2016. szeptember 14., szerda

11. fejezet: Végzetes döntés

Sziasztok! :) Ismét csak köszönetet szeretnék mondani az előző részhez érkezett biztató szavakért. :) Meghoztam az új részt, amihez szintén várom a kommenteket! :) Kicsit rövid lett, ezért elnézéseteket kérem. :) 

● Dal a fejezethez: Ed Sheeran - Kiss Me
...ALEXIS DAVIS... 
Teljesen elment az eszem? Azt hiszem, hogy erre egyértelmű a válasz. Igen!
Nem is tudom, hogy hogyan juthatott eszembe az az őrült ötlet, hogy felhívom Harry-t a lakásomba. Hiszen bármilyen kis jel lebuktathat előtte. Miközben a lépcsőházban gyalogoltunk felfelé, csak azon kattogott az agyam, hogy van-e olyan dolgom elől, látható helyen, ami későbbiekben magyarázatra szorulna. Képek vannak mindenhol a szüleimről, és van egy-kettő Lou-ról is, de egyik sem olyan, amiről Harry rájöhetne, hogy valójában nem Lexa Potter vagyok. 
- Gyere beljebb! - mosolyogtam rá, mikor a lakás ajtaja előtt, felé fordultam. Magam elé engedtem, és a kanapé felé tereltem. - Tedd csak le oda! 
- Nem fog itt felébredni? - nézett rám, suttogva. Az öcsémmel a kezében egyszerűen zabálnivaló volt. Mikor megkérdeztem a kocsiban, hogy nincs-e kedve feljönni, egyből felajánlotta, hogy hozza Chris-t, így nem kellett felébreszteni. 
- Nem hiszem, hogy most bármi is fel tudná őt kelteni. - nevettem el magam – Nagyon jó az alvókája. - biztosítottam, és biztatásképpen újra a kanapé felé bökte a fejemmel. Harry óvatosan letette az öcsémet, és simított egyet a fején. 
- Tényleg szuper kis kölyök. - nézett a szemembe, de egyből el is fordult. Mintha szégyellné magát. Vagy talán ennyire zavarban van? Miért fél tőlem, hiszen még sosem hoztam kínos helyzetbe. Legalábbis nem tudok róla.
- Az. - bólintottam – Szeretnél egy kávét? Nekem jól jönne. 
- Elfogadom. - túrt a göndör fürtjei közé, majd kissé felfelé görbítette a száját, amitől előbukkantak a gödröcskéi. 
Harry követett a konyhába, ahol egészen addig csendben volt, míg le nem főtt a kávé. 
- Köszönöm szépen ezt a mai napot, Harry! - rebegtem hálát, miközben mindketten a forró folyadékot kortyolgattuk. 
- Ugyan már, ez semmiség volt. Természetes, hogy melletted voltam. - nyúlt át az asztal felett, és megérintette a kezemet.
- Igen? - húztam fel a szemöldökömet. 
- Tudod... Lehet, hogy nem tűnt még fel... De kedvellek. Nagyon is. - nyögte ki nagy nehezen, nekem pedig hirtelen megszűnt a hallásom, a fejembe tóduló vér miatt, a szívem pedig a torkomban dübörgött. 
- Én... - jöttem zavarba, pedig engem tényleg nehéz volt zavarba hozni. Erre most mit mondjak? - Én is kedvellek. - csúszott ki a számon. Tényleg kimondtam? Igen, Harry arcát elnézve igenis kimondtam. 
- Ennek nagyon örülök. - mondta suttogva, és megsimította az arcomat, majd elkezdett felém közeledni. 
- Most puszilkodni fogtok? - hallottuk meg a hangot az ajtóból, minek hatására úgy libbentünk szét, mint akiket rajtakaptak valamin. Ami valamilyen szinten igaz is volt.
- Chris! - kiáltottam fel, mikor megláttam az öcsémet a konyhaajtóban – Jól vagy, édesem? - siettem oda hozzá.
- Igen. - bólogatott két ásítás között – Csak szomjas vagyok. Kaphatok vizet? 
- Mit szólnál, ha csinálnék neked kakaót? - húztam fel kérdőn a szemöldökömet, neki pedig felcsillantak apró kis szemei. 
- Amilyet apa szokott? - tette fel a kérdést, nekem pedig vetett egy bukfencet a gyomrom. Nem kellene Harry előtt beszélni a szüleinkről, főleg apáról nem. 
- Olyat. - próbáltam gyorsan lezárni a témát. 
- Oké! - egyezett bele egyből, mire én a hűtő felé vettem az irányt.
- Én akkor nem is zavarnék. - kelt fel Harry az asztaltól. Most először néztem rá, mióta majdnem sikerült neki megcsókolnia. Te jó ég! Majdnem megcsókolt. Jobban belegondolva, ha Chris nem lép közbe, akkor megtörtént volna a dolog. Vajon hogy csókolhat? Olyan szépek az ajkai, és olyan puhának tűnnek. 
- Ne menj! - az öcsém tiltakozása zökkentett ki a gondolataimból, amik Harry szája körül keringtek.
- Chris... - kezdtem, de az öcsém közbeszólt.
- Maradsz még egy kicsit? - nézett Harry-re reménykedve, aki rám pillantott. Én egy mosollyal jeleztem neki, hogy szívesen látjuk. 
- Maradhatok egy keveset, ha szeretnéd. - egyezett bele, amitől Chris nagyon megörült. 
- Igeeeen! - kiáltott fel, és a be nem gipszelt kezével karon ragadta Harry-t, és maga után vonszolta.
Én a konyhába maradtam, és miközben még mindig a meg nem történt csókról fantáziáltam, elkészítettem a Chris-nek ígért kakaót. Aztán a kezemben, három forró, gőzölgő pohárral a nappaliba mentem, ahonnan halk beszédet hallottam. 
- Nézd! Nézd! - szaladt felém az öcsém, és a begipszelt kezét mutatta felém – Harry rajzolt nekem. Látod? Nagyon szép lett, ugye? - lelkendezett, miközben a gipszen lévő rajzot bámulta, ami a kedvencét, a Harry Potter-t ábrázolta.
- Ez nagyon jól néz ki. - ámuldoztam én is – Nagyon profi vagy. - néztem a kanapén ülő fiúra, aki csak engem méregetett. 
- Köszi. - mosolygott rám – De ez annyira azért nem nagy szám. - rántotta meg a vállát szerényen.
- Dehogynem. - feleseltem vele – Ez fantasztikus. Nem hittem volna, hogy ennyire ügyes vagy.
- Nem nézted ki belőlem? - nevette el magát.
- Nem... Nem úgy értettem. Csak ez tényleg...tényleg nagyon profi. Foglalkozhatnál vele komolyabban is. - javasoltam neki.
- Szeretnék. - hajtotta le a fejét – Csakhogy az öregem nem igazán örülne neki.
- Na és? - csattantam fel – Felnőtt férfi vagy, nehogy már ő mondja meg, hogy mit tegyél.
- Az a baj, hogy amíg az ő házában élek, addig nem igazán tudok mit tenni ellene. - húzta el a száját. 
- Hát költözz el.
- Jó lenne, de ahhoz kellene egy munka is.
- A nagyapád biztos segítene. 
- Az én szobámban mindig van hely. - szólalt meg Chris, aki eddig halkan figyelte a beszélgetésünket. 
- Köszönöm, kisember. - nevetett Harry, és vele együtt mosolyogtam én is. Az öcsém már most megkedvelte Harry-t. De nem is csodálom, hiszen annyira kedves vele. A gipszre rajzolt remekművel pedig teljesen a szívébe lopta magát szerintem. - Lassan sajnos mennem kell. - nézett újra felém, smaragd szemeivel. Láttam rajta, hogy nem szívesen hagy itt minket, de valószínűleg tényleg volt dolga. 
- Rendben. - bólintottam, majd miután elköszönt Chris-től, az ajtóhoz kísértem – Köszönöm, hogy segítettél ma.
- Már mondtam, hogy semmiség. - bólintott – Akkor...akkor viszlát. - mondta zavartan, aztán lenyomott egy puszit az arcomra.
- Szia. - köszöntem utána, ugyanis olyan gyorsan hagyott itt, hogy még fel sem fogtam, hogy a szája az arcomon cuppant. 
Mikor visszamentem a lakásba, Chris már bele volt merülve egyik kedvenc meséjébe, ami elnyomta a halkan csörgő telefonomat. Pontosabban Lexa telefonját, ugyanis abból is kettőre volt szükségem, csakúgy, mint a személyazonosságból. Ismeretlen szám villogott a képernyőn, de azért felvettem. 
- Tessék! - szóltam bele.
- Szép napot, kisasszony! - hallottam meg a hangot a túloldalról. Nem mutatkozott be, de tudtam, hogy ki beszél.
- Benjamin? - kérdeztem kiszáradt torokkal.
- Nocsak! - lepődött meg – Ennyire mély benyomást tettem magácskára, hogy egyből felismeri a hangomat? 
- Mit szeretne? - kérdeztem közömbösen, vagyis próbáltam az lenni.
- Érdeklődnék, hogy gondolkodott-e az ajánlatomon.
- Gondolkodtam. 
- Igen? És, sikerült döntenie? 
- Sikerült. 
- Hallgatom.
- Elfogadom az állást! - mondtam ki azt a mondatot, amivel talán minden megváltoztatok, amivel lehet, hogy mindent és mindenkit veszélybe sodrok, s ami talán az életembe kerülhet majd. 

10 megjegyzés:

  1. ÚÚÚ ugye Lexa nem fog lebukni? :O Nem hiszem, hogy nem gyanús senkinek és nagyon izgulok... Továbbra is imádom Christ, és Harry valami eszméletlen cuki volt! *-* Így tovább, várom a kövit! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááááát. annyit elárulok, hogy Benjaminnak hátsó szándékai vannak vele, de ezzel szerintem nem mondtam el nagy titkot :D

      Törlés
  2. Imádtam :3 Nagyon várom a következő részt.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett, Harry édes volt, és hey említsük meg, hogy majdnem történt ott egy csók ! :3
    Izgatottan várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igeeen :) de csak majdnem, és sajnos mostanában nem is lesz. legalábbis eddig nagyon úgy állunk ;)

      Törlés
  4. Nagyon tetszett és én is vároom a kövit! :P :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jo :33 mikor jon a kovetkezo resz? :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Számításaim szerint holnap, max pénteken :D

      Törlés