Sziasztok! Elérkezett a szerdai nap is, és ezzel együtt az utolsó olyan rész, ami még egy kicsit unalmas. A pénteki részben hatalmas dolgok történnek, de ez szerintem nem meglepő, hiszen közeledünk a végéhez. :(
Na, a mai részhez nem is fűznék hozzá sok mindent, olvassátok el, és élvezzétek!
Délelőtt ébredtem fel a húgom, Erin hangjára. Gondolom megint, mint mostanság mindig, túl nagy a szája, és abból lett a veszekedés.
- Jó reggelt! – köszöntem hangosan, kiérve a nappaliba – Miért kell minden nap a te hangodra kelni?
- Tegnap sem keltél az én hangomra, ugyanis itthon sem voltál. – vágott vissza.
- Visszafoghatnád magad egy kicsit, mert a lányok még alszanak. – mondtam már halkabban, de csak egy fintort kaptam cserébe.
- Hol jártál tegnap, kisasszony? – szólalt meg anyu is.
- Volt egy kis dolgom. – vontam meg a vállamat, és egy angyali mosolyt társítottam hozzá.
- És kivel? – csatlakozott be apa is.
- Egy barátommal, apa.
- Megint abból a bandából?
- És ha igen?
- Normálisan válaszolj!
- Apa! Nem vagyok már az a kislány, akire vigyázni kell. Itt élek egyedül Londonban, ismer az egész ország, és lassan a fél világ is. Nem kell mindig kioktatnod, tudok magamra vigyázni. Felnőttem! – fejeztem be ordítva, majd sarkon fordultam, és a becsaptam magam mögött a szobám ajtaját. Leültem az ágy szélére, az arcomat pedig a kezeimbe temettem.
A halk kopogásra kaptam fel a fejemet.
- Tessék.
- Bejöhetek? – dugta be a fejét apa az ajtón.
- Persze.
- Sajnálom! – mondta, majd leült mellém – Tudom, hogy már felnőtt vagy, és bízom benned, hidd el. De egyszerűen nehéz felfogni, hogy a pici lányomnak már nincs rám szüksége.
- Dehogy nincs, apa! Csak nem kell így kordában tartanod. Te neveltél fel, és ezért nagyon jól tudom, hogy mi az a felelősségteljes gondolkodás.
- Tudom! – mosolyogta el magát, majd átölelt – Na, és mi van ezzel a fiúbandával? – tette még hozzá. Összehúzott szemmel néztem rá, de láttam rajta, hogy most nem azért kérdezi, hogy szapulja őket.
- Szeretem.
- Amelyikkel csókolóztál?
- Nem.
- A göndört? Akiről mindig beszél Bella?
- Igen. Harry.
- És ezt ő is tudja?
- Tudja, és ő is szeret.
- Akkor miért vagy ilyen csalódott? – kérdezte méregetve. Átlátott rajtam, nagyon jól tudta, hogy valami bajom van.
- Az, hogy a másik, Louis is szeret. Legalábbis szerintünk. És ő Harry legjobb barátja. – elmeséltem neki a főbb részleteket, hogy ő is megértse, de persze a ”hatszor szexeltünk huszonnégy óra alatt” rész kihagytam. Nem hiszem, hogy kíváncsi lenne rá.
- Hát, ez nehéz eset. – sóhajt fel a végén – De minden esetre örülök, hogy elmondtad nekem. Tudod, szívesen megismerném ezt a Harry-t, most hogy így meséltél róla.
- Hát ma délután átjön, de ti mentek el, nem?
- Akkor majd csak este megyünk. – bólintott, majd felkelt, és ki is ment a szobámból. Basszus. Szegénynek mit ki kell állnia értem.
Már délután négy óra is elmúlt, Vic pedig izgatottan futkorászott a fürdő, és a szobája között. Apa, és a két húgom lementek a parkba sétálni, anya pedig beköltözött a konyhába, hogy meg tudja főzni időben a vacsorát.
- Te mióta feszkózol ennyit egy randi előtt? – kérdezte Tracy Vic-től, mikor leült mellénk felöltözve, és percenkként az órára pillantott.
- Mióta Liam Payne-el randizom. – válaszolta idegesen, és szinte kiesett a fotelból, mikor megszólalt a csengő. Az ajtóhoz futott, de előtte még persze megállt a tükör előtt.
- Ó! Szia. – köszönt az érkezőnek, de a hangja meglepett volt. Mikor megláttam, hogy ki jött, egyből megértettem. A szívem majdnem kiugrott a torkomon keresztül.
- Szia! – köszöntem meglepetten – Hát te?
- Gondoltam megkérdezem, hogy nincs-e kedved eljönni velem moziba, vagy hasonló. – mondta nagy, kiskutya szemekkel.
- Sajnálom Louis, de a szüleim ma mennek haza, és velük szeretnék lenni. – mondtam gyorsan, és nem éreztem magam rosszul, elvégre ez az igazság.
- Értem. – bólintott mosolyogva.
- Harry az? – sietett ki anyu a konyhából, majd mikor meglátta Louis-t, egyből lefékezett.
- Harry? – nézett rám Lou, és én nem kaptam levegőt.
- Igen, megkértem, hogy ugorjon be, mert a kishúgom, Bella odavan érte. Egyszer találkozott vele, és azóta folyton róla beszél. Harry mondta, hogy beugrik, és hoz neki egy kis csokit. – magyaráztam gyorsan.
- Érdekes, nekem azt mondta, hogy az anyjához megy. – nézett felém méregetve.
- Lehet. Nem tudom, gondolom előtte jön ide. Nem beszéltem vele erről. – vontam vállat.
- Hát jó. – úgy látszik, hogy beletörődött – Akkor én megyek is. Majd beszélünk. Sziasztok! Viszlát! – köszönt el, és távozott.
- Anyuuuuuuuuuu! – fordultam hátra idegesen – Basszus!
- Bocsánat! Nem tudhattam, hogy ő jött.
Nagyjából sikerült lenyugodnom, de még rosszabbul éreztem magam, mint eddig. A szemébe kellett hazudnom Louis-nak, és nem tudom, hogy meddig fogom bírni. Csak ültem a kanapén Tracy mellett, ő próbálta elterelni a gondolataimat valami hülye sorozattal, kisebb-nagyobb sikerrel. Közben már megérkeztek apáék is, és Vic is elment Liam-mel.
- Itt van! – futott ki Erin a szobából, és majdnem feldöntött, hogy ő nyithasson ajtót – Szia! – köszöntötte az ajtóban álló fiút, aki kissé megijedt tőle, majd rám emelte a kérdő tekintetét.
- Szia. – köszönt neki vissza, és bejött.
- Sajnálom. – öleltem át – Apám meg akar ismerni.
- Tudják? – az arca fal fehér lett.
- Igen. – húztam el a számat – Muszáj volt elmondanom, mert apám nem hagyott békén. Haragszol?
- Dehogy. Csak lassan már mindenki tud róla, és akkor el kell mondani Louis-nak is.
- Tudom. Volt is ma itt, randizni akart, de mondtam, hogy a szüleim ma mennek el, és velük leszek.
- Bevette.
- Szerintem igen. – nem akartam elmondani neki, hogy anya majdnem lebuktatott minket, mert még jobban kétségbe esne – Gyere! Apám már vár.
- Basszus.
- Ne aggódj! Jó lesz. Csak egy vacsi, aztán le is lépnek. Csak add magad! – végigsimítottam a vállán, és lenyomtam egy puszit a szájára – Imádni fognak.
Bementünk a nappaliba, ahol apa, a két tesóm, és Tracy tévéztek.
- Harryyyyyyyyy! – Bella alig bírta szedni a lábait, olyan sebességgel futott Harry-hez, és vetette rá magát.
- Szia, hercegnő.
- Nem mondtam ám meg neki, hogy te küldted azt a csokit. – mutatott rám. Harry-vel elnevettük magunkat.
- Pedig reménykedtem benne, hogy véletlenül lebuktatsz, és akkor leesik a nővérednek, hogy mi a helyzet. – nézett rám a szokásos szívdöglesztő mosolyával.
- Fiatalember! – kelt fel apa a kanapéról, és kezet nyújtott Harry-nek.
- Mr. Wilson! – letette Bella-t, és viszonozta a kézfogást – Örülök, hogy újra találkozunk.
- Gyere, ülj csak le!
- Nem, nem! – érkezett meg anya is a konyhából – Kész a vacsora! Szia, Harry!
- Ashley! – mosolygott vissza.
- Gyertek enni. – anya az asztalhoz parancsolt minket. Harry, és én egymás mellé ültünk, apa pedig velünk szembe. A vacsora első fele csendesen telt, aztán apa belevágott. Szinte kikérdezte Harry-t az egész eddigi életéről, a kiskorától fogva, egészen a mai napig. Olyanokat is megtudtunk róla, amiket eddig én sem tudtam. Szerencsére a vacsora végére apa is megenyhült, legalábbis én láttam rajta, de Harry felé ugyan azt a kemény arcát mutatta.
- Kicsim, nem volt időm elmosogatni. – szabadkozott anya, miközben már a kabátját vette.
- Semmi gond. Azért van a mosogatógép. – bólintottam rá.
- Nagyon fogsz hiányozni. – ölelt át engem, majd Tracy-t is, végül pedig Harry-t – Harry! Vigyázz a kislányomra.
- Meglesz. – mosolygott rá, majd rám.
- Harry! – apa kezet nyújtott neki, hogy elköszönjön tőle is – Örülök, hogy megismertelek.
- Én is, Mr. Wilson.
- Csak Tom! – bólintott apa, nekem pedig leesett az állam. Az apám megkedvelte életem szerelmét. Ennél jobb már nem is lehetne ez a nap.
