapva kiviharzott a házból. Tudtam, hogy azért siet ennyire, nehogy meggondoljam magam. 
Nagy nehezen, de aztán rászántam magam, és a szobámba indultam készülni. A szekrényem elé mentem, hogy ruhát válasszak. Nem akartam olyat, ami túl szexi, de azért nagymamásat sem, hiszen abba Abbie egyből belekötne. Egy fehér pulóvert választottan, amihez nagyon jól ment a pink színű miniszoknyám, aminek az egyik oldala hosszított volt. A púder színű magassarkúmat vettem fel, és a fehér táskámat, illetve egy arany nyakláncot választottam kiegészítőnek. A hajamat hagytam a már megszokott módon, hullámosan.
Alig, hogy végeztem a készülődéssel, motoszkálásra lettem figyelmes lentről.
- Hát te? – kérdeztem az éppen akkor érkező Chad-et, mikor leértem a lépcsőn. Eléggé meglepett, hogy itt találom, ugyanis úgy beszéltük meg tegnap, hogy nem találkozunk az esküvőig. 
- Hiányoztál. – mosolygott rám, és megölelt, de elég furcsának tűnt. 
- Baj van? – kérdeztem ijedten, és már a legrosszabbra gondoltam. 
- Nincs. – tekerte meg a fejét – Annyira szép vagy.
- Abbie rávett, hogy menjünk el este bulizni. – rántottam meg a vállamat – Mondjuk nincs nagy kedvem.
- Én is megyek a srácokkal. Iszogatunk egyet. 
- Kikkel? 
- A haverok a munkából, Eddy és Marc unokaöcséim, Niall, Harry. – sorolta.
- Harry? – kérdeztem hirtelen – Ő is veletek megy? 
- Igen. Elvégre családtagnak is mondhatjuk. – rántotta meg a vállát – Talán zavar, hogy haverkodunk? Azt hittem, hogy nincs bajod vele.
- Nincs, persze, hogy nincs. Csak meglepett. – erőltettem mosolyt az arcomra. 
- Remek. – bólintott, és megcsókolt – Alig várom a holnapot. 
- Én is. – hazudtam. 
- El sem hiszem, hogy végre a feleségem leszel, és együtt fogunk élni. Távol innen, távol mindentől, csak mi hárman. 
- Ennyire szabadulni akarsz Londonból? – csodálkoztam rajta.
- Jó lesz végre csak veled, és Darcy-val lenni. Megkezdődik az igazi életünk. – mosolyogta – Tudom, hogy hiányozni fog a nővéred, de nekem csak ti ketten vagytok, és senki más nem számít. Veletek akarok lenni. 
Nem szóltam semmit, csak mosolyogva néztem rá. Annyira szeret minket, hogy az szavakkal leírni nem lehet. 
- Indulnom kell. Jó mulatást. – mondta, megcsókolt, majd kisétált az ajtón. Ez meg mi volt? Annyira furcsának tűnt. Talán sejt valamit? Vagy csak az esküvő miatt ilyen zaklatott? 

2014. július 16., szerda

39. fejezet: A tökéletes pár

Sziasztok! Bocsi, hogy nem hoztam részt szombaton, de nem volt időm írni, és gépnél sem voltam, ugyanis nem voltam itthon. Remélem, hogy nem haragszik senki, hiszen itt van a legújabb fejezet, amihez várom a véleményeket. Jelenleg a 42. fejezetet írom, és már vészesen közeledik az esküvő. ;)

Harry Styles
Mikor kinyitottam a szememet, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán, mikor jobban körülnéztem, megnyugodtam, sőt, olyan boldogságot éreztem, mint még soha. A kislányom mellettem feküdt, és nem sokkal messzebb, az ágy másik felén pedig életem szerelme aludt. Nem mertem megmozdulni, mert nem akartam, hogy felébredjenek. Mikor magamhoz tértem, még csak fél hét volt, így meglepődtem, mikor nyolc órakor csörögni kezdett az ébresztő. Gyorsan lenyom, de Angie mocorogni kezdett, és lassan kinyitotta a szemét. Szerintem ő sem tudta, hogy mi történik, mert elég meglepetten nézett körbe.
- Hány óra? – kérdezte álmos hangon.
- Nyolc. – feleltem mosolyogva, és még mindig őt bámultam. Annyira szép még kora reggel is. 
- Nyolc? – ugrott fel hirtelen – Mikor keltél fel? 
- Fél hét körül. – rántottam meg a vállamat. 
- Miért nem keltettél fel? – láttam rajta, hogy ideges lett – Egyáltalán miért hagytad, hogy elaludjak? 
- Előbb elaludtam, mint te. – hazudtam. Persze, hogy ő aludt el előbb, és nekem eszem ágában sem volt felkelteni. Még éjjel is órákig bámultam, ahogy ugyan úgy alszanak, mind a ketten. 
- Tényleg? – nézett maga elé gondolkodva – Nem emlékszek. Elég fáradt voltam. Na, de mindegy is, most mennem kell, van még egy csomó dolgom. – mondta, és felpattant az ágyról, és kisietett a szobából. 
- Mi? – kérdeztem, mikor utolértem a folyosón.
- Tessék? – pördült meg hirtelen, és abban a pillanatban éreztem, és persze láttam is, hogy többször is végignéz a csupasz felsőtestemen. 
 - Mi az a csomó dolog? – kérdeztem mosolyogva, és láttam, hogy zavarban van. 
- Egy csomó dolog. – nézett rám, és megrántotta a vállát – Az esküvővel kapcsolatos dolgok. 
- Az olyan fontos? Úgysem mész hozzá. – nevettem el magam, és közelebb léptem hozzá – Tudom, hogy engem szeretsz.
- Harry! – lökött el magától idegesen, vagyis csak szeretett volna ellökni – Fejezd ezt be! 
- Szeretlek, és te is engem. – suttogtam a szájába, és ő nem hajolt el. 
- Chad-et szeretem, és az ő felesége leszek. – sziszegte az arcomba.
- Hazudsz magadnak. – mosolyogtam még mindig, és beletúrtam a kócos hajába – Mindenki tudja, csak te nem. 
- Mennem kell. – megfordult, és el akart menni, de én a karjánál fogva magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Először idegesen vergődött, de pár másodperc után megnyugodott, és hevesen kezdett csókolni. 
- Mondtam. – szakítottam el a számat az övétől, és ismét mosolyra húzódott a szám – Tudtam, hogy szeretsz. Nem tudsz nekem ellenállni. 
- Nem tudsz te semmit. – mondta hűvösen, majd kiszakította magát az ölelésemből, és elviharzott. 


Angelina Graham
- Mi a bajod? – kérdezte félve Abbie, mikor kiszálltunk a kocsimból a virágpiacon. 
- Semmi. – feleltem idegesen, és úgy tettem, mintha annyira érdekelnének a virágok. Pedig érdekelniük kellene, ugyanis ideje lenne kiválasztani az esküvőre őket. 
- Aha. – bólintott gúnyosan – Azt látom. Mi bajod van? Úgy nézel ki, mint aki nem aludt egész éjjel. 
- Harry-nél voltam. – feleltem hanyagul. 
- Tessééééék? – állt meg hirtelen, és tátott szájjal nézett rám – Már megint lefeküdtetek? 
- Halkabban! – szóltam rá, és gyorsan körbenéztem – Dehogy feküdtünk. A tegnapi vihar miatt kellett átmennem. 
- Mert Harry félt egyedül? – húzogatta nevetve a szemöldökét.
- Idióta! – csaptam meg a karját, és tovább mentem – Nem bírt Darcy-val. Tudod, hogy milyen ilyenkor. Azt akarta, hogy aludjak ott…mármint Darcy akarta.
- Nem hiszem, hogy csak ő akarta. – fűzte hozzá halkan, mire kapott tőlem egy lenéző pillantást. 
- Tehát lefektettük aludni, aztán mind a ketten elaludtunk. – fejeztem be – Ennyi. – tettem még hozzá. Hogy tudja, nem akarok többet beszélni erről. 
- Tehát úgy aludtatok, mint egy naaaaagy család. Egy igazi család. – mondta tovább a magáét, miközben megálltam az egyik stand előtt. 
- Igazi család? – néztem rá gúnyosan – Ő nem a családom. 
- Ahhhhh. – intett le egyből, és csak nem akarta abbahagyni a beszédet – Annyira makacs vagy! Miért nem látod már be, hogy Chad-del csak azért vagy még együtt, mert félsz még egy esélyt adni Harry-nek. 
- Nem. Ez nem igaz, Abbie! – mondtam meggyőzően – Engem nem érdekel Harry. Gondolj bele, hogy nem jött volna vissza, ha a One Direction nem áll össze újra. 
- Dehogynem! 
- Ugyan már! Eddig sem volt kíváncsi rám. 
- Eddig is kíváncsi volt rád, és Darcy-ra is. Niall-el minden héten beszéltek. 
- Tényleg? – kaptam rá a fejemet, mikor megszagoltam egy tulipánt. 
- Igen. – bólintott mosolyogva – Mindent tudni akart rólatok. 
- Akkor gondolom Chad-ről is tudott. Azért jött vissza, mert beparázott, hogy a gyerekének új apja lesz. 
- Róla nem tudott. – intett egyet lazán – Niall nem akarta, hogy még rosszabbul legyen. Képzeld, volt, hogy hetekig nem vette fel a telefonját. Niall már totál ki volt akadva, és elutazott hozzá. Mikor odaért, szerencsére otthon találta, de úgy nézett ki, mint aki már hetek óta nem fürdött, és nem nézett tükörbe. A lakás bűzlött, mindenhol kajamaradékok, meg szétszórt, mosatlan ruhák. 
- Most erre szerinted mit mondjak? – néztem rá értetlenül.
- Csak azért mondom, mert nem akarom, hogy azt hidd, hogy ő boldogan éldegélt nélkületek. Mert nem. Elbújt a világ elől, és senki nem talált rá évekig. 
- Na és? 
- Elveszett nélkületek. – magyarázta komolyan. 
- Én is elveszett voltam, mikor elhagyott. 
- Igazából nem is akart elhagyni. Visszajött, nem? Meggondolta magát. Pasiból van, és csak megijedt. 
- Abbie! – kiáltottam rá – Befejezted? Most tényleg azt mondod, hogy bocsássak meg neki, dobjam el az életemet Chad-del, és menjek vissza egy olyan emberhez, aki egyszer már elhagyott? 
- Pontosan! – mosolygott Abbie bólogatva.
- Te beteg vagy! – nevettem el magam – Te voltál a legjobban ellene. Most mi a bajod? 
- Azt akarom, hogy boldog legyél.
- Az leszek. 
- Remélem, nagyon remélem. – mondta halkan, és az egyik rózsákkal telerakott virágos stand felé fordult – Ehhez mit szólsz? 
- Fehér rózsa? – vontam vállat – Nem is rossz. A csokrom is abból lesz. Legyen a templom is azzal feldíszítve?
- Te tudod, hugi. Nem az én esküvőm. Miért kérdezel mindent tőlem? Magad nem tudod eldönteni? 
- Nehéz ez az egész, oké? – bukott ki belőlem.
- Miért? 
- Mert azt akarom, hogy tökéletes legyen. Nem szeretném, ha megint az lenne a vége, mint Harry-vel. 
- És szerinted, ez azon múlik, hogy milyen virággal rakod tele a templomot? – nézett rám gúnyosan. 
- Segíthetek, hölgyek? – szakított félbe minket egy középkorú nő, aki a virágokat árulta.
- Köszönjük, csak nézelődünk. – mondtam, és újra szólásra nyitottam a számat, hogy belekössek Abbie legutóbbi mondatába.
- Te jó ég! Ti Angie és Abbie Graham vagytok, ugye? – vágott a mondatomba most egy fiatal lány, aki a nő mellett álldogált – Te jó ég! El sem hiszem, hogy találkozunk! Annyira szeretlek titeket! Darcy és Nate is annyira édesek. – csak úgy záporoztak belőle a mondatok – Igaz, hogy Niall megkérte a kezedet? – fordult Abbie felé, és elkapta a kezét – Igaaaaz! – kiáltott izgatottan, és ugrálni kezdett örömében. Abbie és én csak egymásra néztünk, és nevetni kezdtünk. Sokszor találkoztunk már olyan lányokkal, akik nagy rajongóik a One Direction-nek, és persze ezáltal minket is felismertek. Szerencsére többen szerettek minket, mint akik utáltak. Néha volt pár olyan elvetemült rajongó is, akik szó szerint megtámadtak minket, mert elvettük tőlük a srácokat. Miután viszont Darcy megszületett, mindenki megbékélt, sőt, mikor Harry elhagyott minket, legtöbben mellettem álltak. 
- Igen, igaz! – felelte Abbie halkan, és megpróbálta kihúzni a kezét a kislányéból. 
- Na, és te? – fordult felém hirtelen – Te és Harry újra együtt?
- Tessék? – néztem rá zavartan – Nem. Nem, én férjhez megyek. 
- Összeházasodtok? – sikított egy nagyot, és már egyre többen néztek minket – Te jó ég! Nem hiszem el! Ez annyira tökéletes, mint egy tündérmese!
- Neeeem. Nem! Nem Harry a vőlegény! – állítottam le, mire ijedten rám nézett.
- Neeeeeem? – csodálkozott hatalmas szemekkel.
- Nem. – mosolyogtam rá, de ő még mindig elég furcsán nézett rám. 
- De ez nem lehet igaz! – mondta elfúlt hangon – Mi lesz Darcy-val? Az ő apukája Harry, nem pedig más. Te nem mehetsz hozzá máshoz, hiszen te és Harry vagytok a tökéletes pár. Ő szeret téged, és te is őt. Harry-hez kellene hozzámenned. – sorolta kétségbeesetten.
- Ez nem ilyen egyszerű, édesem! – guggoltam le hozzá, és megsimogattam az arcát. Nem lehetett több tíz-tizenkét évesnél. 
- Dehogynem. – pityeregte, majd megfordult, és elrohant.
- Bocsássanak meg a lányom miatt. – mondta a virágárus nő – Elég érzékeny típus. 
- Semmi gond. – bólintottam, de még mindig a kislány után néztem. Tényleg ennyire felkavarja a dolog, hogy nem Harry lesz a férjem?

2014. július 9., szerda

38. fejezet: Nem fog elmenni

Sziasztok! Írtam tegnap egy keveset, így ma is hoztam részt, de a szombatit tényleg nem ígérem biztosra, mert nem leszek itthon a hétvégén. Remélem, hogy tetszik ez a rész is, habár nem lett olyan hosszú, de annál aranyosabb. Körülbelül 50 részesre tervezem a történetet, és már a fejemben benne van a következő is, szóval nem kell aggódni, lesz folytatás, igaz, hogy nem olyan sűrűn.

Harry Styles
Angie már lassan fél órája megérkezett, és most a kanapén ült, az ölében Darcy-val. Mióta az anyja itt van, szinte el sem engedte, de legalább megnyugodott egy kicsit. Többször is összerezzent a dörgéseknél, és akkor mindig rám nézett, de mikor látta, hogy ott ülök mellettük, az ijedt tekintete eltűnt. 
- Kicsim, mi lenne, ha hazamennénk? – szólalt meg Angie hosszú idő után. 
- Apuci is jön? – kérdezte izgatottan. 
- Nem. Csak te, és én. – mosolygott rá, és kisöpört egy göndör tincset az arcából – Ketten, mint ilyenkor mindig.
- De most itt van. Máskor nem volt itt, de most igen. – kezdett kétségbe esni a kislány – Ha hazamegyünk, akkor elijeszti a dörgés. 
- Nem fogja.
- De! – kiáltott idegesen Darcy, és távolabb lökte Angie-t, akit legnagyobb döbbenetemre, egyáltalán nem lepett meg a kislányunk tette. 
- Akkor maradhatsz, rendben? Itt maradhatsz, de nyugodj meg. – folytatta higgadtan, én pedig csendben figyeltem. Még mindig nem értettem, hogy miről beszélnek. Miért hozza ki Darcy-ból ezt a viselkedést a vihar? Angi pedig miért nem lepődik meg rajta?
- De akkor te is maradj. Ha maradsz, akkor nem fog elmenni.
- Jó. Jól van, édesem. Maradok, amíg elalszol, rendben? – kérdezte Angie, amire Darcy csak ásítva bólintott egyet. 
- Felmegyünk aludni, rendben hercegnő? – szólaltam meg végre én is. Mindketten rám néztek, és bólintottak.
Angie letette a földre Darcy-t, aki rögtön megfogta a kezét, és elindultak előttem az emeletre. Én csendesen követtem őket, és boldogsággal járt át, hogy életem két szerelme itt van velem. Bárcsak mindig így lenne. Mikor már az emeleti folyosón jártunk, Darcy hirtelen megállt az egyik ajtó előtt, ám az nem az ő szobája volt. Mikor utolértem őket, megfogta az én kezemet is, és elkezdett húzni a szoba irányába. 
- Darcy? – kérdeztem értetlenül.

- Itt alszunk, nem? – nézett rám nagy szemekkel. A kérdésére Angie és én egyszerre néztünk össze.
- A szobádban alszol. – mondta Angie.
- Itt szeretnék. – kezdett pityeregni – Azt mondtad, hogy feljövünk aludni. Ez a ti közös szobátok, nem? Itt kell aludnotok, és én szeretnék veletek aludni. 
- Hercegnő. – guggoltam le hozzá – Ez nem a mi szobánk. Anya nem itt lakik, ugye tudod? 
- Akkor is itt szeretnék aludni. – nézett rám nagy szemekkel. Én lopva felnéztem Angie-re, aki megadva magát, bólintott egyet. 

Angelina Graham
Beléptünk a szobába, amitől megint elgyengültem, és elképzeltem, hogy itt élünk boldogan. Pont az ilyen alkalmakra vártam a legjobban, mikor hármasban, családiasan összebújhatunk, és senki más nem számít, csak mi. 
Harry az ölébe vette Darcy-t, és a nagy ágyba rakta. Biztos vagyok benne, hogy eddig még soha, senki nem feküdt benne. 
- Parancsolj, hercegnő. – takarta be, és egy puszit lehelt a homlokára.
- Most ugye nem mentek el? – kapta el ijedten a kezét, és magához húzta. 
- Nem. – mosolygott rá, és leült az ágy szélére, miközben én a másik oldalra sétáltam, és helyet foglaltam.
- Itt maradunk. – nyugtattam meg én is a lányomat. 
- Nagyon hangos! – nézett ki az ablakon, ahol éppen most dörrent egy hatalmasat az ég.
- Bekapcsoljam a tévét? – kérdezte Harry.
- Ne! Inkább énekelni akarok. – hirtelen izgatottá vált a tekintete, mintha most jutott volna valami az eszébe – Énekeljetek nekem! – kiáltotta végül, én pedig megsemmisültem. Ahogy kimondta az „énekel” szót, valahol mélyen belül éreztem, hogy ez lesz a vége. 
- Mi szeretnél? – kérdezte Harry mosolyogva, én pedig ijedten rákaptam a tekintetemet. Tudom, hogy észrevette, de nem foglalkozott vele.
- Szerinted? – nevetett Darcy. Harry felpattant az ágyról, és kisietett a szobából, majd pár másodperc múlva egy gitárral a kezében tért vissza. Szélsebesen leült az ágyra, és hangolni kezdett. Már a kezdő akkordokból tudtam, hogy mit fog játszani. 
A szívem összeszorult a hangoktól, és mikor Harry énekelni kezdett, kirázott a hideg a hangjától. Lehajtott fejjel, és becsukott szemmel hallgattam, annyira jó volt. Aztán azon vettem észre magam, hogy becsatlakozok a refrénbe, és a saját részeimet énekelnem, amiket annak idején szoktam. Szinte olyan volt az egész, mintha tegnap gyakoroltunk volna. Harry végig engem nézett, és én sem tudtam levenni róla a szemeimet. 
- Még egyszer! – kiáltotta el magát Darcy, és én a hangjától tértem magamhoz.  Tekintetemet levettem a velem szemben ülő, és engem bámuló Harry-ről. Szinte észre sem vettem, hogy befejeztük a dalt, megszűnt körülöttünk a világ. 
- Nem, édesem! – szólaltam meg rekedt hangon. Nem az éneklés miatt nem tudtam beszélni, hanem attól, amit átéltem lelkileg. A szám kiszáradt, a szívem még mindig a gyomromba lüktetett. – Ennyi elég volt, most már tessék aludni!
- Ajjjjj! – mondta szomorúan, de azért feljebb húzta a takaróját, és csücsöríteni kezdett Harry felé, aki rögtön adott neki egy puszit, és magához is ölelte. Aztán én következtem. 
- Szép álmokat, édesem. – simogattam meg a haját.
- Ha itt vagytok mind a ketten, akkor az lesz. – kuncogott, és oldalra fordult, majd becsukta a szemét. 
Szerintem tíz perc sem telt bele, és már csak az egyenletes szuszogást lehetett hallani. Harry még mindig az ágy másik oldalán ült, pontosan velem szembe, és Darcy-t vizslatta mosolyogva, de észrevettem, hogy közbe rám nézett. 
- Elaludt. – mondtam suttogva. 
- Igen. – bólintott Harry, és láttam rajta, hogy valami aggasztja – Miért fél ennyire a vihartól? 

Harry Styles
- Minden gyerek fél tőle. – rántotta meg a vállát könnyedén, láttam rajta, hogy nem akar beszélni róla. 
- De ez nem akármilyen félelem volt. – mondtam felhúzott szemöldökkel. 
- Biztos tudni akarod? – nézett rám keményen, és ettől csak még jobban érdekelt a dolog. 
- Szeretném. – bólintottam.
- Gondolom, emlékszel arra a napra, mikor elhagytál. – mondta gúnnyal a hangjában, de próbált komoly lenni – Aznap éjjel hatalmas vihar volt. Én pedig akkor mondtam el Darcy-nak, hogy többé nem fogsz velünk élni. Azóta, ha vihar van, újra átéli azt az éjszakát, és vele együtt én is. – hajtotta le szomorúan a fejét – Hogy mondjam el egy két éves kislánynak, hogy az apja elhagyta?
- Nem hagytam el, Angie. Te is tudod, hogy visszamentem.
- De már későn. 
- Nem akartalak elhagyni titeket. – tekertem a fejemet – Az a nap életem legrosszabb döntése volt, holott a legjobbnak kellett volna lennie.
- Most nem ez a lényeg. Tehát mióta nem vagy velünk, minden egyes viharnál azt hiszi, hogy én is el fogom hagyni. Azt hiszi, hogy a vihar miatt mentél el, mert hallotta, mikor Abbie azt mondta, hogy megijedtél. Most pedig megint itt vagy, és gondolom, azt hitte, hogy megint lelépsz. – fejezte be a mondandóját. 
- Ezért fél a vihartól? – kérdeztem elképedve. Ezután megint egy jó darabig nem volt köztünk kommunikáció, mígnem Darcy fel nem sírt, és nem kezdte keresni őt. 
- Itt vagyok, édesem. – mondta, és magához ölelte. 
- Apuci? – nézett körbe félve.
- Én is itt vagyok. – mondtam, ő pedig felém nyúlt, és magához húzott. Nekem is, és Angie-nek is le kellett feküdnünk az ágyra Darcy mellé, amitől mind a ketten eléggé zavarba jöttünk. Darcy lassan újra elaludt, mi pedig moccanni sem mertünk, nehogy megint felébredjen. Csak csendben, egyetlen szó nélkül bámultuk egymást, és így feküdtünk, köztünk a kislányunkkal, a közös hálónkban. 

2014. július 5., szombat

37. fejezet: Vihar

Sziasztok! :) Meghoztam az új részt, remélem, hogy tetszik. Sajnos a kevés időm miatt eléggé lemaradtam az írásba, így ne lepődjetek meg, ha szerdán nem lesz rész. Ezért elnézéseteket kérem! A hétvégén megpróbálok írni, de nem ígérek semmit. Remélem nem utáltok ezért nagyon! :D

Harry Styles
- Ki ez a csaj, tesó? – kérdezte Zayn, mikor a stúdióban pihenőt tartottunk a felvételek között, és éppen az aznapi újságot lapozgatta – Már négy napja csak rólatok írnak.  
- Csak egy lány. – vontam meg a vállamat. 
- Ahaaaa. – nevetett Louis – Azért írják, hogy randiztatok. Mit nem mondasz el nekünk?
- Majd az esküvőn megismeritek.
- Tényleg? – Liam furcsállva nézett rám – Én azt hittem, hogy nem is jössz, nemhogy még partnert is hozol. 
- Ja, én azt hittem, hogy Lou lesz a párod. – nevetett Niall, mire Lou hozzávágott egy párnát a kanapéról – Na, de komolyra fordítva a szót, direkt hozol magaddal egy bombázót? 
- Szerinted? – nevettem rá – Naná. Láttad volna Angie arcát, mikor mondtam neki, hogy nem egyedül megyek. Ki volt akadva. 
- Harry! – szólt rám Liam – Nem gondolod, hogy ennek nem lesz jó vége?
- Miért? 
- Mert Angie kezdett végre elgondolkodni a dolgokon, te meg elkezdtél csajozni.
- De nincs semmi komoly. – rántottam meg a vállamat – Ez a lány csak egy jó barát. 
- De ezt Angie nem tudja. Úgy gondolja majd, hogy feladtad a harcot. – tette hozzá Niall – Lehet, hogy kezdte magát meggondolni, de ezzel elrontottad. 
- Te tudsz valamit? – néztem rá gyanakodva, majd Niall a többiekre nézett – ti tudtok valamit, srácok? 
- Angie totál ki van készülve. – ismerte be Lou – Nem mondja, de voltam nála tegnap, és látom rajta.
- Miért? 
- Hát szerinted? Hétfő óta csak erről ír minden újság. Szerinted ő nem olvas? – kérdezte Zayn. 
- De ő is tudja, hogy milyenek a paparazzik. – vontam meg a vállamat. 
- Az lehet. – magyarázta Liam – De te magad mondtad neki, hogy lesz partnered az esküvőre, aztán az újságok tele vannak azzal, hogy szerelmes vagy egy ismeretlen lányba. 
- Nem vagyok szerelmes. – javítottam ki idegesen. 
- Mi tudjuk, de próbálj meg meggyőzni erről egy olyan nőt, aki azért akar férjhez menni valakihez, mert élete szerelme megbántotta őt. Olyat, aki annyira makacs, hogy nem veszi észre, hogy kit szeret igazán, és letagadja az érzelmeit. – sorolta.
- Ez mind oké, Liam! – szakítottam félbe – De tudja, hogy csak őt szeretem.
- Eddig is inkább az eszére hallgatott a szíve helyett, és ezek után még könnyebb lesz neki a döntés. – mondta Niall.
- De majd meg fogja látni, hogy ez a lány csak egy barát. – védekeztem. 
- Ki ez a csaj? – szólalt meg Louis is, aki az újságba merülve nézegette a képeket rólam, és a titkos lányról – Ismerősnek tűnik. 
- Majd az esküvőn megismerhetitek. – mosolyogtam rájuk, de ők csak furcsán bámultak.
- Hát jó! – csapott a térdére Liam, és felpattant a kanapéról – Álljunk neki melózni, mert semmi se lesz belőlünk.

Már elég későre járt, mire végre hazaértem. Rettentő fáradt voltam, amire az időjárás rátett még egy lapáttal. Londonban megszokott az eső, de ez a mai nap rettenetes volt. Koromfekete felhők voltak az égen, dörgött, villámlott, és az esőtől alig lehetett látni. 
- Sziasztok! – köszöntem, mikor beléptem az ajtón. 
- Apuciiiii! – ugrott Darcy a nyakamba, amint meglátott. Nem érdekelte, hogy tiszta víz vagyok, csak erősen szorította a nyakamat. 
- Szia, hercegnő. Hiányoztam? – kérdeztem, mikor távolabb hajolt tőlem. 
- Nagyon. – mondta lehajtott fejjel. 
- Mi a baj? – néztem rá összehúzott szemöldökkel. Láttam, hogy valami bántja, majd egyből rájöttem, hogy mi a probléma, mikor dörgött egy hatalmasat, ő pedig összerezzenve átölelte a nyakamat. – Félsz a vihartól? – mosolyogtam rá, mire ő csak bólintott – Semmi baj, szépségem. Majd én vigyázok rád. 
- Na végre, hogy hazaértél. – sietett ki Abbie a nappaliból, a kezében Nate-tel, aki látszólag egyáltalán nem zavart a villámlás és a dörgés. Sőt, inkább szórakoztatónak találta, ugyanis minden morajlás után nevetve tapsolt. Le sem tagadhatná, hogy Niall fia. – Nem tudtam megnyugtatni. Totál kiakadt a vihartól.
- Jól van, kösz, hogy vigyáztál rá. – mondtam neki. 
- Ez természetes. – mosolygott rám – Niall? 
- Szerintem hamarosan itt lesz, én siettem haza. 
- Oké, akkor összeszedem Nate cuccait. – bólintott.
- Öhm… - kezdtem, de nem tudtam, hogy mit mondjak.
- Angie-ről lesz szó? – nézett rám mosolyogva. 
- Tényleg rosszul van miattam? – kérdeztem bátortalanul. 
- Anyuci beteg? – nézett rám hirtelen Darcy. 
- Nem, dehogy. – mosolyogtam rá, amitől megnyugodott egy kicsit. 
- Olvasta az újságot. – mondta Abbie.
- Az nem igaz. Az a lány csak egy barát. – bizonygattam. 
- Én elhiszem, de ő nem fogja. – rántotta meg a vállát – Úgy gondolja, hogy megérdemled a boldogságot, és jobb lesz így mindenkinek. 
- De én csak vele vagyok boldog. 
- Tudom Harry, tudom. – mosolygott rám – De mégis ki ez a lány? 
- Elmondom, de nem itt, és nem most. Rendben? 
- Oké. 
- Fel foglak hívni, és elmesélek mindent, de csakis neked. Senkinek nem beszélhetsz róla. – ígértettem meg vele.
- Jó. – nézett rám furcsán. 
- Hahóóó! – rontott be a csurom vizes Niall az ajtón – Induljunk, mert egy kicsit csillapodott az eső. – mondta Abbie-nek, aki pillanatok alatt elkészült, és pár perc múlva már csak Darcy és én voltunk a házban. 
- Apuciiiii! – mondta halkan, és ijedt arccal nézett fel rám. Mióta hazajöttem, nem engedett el, végig az ölemben kellett tartanom. 
- Igen? 
- Nagyon hangos. – célzott a dörgésre, és kifelé bámult az ablakon. 
- Tudom, hercegnő. – simogattam meg a hátát – De nincs semmi baj, itt vagyok. 
- Anyucit akarom! – nyavalyogta. 
- Miért? Én vigyázok rád. – próbáltam megnyugtatni, de nem nagyon ment. 
- Anyucit akaroooom! – kiabálta, és őrült sírásba kezdett. 
- Jóóóó! Rendben! Felhívom, rendben? – mondtam ijedten. Nem értettem, hogy mi baja van. Soha nem csinálta ezt. Miért kell neki most hirtelen az anyja? Miért nem vagyok jó neki én? 
- Szia! – szóltam bele a telefonba, mikor felvette.
- Szia. – szólt vissza megdöbbenve – Baj van? 
- Hát van egy kis gond. 
- A vihar miatt, ugye? 
- Igen. – válaszoltam meglepetten – Ezek szerint máskor is ilyen, ha esik? 
- Csak ha dörög és villámlik.
- Nem tudom megnyugtatni. – vallottam be – Téged akar. 
- Átmenjek? 
- Az jó lenne. – mosolyodtam el. Igazából nem mertem rákérdezni a dologra, így megkönnyebbültem, mikor felajánlotta, hogy eljön. 
- Oké. Indulok. – mondta, és letette a telefont. 
Tíz perc múlva megszólalt a csengő, és én az ajtóhoz siettem, hogy beengedjem Angie-t. 
- Anyuciiiii! – Darcy sírva rohant az anyjához, aki rögtön felkapta, és magához szorította. 
- Jól van, kicsim. – suttogta a hajába – Semmi baj, édesem. Nem lesz semmi baj. Máskor se volt gond, igaz? 
- De most itt van. – sírta tovább – Most itt van, és a hangos dörgés megint elijeszti. 
- Nem. Nem fogja. – mosolygott rá, és rám nézett. Nem értettem, hogy mi a baj. Nem tudtam, hogy Darcy mire céloz. Mit ijeszt el a dörgés?

2014. július 2., szerda

36. fejezet: Új barátnő

Sziasztok! :) Tudom, hogy már vártátok a folytatást, és nagyon izgultok, hogy mi lesz ezután. Nos, most kiderül, de remélem, hogy nem csalódtatok nagyot! :D

Angelina Graham
- Mondd, hogy nem bántad meg. – húzott magához Harry, miközben kapkodva vettem magamra a ruháimat. Rá sem néztem, nem is foglalkoztam semmivel. Minél előbb el akartam tűnni, ugyanis nem bántam meg a dolgot. Egyáltalán nem bántam. De akkor miért akartam eltűnni? Mert bármennyire is Harry-vel akartam lenni, nekünk ez nem működne. Szeretem Chad-et, és nem akarom őt elhagyni, mert ő soha nem bántana meg. Tudom, hogy ha ezt most elmesélném valakinek, akkor teljesen ostobának nézne. Tudom, hogy ha igazán boldog akarok lenni, akkor az csakis Harry mellett lehetnék. De félek belegondolni, hogy milyen lenne megint azt érezni, hogy ő mellettem van. Vajon biztonságban érezném magam vele? Nem gondolnék arra, hogy bármelyik pillanatban elhagyhat megint? 
- Nevezzük ezt búcsúnak, rendben? – hajtottam le a fejemet, mert még véletlenül sem akartam a szemébe nézni, és újra látni benne a fájdalmat. 
- Tessék? – a hangja döbbent volt. 
- Jól hallottad, Harry. – néztem rá végül. Ő a kezeibe vette az arcomat, és mélyen a szemembe nézett. A csodálatos szemeitől mindig is elaléltam, és most, ilyen közelről még a fájdalmat is láttam benne. 
- Angie! – könyörgött – Tudom, hogy te is akartad ezt. Tudom, hogy még mindig érzel irántam valamit, talán szeretsz is, csupán nem akarod megbántani Chad-et. Igazam van? 
- Részben. – bólintottam – Nem akarom megbántani őt, és nem is fogom. 
- És engem? Engem bántani akarsz? 
- Nem. Nem akarlak bántani, de azt sem akarom, hogy megint te bánts engem és Darcy-t. Most inkább a saját boldogságomat választom.
- És vele boldog leszel? 
- Igen. – válaszoltam határozottan. Hazudtam, de most próbáltam minél meggyőzőbb lenni, és talán sikerült is. 
- Rendben. – hajtotta le a fejét, és elengedte az arcomat – Nekem az a fontos, hogy neked jó legyen. Ha nem akarsz velem lenni, azt is megértem. 
- Köszönöm. – mondtam halkan, és próbáltam nem elsírni magam. Hogy lehetek ekkora hülye? Miért kellett lefeküdnöm vele megint? Most még rosszabb lesz mindkettőnknek. Bármennyire is szeretem őt, nem tudok benne megbízni. Nem akarok megint évekig szenvedni miatta, és azt sem akarom, hogy újra megbántsa Darcy-t is. Mindenkinek jobb lesz külön. – Nem veszed fel? – kérdeztem, mikor már harmadszor szólalt meg a telefonja. 
- De. – bólintott, és a zsebébe nyúlt a készülékért – Harry Styles… Te jó ég, szia! – köszönt meglepetten – Örülök, hogy visszahívtál… Persze… Találkozhatunk?... Minél előbb, ha lehet. Ma este? Érted megyek… Rendben. Szia. – tette le a telefont, és rám nézett.
- Fontos volt? – kérdeztem, magam sem tudom, hogy miért. 
- Eléggé. – bólintott – Az esküvői partnerem volt. – mondta semleges hangnemben, nekem pedig egyből a torkomba ugrott a szívem.
- Ó! – bólintottam – Értem! Nekem most mennem kell. – fordultam hátra hirtelen, és kirontottam az ajtón. Olyan gyorsan szedtem a lábaimat, amilyen gyorsan csak tudtam. Nem akartam, hogy utánam jöjjön, azt meg főleg nem, hogy lássa, mennyire kikészültem, és a könnyeim eláztatják az arcomat. Az edzőteremből kirohanva egyből leintettem egy taxit, és hazavitettem magam. Próbáltam megnyugodni, mire hazaértem, valamennyire sikerült is, de tudtam, hogy innentől még nehezebb lesz minden. Ami pedig egy nappal később következett, még jobban a szívembe mart. 

Másnap reggel fáradtan ébredtem fel, pedig több mint nyolc órát sikerült aludnom. Talán azért volt bennem ez az érzés, mert álomba sírtam magam? Lehetséges. 
A reggeli kávémmal a kezemben mentem ki az újságért. Mikor kivettem a postaládából, éppen akkor parkolt le egy autó a ház előtt. 
- Szia, hugi! – köszön a nővérem, mikor kiszállt a volán mögül. 
- Szia. Hát te? – kérdeztem egyhangúan. Igazából nem nagyon érdekelt, hogy mit keres itt. Nem akartam most senkit sem látni. 
- Azért jöttem, hogy megtudjam, mi volt tegnap. – mondta izgatottan, én pedig csak megforgattam a szemeimet, és bementem a házba – Hééé! Várj már! – kiáltott utánam, és követett – Mi történt? Baj van? – ült le velem szemben, mikor már a konyhában voltunk. 
- Nincs. Mi lenne? 
- Mesélj, mi volt? – nézett rám.
- Nem akarok róla beszélni, oké? – mondtam kérlelve, hogy ne hozza fel többet ezt a témát. Rá se néztem, hanem inkább belelapoztam az újságba. 
- Basszus! – csúszott ki a számon, ahogy megláttam a cikket a második oldalon.
- Mi van? – nézett rám értetlenül Abbie. Én csak megtekertem a fejemet, és elé csúsztattam az újságot, amit ő olvasni kezdett:

ÚJ LEMEZ, ÚJ BARÁTNŐ
A világ legismertebb fiúbandája, a One Direction hónapokon belül visszatér a zene világába. Az angol-ír együttes nemrég jelentette be az újraegyesülést, hogy tovább zenélhessenek a rajongóiknak, akik három éve, a feloszlásuk óta hűen kitartottak mellettük. Az öt srác, Harry, Liam, Louis, Niall és Zayn már nekiálltak egy új lemeznek, amin a legújabb dalaikat mutatják majd be.
Ám az újrakezdés nem csak zene téren mutatkozott meg a fiúk életében. Míg Liam, Louis és Zayn magánéletében semmi változás nem történt, addig Niall a napokban apuka lett, Harry pedig újra randizni kezdett. A banda egykori nőcsábásza az elmúlt három évben szinte eltűnt a térképről, miután otthagyta az oltár előtt gyermeke édesanyját, Angelian Graham-et. Styles-t a visszatérte után, pár hete még a volt menyasszonyával hozták össze, ugyanis családi napot szerveztek Disneyland-ben, de azóta megtudtuk, hogy Angie hamarosan férjhez megy a jól menő üzletemberhez, Chad Adams-hez. Harry pedig miért is tétlenkedne, hiszen az évek elteltével még jobb parti lett, mint volt. 
Tegnap este egy ismeretlen, csinos, barna hajú lánnyal – nem Angie-vel – látták az egyik étteremben, ahol lencsevégre is kapták őket. A képeken sajnos nem látszik a hölgy, de az biztos, hogy Mr. Styles ízlése egy cseppet sem romlott az elmúlt három évben. 

Mikor befejezte a cikk felolvasását, szinte sokkolódva bámultam magam elé. 
- Angie! – hallottam a nővérem hangját, valahonnan messziről. 
- Tessék? – néztem rá zavartan. 
- Ez csak egy hülye cikk. – mondta mosolyogva – Te tudod a legjobban, hogy milyenek az újságírók, nem?
- Tudtam, hogy ez előbb-utóbb megtörténik. Nem várhat rám örökké. Különben is, tisztán megmondtam neki, hogy köztünk nem lehet semmi. Örülök neki, ha boldog.
- Dehogy boldog. Nélküled soha nem is lesz az. – fogta meg a kezemet Abbie. 
- Látod, hogy már most az. – mutattam a cikkre. 
- Ne ítéld el egyből. Ha igaz is a cikk, akkor sem kérheted őt számon. 
- Tudom. – hajtottam le a fejemet. 
- Ki lehet ez a csaj? – nézegette a képeket összeszűkült szemekkel. 
- Nem tudom. Az esküvőn majd kiderül. – vontam meg a vállamat. 
- Mert? 
- Mert gondolom ő lesz a partnere.
- Hoz magával valakit? – nézett meglepetten.
- Igen. Azt mondta, hogy lesz partnere, és tegnap, mikor otthagytatok vele, akkor beszélte meg ezt a randit vele. – mutattam megint az újságra.
- Tuti, hogy csak azért csinálja, hogy féltékennyé tegyen. 
- Lehet. De nem igazán izgat. – mondtam, és lehúztam a maradék kávémat is.