2014. augusztus 18., hétfő

4. fejezet: Titanic

Sziasztok! Mivel elég jól haladok az írással...egyenlőre...ezért úgy döntöttem, hogy heti három rész lesz, méghozzá hétfőn, szerdán, és pénteken. Remélem, hogy örültök neki, és még több kommentet kapok majd ;) Minden a visszajelzéseken múlik! ;) 
Nem tudom, hogy meddig lesz ez így, de amíg van mit feltennem, és van ihletem írni, addig biztosan. :)

Emily Cook
Másnap reggel már korán felébredtem, de ezen nem is csodálkoztam, hiszen kint tombolt a vihar. Csodás… Nem elég, hogy utálok itt lenni, még a szállodából sem lehet kimozdulni, mert a fákat szinte kicsavarja az orkán erejű szél. Még feküdtem egy darabig a szobámban, ami Kim-mel közös volt, majd egy kis idő után kimásztam a nappaliba.
- Te merre jártál tegnap, kishölgy? – támadott le egyből az apám, amikor leültem a kanapéra.
- Nektek is jó reggelt. – válaszoltam unottan.
- Tehát? 
- Apa! A parton sétáltam, ugyanis anya megengedte. Ez akkora baj? Mit gondolsz, hogy elrabol valaki? Vagy én magam szökök meg innen? – néztem rá gúnyosan, de csak egy szigorú pillantást kaptam. 
- Csurom víz volt minden a fürdőszobában, beleértve a ruhádat is, ami este rajtad volt. – vette át a szót anyám, aki éppen valamin ügyködött a konyhában – Mit csináltál? Kedvet kaptál egy kis esti fürdőzéshez? 
- Elég nagyok voltak a hullámok, én pedig a parton üldögéltem. – válaszoltam lazán, miközben váltogattam a csatornákat a tévén – Mi a franc? Egy kis vihar, és máris nincsen élet ezen a szar helyen? – dobtam le a távirányítót, mikor végigzongoráztam az összes csatornán, de sehol nem találtam adást. 
- Vigyázz a szádra a húgod előtt! – szólt rám apám, de én csak vágtam egy gúnyos pofát.
- Megyek, körülnézek. 
- Hova mész ilyen időbe? – kérdezte ijedten anyám – Nehogy kimenj a szállodából.
- Anya… A szállodában nézek körül. Megnézem, hogy milyen a medence. 
- De ne legyél sokáig, és siess vissza ebédre.
- Nem vagyok éhes, majd eszek odalent valamit. – mondtam, és kivágtam a bejárati ajtót, és olyan gyorsan siettem, amilyen gyorsan csak a lábaim bírták. Szerettem a családomat, de már most elegem volt belőlük. Inkább üldögélek egész nap a beltéri medencénél, minthogy velük legyek.
- Szia, szép hölgy! – hallottam meg a hangot, mikor kinyílt a lift ajtaja. 
- Szia! – felnéztem, és szembe találtam magam Harry-vel – Te követsz engem? 
- Igazság szerint hozzád indultam. – ismerte be.
- Tényleg? – néztem rá furcsán – Miért is? 
- Mert akár hányszor találkozunk, mindig faképnél hagysz, és mivel ma elég rossz idő van, arra gondoltam, hogy csinálhatnánk valamit együtt. 
- Mi ketten? – húztam fel a szemöldökömet – Együtt?
- Miért is ne? Gyere. Szállj be! – húzott be a liftbe, mielőtt becsukódott volna köztünk az ajtó – Miért furcsa, hogy mi ketten csinálunk együtt valamit?
- Harry! – néztem rá lemondóan – Nem félsz, hogy valaki lekap minket, és az újságok címlapján leszünk? 
- Nincs itt senki olyan, és már megszokta mindenki, hogy csajokkal mászkálok. Majd azt mondom, hogy csak haverok vagyunk, azt mindig beveszik. – mondta lazán, de igazából nem erre a válaszra számítottam. 
- Hova megyünk? – váltottam inkább témát, mielőtt meglátja rajtam, hogy elkenődtem a válasza miatt. Pont ekkor léptünk ki a liftből, és elindultunk egy hosszú folyosón. 
- Van egy jó ötletem, de nem tudom, hogy terveztél-e valamit mára. – nézett rám kérdőn.
- Csak elmenekültem anyámék elől. Nem bírtam volna egész nap velük lenni egy légtérben, mert már az agyamra mennek. Apám félt mindentől, anyám meg azt hiszi, hogy a barátnőm, és elmondok neki mindent a szerelmi ügyeimről. – hadartam, és észre sem vettem, hogy miket mondok.
- Szerelmi ügyek? – nézett rám kíváncsian – Biztos tudja, hogy hiányzik a pasid, és ő csak vigasztalni akar, nem? 
- A pasim… - nevettem el magam – A pasik és én külön világ vagyunk.
- Miért?
- Mert nem éppen vagyok a fiúk kedvence. Túlságosan is nagy a szám, és nem vagyok plázacica. Ez a baj velem minden pasi szerint. 
- Akkor azok a pasik idióták. – mondta mosolyogva, és megállt az egyik ajtó előtt, kinyitotta, majd előre engedett. Vagyis csak akart, de én nem mentem be, csak kérdőn rá néztem. – Mi az? – kérdezte.
- Menjek be hozzád? – néztem rá kérdőn.
- Nem vagyok egy perverz alak, hidd el nekem. – kacsintott rám – Ha az lennék, már tegnap este a parton, a korom sötétben elkaptalak volna. 
- Hülye. – nevettem el magam és beléptem a nappaliba. Nagyjából ugyan úgy nézett ki minden, mint a mi lakrészünk, de itt meglátszott, hogy pasik laktak, ugyanis teljes káosz volt az egész nappali. 
- Bocs a rendetlenségért, megkértem Lou-t, hogy pakoljon össze, de úgy látom nem jutott el az agyáig. – nézett körbe mérgesen – Olyan, mint a gyerekek. Nem tud rendet tartani. Louuuuuuu! – kiáltotta el magát, amitől egy kissé még én is megijedtem. 
- Ó, te jó ég! – kaptam a fülemhez – Nem félsz, hogy az ilyen ordibálásoktól elmegy a hangod? 
- Bocs! – mosolygott rám bocsánatkérően – Nincs itthon. Gyere, menjünk a szobámba. – mondta, majd ismét előre engedett.
- Hmmmmm… - csak ennyit mondtam, és mosolyogva néztem körbe a szobában, ami úgy nézett ki, mintha bomba robbant volna. 
- Mi az? – nézett rám kérdőn. 
- Szerintem nem csak Louis haverodnak köszönhető a kinti rendetlenség. – mondtam, és rá néztem. 
- Jó, talán én is besegítettem kicsit. – nevette el magát, és zavartan a hajába túrt. Úgy látom, hogy ez amolyan szokása lehet. Ha ideges, akkor a haját igazgatja. Mondjuk a göndör fürtjei mindig szerte-szét állnak, de nagyon jól néz ki velük. 
- Jut eszembe, honnan tudod, hogy melyik emeleten szálltunk meg?
- A recepciós elég készséges volt velem. – válaszolta lazán, miközben egy kupacba dobálta a szanaszét szórt ruhákat. 
- A fiatal lány recepciós? – szekáltam. 
- Nem. – nézett rám gúnyosan – Fiatal lányok előtt nem igazán mutatkozok, nehogy felismerjenek.
- Ezért menekültél előlem is? 
- Aha. Nem akartam, hogy valami őrült rajongó ismerjen fel, és egyből világgá kürtölje, hogy hol vagyok. De szerencsére te nem vagy a rajongóm. – nevette le magát, és közelebb lépett hozzám. Idegesített az ilyen megmozdulásaival, ugyanis egyből zavarba jöttem tőle. Pedig én nem is vagyok az a fajta csaj, aki egyből elpirul, ha egy pasi a közelébe megy. 
- Honnan tudod, hogy nem hívtam már fel a világ összes tévécsatornáját, és paparazziját? – szóltam vissza, majd távolabb léptem. Muszáj volt valami ilyet szólnom, hogy ne tudjon legyőzni a beszólogatásban. Harry nem mondott semmit, csupán mosolygott. 
- Na, most hogy rend van… - kezdte.
- Pontosabban, most, hogy egy kupacba szórtál mindent… - javítottam ki.
- Ne köss belém. – játszotta a megbántottat – Tehát most már nekiállhatunk. – mondta, és az ágyra mutatott.
- Pontosan mire is célzol? – néztem rá kérdő és kikerekedett szemekkel. 
- A film…A filmre gondoltam. – kapott észbe, és a DVD-lejátszóhoz sietett, majd bekapcsolta – Csüccs le!
- Mi ez? 
- A film, amit még nem láttál. – mondta, és helyet foglalt mellettem. Igazából az ágy legnagyobb részén ő feküdt, én pedig mellette ültem, összehúzva magam.
- Titanic? – kérdésemre helyeselni kezdett – Oké, habár nem mondom, hogy nem fogok elaludni, ugyanis nem sokat aludtam az éjjel. Utálok idegen helyen éjszakázni. – borzongtam meg, és a szállodai ágyamra gondoltam. Igaz, hogy hasonlított Harry-éhez, de ez valahogy kényelmesebb volt. 
- Semmi gond, ha elalszol, majd bepótoljuk legközelebb. – mondta, és még jobban elterült az ágyon. 
Alig, hogy elkezdtük nézni a filmet, odakint pakolászást hallottunk, majd hirtelen kivágódott az ajtó. 
- Harry! – szólalt meg az ajtóban álló fiú, majd mikor észrevett engem, eléggé meglepődött – Ó! Bocsi. – mondta, és beljebb jött, majd levágódott velem szemben az ágyra – Szia! Te biztos Emily vagy. – nyújtotta felém a kezét nagy lelkesedéssel – Harry tegnap óta csak rólad beszél. – mondta, és pedig kérdőn az említettre néztem, aki természetesen megint a haját igazgatta – Mit néztek? Óóóó! A Titanic? A szuper film…
- Lou! – szólalt meg Harry elég hangosan, félbeszakítva barátját, akit szinte lelőni sem lehetett.
- Igen? 
- Nincs valami dolgod? 
- Nincs.
- Biztooooos? – sziszegte Harry idegesen.
- Óóóóó! De! Most, hogy mondod, már eszembe jutott. – mondta Louis, és felpattant az ágyról – Nem is zavarok tovább. – és már el is tűnt az ajtó másik oldalán. 
- Nagyon édes a barátod. – mondtam mosolyogva.
- Édes? Tetszik? – húzta fel a szemöldökét.
- Nem úgy értem… - tekertem meg a fejemet – Hanem kedves. 
- Az, csak sokszor nem lehet leállítani. Na, nézzük tovább a filmet. – mondta, majd megnyomta a play gombot, ugyanis mikor Louis bejött, megállította a képet.
- Teháááááát, egész nap csak rólam beszélsz? – néztem rá hatalmas szemekkel, és angyalian mosolyogtam rá. 
- Maradj csendben, és nézd! – mondta nevetve, és a karomnál fogva fekvő helyzetbe húzott. Elég közel kerültem hozzá, de nem zavart, és szerintem őt se, ugyanis miután már én is feküdtem, még közelebb helyezkedett hozzám. 

26 megjegyzés:

  1. nagyon nagyon jó ;) egyre jobb lesz a sztori!!!!! ha nem is mindig kommentelek, de mindig itt vagyok és olvasom az írásaidat! puszi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) örülök, hogy itt vagy :)

      Törlés
  2. Imádtam! :)) Örülök, hogy egy héten 3x is lesz rész, mert egyszerűen imádom a történeteidet! :33
    Amy x

    VálaszTörlés
  3. Ohh, de aranyosak :3 ismét remek rész lett. nagyon örülök a heti három résznek. Várom a kövit :)

    VálaszTörlés
  4. Hogy tudsz ilyen jókat írni?? :D
    Minden írásodat imádom, állandóan nézem az oldalt, hátha töltöttél fel új fejezetet. És igen! Nagyon örülök :D
    Mindig elolvasom, minden nap megnézem, akár többször is elolvasok egy-egy részt. Nagyon szeretem a blogodat!
    És hogy 3 rész egy héten??? *.* Imádom! Lesz miért várni a napokat! :D
    Csak így tovább, mi türelmesen várunk! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. nagyon örülök a szavaidnak :) köszönöm szépen :)

      Törlés
  5. Huh hallod 3 resz? Mit ettel te? Azt hiszem lesz mit varni egy heten, imadom az osszes torteneted varom a kovetkezo reszt!:))

    VálaszTörlés
  6. Imádoom:D Nagyon jó rész lett.:) Várom a kövit. *.* <3

    VálaszTörlés
  7. Ohh, nagyon aranyos rész lett. :D
    Kár hogy Emily szülei ilyenek, pedig tök jól érezhetnék magukat, deee legalább itt van Harry :D
    Louist nagyon bírtam, hogy alig bírta felfogni, hogy hagyja őket kettesbe xD :D istenem :D
    Már várom a köviiiit, már lehetne szerdaa ;)))) xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy tetszett :) hááááát. Lou még elég sok mindenbe bele fog kavarni :O de többet nem árulok el ;)

      Törlés
  8. Hogy tudsz ilyen fantasztikusan írni ?! Az osszes történeted fenomenális :)) imadom mind :)) ügyes vagy csak így tovább <3 xxx

    VálaszTörlés
  9. Legeslegjobbb rész<333 Imádom. Tűkön ülve várom a kövi részt.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. pedig annyira nem is lett izgis :D de azért köszi :)

      Törlés
  10. De joooo egy héten 3 rész?:D Vegre lesz mit várnom. Egyebkent nagyon nagyon jo lett. bár ez nem meglepő. Most is egy csodát alkottál. Csak így tovább<33333

    VálaszTörlés
  11. Imádom, imádom!!!*-* ^^ Szintén egy csodás történet lesz, én úgy érzem((: Gyorsan köviit!!♥♥

    VálaszTörlés
  12. Nagyon jo lett !! :) Varom a kovetkezo reszt es kivancsi vagyok hogy is jonnek majd ossze :)) Hmmm.. hat en sem bánnam ha Harryvel nezhetném a Titanic-ot :) Szep álom :D ♥ Na a lenyeg h szuper lett a resz ! Te pedig szuper iro vagy , es tehetseges ! :) ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jó is lenne vele nézni valamit :D tényleg álom lenne :D
      és köszönöm szépen :) kedves vagy.

      Törlés
  13. Jujj! Ez nagyon aranyos rész lett! Az egész tiszta cuki lett :3

    VálaszTörlés