46. fejezet: Rossz ötlet volt

Sziasztok! Késéssel, de meghoztam az újabb részt. Sajnos nem maradt rajta semmi a laptopomon, így újra kellett írnom, és nagyon remélem, hogy tetszik nektek. Elég izgi lett, viszont egy kicsit rövid, de nézzétek el nekem. Ennyit tudtam kihozni egyenlőre magamból. Várom a véleményeket!

Emily Cook

- Most mi legyen? - kérdeztem a kezeimet tördelve, és Louis kocsijából félve néztem fel a hatalmas házra, ami előtt legalább tíz perce álltunk.

- Be kell mennünk. - bólintott Lou. 

- És mégis mit mondjak neki? Nem fog rám hallgatni. - estem egyre jobban kétségbe. 

- Dehogynem. Te vagy az egyetlen, aki most tudna hatni rá szerintem. - bíztatott Lou, és kedves mosolyt erőltetett az arcára. 

Mikor végre rászántuk magunkat, hogy kiszállunk a kocsiból, beparkolt mellénk az ismerős helyi szupermarket autója. Lou-ra néztem, és mind a ketten tudtuk, hogy kihez jött a házhoz szállítás. Nem olyan régen lett nagy divat, hogy online meg lehet rendelni a bevásárlóközpontok áruit, amit fél órán belül házhoz szállít a bolt saját futárszolgálata. 

- Jó napot! - pattant ki Lou a kocsiból, én pedig követtem. A fiatal fiún egyből látszódott, hogy megismerte Lou-t. 

- Jó napot! - köszönt vissza cincogó hangon. 

- Öhm... A csomag... - mutatott a kezében lévő, csilingelő papírzacskóra. Hogy miért csilingelt? Első ránézésre, és hallásra is meg lehetett állapítani, hogy mit rendelt Harry. Alkoholt. 

- Igen. - tért magához a kébulatból a fiú - Erre a címre rendelték. 

- Majd én fizetem. - bólintott Louis, és elővette a tárcáját a hátsó zsebéből. Kifizette a futárt, bőséges borravalóval megjutalmazva. - Menjünk be! - javasolta, de én nem mozdultam. 

- Várj! - kiáltottam egy kicsit hangosabban a kelleténél.

- Mi az? - kíváncsiskodott. 

- Van egy ötletem. - gondolkodtam tovább hangosan. 

- Mi? 

- Add azt ide! - nyúltam a csomag felé. 

- Majd én viszem. - tekerte meg a fejét - Nagyon nehéz. Rengeteg pia van benne. - nézett a zacskóba.

- Nem. Egyedül megyek be. - mondtam, és kikaptam a kezéből a csomagot. 

- Biztos vagy te ebben? - húzta fel a szemöldökét. 

- Ha hatni akarok rá, akkor jobban fog menni egyedül. - magyaráztam, és próbáltam tartani a nehéz zacskót. 

- Rendben. - bólintott pár másodpercnyi gondolkodás után Lou - Az autóban várlak. Ha bármi baj van, szólj!

- Mégis mi baj lenne? - nevettem rá zavartan, mert belül rettentően ideges voltam.

Louis magamra hagyott, és visszaült a kocsijába. Én pedig nagy nehezen megnyomtam a csengőt. 

Legnagyobb döbbenetemre másodpercek alatt kinyílt az ajtó. Pontosabban Harry úgy tépte fel, nagy, izgatott szemeket meresztve. Ennyire vágyakozna már az alkoholra? 

- Hát te? - nézett rám kissé csalódottan, amitől vetett egy bukfencet a gyomrom. Egyáltalán nem örül nekem. 

- Erre jártam, és gondoltam, hogy benézek hozzád. - hazudtam, és csak reméltem, hogy nem lát át rajtam. 

- Aha. - bólintott - Mi az nálad? - mutatott a kezemben tartott csomagra. 

- Most futottam össze a futárral. Ide hozta. 

- Add! - nyújtotta felém mohón a kezeit. 

- Bemehetek? 

- Gyere! - utat engedett, én pedig beléptam a hatalmas előtérbe. Nem volt most arra gondom, hogy végignézzek a házba, sokkal jobban izgultam azért, hogy mi lesz ebből a beszélgetésből. 

Csupán a nappaliba pillantottam be. A függönyök be voltak húzva, de még a sötétben is láttam, hogy micsoda disznóól van az egész házban. 

- Odaadnád a csomagot? - kérdezte újra. 

- Nem. - vágtam rá egyből, és én magam ugyan úgy meglepődtem, mint Harry.

- Emily! - mondta ki a teljes nevemet, és dühösnek hatott. 

- Harry? - néztem rá kérdő tekintettel. 

- Mennyi volt? - vette elő a pénztárcáját, és számolgatni kezdett. 

- Nem az a lényeg, Harry. 

- Akkor mi? - folytatta unottan. A hagja rekedtes volt, és csak most tünt fel, hogy milyen rosszul nézett ki. A pólója tiszta foltos volt, gondolom a hányás miatt. A szemei beesettek voltak, és eltűnt a csillogás is azokból a gyönyörű, zöld szemekből. 

- Miért iszol? - tettem fel az egyszerű kérdést, és nyeltem egy nagyot.

- Mert jól esik. - rántotta meg a vállát, és rám mosolygott - Tudom, hogy hol van a határ. Ne aggódj miattam. - próbált kedves lenni velem, de közben a kezemben tartott csomagot figyelte. 

- Minden nap hulla részegre iszod magad, Harry. 

- Ez nem igaz. Csak iszogatok egy keveset. - próbált meggyőzni. 

- Lou nem éppen így látta ma reggel. - csúszott ki a számon, és Harry-re nézve egyből tudtam, hogy rosszt mondtam. 

Az arca elsötétült, és dühös pillantással méregetett. 

- Szóval erről van szó. - emelte fel a hangját - Lou neked árulkodik? 

- Nem árulkodik, csak a segítségemet kérte. 

- Nem tudsz nekem segíteni. - hajtotta le a fejét, és halkult a hangja is.

- Pedig szeretnék. 

- Egy dologgal tudnál segíteni, de arról még csak álmodni sem merek. - még most sem nézett rám.

- Harry! - léptem felé egyet, mire felemelte a fejét, és újra ideges lett. 

- Menj el! - mondta mogorván. 

- Nem. 

- Menj el innen! - ordította el magát, amitől annyira megijedtem, hogy a nehéz csomag, amit így is alig tudtam tartani, kicsúszott a kezemből, és csörömpölve landolt a padlón. 

Harry-re néztem, aki tátott szájjal, és eszeveszett tekintettel nézte a szétömlő folyadékot.

- Mit tettél? - ordította újra, majd olyan történt, amire nem számítottam. Harry megindult felém, és rám sem nézve, nagy erővel lökött el a széttört üvegek mellől. Nem tudom, hogy mi történt, de csak egy lökést éreztem, és azt, hogy fájdalom szúr a vállamba. A következő kép pedig az volt, hogy a földön feküdtem, míg Harry az üvegszilánkok között keresgélt, hátha talál valami menthetőt. 

Hüledezve néztem rá, és erőt véve magamon, feltápászkodtam. A sós könnyek égetni kezdték a szememet. Egyre hangosabb lett a zokogásom, mire Harry felkapta a fejét. 

- Mi van? - nézett rám értetlenkedve - Most miért sírsz? Inkább nekem kéne sírnom. Nézd, mit tettél. 

A hangja, és a vádló szavai fájtak. Nem azért sírtam, mert sajgott a vállam az ütéstől, pedig rettentően fájt, hanem azért, mert így beszélt velem, és így nézett rám. 

- Mi a baj? - kérdezte újra, kicsit gyengédebben. Talán rájött, hogy ő tett valamit. Felém nyúlt, mire én ijedten hátrálni kezdtem. - Te.... Te félsz tőlem? - hangja kétségbeesett lett.

Nem válaszoltam, csak megfordultam, és sírva kifutottam az ajtón. Rossz ötlet volt idejönni.

Harry Styles

- Remélem, hogy nem ittál azóta! - vágódott ki a házam ajtaja, és Louis jött be rajta idegesen. 

- Mit keresel itt már megint? - kérdeztem unottan, miközben a nappali kanapéján feküdtem. 

- Nem is értem, hogy te mit keresel itt. 

- Mi van? - néztem rá értetlenül. 

- Én a helyedben összeszedném magam, rendbe tenném a fejemet, és elindulnék bocsánatot kérni. Tudod te, hogy mit tettél? - kérdezte vádlón, nekem pedig fogalmam sem volt, hogy miről hadovál. 

- Mégis mi a francról beszélsz? - ültem fel, és felé pillantottam.

- Arról, hogy az állítólagos életed szerelmét az előbb vittem haza teljesen összetörve. 

- Mi? - valami rémleni kezdett. 

- És hidd el, hogy nem azért sírt, mert fájt neki, hogy fellökted.

- Basszus... - magam elé bámultam, és minden tiszta lett - Bántottam. 

- Igen. Mert neked fontosabb volt a pia. - muatott az összetört üvegszilánkok felé.

- Nem az. - mondtam szomorúan. 

- Szereted őt? 

- Persze, hogy szeretem. - vágtam rá egyből. 

- Én most itthagylak! Ha van egy kis eszed, akkor rendbe teszed magad, és megpróbálsz bocsánatot kérni tőle. - mondta, és ugyan olyan gyorsasággal távozott, ahogy nemrég érkezett. 

Bántottam. Bántottam a lányt, akit mindennél jobban akarok, és szeretek. Hogy tehettem ezt? Minden az alkohol hibája. Minden az én hibám.