2014. július 9., szerda

38. fejezet: Nem fog elmenni

Sziasztok! Írtam tegnap egy keveset, így ma is hoztam részt, de a szombatit tényleg nem ígérem biztosra, mert nem leszek itthon a hétvégén. Remélem, hogy tetszik ez a rész is, habár nem lett olyan hosszú, de annál aranyosabb. Körülbelül 50 részesre tervezem a történetet, és már a fejemben benne van a következő is, szóval nem kell aggódni, lesz folytatás, igaz, hogy nem olyan sűrűn.

Harry Styles
Angie már lassan fél órája megérkezett, és most a kanapén ült, az ölében Darcy-val. Mióta az anyja itt van, szinte el sem engedte, de legalább megnyugodott egy kicsit. Többször is összerezzent a dörgéseknél, és akkor mindig rám nézett, de mikor látta, hogy ott ülök mellettük, az ijedt tekintete eltűnt. 
- Kicsim, mi lenne, ha hazamennénk? – szólalt meg Angie hosszú idő után. 
- Apuci is jön? – kérdezte izgatottan. 
- Nem. Csak te, és én. – mosolygott rá, és kisöpört egy göndör tincset az arcából – Ketten, mint ilyenkor mindig.
- De most itt van. Máskor nem volt itt, de most igen. – kezdett kétségbe esni a kislány – Ha hazamegyünk, akkor elijeszti a dörgés. 
- Nem fogja.
- De! – kiáltott idegesen Darcy, és távolabb lökte Angie-t, akit legnagyobb döbbenetemre, egyáltalán nem lepett meg a kislányunk tette. 
- Akkor maradhatsz, rendben? Itt maradhatsz, de nyugodj meg. – folytatta higgadtan, én pedig csendben figyeltem. Még mindig nem értettem, hogy miről beszélnek. Miért hozza ki Darcy-ból ezt a viselkedést a vihar? Angi pedig miért nem lepődik meg rajta?
- De akkor te is maradj. Ha maradsz, akkor nem fog elmenni.
- Jó. Jól van, édesem. Maradok, amíg elalszol, rendben? – kérdezte Angie, amire Darcy csak ásítva bólintott egyet. 
- Felmegyünk aludni, rendben hercegnő? – szólaltam meg végre én is. Mindketten rám néztek, és bólintottak.
Angie letette a földre Darcy-t, aki rögtön megfogta a kezét, és elindultak előttem az emeletre. Én csendesen követtem őket, és boldogsággal járt át, hogy életem két szerelme itt van velem. Bárcsak mindig így lenne. Mikor már az emeleti folyosón jártunk, Darcy hirtelen megállt az egyik ajtó előtt, ám az nem az ő szobája volt. Mikor utolértem őket, megfogta az én kezemet is, és elkezdett húzni a szoba irányába. 
- Darcy? – kérdeztem értetlenül.

- Itt alszunk, nem? – nézett rám nagy szemekkel. A kérdésére Angie és én egyszerre néztünk össze.
- A szobádban alszol. – mondta Angie.
- Itt szeretnék. – kezdett pityeregni – Azt mondtad, hogy feljövünk aludni. Ez a ti közös szobátok, nem? Itt kell aludnotok, és én szeretnék veletek aludni. 
- Hercegnő. – guggoltam le hozzá – Ez nem a mi szobánk. Anya nem itt lakik, ugye tudod? 
- Akkor is itt szeretnék aludni. – nézett rám nagy szemekkel. Én lopva felnéztem Angie-re, aki megadva magát, bólintott egyet. 

Angelina Graham
Beléptünk a szobába, amitől megint elgyengültem, és elképzeltem, hogy itt élünk boldogan. Pont az ilyen alkalmakra vártam a legjobban, mikor hármasban, családiasan összebújhatunk, és senki más nem számít, csak mi. 
Harry az ölébe vette Darcy-t, és a nagy ágyba rakta. Biztos vagyok benne, hogy eddig még soha, senki nem feküdt benne. 
- Parancsolj, hercegnő. – takarta be, és egy puszit lehelt a homlokára.
- Most ugye nem mentek el? – kapta el ijedten a kezét, és magához húzta. 
- Nem. – mosolygott rá, és leült az ágy szélére, miközben én a másik oldalra sétáltam, és helyet foglaltam.
- Itt maradunk. – nyugtattam meg én is a lányomat. 
- Nagyon hangos! – nézett ki az ablakon, ahol éppen most dörrent egy hatalmasat az ég.
- Bekapcsoljam a tévét? – kérdezte Harry.
- Ne! Inkább énekelni akarok. – hirtelen izgatottá vált a tekintete, mintha most jutott volna valami az eszébe – Énekeljetek nekem! – kiáltotta végül, én pedig megsemmisültem. Ahogy kimondta az „énekel” szót, valahol mélyen belül éreztem, hogy ez lesz a vége. 
- Mi szeretnél? – kérdezte Harry mosolyogva, én pedig ijedten rákaptam a tekintetemet. Tudom, hogy észrevette, de nem foglalkozott vele.
- Szerinted? – nevetett Darcy. Harry felpattant az ágyról, és kisietett a szobából, majd pár másodperc múlva egy gitárral a kezében tért vissza. Szélsebesen leült az ágyra, és hangolni kezdett. Már a kezdő akkordokból tudtam, hogy mit fog játszani. 
A szívem összeszorult a hangoktól, és mikor Harry énekelni kezdett, kirázott a hideg a hangjától. Lehajtott fejjel, és becsukott szemmel hallgattam, annyira jó volt. Aztán azon vettem észre magam, hogy becsatlakozok a refrénbe, és a saját részeimet énekelnem, amiket annak idején szoktam. Szinte olyan volt az egész, mintha tegnap gyakoroltunk volna. Harry végig engem nézett, és én sem tudtam levenni róla a szemeimet. 
- Még egyszer! – kiáltotta el magát Darcy, és én a hangjától tértem magamhoz.  Tekintetemet levettem a velem szemben ülő, és engem bámuló Harry-ről. Szinte észre sem vettem, hogy befejeztük a dalt, megszűnt körülöttünk a világ. 
- Nem, édesem! – szólaltam meg rekedt hangon. Nem az éneklés miatt nem tudtam beszélni, hanem attól, amit átéltem lelkileg. A szám kiszáradt, a szívem még mindig a gyomromba lüktetett. – Ennyi elég volt, most már tessék aludni!
- Ajjjjj! – mondta szomorúan, de azért feljebb húzta a takaróját, és csücsöríteni kezdett Harry felé, aki rögtön adott neki egy puszit, és magához is ölelte. Aztán én következtem. 
- Szép álmokat, édesem. – simogattam meg a haját.
- Ha itt vagytok mind a ketten, akkor az lesz. – kuncogott, és oldalra fordult, majd becsukta a szemét. 
Szerintem tíz perc sem telt bele, és már csak az egyenletes szuszogást lehetett hallani. Harry még mindig az ágy másik oldalán ült, pontosan velem szembe, és Darcy-t vizslatta mosolyogva, de észrevettem, hogy közbe rám nézett. 
- Elaludt. – mondtam suttogva. 
- Igen. – bólintott Harry, és láttam rajta, hogy valami aggasztja – Miért fél ennyire a vihartól? 

Harry Styles
- Minden gyerek fél tőle. – rántotta meg a vállát könnyedén, láttam rajta, hogy nem akar beszélni róla. 
- De ez nem akármilyen félelem volt. – mondtam felhúzott szemöldökkel. 
- Biztos tudni akarod? – nézett rám keményen, és ettől csak még jobban érdekelt a dolog. 
- Szeretném. – bólintottam.
- Gondolom, emlékszel arra a napra, mikor elhagytál. – mondta gúnnyal a hangjában, de próbált komoly lenni – Aznap éjjel hatalmas vihar volt. Én pedig akkor mondtam el Darcy-nak, hogy többé nem fogsz velünk élni. Azóta, ha vihar van, újra átéli azt az éjszakát, és vele együtt én is. – hajtotta le szomorúan a fejét – Hogy mondjam el egy két éves kislánynak, hogy az apja elhagyta?
- Nem hagytam el, Angie. Te is tudod, hogy visszamentem.
- De már későn. 
- Nem akartalak elhagyni titeket. – tekertem a fejemet – Az a nap életem legrosszabb döntése volt, holott a legjobbnak kellett volna lennie.
- Most nem ez a lényeg. Tehát mióta nem vagy velünk, minden egyes viharnál azt hiszi, hogy én is el fogom hagyni. Azt hiszi, hogy a vihar miatt mentél el, mert hallotta, mikor Abbie azt mondta, hogy megijedtél. Most pedig megint itt vagy, és gondolom, azt hitte, hogy megint lelépsz. – fejezte be a mondandóját. 
- Ezért fél a vihartól? – kérdeztem elképedve. Ezután megint egy jó darabig nem volt köztünk kommunikáció, mígnem Darcy fel nem sírt, és nem kezdte keresni őt. 
- Itt vagyok, édesem. – mondta, és magához ölelte. 
- Apuci? – nézett körbe félve.
- Én is itt vagyok. – mondtam, ő pedig felém nyúlt, és magához húzott. Nekem is, és Angie-nek is le kellett feküdnünk az ágyra Darcy mellé, amitől mind a ketten eléggé zavarba jöttünk. Darcy lassan újra elaludt, mi pedig moccanni sem mertünk, nehogy megint felébredjen. Csak csendben, egyetlen szó nélkül bámultuk egymást, és így feküdtünk, köztünk a kislányunkkal, a közös hálónkban. 

22 megjegyzés:

  1. Jujj, nekem nagyon tetszik, nagyon várom már hogy mi lesz a vége. :) Olyan jól írsz. :P

    VálaszTörlés
  2. Iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijjjj.Ez nagyooooon cukkker.:) Ez a Darcy haláli, komolyan. Vajon Chad mit szólna, ha ezt látná?
    Nagyon szupiiii rész lett, ügyi vagy <3
    Imádlaaaak:)
    xxxEn.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) én is imádlak :D

      Törlés
  3. Szia!
    Ez nagyon aranyos rész lett. Nem baj hogy rövidebb de istenem olyan cukik hárman. Mikor fog már Chad rájönni és lelépni??
    Pusszy D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :) köszönöm :9 hááááát. Chad sajnos végig benne lesz :(

      Törlés
  4. szupi^^
    De amugy hány rész lesz még? ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi ) hááááát kb 50 részes lesz :)

      Törlés
  5. Sziaaa! :3
    Őszintén szólva nem is tudom mit írhatnék... nagyon tetszett ez a rész is és öröm volt olvasni (na nem mintha az előzőeket nem, de érted.. úú ebbe én kissé belekeveredtem na mind1 xD)
    Már alig várom hogy az esküvő részig eljussunk hogy kiderüljön hogy Angie elhagyja-e Chadet vagy sem, nagyon nagyon remélem hogy igen :D :D
    Már várom a következőőő részt, csak így tovább ;D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) értelek :) sajnos csak a végén derül ki, hogy mi lesz Chad sorsa :D

      Törlés
  6. Jajjj istenem de édesek :))) imadom xxx

    VálaszTörlés
  7. Szia. :)
    A blog fantörpikus. Nagyon eltalálod a részeket és őszintén remélem hogy boldog lesz a befejezés. Nem olvastam még ilyen alap sztorit ami szintén nagyon jó hiszen ebből is látszik hogy király irònő vagy. Puszillak T.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon szépen köszönöm :) örülök, hogy ennyire tetszik. nagyon sokat jelentenek nekem a szép szavak :)

      Törlés
  8. Tyűha,hát kb szóhoz se jutok,eddig nem kommenteltem mert le se tudtam rakni a telóm,csak olvastam a kővi-kövi és kövi részt. Hihetetlen milyen jó a story is és az is ahogy írsz! :) bár néha kiakadok Angire hogy miért nem képes megbocsájtani Harrynek mert akkot bolgogan élnének tovább,persze ez így túl egyszerű lenne >< mind1 nagyon várom a végkifejletet hogy Angi hogy dönt makd,remélem jól-azaz Harry mellett. Csodás iró vagy,nagyon várom az új részt! :)) :*

    Makai Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen a szép szavakat, és a kommentet is :)

      Törlés
  9. imádom a blogodat :D *.* csak így tovább ;)
    mikor lesz kövi rész ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) ma megpróbálok írni, és ha minden jól megy, és lesz ihlet, akkor rakok fel ma részt, mivel szombaton elmaradt :D

      Törlés