2016. május 22., vasárnap

56. fejezet: Őszinte magyarázat

Sziasztok! :) Remélem, hogy kezdtek visszatérni lassan az oldalra, és olvassátok a történetet! :) Itt a legújabb fejezet, ami elég izgis lett, és ismét egy függő véggel ért véget, de ígérem, már nincs sok hátra a történet végéig.

Ne feledjétek el lájkolni a blog Facebook oldalát, ahol már van egy-két érdekesség az következő történetről is! ;)

Emily Cook
Másnap már kora reggel egyeztettem Dylan-nel, és megbeszéltük, hogy délután átjön, hogy elbeszélgessünk egy-két dologról. Például, hogy mi volt az a fénykép, amit tegnap este küldött. El sem tudom képzelni, hogy mi történhetett, és felettébb nyomasztott a dolog. Vajon tud arról, hogy Harry és én hogyan állunk egymással? Ha nem is, akkor most végre tiszta vizet önthetünk a pohárba. Csak sikerüljön az, amit elterveztem... Vagyis terveztünk.
- Szia! - köszöntem, mikor ajtót nyitottam neki. 
- Szia, szépségem! - köszönt vidáman, és miután belépett az ajtón, egyből lenyomott a számra egy csókot. Ezzel nagyon meglepett, és kissé frusztrálva is éreztem magam. 
- Gyere beljebb! - engedtem neki utat, ő pedig egyből a nappali felé vette az irányt. 
- Miről lenne szó? - mosolygott felém, miközben leültem mellé. Ez az egész nagyon hasonlított a tegnap reggeli beszélgetéshez, de csak reménykedni tudtam benne, hogy végre le tudok zárni mindent Dylan-nel. 
- Öhm... - kezdtem kissé félve – Nem is tudom, hogyan álljak neki. 
- Baj van? - fogta meg a kezemet. 
- Beszélnünk kell kettőnkről. - böktem ki végül, és a szemébe néztem. Az arca egy pillanatra megfeszült, de mintha nem lepte volna meg, hogy ezt mondtam. 
- Igen? - biztatott, vagyis próbált olyannak tűnni, mint aki biztat. Aztán ahelyett, hogy nekiállhattam volna a monológomnak, folytatta a beszédet. - Én is szerettem volna erről beszélni veled. - mosolygott, de valamiért nagyon furcsa volt – Szerintem elértünk végre a kapcsolatunknak ahhoz a pontjához, ahol kimondhatjuk egymásnak, hogy mit is érzünk. Márpedig én nagyon szeretném már kimondani neked. Éppen erről beszélgettünk tegnap Harry-vel is. - mesélte beleéléssel, és tudtam, hogy most mire akar kilyukadni. 
- Tényleg? - kérdeztem rá, de egyáltalán nem voltam meglepve, hogy felhozta Harry-t. Tudtam nagyon jól, hogy mire készül. 
- Igen. Gondolom meg is lepődtél a képen, amit küldtem. Kicsit iszogattunk, és lőttem egy szelfit magunkról. Gondoltam, örülni fogsz, hogy ilyen jól kijövünk egymással. - folytatta tovább, és én tudtam, hogy hazudik. 
- Hát... Eléggé meglepett. 
- Gondoltam. De aztán ott kellett hagynom őt. Muszáj volt. - nevetett, miközben a szemöldökét húzogatta. 
- Miért? - tettettem, mint aki semmit sem ért. 
- Mert ott volt az a pultos csaj. - mondta ki, szavaival pedig megforgatta a láthatatlan kést a szívemben. 
- Igen? 
- Aha. Totál rá volt kattanva, vagy inkább egymásra voltak kattanva. Flörtöltek, én pedig nem akartam zavarni. Harry végül is hangosan kijelentette, hogy miket művelne vele az ágyban, a csajnak pedig nagyon tetszett a dolog. - élvezettel mesélte az előző este történteket – Ezért ott is hagytam őket, és biztos vagyok benne, hogy szép estéjük volt. - kacsintott rám, én pedig csak egy savanyú vigyort eresztettem meg felé. 

Harry Styles 
- ...és biztos vagyok benne, hogy szép estéjük volt. - hallottam az irritáló hangot a konyhából.
Na jó! Eddig bírtam hallgatni a süketelését. Igaz, hogy nem így beszéltük meg, de muszáj volt közbelépnem, mielőtt teletömi Milly fejét minden hülyeséggel. 
- Én meg abban vagyok biztos, hogy egy seggfej vagy! - mondtam utálattal, miközben szinte berontottam a nappaliba, ahol Milly és az a seggfej Dylan ültek. 
- Te mit keresel itt? - kapkodta köztem és Milly között a tekintetét. Látszott rajta, hogy meglepődött, de egyszerre volt zavarban, és dühös is. 
- Tudtam, hogy hazugsággal akarod rávenni Emily-t, hogy téged válasszon helyettem. 
- Te miről beszélsz, haver? - nevetett vérvörös arccal. 
- Arról, hogy még tegnap este eljöttem Emily-hez, és elmondtam neki mindent a tegnapi napról. 
Utolsó mondatomra nagyot nyelt, és látszott rajta, hogy nem tud kihátrálni a hazugságaiból. 
Valóban így volt, ahogy mondtam. Még tegnap este felhívtam Milly-t, de nem vette fel. Tudtam, hogy rettentően haragszik rám, ezért kockára téve az életemet, eljöttem hozzá. Szerencsére az anyja nyitott ajtót, az apja pedig itthon sem volt. El sem tudtam képzelni, hogy mit kaptam volna a képembe, ha őt itthon találtam volna. De muszáj volt találkoznom Milly-vel. Nem veszíthetem el többet. Az anyukája szerencsére felengedett hozzá, és sűrű bocsánatkérések közepette el tudtam neki mondani, hogy a seggfej Dylan mit csinált, és mivel próbált átverni. Nehezen tudtam meggyőzni, hiszen szinte forrt a dühtől, de meghallgatott, majd végül belement abba a játékba is, hogy buktassuk le Dylan-t. 
- Na, és azt is elmondtad neki, hogy a pultos csajt a bárban dugtad meg? - csillant fel Dylan szeme, és tudta, hogy talán esélye lesz fordítani a helyzetén. 
- Tessék? - nézett felém Milly apró, zavart mosollyal, majd újra a seggfejre nézett – Ezt honnan vetted? 
- Mert láttam. - állt szembe a barátnőmmel, és egyből megváltozott a hanglejtése – Elismerem, hogy le akartam koptatni rólad, ugyanis megőrjít ez a helyzet. Látlak vele az újságokban, a net veletek van tele. Más nem tudja, hogy te vagy az, de én igen. Velem vagy, közben pedig vele mászkálsz, meg randizgatsz. 
- Éppen erről akartam veled beszélni már napok óta... - hajtotta le a fejét Milly, a seggfej pedig kihasználva az alkalmat, megeresztett egy gúnyos mosolyt felém.
- Hadd fejezzem be! - állította meg, és folytatta a tegnap esti beszámolóját. Kezdtem kétségbe esni, mert tudtam, hogy ebből rosszul fogok kijönni. 
- Oké. 
- Tehát... Valóban leitattam, mert tudtam, hogy problémája van az alkohollal. Tudtam, és muszáj volt kihasználnom. Ő whiskyt ivott, én pedig teát, hogy át tudjam verni. A pultos csaj is besegített, mert őt is beetettem, hogy bejön Harry-nek. De mint az kiderült, tényleg bejött neki, hiszen nem is kellett sokat innia, hogy meg akarja fektetni. Mikor láttam, hogy forr köztük a levegő, és csak mi ketten voltunk vendégek a bárban, leléptem, és otthagytam őket kettesben. Természetesen muszáj volt megbizonyosodnom arról, hogy bejött-e a tervem. Visszamentem, és mit láttam? A meztelen pultos lányt az egyik asztalon döngeti a mi kis kaszanovánk. - fejezte be a beszédet, én pedig kaptam egy újabb gúnyos mosolyt. Tudta, hogy nyert. 
- Ez... Ez igaz? - szólalt meg halkan Milly. Lassan fordult felém, és rám nézett, ugyanis egész eddig a padlót bámulta. 
- Ez nem teljesen igaz. - védekeztem egyből, majd tettem felé egy lépést, de ő felemelte a kezeit, és hátrálni kezdett. Ismerős helyzetbe csöppentem. Akkor volt ilyen, és akkor nézett rám így, mikor először találkoztam vele a nyaralás után a hétvégi házban. 
- Nem teljesen? - szólalt meg lekezelő hangnemben Dylan – Hogy lehet nem teljesen megdugni valakit? - nevetett, Milly pedig elkezdett sírni. 
- Ne sírj! - léptem újra felé, és megragadtam a vállait – Kérlek, ne sírj! Nem csináltam semmit sem. Nem feküdtem le vele. 
- Akkor melyikőtök hazudik? - ordította el magát, amivel engem és a seggfejet is meglepte. 
- Egyikőnk sem! - hajtottam le a fejem, és tudtam, hogy muszáj őszintének lennem vele. Így talán van esély. - Amit elmondott, az mind igaz. Kivéve az, hogy lefeküdtem vele.
- Most azt mondod, hogy rosszul láttam, amit láttam? 
- Nem. Nem láttad rosszul. - intettem felé idegesen, és közel álltam hozzá, hogy bevágok egyet a két szeme közé. 
- Akkor? - szólalt meg újra Milly. Gyűlöletet láttam a szemében. 
- Tudod, hogy hogyan állok az alkohollal. Mikor ez a rohadék elkezdte ecsetelni, hogy milyen jól megvagytok, és tervezitek a következő randit, innom kellett. Csábított, és nem tudtam megállni egynél. Leittam magam, és ő otthagyott. Kettesben hagyott a csajjal, akit előtte rám állított. 
- Az, hogy részeg voltál, még nem kifogás. - motyogta haragosan Milly. 
- Nem is kifogást keresek. - ráztam meg a fejemet – Tényleg csókolóztam vele, és elkezdtük egymást levetkőztetni, de aztán észbe kaptam. Láttad, hogy mennyit ittam, nem? Láttad, hogy milyen állapotban voltam, mikor este eljöttem hozzád. Hulla részeg voltam, de eszembe jutott az, hogy itt vagy nekem te. Ezért leállítottam a csajt, és ő megértette, hogy nem tehetem meg, mert mást szeretek. Téged szeretlek. Mindennél jobban. 
- Blablabla. - szólalt meg megint Dylan – Nem fejezed még be a hazudozást? 
- Ez az igazság, te seggfej. - ordítottam rá, és megindultam felé. 
- Elég!!! - kiáltott fel Milly – Kifelé! Mind a ketten tűnjetek el! Most! 
- Milly! - szólaltam meg kétségbeesetten. Tudtam valahol mélyen, hogy ez lesz a vége, de most tudatosodott bennem. 
- Menjetek! - mondta ismét, majd az ajtó felé mutatott, és elsírta magát újra. 
- Beszéljük meg! - próbálkoztam újra. 
- Idő kell! Időre van szükségem. - bizonygatta, de nem nézett rám. 
Mind a ketten kiléptünk a házból, nekem pedig ekkor durrant el az agyam. A seggfej Dylan felé fordultam, és mielőtt újabb gúnyos megjegyzést tehetett volna, bevágtam neki egyet a képébe. Miután elterült a földön, felhúztam a grabancánál fogva, és kapott még egyet, aztán magára hagytam.

5 megjegyzés:

  1. Pont most kellett abbahagyni?! Ez nem fair! Alig várom a kövi részt!

    VálaszTörlés
  2. Siess!!! ������

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm :) örülök, hogy tetszik, és hogy még mindig itt vagy :)

    VálaszTörlés