2015. október 18., vasárnap

47. fejezet: Minden el lett szúrva

Sziasztok! Ezer bocsánat a sok késés miatt. Ne utáljatok! :(
Meghoztam a folytatást, ami elég rövidre sikeredett sajnos, de most ennyi jött ki belőlem, tovább meg nem akartam húzni az időt. Olvassatok, és kommenteljetek.

Harry Styles
Még mindig nem tértem magamhoz a döbbenettől. Attól, hogy mit tettem azzal a lánnyal, akit mindennél jobban szeretek. Hogyan bánthattam? Hogyan okozhattam neki fájdalmat? Teljesen elment az eszem, az alkohol elvette azt a maradék agysejtemet is, ami még volt. Össze kell szednem magam. 
A konyhába mentek a felmosóért, és a szemetesért, hogy feltöröljem a kiömlött alkoholt, összeszedjem a szilánkokat, és csak akkor vettem észre, hogy ömlik a vér a kezemből. Az egész ruhám a vörös folyadékban úszott. Talán már akkor megvághatta a törött üveg, mikor Milly összetörte. 
Az előtérbe visszaérve hozzáláttam a takarításhoz. Az alkohol illata betöltötte az egész tüdőmet, ahogy magamba lélegeztem, de bármennyire is csábított, elhessegettem a gondolatot, hogy igyak valamit. Nem tehetem ezt. Nem ihatom le magamat megint, hiszen semmi értelme. Így nem kapom vissza Milly-t. Mondjuk szerintem már nem sok esélyem maradt nála ezek után. 
Miután rendbe raktam a padlót, a szobámba vettem az irányt, ahol egyből megcsapott a savanyú szag. Az ágyamra nézve kicsit ledöbbentem. Az egész ágynemű tele volt hányva, ugyan olyan színekben pompázott, mint a felsőmön virító foltok. Remek... Tehát mindent össze hánytam. Gratulálok, Harold! 
Undorodva, levegőt visszatartva egy gombócba gyűrtem az ágyneműt, és a fürdőszoba felé indultam vele, ahol belegyűrtem az egészet a mosógépbe, a rajtam lévő ruhával együtt. 
Aztán megeresztettem a vizet, és a zuhany alá álltam. A fejemre és a testemre engedtem a jég hideg vizet, ami még jobban magamhoz térített. Éreztem, ahogy ráz tőle a hideg, de valahogy jól is esett a felfrissülés. A sebet a kezemen csípte a tusfürdő, és újra vérezni kezdett, ahogy letisztult róla a rászárat vér. Ahogy néztem a szivárgó piros folyadékot, újra eszembe jutott, hogy mit tettem, és a szívem meg akart szakadni. Egyre jobban rémlett előttem a kép, ahogy Milly felé nyújtom a kezemet, de ő ijedt arcot vágva hátrálni kezd tőlem. Fél tőlem. Soha nem fog megbocsátani nekem. Segíteni akart rajtam azok után, amit tettem vele, én meg elüldöztem, és bántottam.

Emily Cook 
A házunk előtt ültem, a kerítés padkáján, és várakoztam. A gyomrom össze volt szorulva, a szívemben pedig egyfolytában forgott a láthatatlan kés, és egyre mélyebbre vájta magát. Újra, és újra eszembe jutott Harry arca, és a pillanat, mikor a padlón kötöttem ki miatta. Tudom, hogy nem akart bántani, de akkor is megtette, és ez megijesztett. Nem félek tőle, mert tudom, hogy baleset volt, inkább fáj a gondolat, hogy lassan nem lehet rajta segíteni már. Sem nekem, sem pedig Louis-nak nem ment a dolog. Pedig annyira szerettem volna, ha én tudok neki valami olyat nyújtani, ami miatt leteszi a poharat. De nem. Most az alkohol a legfontosabb. 
- Szia, szép kislány! - riasztott fel a gondolataimból egy hang. 
- Szia! - köszöntem neki halkan, és megpróbáltam egy meggyőző mosolyt varázsolni az arcomra.
- Minden oké? - ült le mellém, és aggódó arcot vágott. 
Talán észrevette a kisírt, karikás szemeimet? Biztosan. Bármennyire próbáltam eltűntetni a nyomokat, a több órás sírást nehéz elrejteni. 
- Persze. - bólintottam. 
- Biztos? Azt hittem, hogy nem érzed jól magadat, mert lemondtad a közös tanulást. - húzta el a száját Dylan, akire eddig vártam. Nemrég hívtam fel, hogy el kell halasztani a tanulást, mert akadt egy kis dolgom. A hangomat hallva azonban szeretett volna látni, és megbizonyosodni arról, hogy minden rendben van-e. 
- Semmi baj. Csak nehéz napom volt. - bizonygattam mosolyogva. 
- Akkor jó. - sóhajtott egy nagyot - Mármint az nem jó, csak... - kezdett dadogni - Csak már megijedtem. 
- Mitől? - kérdeztem kíváncsian. 
- Hogy nem akarsz engem látni. - ismerte be lehajtott fejjel. 
- Ne gondolj butaságokat. - löktem meg a karjánál játékosan - Miért ne akarnálak látni. 
- Nem tudom... A csók miatt. Vagyis a szájra puszi miatt. - ismerte be - Annyira véletlenül jött az egész, hogy fel sem fogtam mit csináltam. Pár másodperc múlva ért el az agyamig, hogy mit tettem. Nagyon ég az arcom most, és szégyellem magam. Nagyon sajnálom.
- Tényleg sajnálod? - mosolyogtam rá. Annyira aranyos volt, ahogyan zavarba jött tőlem. 
- Igen. - nézett rám mosolyogva.
- Ohhh... - kissé csalódott lettem. Az lettem? Tényleg? 
- Sajnálom, hogy így történt az első csók. Azt sajnálom, hogy nem csókoltalak meg rendesen. - megsimította az arcomat, és mosolyogva nézett a szemembe. Éreztem, hogy pirosodni kezd az arom, de az én szám körül is mosoly bújkált. 
Dylan mélyebben a szemembe nézett, és az arca kezdett elkomolyodni. A számra nézett, majd újra a szemembe. 
Magam sem tudom, hogy miért, de megnyaltam a számat. Aztán csak azt vettem észre, hogy a számra tapasztja a száját, és bebocsátást kér a nyelvével az enyémbe. Bizseregni kezdett a testem, és kissé bizonytalanul, de aztán visszacsókoltam neki. Gyengéden végigsimította az arcomat, én pedig egyre bátrabb lettem, és beletúrtam a hajába. Vagyis csak bele akartam, ugyanis az ő rövid haját nem lehetett úgy megcirógatni, ahogy Harry-ét szoktam. Nem gondolhatok Harry-re, miközben mással csókolózok. Nem szabad. 

Harry Styles
Megcsókolta. Meg akarok halni. Nem hiszem el, hogy eljöttem hozzá, hogy akár térden állva is, de bocsánatot akartam tőle kérni. Ő meg mással csókolózik.
- Mindent elszúrtam! - hajottam rá a fejemet a kormányra, és éreztem, hogy égni kezd a szemem.

17 megjegyzés:

  1. Miii?? HOGY MIII?
    Baszódjon meg Dylan!!!
    Mi a fasznak kell mindíg mindenhol ott lennie???
    Nem csaphatná el egy busz?
    Plssssss
    Siess a kövivel!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :D neeem. Dylan-nek még nagy szerepe lesz :D

      Törlés
  2. Waoo... :o
    Szegény Harry :(( Nagyon elszúrta a dolgokat, de remélem sikerül jóvá tennie a nagyobb hibáit..
    Végülis meglehet érteni, hogy Emily ezek után másnál keres vigaszt. Hazz nagyon csúnyán bánt vele, mégha akaratán kívül is!.. :/
    Na mindegy, várom a kövit! :))) <3
    ~A~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. igen, Harry tényleg csúnyán elrendezte a sorsát :(

      Törlés
  3. Tudtam, hogy még lesz csavar és nem fognak csak úgy a bocsánatkérés hatására egymás karjaiba omlani.....hát pedig én már nagyon várom azt a részt :D De még mindig imádom, ahogy írsz és nagyon várom a folytatást! ;)

    VálaszTörlés
  4. róhat életben Baszódjon meg Dylan!
    Mi a fasznak kell mindíg mindenhol ott lennie annak hülye gyerenek Dylanek
    alig várom újabb részt csak így tovább :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) látom, nem igazán kedvelitek Dylan-t.

      Törlés
  5. Csori Harry:( de legalabb eszbe kapott,hogy nem jo ez igy:D kovit :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. de még mennyire, hogy észbe kapott ;)

      Törlés
  6. Remek lett, kérlek siess a kövivel!! :))) <3

    VálaszTörlés
  7. Eskü, majdnem én is sírtam...szegény Harry:((
    Gyorsan kövit!^^ :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy így hat rátok az írásom :)

      Törlés
  8. Drágám, új olvasó vagyok, és imádom a blogod, de hozd már össze őket! :)
    Én is vezetek egy blogot, most kezdtem, ha ven kedvetek, nézzetek be, és komizzatok!
    http://roseandhazza.blogspot.hu/?m=1
    Sok puszi: Rose

    VálaszTörlés
  9. Szia! Eddig még nem is írtam semmit, pedig nagyon tetszik a blogod, a stílusod ahogy írsz. Abba ne hagyd! Szegény Harry, annyira sajnálom. Dylant pedig legszívesebben eltenném láb alól. Ugye össze fognak jönni?
    Puszi: Luca

    VálaszTörlés