2014. február 12., szerda

22. fejezet: Meglepetés

Sziasztok! Biztos szomorúak vagytok, mert Harry eléggé elrontotta a dolgot Angie-vel. Ebben a részben megtudhatjátok, hogy tesz-e Harry valamit, hogy kibékítse, és ismét a közelébe kerüljön. 

Abigail Graham
- Mi van? – kérdeztem rögtön Harry-t, amint kilépett az ajtón. 
- Semmi. Most én voltam a hülye. Elborult az agyam. – tekerte meg szomorúan a fejét.
- Te idióta! – suttogtam idegesen – Ne ronts el már mindent! Légy észnél, ha vissza akarod kapni.
- Tudom! Csak….ááááh! Elegem van már. – kiáltotta el magát. 
- Feladod? – néztem rá ijedten – Ha feladod, akkor nem is kell igazán. Akkor nem szereted. Mit akarsz, hogy Josh nyerjen?
- Dehogy. – nézett rám határozottan – Nem adom fel, de nekem is vannak érzéseim. Szerinted én nem szenvedek? 
- Tudom, hogy fáj, de nem éri meg harcolni érte? – fogtam meg a kezét. Kicsit furcsa volt, hogy én vígasztalom, de nem hagyhatom, hogy feladja a boldogságot, ugyanis nagyon jól tudom, hogy a húgom csak vele lehet boldog.
- De. Megéri. – bólintott. 
- Helyes! – mosolyogtam rá – Na menj, és szedd össze magadat! Később beszélünk, és eltervezzük, hogy hogyan csináljuk ki azt a seggfejet. 
- Oké. – bólintott, majd elsétált. 
Mikor benyitottam Angie-hez, majdnem megszakadt a szívem. 
- Édesem! – futottam oda a földön kuporgó húgomhoz – Mi a baj?
- Mit keresett itt? – nézett rám könnyekkel teli szemeivel – Mi a francot keresett itt? Honnan tudta, hogy ide jövök?
- Nem tudom, kicsim. – hazudtam, pedig nagyon is jól tudtam, hiszen én mondtam neki, hogy itt leszünk – Talán itt várt rád órák óta. Biztos gondolta, hogy eljössz a holmidért. – hazudtam tovább, és próbáltam Harry-t jó színben beállítani előtte. 
- Hogy mer a szemem elé kerülni azok után? Nem szégyelli magát?
- Lehet, hogy nem is csinált semmit. 
- Abbie! Te hallod, mit beszélsz? Miért véded folyton? – nézett rám gyanakvóan. 
- Én nem védem, csak nem gondolod, hogy kissé gyanús, hogy Josh pont most jött vissza, és pont most akar visszakapni? 
- Josh kifizette a műtétemet!
- Mondja ő. 
- Most arra célzol, hogy hazudik? 
- Nem célzok én semmire, csak kicsit kinyithatnád a szemedet, és használhatnád a szívedet az eszed helyett. Na de hagyjuk ezt! Este elmegyünk egyet szórakozni. Csak te, és én! Ünneplünk egyet.
- Én nem akarok szórakozni. – nyavalyogta, mikor felhúztam a földről. 
- Legalább elfelejted Harry-t. – mondtam neki, mire rámnézett.
- Hát jó. – bólintott. Tudtam én, hogy belemegy. Azt pedig csak remélni tudom, hogy nem lát át rajtam, és a terveimen.

Angelina Graham
Annyira jó volt hazajönni, de mégis valahogy nyomasztott, és furcsának is tűnt a helyzet. Bizarr volt belépni a hatalmas házba, ahol szinte minden ugyan olyan volt, mint három évvel ezelőtt. Természetesen a szobám sem változott semmit, szerintem minden pontosan ugyan azon a helyen volt, ahol hagytam. 
- Szerintem kezdjünk is el készülődni. – rontott be utánam a nővérem. Totál úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna eddig, mintha mindig is itt lettem volna vele. Szerintem próbálta megkönnyíteni számomra a helyzetet. 
- Hova is megyünk? – néztem rá, mikor leültem az ágyamra, és tovább pásztáztam a szobát. 
- Nem tudom. Majd útközben kitaláljuk, úgyis mindig a spontán bulik a legjobbak. 
- Öhm…Oké. – bólintottam, de Abbie valamiért furcsa volt nekem, hiszen rám sem nézett egyetlen válaszánál sem – Mit vegyek fel? Nekem nincs semmi bulis ruhám. 
- Azt bízd rám! – csillant fel a szeme, majd eltűnt az ajtó mögött, aztán alig pár perc múlva egy halom ruhával tért vissza – Ezt neked, ezt meg nekem! – mutatott két ruhát. 
- Nem lesz egy kicsit túl szexis? – néztem rá kételkedve. 
- Nem. 
- Akkor legalább hadd legyen az enyém a barna, a tiéd meg a rózsaszín. – kérleltem.
- Nem! Bármennyire is fáj, de ma neked kell lenned a dögösebb ikernek. – mosolygott tettetett fájdalommal. 
- De miért? Hiszen csak ketten leszünk. Nem mindegy, hogy ki lát minket dögösnek? 
- Öhm…Nem. – mondta, majd ismét másfelé kezdett nézegetni. Inkább nem firtattam tovább a témát, hanem belebújtam a ruhába. A testhez álló, pántos, rózsaszínű, combközépig érő, fodros derekú szoknya volt, ami nem azért volt dögösebb Abbie ruhájánál, mert annyira különbözött attól. Hiszen az övé is ugyan ilyen volt, csak egyik oldalt volt pántja. Igazából a szín zavart, mert a rózsaszín eléggé rikított a világosbarna mellett.
A hajamba tettem pár hullámot, és sminket is raktam fel, ami elég furcsa volt eleinte, hiszen három év alatt kijöttem a gyakorlatból. Rengetegszer néztem bele a tükörbe, mert annyira furcsa volt, hogy láthatom magam. Egy totál más lány nézett vissza rám, mintha nem is az lenne, aki pár éve volt. Rettentően hasonlítottam a nővéremre, pedig régebben messziről meg lehetett állapítani, hogy ki-kicsoda.
- Kész vagy? – nyitott be Abbie, ami kiszakított a gondolataimból. 
- Persze. – fordultam felé, és próbáltam egyensúlyozni a tűsarkakon. Természetesen vakon az sem volt rajtam, hiszen sokszor amúgy is nehézkes volt a járás. 
- Azta! Te tényleg dögösebb vagy, mint én. – nézett rajtam végig.
- Na ne túlozzunk! – tekertem meg a fejem, aztán elindultunk ki a házból. A taxi már az utcán várt.
- Hova megyünk? – kérdeztem útközben. Abbie szállt be előbb, így nem hallottam, hogy mit mondott a sofőrnek. 
- Titok! – mosolygott rám, amitől még feszültebbé váltam. Úgy ismertem a testvéremet, mint a rossz pénzt, és tudtam, hogy valamit titkol. 
Nem sokkal később kiszálltunk egy bár előtt, ahol sorban álltak az emberek. Mi mégis a sor elejére mentünk, ahol Abbie odasúgott valamit az őröknek, akik be is engedtek minket. 
- Mi volt ez? – néztem rá zavartan, mikor már bent voltunk, és még gyanúsabbá vállt minden, mikor a VIP-szektor felé vettük az irányt. 
- Meglepetés! – kiáltotta egy csomó ember, amitől nekem elállt a szavam is. Végignéztem a tömegen, és felismertek közöttük a régi barátaimat. Igazából közülük egy-kettő volt, aki meglátogatott néha az otthonban, de a nagy részével három éve nem találkoztam. Az első fél óra azzal telt, hogy mindenki köszöntött, majd végre visszajutottam a nővéremhez. 
- Megöllek. – suttogtam a fülébe. 
- Most miért? – nézett rám jókedvűen. 
- Ezért! Azt mondtad, hogy csak ketten leszünk. – mutattam körbe. Éppen abban a pillanatban, mikor kimondtam az utolsó mondatomat, Abbie-t magához szorította valaki hátulról. 
- Mi a… - tört ki Abbie-ből, majd mikor meglátta, hogy ki ölelgeti, azonnal ellökte – Josh! Mit művelsz?
- Basszus! – csúszott ki a fiú száján, és zavartan kapkodta a tekinteté köztem, és a testvérem között – Azt hittem, hogy…hogy te vagy…
- Én? – mosolyogtam rá. 
- Ja. – bólintott zavartan. 
- Aztaaaaa…. – tört ki Abbi-ből – Nagyon szeretheted őt, ha fel sem ismered. 
- Abbie! – szóltam rá – Ne bántsd, oké? Elvégre nem szoktam ilyen ruhákban lenni. Nem tehet róla. Én is alig ismerek magamra. – mosolyogtam rá megint Josh-ra, mire ő magához ölelt. Nem volt valami jó érzés, de hát muszáj.
- Hozok piát! – mondta, majd el is tűnt. 
- Miért vagy vele ilyen? – néztem mérgesen Abbie-re. 
- Mert utálom, és nekem ne hazudj, mert tudom, hogy te sem vagy oda érte. – nézett rám gúnyosan mosolyogva. 
- Fogd be! – szóltam vissza.
- Sziasztok! – szólított meg minket egy újabb hang. Felöltöttem a mosolyt, amit az este folyamán már annyiszor magamra öltöttem, majd hátrafordultam, és a mosoly egyből döbbenetre váltotta magát. A hang forrása rám nézett a hatalmas zöld szemeivel, és mosolygott – Beszélhetünk? Kérlek! – kérlelt kiskutya szemekkel. 
- Oké. – vettem mély levegőt. Megkönnyebbülve bólintott egyet, majd elindult kifelé. Mielőtt utána mentem volna, még hallottam Abbie mondatát.
- Látod? Ő még hátulról is felismert, míg a drága pasid elölről sem.
Ránéztem, majd elindultam Harry után, aki pár lépéssel odébb állt. Nem akartam igazat adni Abbie-nek, de mégsem tehettem mást, hiszen jól mondta.

10 megjegyzés:

  1. az a kis tetű látszik h mennyire szereti ha még csak fel sem ismeri -.- éljen az igaz szerelem :) és milyen érdekes h Harry meg felismeri :D chhhh......agybajt kapok már tőlük...komolyan muszáj így játszanod az idegrendszeremmel?? xD
    siess a kövivel

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. bocsiii :D már nincs sok hátra, hamarosan újabb fordulatok lesznek ;)

      Törlés
  2. Egyetértek az előttem szólóval! :D remélem már meg fogják tudni beszélni, vagy majd Harry és Josh balhétzni és. Angie hallani fogja az igazságot! :D várom a kövit! :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háááát. nem egészen :D de valami hasonló lesz majd ;)

      Törlés
  3. Azt hittem, hogy...hogy te vagy...
    BASZÓDJ MEG!!! ^^
    Éééés akkor most az a rész fog következni , hogy ELMONDJA AZ IGAZSÁGOT....JOSHT MEG...ADDIG FELTARTJA ABBIE ^^
    Várom már a következőt!! <3

    Nessa xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neeem :D de hamarosan kiderül minden ;) talán.... :O :D

      Törlés
  4. Huhh, hát ilyen körülmények között holnapig megőrülök. Hozd minél hamarabb a folytatást! xxx

    VálaszTörlés
  5. Fantasztikus rész!"Josh még elölről sem ismeri fel...biztos szeretheti Angiet :/ De bezzeg Harry hátulról is felismeri...mert ő tényleg szereti!!!!Hamar a kövit, please!!!!!!!!!

    VálaszTörlés