2015. november 7., szombat

50. fejezet: Pillanatnyi biztonság

Sziasztok! Köszönöm, hogy páran még mindig itt vagytok. Ígérem, hogy igyekszek minél előbb hozni a részeket. Ma itt is van az 50. fejezet, aminek szerintem nagyon fogtok örülni. Kicsit hosszabb lett, mint az előző részek. Várom a véleményeket! :)

Emily Cook
- Miért pont most kellett jönnünk? - kérdeztem idegesen, mikor már másfél órája álltunk sorban a London Eye lábánál. Szombat délután van. A város tele van turistákkal, akik persze mind most akarnak feljutni a város tetejére.
- Mert most a legszebb. - mondta unottan a húgom. Láthatóan nem igazán érdekelte, hogy már mióta álldogálunk itt, amin csodálkoztam is. Mindig olyan türelmetlen szokott lenni.
- Mindig ugyan olyan. - tekertem meg a fejemet, és Jade-re pillantottam - Mi lenne, ha legalább most letennéd azt a telefont, és nem romantikáznál egyfolytában? - próbáltam belelesni a készülékbe, de nem hagyta. Valami nagyon titkosat beszélhetnek. 
- Nem romantikázok, oké? - nézett rám, és a zsebébe csúsztatta a telefont - Különben meg... Mit rinyálsz annyit? Mindjárt mi jövünk. A következő körben már fel tudunk szállni.
- Ja. Már ideje lesz. 
- Mi bajod van? Miért vagy ilyen? - kérdezte barátnőm. 
- Semmi. Nincs semmi baj. - hajtottam le a fejemet - Csak ha nem vetted volna észre, nem indult éppen jól ez a nap. 
- Tudom, hogy haragszol rá... - simította meg a vállamat. 
- Nem. Nem haragszom rá. Egyáltalán nem. Inkább aggódok érte. 
- Szerintem nem kell. - mosolyodott el. 
- Miért? - kaptam rá a tekintetemet - Tudsz róla valamit? 
- Nem igazán. De szerintem nincs akkora baj.
- Te nem láttad. Tönkreteszi magát az alkohollal. Biztos vagyok benne, hogy most is hulla részegen fekszik valahol. 
- Milly! - nevette el magát Jade - Pár órája hallottad az új számukat a rádióban. Hallottad a hangját, nem? Nem hinném, hogy akkor lenne a baj, ha fel tudott énekelni egy dalt.
- Hát remélem. - rántottam meg a vállamat, Jade pedig lezártnak tekintette a témát, ugyanis újra elkezdte nyomkodni a telefonját - Mi jövünk! - szóltam nekik, és beléptem a kabinba.
- Pisilni kell! - jelentette ki Kim. 
- Mi? - néztem rá vissza - Most? Nem bírsz ki fél órát? 
- Nem. Nagyon kell! - szorította össze a lábait. 
- Elkísérem. - szólalt meg Jade, és megfogta a húgom kezét. Ez nekem gyanús. Nagyon gyanús. 
- Most szórakozol velem, Kim? Itt állunk lassan két órája. Előbb nem jutott eszedbe?
- Most kell pisilni! Eddig nem kellett.
Miért csak én vagyok a kabinba? A jegyszedők miért nem engednek mást beszállni? 
- Mi ez az egész? -néztem rájuk összehúzott szemekkel.
- Az ajtók csukódnak! - szólt ránk a jegyszedő.
- Jó szórakozást! - nevette el magát Jade, és Kim is mosolyogni kezdett. 
- Mi? - néztem körbe zavartan, és az ajtók csukódni kezdtek. Az utolsó pillanatban azonban belépett rajta egy csuklyás, napszemüveges alak. A gyomrom vetett egy bukfencet, mikor a kerék elindult. Mi ez az egész?
- Szia! - leplezte le magát a titokzatos útitársam. 
- Te jó ég! - sóhajtottam fel, és a torkomban nőtt egy hatalmas csomó. 
- Hogy vagy? 
- Kicsit... Kicsit zavartan. - feleltem neki, és leültem. 
- Sajnálom. - húzta el a száját, és ennek köszönhetően bal oldalt megjelent az arcán a jól ismert, és annyira imádott gödröcske. 
- Ez a te műved? - tértem rá a lényegre, de persze nagyon jól tudtam a választ. 
- Beszélni akartam veled. 
- Harry! Tudunk úgy is beszélni, hogy nem zársz be egy több méter magas lebegő kabinba. 
- Nem hittem, hogy szóba állnál velem... Azok után. - hajtotta le a fejét újra, és zavartan beletúrt göndör fürtjeibe - Annyira sajnálom. Nem akartalak bántani. Előbb ölném meg magam, mint hogy neked fájdalmat okozzak. 
- Nem. Nem okoztál fájdalmat. - mondtam halkan, hátat fordítottam neki, és bámulni kezdtem az egyre távolodó házakat, kocsikat, és embereket - Legalábbis nem fizikailag. 
- Sajnálom.
- Nem kell folyton bocsánatot kérned! Már mondtam máskor is. 
- Nem ittam azóta. - váltott témát - Egyetlen kortyot sem. 
- Az jó. Örülök neki.
- Rettentő nehéz, mert vágyok rá. De olyankor inkább rád gondolok, és ez a gondolat erősebb, mint bármi más. 
- Aha. - sóhajtottam újra. Mégis mit mondtahnék erre? Örülök neki, hogy nem ivott már egy ideje, persze ha tényleg így van. 
- Tudod... Tudod még aznap elmentem hozzád. Kijózanodtam, és rögtön feléd vettem az irányt, hogy a bocsánatodért könyörögjek. - leült mellém, de tartotta a távolságot.
- Hát én nem vettem észre.
- Mert mikor odaértem, nem voltál egyedül. - hajtotta le a fejét - Nem akartam zavarni. - mondta, de a hangja most valahogy gúnyosan hatott. 
- Öhm... Igen? - először nem értettem, hogy mire céloz, majd leesett, hogy Dylan aznap jött el hozzám, és csókolt meg. 
- Igen. De nem panaszkodok. Én szúrtam el. Mert egy idióta, seggfej vagyok, aki egy hülye döntés miatt elrontotta az egész életét.
- Harry! Ne mondd ezt. Nem rontottad el az életedet. Majd idővel jobb lesz. 
- Nem! - kiáltotta el magát, amitől összerezzentem. Nem megijedtem, csak meglepett ez a hangnem váltás.  - Te félsz tőlem? - mért végig, és szörnyülködve nézett rám. 
- Mi? Dehogy. Nem félek. Miért félnék? 
- Mert megijedtél. 
- Nem. Csak ne kiabálj! Az nem old meg semmit. Beszélni akartál, hát beszéljünk. Hallgatlak. 
- Szeretlek! - mondta ki konkrétan, és a szemembe nézett. Egy darabig csak bámultam. Vajon igazat mond? Oké, elvileg miattam van ilyen állapotban, miattam iszik, vagy ivott. - Nem mondasz semmit? 
- Mit mondjak, Harry? - néztem rá kérlelve.
- Hogy mi van velünk. 
- Nincs semmi velünk. Barátok vagyunk. 
- De nekem az nem elég. - hajolt hozzám közelebb, és megfogta a kezemet. A testem bizseregni kezdett, és elöntött az az érzés, amit már olyan régen tapasztaltam. Amit akkor éreztem, ha Harry hozzám ért. - És tudom, hogy neked sem elég. Nem hiányzom? Egy kicsit sem? 
- Harry... Ne csináld! - kértem, és nem tudtam a szemébe nézni. 
- Rettentően hiányzol. Minden egyes pillanatban. 
- Ezt nem csinálhatod velem. - fakadtam ki, és felpattantam mellőle - Nem zárhatsz be ide, és nem vallhatsz szerelmet. 
- Bárhol szerelmet vallanék. Az egész világ előtt akár. - lépett elém. 
- Nem. Nem ezt akarom. - tekertem meg a fejemet. 
- Mit szeretnél? Bármit megadok, ha újra együtt leszünk. 
- Újra együtt? Nem is voltunk együtt igazán. 
- De lehetnénk. Te is tudod, és tudom, hogy te is akarod. Csupán félsz, hogy megint megbántalak. 
- Hát ebben van valami... - motyogtam magam elé.
- Nem tenném. Soha nem tenném. - rázta hevesen a fejét. 
- Annyira utállak. - mondtam neki, de mikor láttam az arcán a csalódottságot, elnevettem magam. Mosolyogni kezdett, és végre kibuggyantak a hőn szeretett gödröcskéi. 
- Mi lesz a barátoddal? - váltott témát - Együtt vagytok? 
- Hát... Nem tudom. Nem igazán, de ő nagyon úgy gondolja, hogy így van. - húztam el a számat - Igazából nem vagyunk sehogy sem. 
- Remek! - csapta össze a tenyerét - Akkor nem lehet zabos azért, ha eljössz velem randizni. 
- Tessék? 
- Randi. Egy igazi randi. Te meg én. Mit szólsz? - kicsit visszavett a lelkesedéséből, és inkább kérlelve nézett rám. 
- O...oké. - egyeztem bele nagy nehezen. Igazából nem is volt olyan nehéz igent mondani, és miután belementem, felszabadultságot, és boldogságot éreztem. - Legyen. De! - emeltem fel a mutató ujjamat - Mintha most ismerkednénk meg, oké? Vagy mintha csak barátok lennénk, és meglátjuk, hogy mi lesz. Rendben? 
- Rendben. - bólogatott hevesen, és láttam rajta, hogy mennyire boldoggá tettem. Közelebb lépett hozzám, és talán meg akart ölelni, de visszahúzódott. Ezért felé léptem, és átkaroltam a testét. Egy fél pillanat sem telt el, és megéreztem erős karjait körülöttem.
Valamiért egy pillanatra biztonsággal, és nyugalommal töltött el, ahogy átkarolt. Magamba szippantottam a jól ismert fűszeres illatot, és csukott szemmel hallgattam a szaporán dobogó szívét.

12 megjegyzés:

  1. Nagyon jó lett! Siess a következővel!!!

    VálaszTörlés
  2. Viii... Most olyan boldoggá tettél!!! Komolyan, feldobtad az egész napomat. ;) Ugye szakít majd Dylannel??? Kérlek! :) Nagyon várom a következőt!
    Puszi: Rose

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett a rész, ügyes vagy :) nagyon várom a folytatást ;)

    VálaszTörlés
  4. Juujj, igen, végre!! *--* :D
    Nagyon tetszett, annyira boldog lettem az elolvasása után^^
    Várom a kövit!!<3 :D

    VálaszTörlés
  5. Végreee!!! :$ ahj remélem már összejönnek, ideje lenne:D nagyon tetszett, siess a kövivel!<3 :)

    VálaszTörlés
  6. Jeee! *. *na végre egy jo rész! :D már ezt vártam miota.. (mármint a többi is jo lett meg minden, de azok nem dobtak fel, hanem lehangoltak mert mindig csak az a fiu.. az a D... valaki)
    Remélem mostmar nem lesz semmi lehangolo resz, hanem rajon a csajszika hogy neki Harry kell nem más, és boldogan élnek, míg Harry meg nem ismer:DD
    Tovább szép napot mester✋

    VálaszTörlés
  7. Oh, nagyon jó rész lett. Emily remélem szakít Dylannal és Harry most már ne szúrjon el semmit. Várom a kövit. :)

    VálaszTörlés
  8. végreeeeeeeeeeeee imádom imádom :DDD

    VálaszTörlés
  9. Úristen!*----*
    Oh my goooods!
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
  10. Ez nagyon jó!! Ma talàltam a blogodat és végig olvastam az összeset, le sem tudtam rakni!!! Vàrom a folytatàst!! :-D

    VálaszTörlés
  11. Awwwwwww :) De édes Harry, végreeee! :) Nagyon szuper részek! :)

    VálaszTörlés
  12. Kész, én meghaltam! Harry! Így kell ez csinálni. Ugy Dylan végre eltűnik a képből? XXX

    VálaszTörlés