8. fejezet: Az ismeretlen autó

Sziasztok! :) Habár nagyon csalódott vagyok, hogy alig kaptam valami visszajelzést az előző részekre, kis késéssel, de meghoztam az újat. Remélem, hogy lassan visszatérnek a régi olvasóim is, hogy a jelenlegiekkel együtt több energiát adjanak az íráshoz, és a folytatáshoz.

Erről ennyit, olvassátok az új részt!

 ● Dal a fejezethez: Pink - Try  ●

...HARRY STYLES...

Másnap reggel elég nagy bátorságot kellett gyűjtenem ahhoz, hogy be tudjak lépni a bárba, és belenézzek Lexa szemébe. Vajon haragszik rám, amiért nem mentem el a randira? Egyáltalán mondhatjuk randinak? Nem is tudom, hogy bejövök-e neki. Ha legalább fele annyira tetszem neki, mint ő nekem, az már bőven elég lenne. Megőrjít ez a lány. 

Még soha nem éreztem ilyet ezelőtt. Voltak barátnőim, de legfőképpen csak egy éjszakás kalandokkal ütöttem el az időt. Nem azért, mert nem akartam tartósabb kapcsolatot, de a családom miatt nem kötelezhetem el magam. Ha valaki olyat választanék, aki apámnak nem felel meg, tenne róla, hogy ne tartson sokáig az a kapcsolat. Már párszor eljátszotta ezt fiatalabb koromban. Ezért is gondoltam úgy, és azóta is azon az elven vagyok, hogy nem kell nekem barátnő. De Lexa más. Alig ismerem, de már első találkozásnál teljesen letaglózott. Azóta nem tudok másra gondolni, csak azokra a világító zöld szemekre, és a formás ajkaira. 

Nagy levegőt véve léptem hát be az ajtón, és a pult felé sétáltam. Mikor megláttam őt, a gyomrom vetett egy bukfencet. 

- Szia! - köszöntem neki elfúlt hangon. Te jó ég! Mi van velem? Össze kéne szednem magam, mert totál gáz lesz a viselkedésem, ha a közelébe kerülök. 

- Szia! - köszönt vissza ragyogó mosollyal. Tehát nincs akkora vész, mint amekkorára készültem. Szuper!

- Öhm... - nem tudtam, hogy hogyan álljak neki – Szeretnék bocsánatot kérni a tegnapi nap miatt. - nyögtem ki, a talán legjobb mondatot, ami eszembe jutott hirtelen. 

- Semmi baj. - rántotta meg a vállát – Biztosan akadt valami fontosabb dolgod. 

- Nem. Egyáltalán nem volt semmi fontos dolgom. - tiltakoztam egyből. 

- Nem? - kérdezett vissza, és úgy vettem észre, hogy várja a további magyarázatot.

-  Persze, hogy nem. Alig vártam, hogy láthassalak. 

- Ohhhh. Oké. - annyira lazán válaszolt. Biztosan haragszik rám. - Tényleg nincs baj. Amúgy sem értem volna rá sokáig. 

- Értem. - húztam el a számat kissé csalódottan – Figyelj csak! Mi lenne, ha bepótolnánk? - próbálkoztam tovább. 

...ALEXIS DAVIS...

- Hát... - feleltem zavartan – Szerintem ha először nem jött össze, nem kéne tovább próbálkoznunk.

- Miért mondod ezt? 

- Nem is tudom. - rántottam meg a vállamat nemtörődöm módon. Nem haragudtam rá, és nagyon is akartam egy másik találkozót, de talán jobb lesz ez így. 

- Kérlek, Lexa! - hajolt hozzám közelebb, és a szemeimbe fúrta a saját zöld íriszeit – Ne haragudj!

- Harry! - mosolyogtam rá – Egyáltalán nem haragszok. De szerintem nekünk ez nem jönne össze. 

- Hát rendben. - bólintott szomorúan – Azért örültem, hogy megismertelek.

- Én is. Nagyon! - biztosítottam, és egy pár pillanatig elgondolkodtam azon, hogy vajon jól cselekedtem-e.

- Szép napot! - mosolygott, habár nem tűnt őszintének, és pedig viszonoztam, és végignéztem, ahogy kimegy az ajtón. 

- Mekkora idióta vagyok! - kiáltottam el magam, amit szerencsére senki sem hallott, hiszen nem volt egy vendég sem a bárban, a többi pincér pedig a konyha részben tartózkodott.

Mikor alig egy másodperc múlva megszólalt a bajárat feletti csengő, rögtön felkaptam a fejemet. Valamiért abban reménykedtem, hogy Harry jött vissza, azonban csak a nagyapja volt, aki később érkezett a szokásosnál. 

- Jó reggelt, Mr. Styles! - köszöntöttem. 

- Hogy van a kedvenc pincérnőm? - kérdezte nagy mosollyal, mikor elfoglalta a szokásos helyét.

- Fogjuk rá... - ingattam a fejemet jobbra-balra.

- Találkoztam az unokámmal. - mutatott a háta mögé – Megmagyarázta a dolgokat?

- A dolgokat? - néztem rá, mintha nem tudnám, hogy miről beszél.

- A tegnap reggelt. 

- Tud róla? - mosolyogtam rá kipirosodott arccal. 

- Hát persze. Magácska teljesen megbolondította az unokámat. - mosolygott kedvesen. 

- Tényleg? - kérdeztem, de valahol, nem is olyan mélyen nagyon jól esett ezt hallani. 

- A lehető legkomolyabban mondom. Mióta megismerte, azóta teljesen megváltozott, szerencsére az én irányomban is. Nagyon jót tett neki, hogy beszélgetett vele. Nagyon hálás vagyok érte.

- Én nem tettem semmit. - visszakoztam egyből. 

- Dehogynem. - győzködött – Tehát? Elmagyarázta a tegnapi napot? 

- Nem igazán hagytam neki. - húztam el a számat. 

- Hogy érti? - húzta össze a szemöldökét a szemüvege felett. 

- Nem is tudom, de azt mondtam neki, hogy nekünk ez nem jönne össze. - vallottam be. 

- Nem a maga esete? Na, nem mintha rám tartozna! - védekezett feltett kezekkel. 

- Semmi baj! - mosolyogtam rá – Nem arról van szó, hogy nem az esetem, vagy hogy nem tetszik. Csak nem hinném, hogy összeillenénk. Én csak egy pincérlány vagyok. 

- Ez badarság. Hogy mondhat ilyet? 

- Nem is tudom. Mikor egyik nap itt volt a maga fia, nem igazán tetszett neki, hogy Harry velem beszélget. - próbálkoztam egy másik védekezéssel. Talán nem megyek vele messzire. 

- A fiam... - tekerte a fejét az öreg – A fiam egy teljesen külön világ, mint mi. Neki soha semmi nem tetszik, főleg az nem, amit Harry csinál. 

- Az sem, hogy Harry rajzol? 

- Elmondta magának? - kerekedtek ki a szemei. 

- Igen. 

- Nocsak! Erről pedig senki nem tud. Tényleg nagyon kedvelheti magát. - mosolyát csak viszonoztam, és hagytam, hogy folytassa – Tehát, a fiam nem támogatja semmiben őt, ezért szeretném, ha Harry elfogadná a segítségemet. Szeretném, ha sikeres lenne, mert nagy művész lehet belőle. Fantasztikus tehetség, de ezt az apja nem ismeri el. Ő azt akarja, hogy vele dolgozzon a családi bizniszben. 

- Családi biznisz? - kérdeztem rá, habár tudtam nagyon jól, hogy nem fogok tudni kiszedni belőle semmit sem. 

- Öhm... Hosszú történet. Lényeg a lényeg, hogy Harry nem akar benne részt venni, és ennek én rettentően örülök. Ezért is akarom támogatni őt mindenképpen. Tegnap, mikor megkért, hogy menjek el magácskához abba a reggelizőbe, éppen ezért nem tudott menni. Az apja keresztbe tett a terveinek, és miatta nem ért oda. 

- Magát kérte meg? - csodálkoztam rajta.

- Igen. Nagyon örültem, hogy tőlem kér szívességet. 

- De mégsem jött el. - gondolkodtam hangosan.

- Dehogynem, csak maga már nem volt ott. Sajnos elkéstem. Szegény Harry nagyon aggódott, hogy haragudni fog rá, és ha jól sejtem, így is van, igaz? - húzta fel játékosan a szemöldökét. 

- Nem. Egyáltalán nem haragszok rá. - tiltakoztam heves fejrázás közben. 

- Mégsem adott neki egy újabb esélyt. 

- Tudja mit? - támadt egy hirtelen és eszement ötletem – Adja meg nekem a számát, és felhívom.

- Rendben! - bólintott rá azonnal az öreg, és elém nyomott egy papírt, amin már rajt volt az unokája száma.

Egész délelőtt azon gondolkodtam, hogy mégis mit mondjak Harry-nek a telefonba. Teljesen kétségbe estem, és izgalomba jöttem, akár hányszor rá gondoltam. Így hát arra a döntésre jutottam, hogy inkább írok neki egy üzenetet.

„Szia! Lexa vagyok. Ha áll még az ajánlatod, akkor értem jöhetnél munka után, és csinálhatnánk valamit. Négykor végzek.”

Örökkévalóságnak tűnt az a pár perc, mire végre megszólalt a telefonom. Azonnal megnyitottam a beérkezett üzenetet.

„Ott leszek.”

Ettől a két szótól akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem kiszabta a mellkasomat. 

Az órák csiga lassúsággal teltek, azt hittem, hogy soha nem lesz négy óra. A műszakom lejárt, és a bár előtti padon üldögélve vártam Harry-t. Vajon eljön? Lehet, hogy meggondolta magát? Esetleg most ő ültet fel engem? Nagy gondolkodás közepette csak arra lettem figyelmes, hogy leparkol előttem egy fekete BMW, sötétített ablakokkal. Ez nem az ő kocsija. 

Összehúzott szemekkel kémleltem az autó ablakát, mikor az ereszkedni kezdett. A bent ülő látványától majdnem megállt a szívem. 

- Szép napot, kisasszony! - mondta negédes mosoly kíséretében. 

- Jó napot! - köszöntem vissza kiszáradt torokkal. 

- A fiam sajnos nem tudott eljönni, ezért engem küldött maga helyett. Elvihetem? 

- Öhm... - kezdtem dadogva. Ez tényleg lehetséges? Harry pont őt küldte maga helyett? Most mit tegyek? Szálljak be Benjamin Styles kocsijába?