2014. augusztus 15., péntek

3. fejezet: Az esti holdfényben

Sziasztok! :) Köszönöm a sok-sok kommentet, nagyon örülök neki. De annak még inkább, hogy egyre jobban tetszik nektek a történet. :) Itt is van a mai fejezet, ami remélem, hogy ugyan úgy fog tetszeni.

Emily Cook
- Ez a Harry elég rendes fiú, nem gondolod? – kérdezte meg anyám, mikor este vacsora után kint ültünk a szálloda teraszán, apám pedig felkísérte a húgomat aludni. Nem kell félreérteni, a szüleim nem ennyire szigorúak, hogy még nyaraláson is időben ágyba parancsolják Kim-et, ő csupán nagyon fáradt volt, de ezen nem is csodálkozok a délutáni incidens után.
- Anya… - néztem rá unottan – Kérlek, ne kezd játszani a kerítőnőt, rendben? 
- Nem játszok én semmit, csak megállapítottam az alapvető tényeket. 
- Egyszer találkoztam vele, tök véletlenül, és ennyi. – rántottam meg a vállamat – Amúgy nem hinném, hogy egy világsztárnak a magamfajta kis senkik kellenének. Még csak nem is vagyok az esete, és ő se az enyém. 
- Na, ne mondd! – nézett rám gúnyosan – Egy ilyen helyes, és kedves fiú, akibe a világ nagy része szerelmes, nem az eseted? 
- Nem, és pont ezért nem, mert mindenki másnak az.
- Ez hülyeség. Amúgy meg miért becsülöd le magad ennyire? Szép lány vagy. 
- Anya…Szerinted Taylor Swift meg a többi híresség, és szupermodell után egy középsulis, átlagos csaj kellene neki? Nem hinném… - dőltem hátra a székemen, és mélyet beleszippantottam a friss tengeri levegőbe – Sétálok egyet a parton, ha lehet. 
- Persze kicsim, de ne kószálj el nagyon, és időben gyere vissza.
- Oké. – mondtam, és felkeltem a székből, majd a homokos tengerpart felé vettem az irányt. Még szerencse, hogy a szálló rögtön a part mellett volt, így az ajtón kilépve egyből a homokba sétáltam. Nagyon jó meleg volt, pedig a Hold már magasan járt az égen. A tengeren csodásan csillogott a fénye, és a szél is fújdogált kicsit. Imádtam a csinos ruhákat, így ma este is szoknyát vettem fel, méghozzá egy fehér, combközépig érő csipkeszoknyát, amit a szél lebegtetett rajtam, és csodás érzés volt. 
Levettem a szandálomat, és beleléptem a vízbe, ami még most is kellemes hőmérsékletű volt. Lehunyt szemmel élveztem, ahogy a víz simogatja a lábamat, és a szél szinte átfúj a ruhámon. Kitártam a karomat, amitől úgy éreztem, mintha repülnék.
- Lehetek a Jack Dawson-od? – hallottam meg közvetlenül a fülem mellett a hangot, és majdnem kiugrottam a bőrömből az ijedtségtől. Hirtelen fordultam hátra, és a bal kezemet meglendítve levágtam egy hatalmasat a mögöttem állónak, aki megtántorodott, majd ijedten nézett rám.
- Basszus! – csúszott ki a számon, mikor megismertem Harry-t – Mi a francot csinálsz te itt? 
- Láttam, hogy kijössz a szállodából, és gondoltam, hogy utánad jövök. – rántotta meg a vállát, de még mindig az arcát fogta – Szerintem agyrázkódást kaptam. – állapította meg, és lehuppant a homokba.
- Bocsi. – néztem rá bocsánatkérőn, majd csatlakoztam hozzá – Hadd, nézzem. – mondtam, majd mikor felém fordította az arcát, megfogtam a fejét az állánál fogva. Nem volt súlyos, de picit bepirosodott a szeme alatt. Csak néztem az arcát, és akkor láttam, hogy milyen szép, zöld szeme van. Lassan egy perce bámultam az arcát, ő pedig az enyémet, aztán mikor mosolyra húzta a száját, észhez tértem, és elengedtem. – Alig értem hozzád. – rántottam meg a vállamat.
- Alig? – nevette el magát – Még mindig szédülök. Szerintem a profi boxolóknak nincs ilyen bal egyenese. 
- Köszönöm. – hajoltam meg színpadiasan. 
- Tényleg nagyon fáj. – panaszkodott.
- Mi vagy te? Kislány? – néztem rá nevetve – Mit siránkozol még mindig? 
- Ki kell engesztelned. – mutatott rám.
- Hogyisne! Mit settenkedsz mögém a korom sötétbe? A te hibád volt, megérdemelted a pofont. Örülj, hogy többet nem kaptál. 
- Gonosz vagy! 
- Tudoooom! – daloltam nevetve, és a tengerre néztem – Ki az a Jack Dawson? – kérdeztem meg pár perc után, és felé fordítottam a fejemet. Mikor rá néztem, szembe találtam magam vele. Ő most egész eddig engem bámult? Mi baja van ennek? 
- Tessék? 
- Azt duruzsoltad a fülembe, mielőtt kiütöttelek, nem? – néztem rá oktató arccal – Az ütéstől az emlékeid is összekeveredtek? 
- Ja, hogy az. – nevette el magát – Hát csak a Titanicra céloztam. Úgy álltál a tengerbe, ahogy a film szereplői a hajón. 
- Jaaaaaa, hogy az. – bólintottam – Életemben nem láttam még azt a filmet. – ismertem be. Tudtam, hogy miről beszél, meg láttam már képen, ahogy a pasi öleli a csajt a hajó elején, vagy mi…
- Tényleg? Nem gondoltam, hogy létezik olyan ember, aki még nem látta.
- Nem igazán nézek tévét, inkább olvasok. – vontam meg a vállamat. 
- Akkor azért vagy ilyen okos. – mondta halkan. 
- Öhm… Köszönöm. – mosolyogtam rá, és éreztem, hogy elvörösödök. Még szerencse, hogy sötét volt.
- Látom ám, hogy nézed a vizet. – lökött meg gyengéden.
- Mi van? 
- Szeretnél belemenni, igaz? 
- Voltam már benne.
- Meddig? A térdedig? – húzta fel a szemöldökét. 
- Valami olyasmi. – ismertem be. 
- Gyere! – állt fel, és a kezét nyújtotta felém. 
- Hova? – néztem rá félve, mikor felhúzott.
- Be a vízbe. – mutatott a fejével a tenger felé, és félredobta a haját, majd a szabad kezével beletúrt. 
- Nem hinném, hogy ez jó ötlet. – húztam magam vissza, és kiszakítottam a kezemet az övéből.
- Bízz bennem. – nyújtotta újra a karját, én pedig félve néztem rá.
- Nem is tudom. – emeltem fel lassan a kezemet, de végül megfogtam újra az övét.
- Vigyázok rád. – közelebb lépett hozzám, majd a szemembe nézett. Mi a fene van velem? A szívem csak úgy dübörög, mikor rám néz, és hozzám ér. Szótlanul követtem a tengerbe, majd mikor már a derekamat is elérte a víz, hirtelen megtorpantam. – Gyere csak, foglak. – mosolygott rám, és közelebb húzott magához. 
Mikor először visszanéztem, a part már nagyon távolinak tűnt, a víz pedig ellepte már a vállaimat is. 
- Azt hiszem, hogy én inkább kimegyek. – szólaltam meg cérnavékony hangon.
- Mondtam, hogy bízz bennem. – suttogta, és szembe állt velem, majd magához szorított. 
Miért csinálja ezt? Miért van inkább velem, ahelyett, hogy a haverjával lógna? Miért olyan fontos neki, hogy ne féljek a víztől. Rettegtem attól, hogy a talaj eltűnik a lábam alól, és sajnos nem sokkal később be is következett. Megijedtem, mikor nem éreztem semmit a lábam alatt, így a velem szemben álló Harry-t még jobban magamhoz szorítottam, és a lábaimat a dereka köré fontam. Szinte centikre voltam tőle, mikor ránéztem, hogy mit szól a dologhoz. Csak bíztatóan rám mosolygott, és ezzel valahogy sikerült megnyugtatnia engem is. Mélyet sóhajtottam, és a fejemet a vállára hajtottam, a kezeimmel pedig még mindig a nyakát karoltam át. Ő gyengéden tartott, és egyre beljebb ment a vízben. Az illata mámorító volt, és igazán jó érzés volt megölelni. Jó, lehet, hogy csak azért gondoltam így, mert már egy éve nem volt pasi ilyen közel hozzám, és hiányzott ez a dolog.
- Nem mintha nem élvezném, de most már elengedhetsz. – mondta egy kis idő után, és akkor vettem észre, hogy már a parton állunk. Pontosabban ő állt ott, én meg még mindig a nyakában csüngtem.
- Ó! – tértem magamhoz, és rögtön elengedtem, majd távolabb is léptem – Bocsi. 
- Milyen volt? – nézett rám mosolyogva.
- Hát…Csodálatos! – ismertem be.
- Mondtam, ugye? – tárta szét a kezeit. 
- Most mennem kell. – kaptam észbe. Mégis mi a francot csinálok én itt? Nekem teljesen elment az eszem. Nem lehetek itt Harry Styles-szal, a One Direction egyik tagjával, és nem romantikázhatok vele az esti holdfényben. Gyorsan lenyomtam neki egy puszit az arcára, amit magam sem tudom, hogy milyen meggondolásból tettem, és visszasiettem a szállodába.

30 megjegyzés:

  1. Nagyon szupi lett.:) Fantasztikus:D Kövit.:* <3

    VálaszTörlés
  2. Nem lehetne egy héten 3 rész légyszíves?

    VálaszTörlés
  3. Te fantaziadus kisasszony! Nagyon imadtam, varom a kovi reszt;)

    VálaszTörlés
  4. jujj jujj imádtam!!! Olyan romantikus. Imádom ahogy írsz. Őstehetség vagy:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azért ne túlozzunk :D de köszönöm :)

      Törlés
  5. Fantasztkus lett! Egyszerűen imádom, ahogy írsz! :))
    Várom a következő részt! ;)
    Amy x

    VálaszTörlés
  6. Imadom <333 nagyon jo lett :D Sajnos most 2 hetig nem leszek itthon ezert nem fogom tudni olvasni ,de amint hazaerek az lesz az elso dolgom hogy elolvassam az uj reszeket :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) remélem, hogy két hét múlva is ugyan úgy fog tetszeni ;)

      Törlés
  7. Nagyon tetszik ahogy írsz, és szerintem folytasd az írást! És a rész is jó lett!;) Nagyon várjuk a következő részt!! Hozd minél hamarabb! xx

    VálaszTörlés
  8. Imádtam, nagyon tetszett!! Nagyon várom a kövit!:D

    VálaszTörlés
  9. Jó lett :) lesz Harry szemszög is? :)
    BB:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen :) eddig még csak keveset írtam az ő szemszögéből, de igyekszem ;)

      Törlés
  10. Ismét fantasztikus rész volt, imádom. Várom a köviiit :)

    VálaszTörlés
  11. Óóóó, milyen romantikus volt Harry :D
    Nem tudtam hogy tudom e ennél jobban imádni ezt a történetet, de azt kell hogy mondjam, hogy igen is tudom és kellemesen csalódtam ;D ♥
    Igazán fantörpikus részt hoztál megint össze.. :)))))
    Várom a folytatást, siess vele! :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) örülök nagyon :)

      Törlés
  12. Jujj nagyon szupi lett!(: Imádoom!!^^ ♥
    Gyorsan kövit(:

    VálaszTörlés
  13. Perfect lett :) !! ♥ Nagyon jol írsz !

    VálaszTörlés
  14. Mikor lesz a következő rész? Már most nagyon tetszik ez a blogod is :3 IMÁDLAK <3 siess puszi :*

    VálaszTörlés
  15. Mikor lesz kövi rész? Annyira imádom az írásod! :)

    VálaszTörlés
  16. Basszus! Pont aznap rajtad fel, hogy még net közelébe se mehettem volna. De sem gáz 5 nappal később is ugyan az a véleményem, mint 5 nappal ez előtt lett volna:
    IMÁDOM!!! Ugye összejönnek??? :3

    VálaszTörlés
  17. Meghalok! :D ANNYIRA ARANYOSAN ÍRSZ!!! <3 <3 <3 Imádom. :* :*

    Sam xXx

    VálaszTörlés