2014. szeptember 8., hétfő

13. fejezet: Meglepetések

Sziasztok! Igaz, hogy egyre kevesebb visszajelzést kapok, de azért hoztam a mai részt is, talán erre már többen reagáltok. :) Remélem, hogy tetszik, elég izgis lett.

Emily Cook
- Hova megyünk? – kérdeztem kíváncsian, mikor beszálltunk a liftbe – Itt szállunk ki? Azt hittem elmegyünk. – néztem rá izgatottan, mikor nem a földszinten nyílt ki az ajtó, hanem pár emelettel lejjebb. 
- Mennyit kérdezel még? – nevetett rám hitetlenkedve. 
- A lakásotokba megyünk? – kérdeztem tovább, és egyre jobban zavarban éreztem magam. 
- Emily! – fordult felém, a folyosó közepén – Baj van? 
- Nincs, dehogy! – ráztam meg a fejemet. 
- Ha nem akarod ezt az egészet, akkor… - hajtotta le a fejét szomorúan – Igaz, hogy belehalnék, de megértem. 
- Harry! – fogtam meg a kezeit, mire ő reménykedve rám emelte csodálatos, smaragdzöld szemeit – Persze, hogy akarom. – mosolyodtam el, és ő is megkönnyebbülten sóhajtott fel – Csak már elég régen randiztam. – ismertem be. 
- És most izgulsz? – kérdezte kedvesen.
- Egy kicsit. Főleg, hogy veled van randim.
- Velem? – lepődött meg – Miért ki vagyok én? Csak egy átlagos srác, aki éppen úgy izgul, mint te…sőt, talán jobban is. 
- Tényleg? 
- Igen. Úgyhogy ne aggódj semmi miatt. – elengedte az egyik kezemet, és a szabad ujjaival a fülem mögé tűrte a hajamat – Minden tökéletes lesz. 
- Oké. – suttogtam mosolyogva, aztán tovább indultunk a folyosón, még mindig kéz a kézben. 
- Na, szóval… - mély levegőt véve fordult felém a lakásuk ajtajában – Mielőtt azt gondolod, hogy azért nem mentünk étterembe, meg hasonló helyre, mert nem akarok veled mutatkozni, akkor tévedsz. Azért jöttünk ide, mert szerettem volna, ha csak kettesben vagyunk, és senki nem zavar.
- Rendben. – bólogattam – És a fiúk? 
- Elküldtem őket. – kacsintott rám, és kinyitotta az ajtót, majd maga elé engedett. 
- Ez csodálatos. – néztem körül, és elámultam. Mindenfelé gyertyák voltak rakva, az egész olyan romantikus volt.
- Tetszik? 
- Nagyon. - fordultam felé mosolyogva.
- Ez most az én művem. – mondta büszkén – Gyere, csüccs le. – vezetett a kanapé felé, majd leültünk mind a ketten – Van vacsora is, igaz kicsit elégettem. – húzta el a száját. 
- Te vacsorát főztél nekem? – tátottam el a számat. 
- Persze. – bólintott – De mondom, hogy elég katasztrófa lett. 
- Nem baj. – rántottam meg a vállamat, és még mindig mosolyogtam. Szerintem most semmi nem tudta volna levakarni az arcomról az örömöt. – Annyira úgysem vagyok éhes. 
- Akkor jó. – mondta megkönnyebbülten – De ha mégis megéheznél, akkor szólj, és rendelünk valamit, rendben? 
- Rendben. – a levegő csak úgy forrt közöttünk, és nem tudtuk levenni egymásról a szemünket. 
- Mondjuk ezzel most lőttek a terveimnek. – mondta idegesen, és a hajába túrt. 
- Miért? 
- Mert vacsorát terveztem, közben beszélgethettünk volna. – hadarta.
- Harry! – fogtam meg a kezét, hogy megnyugtassam. Most tényleg ennyire ideges lenne? – Attól, hogy nincs vacsora, még beszélgethetünk. 
- Igaz. – ismerte el zavartan – Nézzünk valami filmet? 
- De ne a Titanic-ot, és ne is hozzá hasonlót. – mondtam megjátszott könyörgéssel. 
- Oké. – nevette el magát, majd a szobájába sietett, és kihozott valami vígjátékot. Igazából fogalmam sincs, hogy miről szólt, ugyanis egy percet sem láttam belőle. Végig beszélgettünk, Harry elmesélte, hogy milyen volt az X-Factor alatt és után. Ahogy mesélt, egyre jobban tudatosodott bennem, hogy tényleg egy tök átlagos fiú, akiből pillanatok alatt lett világsztár, és talán még most sem fogta fel teljesen. Nem csak ő, de én is rengeteget meséltem magamról, és a családomról, meséltem Jade-ről, és hogy legjobb barátnőm mennyre odavan értük. Erre ő csak annyit mondott: 
- Jade értünk van oda, és meg a legjobb barátnőjéért! – mosolygott, és ekkor jött el a pillanat. Elkezdett felém közeledni, és már szinte éreztem a leheletét az arcomon. A szájára, majd újra a szemébe néztem, ő pedig elmosolyodott, aztán szájába harapott, majd a kezét felemelve megfogta a tarkómat, és elkezdte a fejemet húzni az övé felé. Pont, mikor összeért az ajkunk, csak egy fél másodpercre, akkor csapódott ki a bejárati ajtó, és szélsebesen rontott be rajta Liam. 
- Jó estét mindenkinek! – mondta hatalmas vigyorral, miután Harry és én szétugrottunk.
- Liam? – Harry meglepett arca pillanatok alatt változott át mérgessé. 
- Harry? – mosolygott tovább Liam, és szinte félrelökve minket, bevetődött közénk a kanapéra, majd átkarolt mindkettőnket – Mi a szitu? Szia, szépség! – fordult felém, és kivillantotta a hófehér fogait.
- Szia. – köszöntem neki vissza, mosolyogva. Nem azért mosolyogtam, mert örültem neki, hogy megjelent, hanem azért, mert közben rápillantottam Harry-re, aki szinte fel akart robbanni a dühtől.
- Nem arról volt szó, hogy ma az enyém a lakás? – kérdezte a göndör barátjától. 
- Igen? – játszotta meg magát Liam – Jaaaaa! Hogy az ma van? Na, de mindegy. – rántotta meg a vállát, és elkezdett kapcsolgatni a csatornák között – Most már mindegy, majd bepótoljátok. 
- Liam! Nem elég, hogy te is és Lou is rámszálltatok, pedig én egyedül akartam pihenni, most még ezt az estét is elrontod? 
- Miért? Elfelejtettem. – rántotta meg könnyedén a vállát a megszólított. 
- Persze. Szerintem meg direkt rontottál ránk. – mondta idegesen Harry.
- Miért gondolod ezt? 
- Mert fogalmam sincs, hogy miért, de azt akarod, hogy Emily a tiéd legyen. – mondta Harry, én pedig kezdtem rosszul érezni magam. Most komolyan miattam megy a csetepaté? 
- Fiúk! – keltem fel a kanapéról, és eléjük álltam – Nem fejeznétek be? 
- Tudod mit, Emily! – nézett rám Harry, miután sikerült kicsit lenyugtatnia magát – Sétáljunk egyet a parton. 
- Rendben. – egyeztem bele mosolyogva, és megfogtam a felém nyújtott kezét. 
- Most hova mentek? – fordult meg a kanapén egyedül maradt Liam. 
- Oda, ahol kettesben lehetünk. – válaszolt neki Harry rá sem nézve, elég lekezelő hangnemben.
- Emily! – nézett rám kiskutya szemekkel Liam – Nem maradsz itt velem? 
- Kösz, de nem. – mondtam mosolyogva, Harry pedig még jobban elkezdett maga után húzni. 
- Azt hittem, hogy velem alszol. 
- Na most már állítsd le magad, Liam! – fordult vissza Harry, és idegesen mutatott barátja felé, aki továbbra is csak nevetett, hogy még jobban felcukkolja őt. 
- Gyere, Harry! – mondtam neki, majd sikerült végre kihúznom a lakásból. A folyosón a lift felé mentünk, ahol felé fordultam. Láttam, hogy még mindig nagyon ideges, de mikor rám nézett, apró mosolyra húzódott a szája. – Megnyugodtál? 
- Meg. – mondta egy kissé morcosan – Nem tudom, hogy mi van Liam-mel, soha nem volt ilyen. Egyszerűen az idegeimre megy. 
- Ugyan már, látszik rajta, hogy direkt idegesít. – tekertem meg a fejemet – Nem kell rögtön úgy mellre szívni. 
- De el akar venni tőlem. – mondta tovább, és megint morcos lett. 
- Kit? Engem? – nevettem el magam, ő pedig csak bólintott – Harry… Először is, már elmondtam, hogy nem Liam az, aki tetszik. Másodszor pedig én nem vagyok senkié sem, így nehezen venne el bárkitől is. 
- Hát… Pedig én reménykedtem benne, hogy… - kezdte, de nem fejezte be, csak rám mosolygott. 
- Öhm… Mi lenne, ha holnap folytatnánk ezt a randit? – váltottam témát. 
- De… Beleegyeztél, hogy sétáljunk. – nézett rám kétségbeesetten. 
- Tudom, de inkább lefeküdnék aludni. – néztem rá sajnálkozó tekintettel. 
- Hát jó. – mondta szomorúan, majd megnyomta a liftben a gombot, ami arra az emeletre vezetett, ahol a lakásunk van. 
- Tényleg nem miattad van, Harry. – próbáltam meggyőzni, és remélem, hogy sikerült is. 
- Jó. – bólintott – Ez is sokkal több volt, mint amit reméltem. Köszönöm az estét. – mosolygott rám.
- Én köszönöm. – mondtam, majd kiléptem a liftből, de ő nem követett, csak bámult rám – Harry! Ez egy randi volt. – mondtam, és reméltem, hogy veszi a célzást. Elmosolyodott, és fénysebességgel lépett ki az éppen csukódó ajtók mögül, majd nem is tudom, hogy hogyan, de magához szorított, és a száját megéreztem végre az én számon. A csókja jobb volt, mint amiről álmodoztam, édes, és gyengéd. Nedves, puha ajkai óvatosan masszírozták az enyéimet, majd egy idő után a nyelve is átmerészkedett a számba. A testem remegett, ő pedig minden egyes pillanattal egyre jobban szorított magához. A kezeimmel belemarkoltam göndör hajába, Harry pedig a hátamat, és kicsit lejjebb simogatott. Nem akartam abbahagyni, de levegőhiány miatt szét kellett szakadnunk. Zihálva és mosolyogva néztünk egymás szemébe percekig. 
- Szép álmokat, szépségem. – suttogta az arcomba, majd újra megcsókolt, de ez jóval rövidebbre sikeredett. 
- Neked is. – válaszoltam, majd elindultam a lakásunk felé. Mielőtt beléptem, még visszapillantottam Harry-re, aki még mindig ámulva nézett utánam. Az ajtón mosolyogva léptem be, de mikor megláttam az ott álló embereket, a lélegzetem is elállt. 
- Meglepetéééééés! – kiáltotta, és a nyakamba ugrott.

26 megjegyzés:

  1. Nem hiszem el, hogy először nem csókolták meg egymást... De szerencsére bepótolták ♥ És kezd igazán idegesíteni ez a Liam gyerek...:DD Nagyon jó rész volt, izgatottan várom a kövit ;) ♥ A végén pedig tuti, hogy Jade az*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) igen, Liam eléggé szemét lesz :D

      Törlés
  2. Nehezen, de felfogta Harry hogy lépnie kéne xD :D Az tetszett nagyon!
    Mindig nagyon jól írsz, és ha nem is írunk annyi kommentet, az nem azt jelenti, hogy már nem olvassuk! Én személy szerint minden egyes nap megnézem, elolvasom újra és újra, várom a következőt! :D
    Csak így tovább! Imádlak és a blogodat is! :D ♥

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett!!!!!!!! <3 <3 *-*

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szuper rész lett és nem tudom miért, de gondoltam, hogy Jade a szigetre fog utazni.. :)) Nagyon cuki együtt Harry és Emily, és kár, hogy Liam úgy berontott a randijuk kellős közepébe! :D :) A lényeg, hogy szupi részt hoztál és várom a kövit!!! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) igen, Jade még kap egy kis szerepet majd ;)

      Törlés
  5. Ez nagyon jó lett, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy kik is ezek a meglepetések, bár van sejtésem;) :DD Na, a lényeg, hogy nagyon várom a következőt!!!!

    VálaszTörlés
  6. Úristen, fantasztikus lett! :D Annyira imádom hogy Harry ilyen édes.*-*
    Már most alig bírom kivárni a szerdát. :) Ez a kedvenc blogom. :D<3

    VálaszTörlés
  7. Aaaaaaa <3 Szupii lett :D Nagyon edesek.Mar nagyon varom a kovetkezo reszt :)
    P.S: Nagyon tetszik ahogy irsz :)

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Aaa Liemet leutottem volna...:D kissunyii
    Nagyoon jo resz volt. Olyan edesek egyutt ♥♥ Varom nagyon a folytatast

    VálaszTörlés
  9. Lesznek még itt komplikációkat a drága Liam miatt :D nagyon jó a sztori, csak így tovább! :))

    VálaszTörlés
  10. Aaaa :D
    Pedig mennyire romantikus lett volna az a randi, ha nem rondít be Liam, de nagyot szakadtam rajta, ahogy előadta magát! :D
    ééééés megcsókoltaaaaa, végreeeeeee! :D
    Kövit akarok nagyon gyorsan :D már várom a szerdát! :D ♥♥ ^^
    xoxo

    VálaszTörlés
  11. Aaaaa nagyon nagyon joo. Bar Liam most kicsit idrgesito volt:D De nagyon izgi a sztori <333

    VálaszTörlés
  12. Aweee,Haz de cuki!:D *-* <3 Imadom Liamet,de itt kicsit bunko volt,ami szerintem ertheto ha o Emilybe szerelmes.:D Btw,hany reszes lesz a tortenet? :) Remelem jooooo hosszu! :)

    VálaszTörlés
  13. Szia!
    Pár napja találtam az oldaladra. Végigolvastam az összes történetedet, nagyon tetszett mind. Jók a karakterek, jól írsz, és persze jók a sztorik. :)
    Ez a törid is nagyon jó. Liamet én is kiütöttem volna most szívesen. Várom a kövit.
    Klau

    VálaszTörlés
  14. Hát Liam aztán tud időzíteni!!!:D nagyon jó rész lett!!!:)

    VálaszTörlés
  15. Nehogy azt hidd, hogy csak mert lustálkodunk, már nem tetszik a történet! Mindig alig várom a következő részt, már ajánlottam is egy barátnőmnek a blogot, ő is függő lett! :)

    VálaszTörlés