2013. december 2., hétfő

34. fejezet: Milyen érzés boldognak lenni

Sziasztok! Itt van a mai rész. Sajnos a napokban nem kaptam sok visszajelzést, de nem csüggedek. Tudom, hogy ezek a részek nem annyira jók, de annyi izgalom után kell egy kis unalmas rész is. A maiban sem történik sok minden, inkább csak Vic-ről szól, de már nem kell sokat várni az újabb sokkig.
Mához egy hétre vége lesz a történetnek, de utána jön az újabb sztori. Remélem, hogy legalább annyira szeretitek majd, mint ezt. Tegnap este be is fejeztem, nem lett olyan hosszú, csupán 32 fejezet, plusz a prológus és az epilógus. Amúgy már bennem van az újabb történet is, aminek a napokban neki is állok. ;)
Na, de nem húzom az időt, olvassátok el az új részt!

- Csoda történt! – kiáltott fel Tracy, mikor este beléptem a bejárati ajtón – Elmagyaráznád, hogy hol voltál?
- A szüleim? – nézem szét ijedten. 
- Elmentek vacsorázni. Veled akartak menni, de a kisasszony egy napja haza se jött. 
 - Fejezd már be! – szólt rá Vic, aki ott ült mellette a kanapén. 
- Te még véded? Pont te? – kelt ki magából Tracy. Ilyen még soha nem fordult elő, hogy Vic mellém állt volna vele szemben, mondjuk általában nem is szokott ő ordítozni. Illetve azzal is tisztába vagyok, hogy Vic most ugyan így lehordana, ha nem tudná, hogy mi a helyzet. – Igaz is, hiszen te tudsz róla, csak én nem. Miért kell előttem titkolózni?
- Leállítanád magad? – szóltam már rá én is.
- Hidd el, hogy alig bírom már magamban tartani, de nem akartam, hogy tőlem tudd. – mosolyogott rám Vic, de a mondatát Tracy-nek szánta. 
- Hallhatnám végre? – nézett rám fiatalabb barátnőnk keresztbetett kézzel. 
- Fogd be, és mondom, oké? – mondtam, majd leültem vele szembe. Nagy levegőt vettem, és belevágtam. – Harry-vel voltam. 
- Harry-vel? – ámuldozott. 
- Igen. – bólintottam mosolyogva. Mindent elmeséltem neki, az udvari csóktól, a síráson, a szexen, és Louis éjszakai látogatásán át, egészen a ma estéig. 
- Nem hiszem el. – nézett rám vigyorgó fejjel. 
- Na most már megérted, hogy miért nem mondtam el? – kérdezte őt Vic, és felkelt a kanapéról.
- Na várj csak! – jutott eszembe – Ne menj te sehova! Mesélj inkább a te tegnap estédről. 
- Mire célzol? – annyira látszott rajta, hogy tudja, miről beszélek, csak megjátssza magát. 
- Liam? 
- Mi van vele? 
- Ezt akarom megtudni én is. – mondom, miközben észreveszem, hogy Tracy mutogatja, hogy fogjam be. 
- Liam egy seggfej. – bukott ki Vic-ből – Azt hittem, hogy valami esetleg lehet köztünk, de nagyot tévedtem. 
- Mi történt? 
- Csókolóztunk, és eléggé bevadult a helyzet. Ő persze egyből meg akart fektetni. 
- És? 
- Ééééés? – nézett rám idegesen. 
- Hát nem mintha ez gond lenne. 
- Most azt mondod, hogy kurva vagyok? 
- Te jó ég! Dehogy is. Csak úgy értem, hogy fiatal vagy, nincs pasid, bejön neked, és te is neki. 
- Persze. Bejöttem addig, amíg nem utasítottam vissza. 
- Máskor is figyelt téged, hanem vetted volna észre. – szólalt meg Tracy is, miközben a csatornákat váltogatta a tévén. 
- Mi? Mikor? 
- Akár hányszor találkoztunk, odament beszélgetni, ahol te voltál. Hihetetlen, hogy milyen vak vagy. – forgattam meg a szememet. 
- Nem baj. Otthagytam a francba, és kész. Nem érdekel. Egyáltalán nem érdekel. – bizonygatta magának. 
- Hát persze. – bólintottunk egyszerre Tracy-vel. 
Beszaladtam a szobámba, és átöltöztem valami kényelmesebbe, majd újra csatlakoztam a lányokhoz. Elkezdtünk nézni valami filmet, de én végig a telefonomat nyomkodtam. Szerettem válaszolni a rajongóinknak Twitter-en, hiszen nélkülük nem lennénk sehol. Éppen a főoldalon nézegettem az ismerősök Tweet-jeit, mikor megakadt a szemem egyen.


A szívemet egyből elöntötte a melegség, és újra lejátszottam magamnak az elmúlt huszonnégy órát. Tökéletes volt. Azóta se tudok másra gondolni, csak Harry-re, na nem mintha azelőtt nem jutott volna eszembe legalább öt percenkként, de ez most más volt. Tudtam, hogy szeret, hogy ő is gondol rám, és boldog. A szívem azt akarta, hogy odaírjam, hogy eddig én sem tudtam, de akkor az egész világ megtudná, hogy mi történt. Ezért megnyitottam a telefonkönyvet, és a nevére bökve küldtem neki egy sms-t. 

„Eddig én sem tudtam. :)”

Alig fél perc telt el, mikor pittyent a telefonom, ugyanis ő visszaírt. 

„Hiányzol. Írj elalvás előtt, és hívlak! :)”

Ha most valaki látott volna, akkor azt hinné, hogy megbolondultam, ugyanis úgy mosolyogtam, mint a vadalma. Szerencsére a lányok jobban el voltak foglalva a filmmel, ezért ők sem vették észre. 
- Kinyitom! – keltem fel, mikor csengettek az ajtón.
- Szia. – köszönt az érkező. 
- Szia. – néztem rá meglepetten, de valahol sejtettem, hogy mit akar – Gyere be!
- Köszi. – mondta, mikor belépett. Láttam rajta, hogy zavarba van, és nem tudja, hogy hol kezdje. 
- Szólok neki. – mosolyogtam rá, mire ő megkönnyebbült.
- Köszi. 
- Viiiiiic! – mentem be a nappaliba – Téged keresnek. 
- Ki az? 
- Szerinted? – suttogtam mosolyogva. 
- Ne már! – nézett rám nagyra nyílt szemekkel. 
- Deeeeee! Menj már! – löktem rajta egyet. 
Tracy-vel hallottuk, hogy becsukódik Vic szobájának ajtaja, ahova bementek beszélgetni. 
- Haladás, hogy nem dobta ki egyből. – jegyezte meg, mire mindketten nevetésben törtünk ki. 
- Na és te? Niall-el jól megvoltál az este. 
- Jaaa. Semmi. Tudod, hogy én…
- Még mindig az exed? – kérdésemre szomorúan bólintott. Tracy akkor szakított a barátjával, mikor bekerültünk a műsorba, ugyanis a fiúnak nem tetszett a dolog. Tracy nehezen heverte ki, és még mindig bele van zúgva a fiúba. – Értem. Pedig Niall nagyon cuki. 
- Tudom. – mondta, de úgy vettem észre, hogy inkább hanyagolná a témát. 
Valamivel több, mint fél óra elteltével, mialatt én már lezuhanyoztam, Vic és Liam kijöttek a szobából, és a fiú haza is ment. 
- Na? – kérdeztem, mikor Vic újra csatlakozott hozzánk. 
- Bocsánatot kért. – mosolyogja újságolta – És szeretne még találkozni velem. Holnap randizunk. 
- De jó nektek! – mondtam örömmel, ugyanakkor kissé irigykedve – Bárcsak mi is mutatkozhatnánk a nyilvánosság előtt. 
- Basszus! Beszélj Louis-val, meg fogja érteni. 
- Te nem hallottad, hogy hogyan beszélt rólam, és pont Harry-nek. Ha megtudja, itt csúnya világ lesz. 
- Az tuti. – bólintottak a lányok egyszerre. 
- Na én lefekszek aludni, ugyanis elég hosszú volt a tegnap éjszakám. 
- Fújjj! Nem akarjuk tudni a részleteket. – fogta be a fülét Tracy. 
- Jóéjt! – nevetve mentem a szobámba, és úgy zuhantam be az ágyamba. A telefonomat a kezembe vettem, és egy kis pötyögés, illetve a küldés gomb lenyomása után már jött is a hívás. 
- Szia! – szóltam bele.
- Már úgy hiányzott a hangod. – hallottam a rekedtes hangot a túloldalról. 
- Mit csinálsz? 
- Rád gondolok, szinte minden egyes pillanatban. 
- De komolyan!
- Komolyan mondom. Amúgy fekszek az ágyamban, és tévézek. Csak te hiányzol innen, de legalább az illatodat itt hagytad. 
- Jó is lenne, ha ott lehetnék. Vagy te itt! Figyelj csak! Holnap, ha ráérsz, átjöhetnél. A szüleim délután mennek haza, Vic meg randira megy Liam-mel, csak Tracy lesz itthon, de ő nem zavar.
- Liam? Az én Liam-em? 
- Aha! 
- Ezt nem is tudtam. Ez nem ér! 
- Mi? 
- Hát hogy ők mehetnek randizni, mi meg nem.
- Ugyeeee? Én is irigy vagyok rájuk. – nyavalyogtam a telefonba.
- De majd annak is eljön az ideje.
- Hát remélem. Tehát? Holnap? 
- Mivel gondolom Tracy-nek is elmondtad már, és nem kell előtte titkolóznunk, megyek. 
- Ugyan olyan barátnőm, mint Vic, és benne bízhatunk. 
- Jól van. Semmi baj.
- Na én azt hiszem, hogy alszok. – ásítottam – Szép álmokat.
- Neked is szép álmokat. Szeretlek! 
- Én is szeretlek! – suttogtam a telefonba épp úgy, mintha bárki meghallhatná.

7 megjegyzés:

  1. Nagyoon jó,Imádom,folytasd kérlek! :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) holnap jön az új rész ;)

      Törlés
  2. Szia! :) Csak pár napja kezdtem el olvasni a blogod, eddig nagyon tetszik. :) Imádom az egészet. Alig várom már a folytatást! Puszi.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) örülök, hogy idetaláltál ;)

      Törlés
  3. Jók lettek az új részek. Remélem Louis nem lesz túlzottan elszomorodva a dolgok miatt :(

    VálaszTörlés
  4. Szia. Hihetetlen de most olvasom másodszorra a történetet :D és még mindig imádom!! <3

    VálaszTörlés