Sziasztok! :) Kicsit hosszú idő után, de itt van a folytatás. Mit szóltok hozzá? :)
Várom a véleményeket!
Várom a véleményeket!
● Dal a fejezethez: The Pierces - Secret ●
...ALEXIS DAVIS...
A nevemet mondta? Tényleg
jól hallottam? Honnan tudja az igazi nevemet?
Meg sem tudtam
szólalni, a szívem a torkomba ugrott, és hirtelen le is izzadtam,
de az arcom rezzenéstelen volt. Nagyon jól megtanultam már, hogy
hogyan kell fapofát vágni.
-
Hogy... Hogy szólítottál? - nyögtem ki nagy nehezen, és közelebb
hajoltam Sam-hez, akinek le sem lehetett volna vakarni a mosolyt az
arcáról.
- Alexis. - bólintott – Ez a neved, nem? Alexis
Davis.
- Nem tudom, hogy miről beszélsz. - nevettem el magam.
-
Ne aggódj, itt nem talál ránk senki sem, és lehallgatni sem
tudnak. Van egy blokkoló szerkezetem, de gondolom neked ezt nem kell
bemutatni. - folytatta tovább a társalgást, és úgy tett, mintha
világi jó pajtások lennénk, és mintha minden nap ilyen témáról
csevegnénk.
- Nem igazán értelek. - játszottam tovább a
hülyét, de nagyon jól tudtam, hogy lebuktam. Itt van vége az
akciónak. Csak azon csodálkoztam, hogy még nem jelentek meg
Benjamin emberei, és nem végeztek ki.
- Drágám, nekem nem
kell hazudnod. - legyintett egyet a nő, és belekortyolt az italába,
amit nemrég tett le elé a pincér – Látom nem érted. -
mosolygott rám újra – Jól ismertem az apádat.
- Tessék? -
bukott ki egyből belőlem a kérdés, és máris máshogy láttam a
dolgokat. Ismerte az apámat?
- Tudom, hogy ki volt, és mi volt
a foglalkozása. - bólogatott hevesen – Rengeteget segítettünk
egymásnak.
- Elmagyaráznád ezt konkrétabban?
- Hát
persze... Tudom, hogy az apád Benjamin után nyomozott.
- Mégis
honnan tudnád?
- Mert úgymond én voltam a jobb keze. Valahogy
sikerült bejutnia Benjamin bandájába, pontosabban Benjamin legjobb
emberei közé válogatta be.
- Ezt én is tudom, Sam. -
próbáltam higgadt maradni.
- De azt nem, hogy rájöttem arra,
hogy az apád valójában zsaru.
- Hogyan?
- Vicces volt a
helyzet. Gyűlöltem Benjamin-t, és a mai napig egyre jobban
gyűlölöm. - mondta összeszorított szájjal, és tényleg
utálkozva beszélt.
- Miért gyűlölöd? Honnan tudjam, hogy ez
nem valami teszt? - kezdtem egyre kíváncsibb lenni.
- Nem az,
hidd el, hogy nem at. Elmesélek mindent, és akkor majd rájössz.
- Hallgatlak! - mutattam rá, és hátradőltem a székemben.
-
Tizenöt éve volt, mikor Benjamin Styles felvett engem táncosnőnek,
és egyből kikezdett velem. Én meg, a naiv kislány, rögtön
belementem a játékba. Teljesen levett a lábamról a stílusa, a
talpraesettsége, és még véletlenül sem a pénze. Halálosan
szerelmes lettem belé, ezért nem érdekelt, hogy más nőkkel volt,
hiszen este mindig mellettem kötött ki. Az sem izgatott, hogy
hogyan bánt a fiával. A tíz éves Harry-re sokszor én vigyáztam,
én mentem érte az iskolába, én segítettem megírni a háziját.
Nem is a pótanyja, de a pótnővére lettem.
- Én meg azt
hittem, hogy viszonyotok van. - húztam el a számat, és mélyen
belül egy kis megnyugvást éreztem.
- Tetszik neked, igaz? -
mosolygott izgatottan Sam, nekem pedig az arcomba szökött a vér.
- Még mindig nem került be a képbe az apám. - váltottam
egyből vissza az előző témára.
- Hát persze... Szóval.
Eltelt majdnem tíz év, én pedig már mindenki szemében a főnök
jobb keze, és legfőbb bizalmasa voltam. Egy, a maihoz hasonló
összejövetel volt, mikor megváltozott minden. Benjamin szerette
otthon intézni az ügyeit, de aznap nem volt elég óvatos. Láttam,
ahogy megöl valakit. Megölte azt a férfit, és élvezte. - mesélte
nagy beleéléssel Sam, és láttam rajta, hogy nehezen beszél arról
a napról, és hogy mit látott.
- És a véleményed egyből
megváltozott róla. - fejeztem be helyette.
- Igen. Nem tudtam
úgy ránézni, ahogy előtte. Egy gyilkost láttam magam előtt, aki
hidegvérrel öl embert.
- Az alatt a tizenöt év alatt nem is
gyanakodtál rá?
- Nem. Pontosabban tudtam, hogy vannak piszkos
ügyei, de csak valami drogbizniszre, vagy hasonlóra gondoltam. Nem
hittem, hogy gyilkos. - mondta elborzadva.
- Hát igen. Nagyon
ügyesen el tudja tusolni a dolgait. - helyeseltem.
- Benjamin
rájött, hogy megláttam őket, de nem ijedt meg. Meg sem lepődött.
Csupán annyit mondott, hogy előbb-utóbb úgyis láttam volna
valami hasonlót. Teljes mértékben megbízott bennem, vagy csak
arra gondolt, hogy ha eljár a szám, akkor úgyis én bánom meg.
Nem mondta, de tudtam, hogy mi lenne a következmény. Én mégis
elkezdtem utána nyomozni. Tudtam, hogy az életemmel játszok, de
nem érdekelt. Csak Harry-re tudtam gondolni, és arra, hogy ő
nehogy az apja nyomdokaiba lépjen. De szerencsére ő teljesen más
ember.
- Igen, az. - bólintottam – De még most sem értem,
hogy hogyan került képbe az apám.
- Egymást buktattuk le. -
nevetett fel Sam – De tényleg. El sem hinné az ember, de egyazon
a napon akartuk átkutatni Benjamin holmiját. Ő nem volt otthon,
külföldre utazott valami ügy miatt, és mind a ketten kaptunk az
alkalmon. Szegény nyakig volt a papírokban, mikor rányitottam.
Egyikünk sem tudott megszólalni, aztán az én nyelvem eredt meg
először. Elmondtam neki mindent, és attól a naptól kezdve,
együtt akartuk megbuktatni azt a szemétládát.
- Nem értem! -
gondolkodtam el – Miért nem mentetek egyből a rendőrségre?
Hiszen egy gyilkosság szemtanúja voltál.
- Na, ugyan miért? A
zsaruk közt nem egy ember van, aki neki dolgozik. Egyből eljutott
volna hozzá a hír, és én még aznap halott lettem volna az
apáddal együtt, de így...
- Így csak ő halt meg. - fejeztem
be szomorúan helyette – Láttad, mikor meghalt?
- Nem. Nem
tudtam, hogy mi lett vele. Csak másnap, mikor olvastam az újságban,
hogy meghalt egy rendőr. Annyira sajnálom, drágám.
- Hát még
én. - bólogattam.
- Apád halála után kétségbe estem. Nem
tudtam, hogy mihez kezdek nélküle.
- Öhm... Te és az apám...
Volt köztetek valami?
- Nem! - kiáltott fel – Dehogy! Nem!
Semmi! Csakis barátság, nagyon jó barátság!
- Nem lett volna
baj, félre ne értsd. - mosolyogtam rá.
- Még mindig az anyádat
szerette. - mondta Sam, nekem pedig melegség járta át a szívemet
a szüleimre gondolva – Én inkább csak egy bátyóként
tekintettem rá.
- Értem.
- Szóval miután meghalt az apád,
én is leálltam a nyomozással. Gondolhatod, hogy mennyire
megijedtem, meg kellett kicsit lapulnom.
- Honnan tudtad, hogy ki
vagyok? - tettem fel egy újabb fogós kérdést.
- Rengeteg
képet láttam rólatok. Rólad, és az öcsédről is, és apukátok
rengeteget mesélt rólatok. - mondta kedvesen – Mikor megláttalak
Benjamin-nal, egyből megismertelek, és egyből tudtam, hogy mit
akarsz valójában a Red Velvet-ben.
- Nagy szerencsém volt,
hogy bejutottam. Először egy kis étteremben dolgoztam, és az
öreghez akartam közelebb férkőzni, tőle akartam megtudni
dolgokat. - kezdtem bele a mesélésbe, ugyanis kezdtem megbízni
Sam-ban, és láttam, hogy nem hazudik – Aztán jött Harry, majd
Benjamin. Szinte semmit sem kellett tennem, hogy bekerülhessek
hozzá. Először arra gondoltam, hogy lebuktam, de aztán...
-
Aztán kikezdett veled. - bólogatott unottan Sam – Szinte
sejtettem. Minden új lánynál ezt csinálja, de úgy vettem észre,
hogy te rendesen elcsavartad a fejét, és nem csak Ben-nek. -
kacsintott rám.
- Harry-ről inkább ne is beszéljünk. - tettem
fel a kezeimet védekezve – Gyűlöl, mióta az apjának dolgozok.
- Dehogy gyűlöl. - mosolygott Sam – Csak meg akar védeni.
-
Benjamin is így gondolja, ezért vett maga mellé. Azt hiszi, hogy
akkor majd Harry elkezd neki dolgozni.
- Lehet, hogy ezért
indult a dolog, de Benjamin odavan érted. Nekem elhiheted. Nálam
jobban senki nem ismeri a csajozós praktikáit.
- Fujjjj... -
rázkódtam össze – Már megbocsáss, de nincs hozzá undorom.
-
Már nekem sem lenne. Csak azért tart maga mellett, mert tudok a
piszkos dolgairól De úgy érzem, hogy keresi magának az új
barátnőt.
- Isten ments! - tettem fel a kezeimet – Én maximum
csak addig fogom meg a kezét, míg ráteszem a bilincset.
-
Legyél nagyon óvatos, rendben? - váltott kicsit komolyabbra – Az
apád tapasztalt nyomozó volt, és mégis elbukott.
- Tudom.
-
Én itt leszek melletted, és segíteni fogok mindenben. Akartam,
hogy tudj róla. De senkinek se mond rólam semmit, egyetlen egy szót
sem. A főnöködnek sem, a társadnak sem. Senkinek.
-
Megígérem. - mosolyogtam rá, é tényleg így is gondoltam.
Mindennél jobban bíztam a főnökbe, és Lou-ba is, de az ígéret
szép szó.
uristeeeeen nagyon gyorsaaaan hooooozd😭😭imadoooom💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖💖
VálaszTörlésSietek :)
TörlésAnnyira jól írsz, remélem mostanában gyakrabban tudsz majd részeket hozni:) :*
VálaszTörlésPróbálom :)
TörlésTe vagy a legjobb blogger!😷❤
VálaszTörlésKöszönöm :) ez azért túlzás, de köszi ;)
Törlésnajo nezhettek hülyének! de akk is most muszály áradoznom☻💖
VálaszTörlésNagyon aranyos vagy :)
TörlésNagyon jó leeett! A Harrys szál mikor folytatódik? :))
VálaszTörlésimádom!💕❤
Köszi :) a következő részben ;)
TörlésSzia. Huh hát nagyon vártam már ezeket az új részeket, és persze továbbra is várom őket! :) Nagyon tetszett, jó olvasni ❤
VálaszTörlésIzgatott vagyok, hogy mi lesz a folytatásban ;)
Köszönöm :) örülök, hogy tetszik :)
TörlésMár én is vártam. :) Örülök, hogy Sam nem Benjaminnak dolgozik. :D Ez megnyugtató. Kíváncsi vagyok mi lesz ezek után. Viszont Harryre kíváncsi vagyok, mit gondol most. Remélem a következő részben lesz már Harry szemszög is. :) Imádtam. ❤
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett :) következőben már Harry is benne lesz ;)
TörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésNagyon tetszik ahogy írsz!! ❤❤
VálaszTörlésMikor lesz következő rész??
Most szolok hozza eloszor de ahogy olvasom egyre es egyre jobban tetszik, ugyes vagy. 18 eves fejjel meg most sem tudok ki nolni a kepzelgesekbol es amiket te itt le irsz mindenbe bele tudom kepzelni magam mintha csak velem tortenne es ha abba hagyom az olvasast hianyzik, hianyzik Harry. Olyan dolgokat valt ki belolem ezek a blogok mi meg magyarazhatatlan.! Orulok es nagyon tetszik minden amit ki adsz magadbol es ami tellik toled mindent bele adsz es megis latszik. De tudod sosem szabad azzal torodni hany komment van mert azok az olvasok kik igazan ertik es bele tudjak elni magukat komment nelkul olvassag veig az osszeset. Remelem minel elobb hozod a kovetkezo reszt. Ugyes vagy es igy tovabb.:)
VálaszTörlés