2014. március 2., vasárnap

5. fejezet: Családi program

Sziasztok! Itt is van a folytatás, amiben főhőseink egy közös programon vesznek részt. Szerintem elég aranyos lett ez a rész is, biztos vagyok benne, hogy szeretni fogjátok! ;)
Ui.: Úgy tudom, hogy valójában az a hely, ahova együtt mennek, nincs Londonban, de végülis ez egy fanfic, szinte semmi sem valós benne! ;)

Harry Styles
- Hova megyünk? – kérdezte a kislány.
- Még mindig titok! – válaszoltam, mikor elindultunk a kocsim felé.
- Várj! – szólalt meg Angie, és megtorpant – Kell a gyerekülés az autóba. Ki kell szedni az enyémből. 
- Nem kell! – feleltem egyszerűen – Vettem egyet. 
- Tényleg? – nézett rám meglepetten. Szerintem nem gondolta, hogy komolyan veszem ezt az egész családos ügyet. 
- Igen! – bólintottam büszkén, mikor kinyitottam a kocsim hátsó ajtaját – Sőt, még rózsaszín is. Igazi hercegnőhöz illő. – néztem rá Darcy-ra, aki kitörő lelkesedéssel próbálta ki az ülést. Úgy ült benne, mintha egy trón lenne. 
- Segítsek? – kérdezte Angie, mikor már az anyósülésen ült, én pedig a gyereküléssel babráltam. 
- Nem kell, megoldom! – mondtam, de nem nagyon jött össze a dolog. Angie hátrafordult, és pár pillanat alatt bekötötte, és rögzítette Darcy trónját. Elmagyarázta nekem is, hogy hogyan kell, de én csak az arcát figyeltem, ami pár centire volt az enyémtől. Mikor észrevette, hogy bámulom, abbahagyta a beszédet, és csak nézett rám. Eszembe jutott, mikor először nézett a szemembe, mikor először látott engem szemtől-szemben. Igaz, hogy zűrös korszak volt az, de már akkor is úgy szerettem, mint most. 
- Most csókolózni fogtok? – szólalt meg hirtelen a tapsikoló Darcy az arcunk mellett. Az ijedtségtől szétugrottunk, és én rendesen megfejeltem az autó ajtaját, Angie pedig pillanatok alatt visszaült az ülésbe, és bekötötte magát, nehogy még egyszer hátra kelljen fordulnia. Darcy aztán tud időzíteni. De haragudni nem lehet rá, így inkább becsuktam az ajtót, és beültem a volán mögé. Az út elég csendesen telt, legalábbis ami Angie-t és engem illetett. A kislányunk a hátsó ülésen dalolászott, nevetgélt, játszott a macijával, és körülbelül félpercenként feltette ugyan azokat a kérdéseket:
- Hova megyünk? Mikor érünk oda?
- Titok, és nemsokára. – válaszoltam mindig. 
- Úúúúúúúú! – kiáltott fel pár perc múlva, mikor meglátta a nagy épületet – Már tudom, hogy hova megyünk!
- Nem tudom, hogy voltál-e már itt, de én szerettem volna eljönni veled…veletek. – javítottam ki magam, és Angie-re néztem, de ő csak kifelé bámult az ablakon. 
- Még soha nem voltam itt! Chad megígérte, hogy elhoz, de sosincs rá ideje. – mondta kissé szomorúan, de mégis vidáman nézett vissza rám a visszapillantón keresztül. 
- Nem tudtál volna kevésbé zsúfolt helyre hozni? – kérdezte Angie, mikor kiszálltunk a kocsiból.
- Baj, hogy én előbb elhoztam ide, mint a barátod? Különben is, miért nem voltál még itt vele? Egy kisgyereknek sem maradhat ki az életéből Disneyland! – néztem rá értetlenül. 
- Tényleg? Disneyland nem maradhat ki, de az apja igen? – vágott vissza, és bosszúsan a szemembe nézett. Ott a pont! Nem válaszoltam neki vissza, mert akkor nyitottam ki Darcy ajtaját, és amúgy is, totál igaza volt. 
- Gyere, hercegnő! Meglátogatjuk a többi hercegnőt! – vettem az ölembe. Nem akartam letenni, mert rengeteg ember volt, és nem akartam, hogy elkeveredjen, vagy valami baja legyen. Bementünk a főbejáraton, ahol rögtön Mickey és Minnie egér fogadott minket. Darcy-t le kellett raknom a földre, mert egyből oda akart szaladni hozzájuk, mint a legtöbb gyerek. A szememet egy percre sem vettem le róla, nagyon aggódtam érte. Talán azért is, mert még soha sehova nem vittem el magammal, csakis otthon voltunk együtt pár órára, mikor meglátogattam. Végignéztünk egy csomó felvonulást, ahol a mesefigurák ugrándoztak, és énekeltek, de engem nem igazán érdekelt. A lényeg az volt, hogy életem két szerelmével együtt lehetek végre, és láthatom őket mosolyogni. Igen, még Angie is mosolygott néha. 
Már több órája bolyongtunk a parkba, mikor elértünk a Disney hercegnők közé. Darcy teljesen odavolt értük, és mindegyikkel képet akart csinálni. Persze a kedvence Csipkerózsika volt, akivel még kisebb társalgásba is kezdett. Nem hallottam, hogy pontosan mit beszélnek, csak foszlányokat, de azokból egyből levágtam, hogy arról mesél, hogy az anyja ő, a herceg pedig én. Vagyis elmondta az egész történetünket neki.
Mikor végre elszabadultunk tőlük, tovább indulhattunk, és a repülő Pán Pétertől kezdve, a Donald kacsa hajójáig mindent megnéztünk. 
Közben persze az étel sem maradhatott ki, mert Darcy bármit meglátott, abból enni akart. 

Angelina Graham
- Nem kellene mindent összeenned, édesem. – szólaltam meg talán most először én is. A parkolóban lezajlott szócsata után nem igazán akartam hozzászólni. 
- De olyan finom az illatuk, anyuciii! – nézett rám kérlelő szemekkel. 
- Hadd egyen, tudod, hogy nem számít, mit kér. Megkapja. – nézett rám Harry mosolyogva.
- Nem a pénzről van szó, Harry! – mondtam ki most először a nevét, és ez meglepte őt is, és engem is – Talán te ülsz majd az ágy mellett éjjel, és te figyeled, hogy mikor fullad meg a hányásában, a sok szar kajától? 
- Anyuci csúnyát mondott! – szólalt meg Darcy, és nagy komolysággal nézett rám. 
- Sajnálom kicsim, anya ideges! – néztem le rá – Gyorsan felejtsd el ezt a szót, oké? – kérdeztem, mire ő csak bólintott. 
- Akár én is ülhetnék az ágya mellett. – szólalt meg Harry, mit sem törődve azzal, hogy engem szétvet az ideg. 
- Ülhetnél, ha a férjem lennél, de nem vagy az. – vetettem oda neki, és nagyon jól tudtam, hogy a legrosszabb pontot találtam most el ezzel a mondattal. 
- Miért vagy velem ilyen? – nézett rám fájdalmas arccal – Én próbálkozok, nem veszed észre? 
- Azzal próbálkozol, hogy idejössz három év után, és elrángatsz minket egy drága helyre? Tudtad nagyon jól, hogy Darcy odáig lesz érte. Vagy talán azért ide jöttünk, hogy minél többen lássanak együtt minket? Azt hiszed, hogy nem veszem észre a villogó vakukat? Holnap megint az újság címlapján leszünk, és hidd el, hogy egyáltalán nem hiányzott az az élet. 
- Nem a pénzemmel akarlak lenyűgözni. Soha nem is akartalak, ezt te tudod a legjobban. Azért ezt a helyet választottam, mert ide az emberek általában családostul jönnek.
- Mi nem vagyunk egy család. Te a lányom apja vagy, és ennyi. Érted? Menjünk! – vetettem oda neki, majd Darcy felé fordultam, de nem láttam sehol – Hol van Darcy? – szólaltam meg kétségbeesetten. 
- Mi? Az előbb még…az előbb még itt volt. – forgott körbe idegesen Harry is, és keresni kezdte a szemével a lányunkat. 
- Hol lehet? – a sírás határán álltam, és éreztem, hogy nem kapok levegőt. Hogy lehet, hogy elvesztettem a saját gyerekemet? Hogy lehetek ekkora idióta, hogy nem figyelek oda rá? 
- Nyugalom, oké? – állt elém Harry, és megfogta a vállaimat – Most szépen megkeressük együtt, rendben? 
Én meg sem tudtam szólalni, azt hittem, hogy elájulok. Ha valami baja lesz, én meghalok. 
- Menjünk vissza a hercegnőkhöz, hátha ott lesz. Ők a kedvencei, nem? – ajánlotta. Láttam rajta, hogy ideges, és nagyon megijedt ő is. Legszívesebben elküldeném a francba, elvégre ez az ő hibája. Ő hozott ide minket és ő terelte el a figyelmemet is, de nem akartam, hogy még rosszabbul érezze magát. Tudom, hogy szereti Darcy-t, és aggódik érte, észrevettem azt is, hogy akár melyik mesefigurával volt, vagy ha pár méterrel messzebb ment tőlünk, le sem vette róla a szemét. Elmerülve a gondolataimban, már egy kissé sikerült lenyugodnom, és csak azt vettem észre, hogy Harry a kezemet fogva húz maga után a tömegben. Nem tudom, hogy miért, de nem akartam elengedni a kezét. Lehet, hogy ha nem fogott volna, valahol már összerogytak volna a lábaim az aggodalomtól, de lehet, hogy csak jól esett. 
- Ott van! – mutatott maga elé, és én is arra pillantottam – Te jó ég, ott van! 
Futni kezdtünk Darcy felé, aki megint kedvenc hercegnőjével beszélgetett. 
- Darcy! – kiáltottam el magam, pont mikor Harry, aki előbb ért oda, felkapta őt a földről.
- Ezt többet ne csináld, oké? – húzta magához a kislányt, és csukott szemmel adott egy puszit a fejére.
Mikor kinyitotta a szemeit nem nézett rám, de ismertem őt annyira, hogy tudjam, könnyes volt a szeme. Tényleg nagyon megijedhetett. Oké, én is pánikba estem, de szerintem még sírni is elfelejtettem.
- Csak nem akartam hallgatni, hogy veszekedtek, mert azt nem szeretem. – mondta lehajtott fejjel a kislányunk, én pedig közelebb léptem hozzájuk. Meg akartam ölelni, hiszen engem is megijesztett, de Harry kezében volt, így inkább későbbre halasztottam ezt a dolgot. De mikor Darcy felém nyújtotta szabad kezét, muszáj volt közelebb lépnem hozzá. Átkarolta a nyakamat, és magához húzott, éppen úgy, ahogy az apját is. Milliméterek választottak el minket egymástól, és eszembe jutott egy régi emlék, ami hét éve történt. Ugyan így voltunk, ugyan ebben a helyzetben, csak akkor egy másik kislány ült közöttünk, és én akkor még nem láttam. Most azonban tisztán rajzolódott előttem Harry arca, amit ismét csak bámulni tudtam, és ő is így tett. Éreztem a parfümjét, a mentolos leheletét, láttam a szemeit, a száját, és a felette húzódó gödröcskéket, amik még mindig megadták az arcának a kisfiús bájt. 
- És most csókolóztok végre? – szólalt meg hirtelen Darcy, és pedig távolabb hajoltam tőlük, de menekülni nem tudtam, mert a lányom erősen fogott. Nem mertem ránézni Harry-re, de biztos voltam benne, hogy ő még mindig bámul, és valahogy éreztem azt is, hogy mosolyog.

12 megjegyzés:

  1. Jaaaaj uristeeen nagyon joo:D kepzeld mikor felkeltem legalabb fel oraig az agyban voltam de aztan a blogra gondoltam es azzonnal kipantattam es szaldtam a telomert:D faradsag ide oda de ez ngyon jo resz lett;)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) örülök, hogy ezzel kezdted a napod ;)

      Törlés
  2. Nagyon jó lett. :DD
    és most már remélem, hogy tényleg csókolózni fognak. :P
    puszi ♥

    VálaszTörlés
  3. ááá! kínzol minket! :D annyira jó! alig bírom kivárni azt a 2 napot :D <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. kösziii :) és bocsi, de muszáj :D

      Törlés
  4. Aztaaa, nagyon szuper lett.. :D csóri Harry , sajnálom, hogy Angie nem tudja elfogadni hogy vissza akar térni az életükbe, de biztos hogy megvan rá az oka.. remélem hamar kiderül, hogy miért.. tán nem beijedt Harry, hogy apa lesz?? o.O
    nagyon várom már a kövi részt. :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. neeem. nem azért, elvégre Darcy akkor már 2 éves volt :D

      Törlés
  5. Ha én még nem írtam le, hogy szeretem ezt a kiscsajt akkor leírom!!!
    IMÁDOM A KIS DARCYT...DE HARRYT IS ÉS ANGIET IS *0* :D
    Fhuu...hát nemtudok szóhoz jutni..
    Most már megcsókolják egymást..!???!! Ugye!?? :333
    Várom a folytatást!! <3
    Csók
    Nessa xoxo

    VálaszTörlés
  6. Ez de aranyos volt *-* Most már tényleg nagyon érdekel, miért hagyta ott őket xD

    VálaszTörlés