Sziasztok! Szerintem ez az a fejezet, amire már annyira vártatok mindannyian. ;) Remélem, hogy elégedettek vagytok vele, és mindenkinek tetszik majd.
Abigail Graham
Amilyen gyorsan csak tudtam, Angie után mentem. Sehol, bassza meg, sehol. Nem akarom, hogy egy ilyen dolog miatt hülyeséget csináljon. Nem feküdhet le Josh-sal! Körbejártam az egész klubbot, majd mikor Josh idióta haverjai szerint ő, és Angie leléptek Josh lakására, tudtam, hogy itt van vége. Nem tudtam mihez kezdeni, elvégre mégsem állíthatok oda, hogy megszakítsam őket. Angie ezt nagyon bánni fogja, ha megteszi. Éppen elindultam a ruhatárba a kabátomért, mikor észrevettem, hogy valaki egyedül üldögél az egyik kihalt, sötét folyosón.
- Szia! – köszöntem rá, mivel felismertem, hogy ki az.
- Szia! – nézett rám szomorúan.
- Minden oké? – ültem le mellé.
- Nem éppen. – a térdeire könyökölt, és előrehajol. Biztos vagyok benne, hogy sírt, ugyanis mikor azt hitte, hogy nem látom, megtörölte a szemét, és többször is szipogott egyet-egyet. – Mész haza?
- Aha. Angie…öhm… - nem tudtam, hogy hazudjak-e, vagy sem.
- Láttam. Alig öt perce lépett le a barátjával. – a mondat végét gúnyosan ejtette ki – Alig tudtak kiszállni egymás szájából.
- Azt hiszi, hogy azért akarod őt, mert még nem csináltad egy húsz éves szűz lánnyal. – mondtam halkan – Csak azért ment el vele.
- Hmmmm. Hogy gondolhat rólam ilyet? Miért nézi ki ezt belőlem?
- Mert dühös, és mert szeret téged.
- Szeret? Most fogja elveszíteni a szüzességét, és nem velem. Nem hinném, hogy annyira szeretne.
- Tudod, Harry! Meg kellene mondanod neki, hogy te fizetted ki a műtétjét. Van egy olyan érzésem, hogy csak hálából van Josh-sal, mert úgy tudja, hogy ő volt.
- Nem. Nem akarom, hogy tudjon róla.
- De miért?
- Mert akkor meg majd azt hozza ki belőle, hogy azért fizettem ki, hogy velem legyen.
- Ugyan, dehogy. – tekertem meg a fejemet.
- Hagyjuk ezt, oké? Ideje feladnom! – lehajtott fejjel, elfúlt hangon beszélt.
- Tessék? Ne! Nehogy feladd! – hadartam ijedten.
- De! Sajnálom. Meg akarok halni, de ha ő ezt akarja, akkor így lesz.
- Majd én beszélek vele.
- Nem kell! Legyen boldog, én úgyis lelépek egy időre.
- Hova?
- Írországba. Most lesz egy pár hónap szünetünk. Niall nem sokkal éjfél után indul haza, és én is vele megyek. Talán jót tesz majd a levegőváltozás.
- Nem mehetsz el!
- Sajnálom! Azért jöttem el ma, mert reménykedtem, hogy talán szóba áll velem, és megbocsát azért, amit el sem követtem, de nem így lett. Én pedig nem bírom ezt tovább. – mondta, majd rám nézett, és beigazolódott az, amit eddig sejtettem. Sírt. – Örülök, hogy megismertelek, és köszönöm, hogy próbáltál segíteni. Vigyázz rá!
Hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Sokkoltak a mondatai. Már csak arra lettem figyelmes, hogy kilép a klub ajtaján, és elnyeli az éjszaka sötétje.
Angelina Graham
El kellett jönnöm arról a helyről. Nem akartam Harry közelében lenni, nem akartam látni a nővéremet sem. Mégis mit gondoltak? Hogy mertek szövetkezni ellenem? Nem hiszem el, hogy Abbie is bedőlt neki, és elhitte minden egyes szavát. Mit tud ez a pasi, hogy mindenki hisz neki? De hát mit várok, hiszen ő egy híres ember, persze, hogy mindenki odavan érte. De még a nővérem is? Talán az alatt az idő alatt, amíg azt tervezték, hogy hogyan válasszanak el engem Josh-tól, beleszeretett? De hát nem is az esete.
- Minden oké, szivi? – szakította félbe a gondolataimat Josh, mikor kiszálltunk a taxiból a háza előtt. Még mindig ugyan abban a palotának nevezhető létesítményben lakott, egyes egyedül.
- Persze. – mondtam, majd átkaroltam a nyakát, és magamhoz húztam. Egyáltalán nem volt hozzá gusztusom, de muszáj volt vele lennem. El kell felejtenem Harry-t, és erre ez a legjobb módszer. Elvégre Josh a pasim, és előbb-utóbb le kell vele feküdnöm, ha tetszik, ha nem. Vele kell lennem, hiszen megváltoztatta az életemet. Ha ő nem lenne, akkor most is az otthonban gubbasztanék, a már megszokott sötétségben, összetört szívvel. Na nem mintha az nem lenne most is összetörve. Vajon akkor is itt lennék most, ha Harry nem teszi azt, amit tett? Akkor is Josh-al lennék, mert kifizette a műtétemet? Lehet, hogy így jobb is, hiszen akkor talán még jobban szenvednék, hogy nem lehetek Harry-vel. Jobb, hogy rásegített arra, hogy megutáljam.
- Ne tudd meg, hogy mióta vártam erre. – morogta a számba Josh, mikor már a ház nappalijában voltunk – Menj fel a szobámba, én leugrok a boltba.
- A boltba? – néztem rá kíváncsian.
- Gondolom, nem akarsz terhes lenni. – kacsintott rám, és az én gyomrom felfordult. Nem csak a perverz tekintetétől, hanem a gondolattól is, hogy esetleg terhes lehetek tőle. – Meg hozok egy kis piát, hogy el tudj lazulni. – belemarkolt a fenekembe, és beleharapott a számba – Várj meg fent, sietek! – mosolygott rám, majd kiment a házból.
Én egy kissé ijedten, és szédelegve indultam el az emeletre. Már voltam itt, mikor három éve jártunk, de most minden más volt. Sokkal felnőttesebb, és modernebb volt az egész lakás. Beléptem a szobájába, ami semmit sem változott. Tele voltak pakolva a polcok az akciófigurákkal, amiből sokkal több volt, mint három éve. Leültem az ágyra, és vártam, majd észrevettem, hogy a laptopja be van kapcsolva. Az jutott eszembe, hogy keresek valami zenét, amitől talán megnyugszok egy kicsit, és segít ellazulni.
Meg volt nyitva a zenelejátszó, így elindítottam, ott azonban nem zene szólt, hanem két ismerős hang beszélt:
- Bocs.
- Megbocsátok, ha békén hagyod a barátnőmet.
- Parancsolsz?
- Mit akar egy magadfajta kis sztárocska egy vak lánytól?
- Nem hinném, hogy sok közöd lenne hozzá.
- Ennyire szeretsz jótékonykodni?
- Mi van? Ha szerinted ez jótékonykodás, akkor nagyon tévedsz.
- Hát, akkor úgy gondolod, hogy könnyebben ágyba viszel olyat, aki nem lát?
- Jobb lesz, ha eltűnsz innen, mielőtt beverem a képedet.
- Szereted őt?
- És, ha igen?
- Pfff… Csak szólok, hogy még szűz, úgyhogy nem biztos, hogy ki tud úgy elégíteni, ahogy azt te, művészúr elvárnád.
- Szerinted engem érdekel?
- Pasiból vagy, és ha nem jó a szex, akkor minek tartanád meg? Főleg te, aki bárkit megkaphatnál?
- Nem a szexre megy ki ez az egész, de nem is tudom, hogy ezt miért neked mondom.
- Sajnálom, hogy nem tudtam betörni neked, de sajnos nem tudtam megdugni, mert megvakult. De most, hogy talán újra látni fog, sikerül majd bejutnom a bugyijába.
- Ne merj a közelébe menni.
Újra lejátszottam a felvételt, majd alatta megtaláltam egy másikat is, pontosan azt, amit én már egyszer hallottam. Az volt, amit Josh megmutatott nekem, és Abbie-nek, amiben Harry azt mondja, hogy csak a szex miatt akar engem.
- Mi a franc… - csak ennyit tudtam kinyögni, pont akkor, mikor kinyílt az ajtó. Utálattal néztem az emberre, aki ijedten nézett rám.
- Mi a baj?
- Hallottam.
- Mit? – nevetett zavartan, majd közelebb lépett.
- Összevágtad a felvételt, ugye?
- Milyen felvételt?
- Te hülyének nézel engem? Miért tetted?
- Mert veled akarok lenni.
- Ezt most higgyem is el? Ha velem akarnál lenni, akkor nem csapnál be. Miért kellett Harry-t is lejáratnod?
- Szerinted tényleg téged akar? – kezdett hangosan beszélni, és őszintén szólva, egy kissé megijedtem tőle, mikor közelebb lépett hozzám – Csak meg akart fektetni. Azt hiszed, hogy pont egy ilyen lány kell neki, mikor bárkit megkaphat?
- Pont egy ilyen?
- Vak voltál, mikor megismert. Biztos, hogy még nem csinálta vakkal. – nevetett gúnyosan.
- Ez hülyeség. – tekertem meg a fejemet.
- Ugye nem gondoltad komolyan, hogy pont egy senki kell majd neki?
- Egy senki? – nevettem rá – Tehát mégsem kellek neked annyira, ha egy senkinek tartasz. Akkor miért jelentél meg megint az életemben?
- Akarod tudni az igazat?
- Csakis azért vagyok még itt!
- Mikor megtudtam, hogy újra látni fogsz, fogadást kötöttem a haverokkal, hogy meg fogsz nekem bocsátani, és meg foglak fektetni. – mondta diadalittasan mosolyogva, én pedig nem akartam hinni a fülemnek.
- Tessék?
- Elég sok pénz gyűlt össze, nyerni akartam. Meg persze az sem hátrány, hogy még szűz vagy. Soha nem csináltam olyan szűzzel, aki húsz éves.
- Ha ennyire kell a pénz, akkor miért fizetted… - kezdtem a kérdésemet, majd végre leesett a dolog – Nem is te fizetted ki a műtétemet, ugye?
- Eszem ágában sem volt. – nevette el magát ismét.
- Utolsó szemétláda vagy! – megfogtam a táskámat, majd elindultam a kijárat felé.
- Rohanj a kis világsztárodhoz! – hallottam még a hangját, ami szerencsére egyre messzebbről hangzott. Féltem attól, hogy esetleg utánam jön, és talán nem jutok ki a házából, ugyanis már azt is kinézem belőle, hogy visszatart, és megerőszakol. Ez egy vadállat, egy szemét, hazug, rohadék. Én pedig elüldöztem Harry-t, miatta. Elüldöztem a fiút, aki talán belém szeretett, és akinek még vakon is kellettem. Elkövettem életem legnagyobb hibáját. El kell őt érnem, beszélnem kell vele, és csak nagyon remélem, hogy meg fog nekem bocsátani. Amint kiértem az utcára, szerencsére tudtam fogni egy taxit. Azonnal hazavitettem magam, hiszen beszélnem kellett a nővéremmel. Ő minden bizonnyal tudja Harry számát, és talán segít nekem, hogy találkozhassak vele. Istenem! Csak ne legyen túl késő.
