2016. június 10., péntek

Epilógus

Sziasztok! :) Hát, elérkeztünk ide is, véget ért a Summer Love. Ahogy a többi történetemet, ezt is imádtam írni, annak ellenére, hogy volt pár hosszabb szünetem. De mindig visszatértem, és nem hiába. Ti mindig kitartottatok mellettem, és habár most elég kevesen vagytok, de remélem, hogy egy napon mindenki visszatér majd a blogra. :)
Nem is húzom tovább az időt, olvassátok el az epilógust, és véleményezzétek. Nem igazán akartam másfajta befejezést, ezt tartom méltónak, ha már olyan sokat kellett várnotok a végkifejletre. Remélem, hogy nem okoztam senkinek sem csalódást!

Hamarosan érkezik a következő történet! Még ma alakítgatom majd át hozzá a blogot! ;)

Emily Cook
„Mert az enyém voltál nyáron,
Most tudjuk, hogy ez majdnem véget ért.
Úgy érzem magam, mint a hó szeptemberben,
De én mindig emlékezni fogok,
Te voltál az én nyári szerelmem,
Mindig a nyári szerelmem leszel.

Mikor vége lett a dalnak, az öregek meghatódva tapsoltak, Evelyn pedig még mindig mosolyogva nézett Hugh-ra. Ez most neki szólt? Tényleg írt neki egy dalt? 
- Hogy tetszett? – kérdezte Hugh, mikor visszasétált mellé, és miután fogadta az elismeréseket. 
- Ez…Ez nekem szólt? – hitetlenkedett Evelyn. 
- Szerinted kinek? – nevetett, de aztán leolvadt az arcáról a mosoly...”

Becsuktam a könyvet, majd pár másodpercig elidőztem, ahogy a kemény borítón végig simítottam. Az előlapon egy homokba ejtett napszemüveg, és egy könyv volt, háttérben a csillogó, kék tengerrel. A cím pedig a homokba volt rajzolva: Nyári szerelem.
Sosem gondoltam volna, hogy valaha is megjelenik egy könyvem. Mióta az eszemet tudtam, író akartam lenni. Imádtam a könyveket, imádtam olvasni, minden egyes betűt úgy fogtam fel a könyvek lapjain, mintha valami csoda folytán kerültek volna oda. Most pedig... Most itt fogtam a kezemben ezt a csodás könyvet, és a saját közönségtalálkozómon tartottam felolvasást, egy londoni kis könyvesboltban.
Gondolataimból egy kisebb tapsvihar zökkentett ki, mire felemeltem a tekintetemet, és zavart mosolyt küldtem a velem szemben ülő embereknek. Egy-két kéz már a magasba emelkedett, jelezve, hogy szeretnék feltenni kérdéseiket. 
- Igen? - mutattam rá egy fiatal lányra, aki az első sorban ült, és ő is a könyvemet szorongatta. 
- Miss Cook! - kezdte cérnavékony hangon.
- Csak Emily! - biztattam mosolyogva – Nem vagyok olyan öreg.
- Öhm... Emily! Igaz, hogy a könyv a te életedet írja le? Evelyn valójában te vagy, ugye?- tette fel a kérdést, amire szerintem a fél világ kíváncsi volt. Feszült csend övezte, és mindenki azt várta, hogy feleljek.
- Nos, gondoltam, hogy ezt a kérdést valaki fel fogja tenni előbb-utóbb. - nevettem zavartan – Hát... Igen! Evelyn valójában én vagyok. 
- Hugh pedig Harry Styles? - jött a következő kérdés egy idősebb nőtől, akinél toll, papír, és egy diktafon volt. Valószínűleg újságíró lehetett. 
- Igen! - bólintottam. Biztos voltam benne, hogy ezeket a tényeket már mindenki régen tudta, csupán a megerősítésemre vártak. Sosem szerettem volna igazán kimondani, hogy a könyvem Harry és az én történetemet írja le, mert nem akartam, hogy csak miatta vegyék meg. - Mint azt már mindenki tudja, én voltam a lány, akivel évekkel ezelőtt Harry együtt nyaralt, majd letagadott. De a teljes történetet elolvashatják a könyvben. Legalábbis egy részét. 
- Számíthatunk folytatásra is? - tette fel az újabb kérdését a riporter.
- Nem tudni. Lehet róla szó. - rántottam meg a vállamat – Attól függ, hogy mekkora lesz rá a kereslet. Ha sikeres lesz a könyv, akkor talán írok egy újat. 
- Ez amolyan önéletrajz lett az ön részéről, nemde? - folytatta a kíváncsi újságíró.
- Valóban rólam szól a könyv, de nem írok le benne minden kis részletet. Amit csak rám és rá tartozik, az köztünk is fog maradni. Mondjuk úgy, hogy mi és a kapcsolatunk csak az alapköve volt a könyvnek. 
- Hát, mindenesetre kíváncsiak vagyunk rá, hogy mit tartogat még számunkra.
- Én imádtam a könyvet. - szólalt meg a fiatal lány, aki feltette az első kérdést. Mosolyogva nézett rám. - Akkor is tetszene, ha nem tudnám, hogy Harry-ről szól. 
- Ennek örülök. - mondtam megkönnyebbülve, mert láttam, hogy többen is egyet értettek a lánnyal – Nem azért írtam meg ezt a történetet, mert híres akartam lenni. Sosem akartam hírnevet magamnak, főleg nem Harry Styles által. Csak írni akartam. Ha azt szerettem volna, hogy miatta vegyék meg a könyvet, eleve nem titkolom, hogy rólunk szól. 
- Én szívesen olvasnék mást is tőled. - erősködött tovább a lány, én pedig egy hálás mosollyal jutalmaztam a támogatását. 
- Rendben! - lépett elém Jade, a legjobb barátnőm, aki azóta a menedzserem is lett. Ő biztatott, hogy kezdjek el végre írni, és írjam meg ezt a majdnem hét évvel ezelőtti történetet. - Aki még nem vette meg a könyvet, az megteheti a bejárat mellett. Miss Cook pár perc múlva megkezdi a dedikálást, addig is köszönjük a figyelmet. 
- Ez valami borzalmas volt! - túrtam a hajamba, mikor félrevonultam Jade-del, a tömeg pedig oszlani kezdett. 
- Miért? Dehogy volt az! Szerintem imádták! - barátnőm lazasága mit sem változott az évek során. 
- Csak azért, mert tudták, hogy róla szól. - morogtam dühösen – Tudtam, hogy ez lesz. 
- Szerintem ez hülyeség, Mondta a kislány, nem? Akkor is szeretné, ha nem tudná, hogy Harry-ről szól. - nyugtatott – Most pedig menj, mert alá kell írnod pár könyvet. 

A dedikálás elég lassan zajlott, de minden percét imádtam, annak ellenére is, hogy nyomasztott a könyvem sikere. 
- Szia! - köszönt a soron következő személy. Felnéztem, és felismertem benne a lányt, aki annyira támogatott a felolvasás után.
- Szia! - mosolyogtam rá – Hogy hívnak? 
- Ashley! - mondta vérvörös arccal.
- Nagyon szép neved van. - feleltem, miközben aláírtam neki a könyvet – Köszönöm, hogy úgy kiálltál mellettem. 
- Ez természetes! - húzta ki magát büszkén – Nagyon szerettem olvasni a könyvedet. Szerintem csodálatosan írsz, és engem egyáltalán nem érdekelt, hogy ki kicsoda benne. Nem azért olvastam el már kétszer az elmúlt egy hétben, hanem mert tényleg imádom. 
- Ez igazán jól esik. Köszönöm, Ashley! - mondtam meghatódva, és átnyújtottam neki a könyvét, már aláírva. 
- Én köszönöm! - mosolygott hálásan, és távozott.
Legalább két órán keresztül írtam még alá a könyveket, mire az utolsó ember is kisétált a boltból. Jade már hazament, mert még rengeteg dolga volt a többi közönségtalálkozóm megszervezésével. Komolyan, igazi felnőtt, felelősségteljes nő lett belőle, mióta befejeztük az iskolát. Minden dolgomat játszi könnyedséggel el tudott intézni a saját élete mellett. Az üzlet tulajdonosa rám bízta a zárást, így egyedül pakolgattam, mikor felcsilingelt az ajtó feletti csengő, jelezve, hogy valaki belépett a boltba. Pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy a „Zárva” táblát fordítottam kifelé. 
- Már zárva vagyunk! - kiáltottam egy halom könyv mögül. 
- Pedig reménykedtem benne, hogy még kapok egy autogramot a könyvembe. - hallottam meg a jól ismert, reszelős hangot, minek hatására majdnem kiugrott a szívem a helyéről, és egyből elejtettem a kezemben tartott könyveket. 
- Te...te mit csinálsz itt? - akadozott a hangom. 
- Tegnap akadtam rá erre egy Los Angeles-i könyvesboltban. - mutatta fel a kezében tartott könyvet. Az én könyvemet. - Arra gondoltam, hogy még ideérek a mai dedikálásra. De úgy látszik, elkéstem. - nézett körbe. 
- Hát... Még van egy kis tinta a tollamban. - mosolyogtam el magamat. 
- Gyere már ide! - nevette el magát türelmetlenül, és kitárta a kezeit felém. Nekem több sem kellett, nagy lendülettel megkerültem az asztalt, és szinte a nyakába ugrottam.
- Hogy kerülsz ide? - kérdeztem miután kibontakoztam az öleléséből – Nem Los Angelesben kéne lenned? Mi lesz a filmforgatással? 
- Az most nem olyan fontos. Te fontosabb vagy, és rettentően hiányoztál. 
- Te is nekem! - bólintottam, és egy csókot leheltem az ajkára. Ő egyből viszonozta, amitől a szívem újra olyan heves kalimpálásba kezdett, mint mindig, mikor megcsókolt.
- Fantasztikus lett a könyv. - ismerte be – Egy nap alatt kiolvastam. De...Hugh? Nem találtál valami jobban hozzám illő nevet? - viccelődött, mire nekem egyből rosszabb kedvem lett.
- Ne köss bele! - löktem egyet rajta, és távolabb sétáltam tőle.
- Mi a baj? - lépett elém, és megsimította az arcomat. 
- Az, hogy úgy érzem, csak miattad veszik és olvassák. - ismertem be.
- Ugyan már! - nevette le magát – Ez badarság.
- Badarság? Mióta használsz te ilyen szavakat? - nevettem – Mióta felcsaptál színésznek, nagyon kifinomult lett a beszélőkéd.
- Ne gonoszkodj! - húzta fel játékosan az orrát.
- Csak viccelek. - öleltem magamhoz – Tényleg nem baj, hogy hazajöttél? 
- Nem. - tekerte meg a fejét – Még pár napig maradhatok is, de utána vissza kell mennem. 
- Neeeee! - nyavalyogtam, és még jobban magamhoz szorítottam, mintha úgy nem tudna újra itt hagyni.
- Már nem tart sokáig, és akkor együtt leszünk. - ígérte, és lágy csókot lehet a hajamba. 
- Beszéltél a többiekkel? - simítottam meg rövidre vágott haját. Eleinte nagyon furcsa volt, hogy a göndör fürtjei nélkül látom, de aztán be kellett ismernem, hogy sokkal felnőttesebb és férfiasabb lett a fazonra vágott hajával. 
- Aha. - bólintott – Írogatják az új dalokat.
- Akkor visszatértek? 
- Nagyon úgy néz ki. Talán még Zayn is benne lesz. - hangja reményt sugárzott. Tudom, hogy mennyire megviselte őket, mikor Zayn kilépett a bandából. Harry teljesen összetört lelkileg, de a többiekkel sem volt más a helyzet. 
- Jobban szerettem, amíg énekes voltál. - mondtam elgondolkodva – A színészkedés sokkal több idődet elveszi. 
- Tudom, kicsim. - nyomott egy újabb csókot a fejem búbjára - Térjünk vissza a könyvedre. - tolt magától távolabb, és felém mutatta az irományom azon példányát, amit még mindig a kezében tartott – Valami nem igazán stimmel vele.
- Micsoda? - húztam össze a szemöldökömet. 
- Cook? - kérdezte, nekem pedig egyből mosolyra húzódott a szám. 
- Ez a nevem. - bólintottam megjátszott komolysággal. 
- Ez volt a neved. Miért nem használod az újat? - morogta.
- Harry! - mosolyogtam rajta, hiszen még ennyi idősen is úgy tudott duzzogni, mint egy kisgyerek.
- Jobban szeretném, ha tudná mindenki, hogy már összetartozunk hivatalosan is. 
- Tudja mindenki, hogy összetartozunk. Ezek után meg főleg. - mutattam rá a könyvemre – Összetartozunk. Eddig is így volt, és ezután is így lesz.
- Akkor is jobban tetszene, hogy Emily Styles szerepelne rajta. - vonta meg a vállát, de láttam, hogy már megenyhült. 
- Tudom! - bólintottam – De a lány, aki a könyvet írta, az még Emily Cook volt. Majd talán a következőt már Emily Styles írja.
- Lesz következő? - csodálkozott. 
- Csak rajtunk múlik. - mosolyomat egyből viszonozta, és egy csókkal koronázta meg. Tökéletes volt. 
Végre minden tökéletesen stimmelt az életemben. 
Csak egy nyári románcnak indult, de örökké tartó szerelem lett.

14 megjegyzés:

  1. Azta el képesztő Jó lett Az Utolsó részt Nagyon Imádtam Ezt Sztorit is Amit írtál Meg Többi Sztorit is Nagyon Imádtam Amit eddig írtál Már Nagyon Várom Az újabb Sztorit Amit írni Fogsz Csak így Tovább :)) Sok Puszi Neked Kriszti :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) nagyon örülök, és hálás vagyok, hogy mindig írtál pár sort :) sokat jelent :) <3

      Törlés
  2. *-* *-* *-* *-*
    Nem találok szavakat, imádtam olvasni ezt a részt (és természetesen az egész részt+az előző történeteket is:D)
    Tökéletes, nagyon jól írsz és már alig várom a következő törtébetet^^

    VálaszTörlés
  3. Szia! :)
    Szerintem nagyon jó befejező rész lett, imádtam. Ez a második kedvenc történetem tőled a Blind love után, persze a többit is nagyon szeretem. :)
    Alig várom már, hogy olvashassam a következőt.
    Sok sikert hozzá! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) bevallom, nekem is a Blind Love volt a kedvencem ;) sokszor olvasom újra, ha van időm, és úgy beleélem magam, mintha nem én írtam volna, és mintha még sosem olvastam volna :D

      Törlés
    2. Én is már elolvastam jó párszor :), tényleg nagyon jó! :)

      Törlés
  4. Hűha. Én is csak azt tudom mondani, hogy imádtam olvasni ezt a történetedet is. Kíváncsi voltam a végére, és szerintem remek lezárást adtál! :) Bele is vetem magam az új sztoridba, amint az az időm úgy adja! :D ♥
    ~A.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) nagyon jól esik, amit írsz :)

      Törlés
  5. Szia! Most olvastam el az utolsó részt és az epilógust is, mert eddig nem volt rá időm!:D Nagyon jó lett mindkettő, csodás befejezés lett és örülök h végül egymásra találtak!:$$
    Kiváncsian várom az új történetedet, én olvasni fogom ;) :*
    ~L.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon örülök, hogy tetszett :) remélem, a következő is tetszik majd :)

      Törlés
  6. Szia!
    Mint már a csere megbeszélésénél is említettem,régóta nyomon követem a blogodat. Emlékszem, tavaly nyáron találtam rád,mikor a Harry Styles fanfiction címszavakat beírtam a Google keresőbe:)
    Bevallom,volt idő mikor nem kerestelek,mivel nem bírtam elhinni,hogy ilyen szörnyűségeket szősz a történetbe,ellentétben velem,aki nem tudna ilyet tenni és ez borzasztóan zavart. A történet varázsa persze mindenről döntött,szóval kisebb kihagyásokkal,de végigolvastam.
    Nagyon tetszik az írásod és stílusos vagy,itt a lényeg. Neked van. Ha az ismeretlenből valaki megmutatna egy részt a te írásstílusoddal,egyből felismerném:D
    További sikeres blogolást és sok-sok olvasót az új történetnek!:)
    Lehet hosszabb lett ez a hozzászólás,mint a többieké,de úgy vagyok vele,hogy ha én nem,valaki azért kapjon szép,hosszú véleményeket;)

    Ölel, Fanni M.

    VálaszTörlés