2015. szeptember 11., péntek

45. fejezet: Egy próbát megér

Sziasztok! :) Meghoztam a legújabb fejezetet, habár nem sok visszajelzést kapok tőletek! :( Nagyon örülnék pár kommentnek. Tényleg! :)
A mai rész valamivel hosszabb, és talán izgalmasabb is lett. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit szóltok hozzá.

Emily Cook
Hétfő reggel, habár már kipihentem a buli utáni rosszullétet, álmosan vánszorogtam be az iskola kapuján. 
- Jó reggelt, szépség! – hallottam meg magam mellett a hangot, és a szívem nagyot dobbant. 
- Szia! – suttogtam elfúlt hangon, és kipirult arccal néztem a mellettem lépkedő Dylan-re. 
- Kipihented magad? – érdeklődött.
- Persze. Szombaton egész nap aludtam, de már visszaállt a szervezetem a korai kelésre. – ásítottam el a mondat végét, mire ő csak nevetett egyet. Nagyon édes, ahogy nevet. Ahogy kivillannak a hófehér fogai, mikor felhúzza a szája jobb szélét. 
- Látom… - mondta, mikor beengedett maga előtt az ajtón. 
- Veled mi a helyzet? – kérdeztem, hiszen mindig csak rólam van szó – Megvolt az edzés? 
- Nem. Mivel esett az eső, ezért elhalasztották. Tegnap reggel volt helyette. – húzta el a száját. 
- Akkor maradhattál volna még a buliban. – sajnálkoztam. 
- Jól érezted magad te nélkülem is. – simított végig a karomon, és azt hiszem, tudtam, mire céloz. 
- Azért örültem volna, ha velünk tartasz. – tudatosítottam. 
- De más nem hiszem. – nézett rám kérdőn, és már biztos voltam benne, hogy most ismét előkerül a Harry-téma – Harry nem nagyon csípte, hogy ott voltam. 
- De ugye nem miatta mentél haza? – kérdeztem összehúzott szemekkel. 
- Egyrészt de. Az is közrejátszott. – ismerte be.
- Ne már. Harry és én csakis barátok vagyunk, ezt már mondtam péntek este is. – mosolyogtam.
- Rendben. – bólintott.
- Azért nem kellett volna hazamenned, mert neki nem tetszettél. Szerettem volna, ha maradsz még. Az én bulim volt, nem az övé, és nem neki kell tetszened, hanem… - haraptam el a mondat végét. Miket beszélek? 
- Hanem neked? – mosolygott rám, és bal kezét az állam alá tette, úgy emelte maga felé az arcomat, amit próbáltam takarni előle, hiszen pipacsvörös lett ismét – Tetszem neked? 
- Menni kéne az órára. – nevettem zavartan, és nem néztem a szemébe, sőt még csak az arca közelébe sem emeltem a tekintetemet. 
- Nem kell válaszolnod. – mondta halkan, és megsimogatta az arcomat – Viszont…
- Viszont? – félve, de mégis kíváncsian néztem rá.
- Mivel annyira szeretted volna, ha maradok… Mi lenne, ha eljönnél velem ma vacsorázni? 
- Nem is tudom… Tanulnom kell, meg… - kezdtem védekezni, de ő a szavamba vágott.
- Remek! Akkor tanulunk együtt. Este találkozunk, és beülünk valami nyugis helyre, ahol tanulhatunk. Oké? – nézett rám várakozva, és kérlelő szemekkel.
- Legyen! – egyeztem bele – De most már tényleg mennem kell órára. 
- Még összefutunk! – bólintott, és mielőtt távozott volna, lenyomott egy puszit a számra.
A meglepettségtől meg sem tudtam szólalni. Mire magamhoz tértem, Dylan már messze járt. Megcsókolt. Oké, nem csók volt, csak puszi, ami valószínűleg csak félrecsúszott. Vagy tudatos volt? Ő felfogta egyáltalán? Vagy neki is csak pillanatokkal később esett le, hogy mi történt? 

Harry Styles 
A nap gyengén sütött be az ablakon, egyenesen bele az arcomba. Nem szokott zavarni a tűző napsütés sem, de most ettől a kis fénytől is végem lett. Amint kinyitottam a szemem, forogni kezdett a szoba. Felülni nem tudtam, és nem is akartam, egyből elkapott volna a hányinger. Hánynom kellett, de szomjaztam. Innom kellett valamit, mert úgy ki volt száradva a szám, hogy nyelni is alig bírtam, és a szám is szét volt repedezve. Nagy nehezen kinyitottam a szememet, de csak az egyiket, és körülnéztem. Megláttam egy üveget az éjjeliszekrény szélén, minek hatására egyből kipattant mindkét szemem, és nem foglalkozva a hányingerrel, és a szédüléssel, utána nyúltam. A számhoz emeltem, és végre megéreztem a maró whisky ízét a nyelvemen, majd a torkomban. Megkönnyebbülés járt át, mikor jó pár kortyot megittam belőle, majd a hasam őrületes kavargásba kezdett, és éreztem, hogy vissza fog jönni minden. Pár pillanat múlva a könnyeim elhomályosították a tekintetemet, hiszen a bűzős trutymó a számon és az orromon keresztül távozott belőlem. Kicsit megkönnyebbülve dőltem vissza az ágyba, de nem fekvő pozícióba, mert akkor megint kiütött volna a rosszullét. 

- Mi a franc ez? – egy ismerős hangra eszméltem fel – Mit művelsz, Harry? – szemeimet kinyitva láttam, hogy már közel sem úgy sütött a nap, mint nemrég. Vagy az a nemrég már órákkal ezelőtt volt? Megint elnyomott az álom?
- Mi van? Hány óra van? – néztem körbe, kicsit már jobban éreztem magam, mint mikor először magamhoz tértem – Hány óra? 
- Délután van. Öt óra. Nem voltál próbán, Harry! – kiáltott rám legjobb barátom.
- Lou! – nyugtattam, és feltápászkodtam az ágyból – Ne kiabálj, oké? Szétreped a fejem. Álmos vagyok, fáradt, és rohadtul szomjas. – megláttam az üveget az éjjeli szekrényen, és felé nyúltam. Louis azonban gyorsabb volt. 
- Megint ittál, ugye? – nézett rám vádló tekintettel. 
- Csak egy kicsit. – mutattam biztosításként a kezemmel – Nagyon kicsit. 
- Aha. Azért van széthányva az egész ágyad. Mert csak keveset ittál. 
- Csak elrontottam a gyomromat. – néztem körül, és igaza volt. Az egész ágynemű valami barna trutyiban úszott, néhol rászáradva.
- Aha… El. – bólogatott – Minek csinálod ezt? Tönkreteszed magadat. 
- Lou! Mi vagy te, az anyám? – emeltem fel kicsit a hangomat, mert kezdett az agyamra menni – Nyugi már, csak iszogattam kicsit. 
- Minden nap iszogatsz kicsit, Harry! Ez így nem oké. Kihagyod a próbákat, elhanyagolsz mindent, és mindenkit. – sorolta.
- Szarok rá! – rántottam meg a vállamat – Mégis kinek hiányoznék? 
- Te teljesen hülye vagy? – ordította el magát.
- Menj el Lou! – intettem le – Hagyj pihenni.
- Meddig akarsz pihenni? Napok óta itt fekszel. 
- Menj! De azt hagyd itt! – mutattam a kezében lévő üvegre.
- Eszem ágában sincs. – tekerte a fejét – És a többit is elviszem, amit találok.
- Húúúúú! – gúnyoltam ki – Biztos nem tudom hol van a bolt. 
- Kocsiba ne merj így ülni. 
- Blablabla. – mutogattam felé, majd az ajtóra – Menj! 
- Később visszajövök. – mondta halkan, és becsapta maga mögött az ajtót. Én lecsuktam a szememet, ugyanis a fejem szinte lüktetett Lou hangjától. 

Emily Cook
- Minden oké? – néztem gyanakodva, a bejárati ajtónkban álló fiút. Az arca meggyötört volt, a szemeiben pedig félelem, és kétségbeesés tükröződött.
- A legkevésbé sem. – tekerte meg a fejét szélsebesen.
- Gyere be! – álltam odébb, és utat engedtem neki a nappalink felé – Mondd, csak! Történt valami? – kezdtem aggódni.
- Harry-ről van szó. – vallotta be Louis, és tördelni kezdte a kezeit, amint helyet foglalt a kanapén.
- Baja esett? – kérdeztem elfúlt hangon, és felkészültem a legrosszabbra. A szívem a torkomban lüktetett. 
- Nem hittem el neked, hogy tényleg baj lehet az alkohol dologból. – hajtotta le a fejét – De aztán…
- Aztán? – érdeklődve vártam a folytatást.
- Tőle jövök. Totál részegre itta magát a hétvégén, nem jött a próbákra, csak otthon fekszik, és fel sem kel az ágyból. Jobban mondva nem tud felkelni. 
- Ennyire rossz a helyzet? 
- Az egész ágya szét van hányva. Abban fekszik, és nem is érdekli. 
- Te jó ég! – arcomat a kezeimbe temettem, és egyre rosszabbul kezdtem érezni magam – Mi a franc történt vele? 
- Te… Te történtél. – nézett félve a szemembe Lou. 
- Ne mondd ezt! – kérleltem – Könyörgöm! 
- De ha egyszer így van… - rántotta meg a vállát. 
- Szerinted most mit tegyünk? 
- Nem tudom, de sürgős segítség kell neki, mielőtt még jobban az alkohol rabja lesz. De én nem tudom, hogy mit tegyek vele. 
- Nem engedheted meg neki, hogy igyon. 
- Tudom. Éppen ezért hoztam el tőle minden alkoholt. De nem lehetek vele egész nap, nem őrizhetem minden percben.
- Tudom! – nyugtattam meg az egyre jobban kétségbeeső fiút. 
- Mondtam neki, hogy visszamegyek még ma, de ahogyan kidobott az előbb, úgy ki fog dobni később is. 
- Kidobott? – csodálkoztam el rajta.
- Igen. Kiabált velem, és azt akarta, hogy hagyjam békén, és hagyjam, hogy tovább vedeljen. 
- De nem hagytad, ugye? 
- Persze, hogy nem. Mondom, hogy mindent elhoztam tőle. Az összes alkoholt, még az alkoholmentes söröket is. 
- Oké. – nyugodtam meg kicsit. 
- De nem mondom kétszer, hogy azóta nem szerzett magának valamit.
- És én mit tegyek, Lou? Nem lehetek vele azért, hogy ne igyon. Ezt már mondtam.
- Tudom! – bólintott – De gyere el velem.
- Hova? – néztem rá kikerekedett szemekkel.
- Hozzá. Gyere el velem, és beszélj vele.
- Nem gondolod, hogy csak rontana a helyzeten? 
- Nem tudom, de egy próbát megér. Szerintem mindenképp inni fog. 
- Nem is tudom… - gondolkodtam el hangosan. 
- Kérlek! – nézett a szemembe, nagy tengerkék szemeivel.
- Rendben! – egyeztem bele – Átöltözök, és mehetünk.

20 megjegyzés:

  1. Szia bocsi hogy sosem hagytam magam utän nyomot.. mär az elejetöl olvastam a vlogod es nagyon megszerettem.. amikor szünet volt majdnem minden nap felneztem hätha van uj resz.. es azota is mindig nezem... nagyon szeretem a blogot.. de ha összehozod Emilyt Dylan gyerekkel akkor nagyon merges leszek... ö egy bäjgunär es Emily Harryt szereti csak nem akarja bevallani magänak sem... na eleg is belölem.. bocsi a hibäkert telorol vagyok

    Puszi

    Ui: 1. Kommentar

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia ;) köszönöm szépen a kedves szavakat, és a véleményedet is :) nagyon jó olvasni :) várlak máskor is :D

      Törlés
  2. Imádom a történeteidet és a nagy szünet után sem mondtam le rólad, mindig örülök az új részeknek. :) nekem nincs bajom Dylannel, nem adott rá okot hogy legyen, persze Harry az igazi, de ettől Dylant is bírom.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök neki :) nagyon jól esnek a szavaid :) igen, Dylan nagyon aranyos :) legalábbis eddig úgy terveztem :D

      Törlés
  3. Na Sziaa! ♡
    Ne maaaar. Hát komolyan mondom padlot fogok Emilytol és Dylantol is:O
    EZ MAR TOBB A SOKNAL!!
    Mi az hogy szájra puszi, randi, elpirul a bokjaitol...
    Ja és üzenem Dylannak hogy addig csinálja a dolgait amíg fel nem rugom muholdnak; )
    Szegény Harry pedig már annyira szar állapotban van hogy mostmar Őt is felpofozom. Értem en hogy szereti azt a nőt meg minden de könyörgöm ez már beteges!!
    Najo nem osztom itt tovább az észt:Caroline xx

    Ui:azt kihagytam hogy jo lett a rész xdd

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) örülök a véleményednek ;)

      Törlés
  4. Szia!:)
    Jaj mi lesz még itt, Emily most már Dylan iránt is érez valamit vagy mi. Nagyon kíváncsi vagyok mi lesz Harrynél, hogy lehet itt abbahagyni?!! Remélem azért Dylannel nem lesz komolyabb a dolog, mert akkor szegény Harry már nagyon kész lenne.
    Jó rész lett várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Emily nagyon szeretne érezni Dylan iránt, mert a vele egy kapcsolat valósabbnak tűnik, mint egy világsztárral :)
      Jövő pénteken kiderül, mi lesz Harry-nél ;)

      Törlés
  5. Szia! ^-^
    Nagyon szeretem olvasni az írásaidat! Nagyon tehetséges vagy és szerintem sokra vihetnéd az írással. Várom a következő részt. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jajjj, de édes vagy :) köszönöm :) örülök, hogy így gondolod :)

      Törlés
  6. Valaki gyorsan vegye el Harrytől a kocsikulcsot és a pénztárcáját!(hogy ne tudjon piát venni)
    Harry nagyon maga alatt van:/
    Bár.....igazából hányás van alatta o.O
    Na mindegy.
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jövő pénteken jön ;) és Lou mindent meg fog tenni azért, hogy Harry jól legyen :)

      Törlés
  7. Nagyon jo lett ez a resz is:)
    Remelem Harrynek nem esik baja:(

    VálaszTörlés
  8. Szia! Olvastam eddig az osszes reszt, amit irtal, nem birtam abbahagyni soha. Mikor szuneteltel mindig neztem mikor van uj resz, mert nagyon vartam. De szerintem most mar kicsit el van huzva a tortenet, es azt varom, hogy tortenjen mar valami izgi!! De amugy jok a reszek, nem akartalak megbantani, de ez a velemenyem. Siess a kovivel, remelem izgi lesz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) örülök a véleményednek :) ígérem, izgi lesz :D

      Törlés
  9. Szia! Én még nem kommenteltem neked mióta visszatértél! Őszintén, nem gondoltam, hogy folytatni fogod a blogod, de nagyon örülök neki, hogy mégis így lett! Mindig igényes munkát adsz ki a kezedből és ha nem is történik minden részben hatalmas eseménydús momentum, akkor is fent tudod tartani az érdeklődést a puszta megfogalmazásoddal! :) Én nagyon örülök, hogy itt vagy és írsz nekünk! :) Köszönjük!!! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon édes vagy :) el sem hiszed, hogy mennyire jól esik ezt olvasni :) köszönöm :)

      Törlés
  10. Sziaaa:)
    Harry nagyon a nulla alatt van:/
    Szegény nagyon szomorú.
    Remélem Emily hamar rájön hogy Harryt szereti igazából!:))
    És szépen összejönnek!*----*
    De ahogy téged ismerlek addig lesz még sok agyfasz:D
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ebben igazad van :D lesz még pár dolog :D

      Törlés