2016. június 11., szombat

Secret Mission - 0. fejezet: Prológus

Sziasztok! Mint azt látjátok, az oldal már teljesen átalakult a legújabb történethez. Most pedig már el is olvashatjátok az Prológust, ami nagyon rövid lett, de ez ugye csak egy nulladik, felvezető rész.
Remélem, hogy tetszeni fog a Secret Mission is, legalább annyira, amennyire az eddigi történetek tetszettek.
Várom a véleményeket! :)

●  Dal a fejezethez: Alicia Keys - Girl on Fire  ●

London. Hűvös, esős és zord. 
A város, ahol élek, pontosan olyan, mint amilyen én vagyok. Legalábbis amilyenné az elmúlt öt év tett. Azelőtt boldog, és kiegyensúlyozott voltam, de egy csapásra minden megváltozott. 
Az egész ott kezdődött, mikor megszületett a kisöcsém Christopher. Már majdnem tizennyolc éves voltam, mikor az anyám újra terhes lett. Az egész család egy csodaként fogta fel, ugyanis az orvosok szerint már az én érkezésem is kétséges volt. Szerencsére Chris épen, és egészségesen jött a világra, viszont az anyukánk belehalt a szülésbe. Ez volt az első csapás. El kellett kezdenem felnőni, és mindenben segítenem kellett az apukámnak, aki rendőr volt. 
Az édesapám. A világ legjobb és legigazságosabb embere volt. Öt éve azonban élete legveszélyesebb küldetésére indult, ahonnan sosem tért vissza. Megölték. Hideg vérrel meggyilkolták. A holttestét sosem láthattam, mert állítólag annyira borzalmas volt, hogy sokkolt volna a látvány. Apám halála után tehát egyedül maradtam a két éves kisöcsémmel, akinek én lettem az anyja és apja is egyben. 
- Jó reggelt, öcskös! - borzoltam meg a kis szőkeséget a feje búbján, mikor elsétált mellettem. Éppen a reggeli újságot olvastam, és a kávémat kortyolgattam, mikor világoskék pizsamájában, és a hozzá illő szőrös mamuszában kicsoszogott a konyhába. - A reggeli az asztalon van. - mutattam egy tál színes, cukros, tejjel leöntött karika felé.
- Már megint müzli? - húzta el a száját, de azért elkezdte majszolni. 
- Más gyerek csak ezt enné. - nevettem el magamat. 
- Egyszer szívesen ennék palacsintát, vagy rántottát. - morogta halkan, talán csak magának. 
- Tudom, és sajnálom. - közelebb lépkedtem mellé, és leültem vele szemben – Tudod, hogy minden reggelünk rohanással indul. Alig van időm másra is. 
- Tudom. - mondta elhúzott szájjal, de azért megejtett felém egy mosolyt. A szívem meg akart szakadni. Egy ennyi idős kisfiúnak igazi család kéne, nem pedig egy huszonöt éves nővér, aki betölti számára az anya, az apa és a nővér szerepet is. De ezt elvették tőlünk. 
- Ígérem, hogy hamarosan jobb lesz. - simítottam meg az arcát, mire ő csak bólintott – Minden vissza fog állni a régi kerékvágásba, és akkor már lesz mindenre időm.
- Már jó lenne. Mióta az új helyen dolgozol, semmire nem jut időd. 
- Sajnálom, szívem! - hajtottam le a fejemet. Sosem akartam, hogy az öcsémnek rossz sora legyen. Miatta csinálok mindent, hiszen csak miatta élek. 
- Segítesz ma megcsinálni a rajz leckét? - csillantak fel hirtelen reménnyel teli szemei. 
- Öhm... Sajnálom, de ma nem jó. - húztam el a számat.
- Megint sokáig kell dolgoznod? - kenődött el.
- Igen. - bólintottam – De Mrs. Tate biztos tud segíteni majd a leckében.
- Mrs. Tate már öreg, biztosan nem tud rajzolni. - morgolódott, miközben magába tömte az utolsó kanál müzlit is. 
- Chris! - nevettem el magam – Az, hogy idős, még nem jelenti azt, hogy nem tud dolgokat. Az idős emberek bölcsebbek, és okosabbak. Sokkal többet tudnak, mint a fiatalok. 
- Na jó! - egyezett bele végül, nem mintha lenne szegénynek más választása – Talán tud segíteni. 
- Biztosan! - felkeltem az asztaltól, és újra megborzoltam a haját – Menj, és öltözz fel! Lassan el kell indulnunk. Fésülködni se felejts el!

Miután kitettem Chris-t az iskola előtt, elindultam a munkába. Pár hónapja egy bárban kezdtem el dolgozni. Nem kerestem sokat, de nem is a pénz miatt jelentkeztem, hiszen volt már más munkám. Ez a bár volt a megfelelő hely, hogy kiderítsek dolgokat, így az eredeti munkámnak köszönhető segítséggel sikerült bejutnom.
- Jó reggelt! - köszöntöttem azt a pár vendéget, akik már a pultnál ültek, és a reggelijüket fogyasztották. A bár nem csak kocsma volt, ugyanis a nap összes szakában konyha is üzemelt. Talán ezért is ment olyan jól az üzlet. 
- Itt a kedvenc pincérnőm! - hallottam meg a már jól ismert, kedves hangot a pult végéből. 
- Jó reggelt, Mr. Styles! - öltöttem fel a legkedvesebb mosolyomat, és elindultam a mindig jól öltözött, öltönyt viselő férfi felé – A szokásost?
- Igen! - bólintott az öreg, és a szemüvege felett nézett rám – Azt hittem, már nem is jön!
- Egy kicsit elhúzódott a reggelem. - nevettem – A kisöcsémet kellett iskolába vinnem... - kezdtem, de aztán rájöttem, hogy mit műveltem. Nem árulhattam el részleteket. Nem tudhat senki semmit sem a magánéletemről, főleg nem az öreg. 
- Van egy öccse? - mosolygott kedvesen.
- Öhm... Igen! - bólintottam. Most már mindegy volt. 
- Biztos a dacos korszakában van. - folytatta nevetve – Emlékszem, mikor az én unokám volt kicsi. Mindenki azt hitte, hogy majd a tinédzser kor lesz a legrosszabb, de a kisiskolás kor volt a rémálom. - mesélte nagy beleéléssel. Látszott rajta, hogy rajong az unokájáért, hiszen örömmel nosztalgiázott róla.
- Egy unokája van? - kérdeztem kedvesen. Nagyon jól tudtam a választ, mindent tudtam róla, és a családjáról, de úgy kellett tennem, mintha fogalmam sem lenne arról, hogy ki ő. 
- Igen. - bólintott – Éppen ma találkozok vele végre. Régóta nem tudtam vele beszélni, mert kerül engem. Mindez nem lenne ennyire szomorú, ha nem egy házban laknánk. Mára csupán már csak a köszönőviszony maradt meg köztünk.
- Sajnálom! - húztam el a számat. Még sosem nyílt meg előttem ennyire, pedig minden napját itt kezdi, és mindig beszélünk egy pár szót.
- Semmi baj. - mosolyában szomorúságot láttam, és tényleg megsajnáltam egy pillanatra.
Bármennyire is szimpatikus, és kedves volt az öreg, tudtam, hogy köze van ahhoz, ami után az apám nyomozott. Ha pedig benne volt a keze, akkor neki is felelnie kell érte.
A nevem Alexis Davis, és olyan dologra készülök, amivel veszélybe fogom sodorni az életemet. 
De tudnom kell az igazságot!

10 megjegyzés:

  1. Már most tetszik��

    VálaszTörlés
  2. el képesztő Szuper lett Az Prológus Imádtam Alig várom Az első Részt Csak így tovább sok Puszii Neked :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) jövő hétvégén jön a kövi ;)

      Törlés
  3. Kivancsian varom a folytatast:)

    VálaszTörlés
  4. Varom en is a folytatast nagyon!

    VálaszTörlés
  5. Kíváncsi vagyok nagyon a további cselekményszálakra és például Harry felbukkanására! :)
    Izgatottan várom az új részt ♥
    ~A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nem is kell olyan sokat várni már rá ;)

      Törlés