21. fejezet: Most senki nem zavar

Sziasztoooook! :) Meghoztam a legújabb részt, ami nagyon fog nektek tetszeni, ahogy ígértem! ;) Nagyon várom a véleményeket, és azt, hogy szerintetek mi lesz ezután Angie-vel és Harry-vel.

Angelina Graham

Hazafelé, hogy lenyugtassam magam, bementem egy bevásárlóközpontba, és vettem pár dolgot, amiből este csinálhatok valami finomat Chad-nek. Mindennél jobban szeretném vele tölteni az éjszakát, és nem gondolni a lányom idióta apjára. 

Mikor hazaértem, egyből lefürödtem, és hajat mostam, majd nekiláttam a csirke bepácolásához, és megfőztem a rizst is. Mindehhez pedig egy kevert salátát készítettem, Chad kedvenc, mézes-mustáros öntetével.

Mikor elkészült az étel, a hajam már nagyjából megszáradt a törölköző alatt, így csak ki kellett fésülnöm. Feltettem egy kis sminket, egyáltalán nem sokat, csak a szokásost, aztán egy elég csinos ruhába öltöztem fel, ami igazából csak egy szexi fehérnemű volt. Fekete csipkés, fehér selyem, fekete pöttyökkel, és rózsaszín szalag is díszítette a melltartó, és a bugyi részét is. Hozzá egy fekete combharisnyát, fekete magassarkút, és egy fekete, csipkés kis köntöst vettem fel. 

Szerintem elég szexin néztem ki, mondjuk nem igazán szoktam így öltözködni, ez nem az én világom. Remélem, hogy Chad-nek tetszeni fogok. Éppen, ahogy rá gondoltam, megszólalt a telefonom, és a kijelzőn az ő száma volt. Egyből elkezdtem izgulni, hiszen még soha nem ért hozzám úgy. Mi van, ha már azt sem tudom, hogy hogyan kell csinálni? 

- Szia, szívem! – szóltam bele vidáman – Úton vagy már? 

- Szia! Pont ezért hívlak… - kezdte, és hallottam, hogy valamit el akar mondani. 

- Mi a baj? 

- Nem tudok ma átmenni.

- Még haza sem jöttél? 

- De, itthon vagyok a lakásomon, de nem tudok átmenni ma hozzád, mert rengeteg munkám van még mára, ki sem tudok mozdulni a dolgozószobámból. Sajnálom, szerelmem, de holnap, ha lesz időm, akkor azt veletek fogom tölteni, rendben? 

- Rendben. – egyeztem bele nagy nehezen. 

- Nem haragszol? – kérdezte játékos hangon. 

- Persze, hogy nem. Csak vacsorával készültem neked. 

- De édes vagy! Tedd el, és holnap megesszük, ígérem! – bizonygatta, de nem nagyon hittem el neki, hogy holnap lesz rám ideje. Mindig csak a munka, ami az elmúlt pár hétben sokkal fontosabb volt neki, mint bármi más, mint Darcy és én. 

- Oké. 

- Nagyon hiányzol ám! Alig várom, hogy a feleségem legyél, és együtt élhessünk. 

- És akkor már lesz időd rám is? – bukott ki belőlem a kérdés.

- Persze, hogy lesz. Csak az első hetek lesznek ilyenek, amíg minden helyre áll, édesem. 

- Rendben. – bólintottam is egyet, de nem tudtam meggyőzni magamat, és ő sem tudott. 

- Holnap találkozunk. Szeretlek!

- Akkor holnap! Szia! – köszöntem el tőle, majd csak miután letettem a telefont, azután jöttem rá, hogy nehezemre esett kimondani neki, hogy szeretem. 

A konyhába mentem, és elkezdtem leszedni az asztalt. Ideges voltam, mert annyit készültem erre az estére. Bevásároltam, főztem, sütöttem, és felöltöztem úgy, mint valami felnőttfilm szereplője, de persze mindezt hiába. 

Éppen a nappaliba meggyújtott gyertyákat akartam elfújni, mikor meghallottam, hogy valaki a zárban zörgeti a kulcsot. Talán mégiscsak Chad lesz az? Biztos, csak meg akart lepni, és azért mondta, hogy nem jön, vagy rájött, hogy mennyit készültem a fogadására. Gyorsan az ajtóhoz siettem, és pont akkor értem oda, mikor kinyílt.

- Azta… - mondta az érkező, akinek láttára azonnal összehúztam magamon az átlátszó, csipkés kis köntöst, mondjuk hiába, mert semmit sem takart. 

- Mit keresel te itt? – kérdeztem idegesen, és szégyenlősen. Éreztem az égető tekintetet, amivel pásztázta a félmeztelen testemet. – Hol van Darcy?

- Öhm…izé…én csak… - kezdte akadozva, amire egyből rákaptam a tekintetemet. A szemei fel-le jártak a testemen, és az ajkába harapva bámult, miközben nem jutott szóhoz. 

- Te csak? – sürgettem, és még jobban összekulcsoltam a karjaimat a mellem alatt, amit nem kellett volna, mert így azokat kezdte el bámulni – Hahóóó! – intettem felé az egyik kezemmel, és az arcomra mutattam, hogy azt nézze. 

- Öhm…Szóval Darcy anyámmal van. Azért jöttem, mert kicsapta a hisztit, hogy ő bizony nem alszik a maci nélkül, amit tőlem kapott. – magyarázta tök egyszerűen a szemembe nézve, de néha-néha lejjebb csúszott a szeme. 

- Kit akarsz átvágni, Harry? – néztem rá felhúzott szemöldökkel.

- Esküszöm! – tette a kezét a szívére. 

- Ez egy jó kifogás arra, hogy át tudj jönni, és megzavarni Chad-et, és engem. 

- Miért? Itt van? Nem úgy látom. – nevetett – És nem is lesz. 

- Szerinted ilyen szerelésben szoktam itthon flangálni, mikor egyedül vagyok? 

- Nem, de tudom, hogy nem jön. Találkoztam vele nemrég a boltban, és mondta, hogy ma nem találkoztok. Megint sok a munka, mi? – vigyorgott gúnyosan. 

- Mondd csak, mit nem értettél azon, hogy nem akarlak többet látni, és nem akarok többet beszélni veled? – kérdeztem egyszerűen, csípőre tett kézzel. Ettől persze megint lecsúsztak a szemei a testemre, amin szétnyílt a köntös. 

- Csak a maciért jöttem. – tárta szét a kezeit. 

- Akkor hozom, és le is léphetsz. – mondtam, majd elindultam fel a lépcsőn. 

- Átvágott, mi? – jött utánam az emeletre.

- Tessék? 

- Mondom átvágott. 

- Nem vágott át. 

- Csak nem jött el, mert a meló megint fontosabb, mint az, hogy a menyasszonyával töltse az éjszakát. 

- Sok dolga van a költözés miatt. – pördültem meg hirtelen, mikor már az emeleti folyosó közepén jártunk. Ő elég gyorsan le tudott fékezni, mielőtt még belém rohant volna. 

- Nem költöztök ti sehova sem. – lépett hozzám még közelebb.

- Te csak azt hiszed. – mondtam az arcába. 

- Úgysem hagynád itt a nővéredet, az unokaöcsédet…és engem sem. – suttogta bele a számba, és minden szónál egyre közelebb került hozzám. 

- Téged? – nevettem el magam gúnyosan – Ugyan már, mit képzelsz te magadról? 

- Amióta visszajöttem, a szíved még hevesebben ver, már attól is, ha kimondja valaki a nevemet, vagy ha rám gondolsz. – az ujjával hozzáért a csupasz bőrömhöz a mellem felett, a szívemnél, és apró köröket kezdett rajzolgatni vele, amitől kirázott a hideg – Ha hozzád érek, akkor libabőrös leszel, mint ahogy most is. Csak rajtam jár az eszed, és semmi kedved nincs Chad-del lenni. – itt már a homlokomon rajzolgatott – És semmi másra nem vágysz jobban, mint a csókomra. – áttért a mutatóujjával a számra, majd az ajkamnál fogva felemelte a fejemet, és mosolyogva nézett rám. Elkezdtem közeledni felé, mire ő elnevette magát. Zavartan néztem rá. Most komolyan majdnem megcsókoltam, erre ő kinevet? 

- Idióta! – fordultam meg, és faképnél akartam hagyni, de elém állt. 

- Tényleg le akartál feküdni vele, vagy csak azért csináltad volna, mert azt hitted, hogy randim lesz holnap este? 

- Miért hittem volna azt? 

- Mert hallottad, hogy Julia-val beszélek telefonon. 

- Nem érdekel, hogy kivel találkozgatsz a szabadidődben. – vontam meg a vállamat. 

- Ó, dehogy nem. – bólintott elégedetten – De csak, hogy megnyugodj, Julia anyám egyik barátnője, akinek megígértem, hogy segítek kipakolni a régi szekrénysorát a házából, én nem az, akire te gondolsz. 

- Hát persze! – bólintottam, de egy szavát sem hittem el. 

- Angie! – fogta meg a karomat, és persze megint kirázott a hideg – Miért vagy féltékeny? – mosolygott rám a szokásos kisfiús mosolyával.

- Fogd be, és tűnj el! – mondtam az arcába. 

Harry Styles

- Hát jó! – emeltem fel a kezeimet, és hátrálni kezdtem – Ahogy akarod! A végén még nem tudsz nekem ellenállni, és rámveted magad. – mosolyogtam rá tettetett gúnnyal.

- Inkább te vagy az, aki nem tudja levenni rólam a szemét. – mondta, és széttárta a kezeit, amitől megint elém tárult az a csodálatos látvány, amit egy kis csipkés ruhadarab takart. Muszáj volt megint végignéznem rajta, és szinte kiestek a szemeim, de nem akartam, hogy észrevegye. Mondjuk szerintem tök mindegy volt, mert a vak is látná, hogy el tudnék ájulni a látványtól, annyira gyönyörű. 

- Ne hidd, hogy nem tudnék neked ellenállni. – rántottam meg a vállamat. 

- Tudom, hogy nem tudnál… - mondta, és ledobta magáról a köntöst. 

- Te jó ég! – nyeltem egy nagyot, és azt hiszem, hogy levert a víz is. 

- Na ugye! – bólintott Angie, majd lehajolt a földre hullt ruhadarabért, de én gyorsabb voltam, és kikaptam a kezei közül – Add azt vissza! – mondta idegesen. 

- Tudtam, hogy csak a szád nagy! – mondtam játékosan, miközben próbálta kivenni a kezemből a ruhát, hogy vissza tudja venni. A mondatomra azonban mozdulatlanná vált, és rám nézett. 

- Nem vagyok gyáva, csupán nem kellesz! – rántotta meg a vállát, majd megint sarkon fordult. Természetesen nem hagyhattam, hogy csak így vége legyen ennek a dolognak, ezért a karja után kaptam, és magamhoz rántottam. Mélyen nézett a szemembe, és egyáltalán nem volt zavarban. 

- Seggfej! – mondta az arcomba.

- Nagyszájú! – suttogtam mosolyogva.

- Engedj el! 

- Eszem ágában sincs. – mondtam, és még közelebb húztam. A szemembe, majd a számra nézett, és beleharapott a saját ajkába. Itt az idő Harold Styles, most nem szalaszthatod el az alkalmat. Senki nem fog megzavarni, és itt van a karodban életed szerelme. Elkezdtem közelíteni felé, de inkább visszahúztam a fejemet, és szomorúan néztem magam elé. Nem szabad, nem, mert még jobban utálni fog. 

- Hé, seggfej! – szólt Angie halkan, mire ránéztem. Aztán abban a pillanatban csak azt vettem észre, hogy a száját a számra tapasztja.

20. fejezet: Harold "nőcsábász" Styles

Sziasztok! :) Meghoztam a mai részt, ami egy kicsit rövid lett, és nem is olyan izgalmas, de a következő részt vezeti fel, amit imádni fogtok, és szerintem többen sokkot is kaptok majd, mert elég nagy dolog fog történni. ;)

Na, de nem húzom tovább, olvassatok, és alkossatok véleményt! ;)

Angelina Graham

- Nekem most mennem kell. – jelentettem be gyorsan, és felpattantam Abbie mellől. Tudtam, hogy muszáj egyedül lennem, mert pillanatokon belül el fog kapni a sírás. 

- Hova mész? Most jöttél! – szólt rám Niall, nem értette, mi ez a nagy sietség. 

- Chad ma este ér haza, és szeretném meglepni valamivel. – próbáltam meggyőzően válaszolni, és mosolyogni, de nem nagyon ment. Harry-re rápillantva mégis elöntött az elégedettség, mert láttam, hogy idegesítette, ahogy az esti terveimről beszélek. 

- Nem is mondtad, hogy ma jön haza. – mondta Abbie, és én küldtem felé egy szúrós pillantást. Tudtam, hogy direkt csinálja, mert azt akarja, hogy itt maradjak. 

- Ma derült ki. Rettentően hiányoztunk neki, ezért sietett az ottani ügyekkel, és már ma este velem lesz. 

- Milyen jó, hogy Darcy ma nálam alszik, nem? – szólalt meg Harry is, de a hangja gúnyos volt.

- Ahogy mondod! Legalább kettesben lehetünk…egész éjjel. – válaszoltam a szemébe nézve. A mondatom után megfeszült az arca, és elfehéredtek az ujjai, ahogy ökölbe szorította őket. Most mit van úgy oda? Hiszen ő meg Julia Fiels-szel beszélt meg randit holnap estére. Nehogy már én legyek a rossz, mert a vőlegényemmel akarok találkozni. De akarok egyáltalán? Chad tényleg ma jön haza, mert nagyon hiányzunk már neki. Eddig meg voltam győződve arról, hogy kellemetlen lesz találkozni vele, ugyanis folyton Harry jár a fejemben, de mivel úgy tűnik, hogy ő már nem próbálkozik tovább, és szabad utat ad Chad-nek, ezért még csak gondolni sem fogok rá. – Na, de én elindulok, még be kell ugranom pár helyre, hogy tökéletes legyen az este. – erőltettem egy mosolyt az arcomra, de senki más nem viszonozta, a nővérem is csak lemondóan tekerte meg a fejét. Lenyomtam egy puszit Darcy-nak, így elég közel kerültem Harry-hez is, akinek az ölében ült. Éreztem az illatát, ami megint megrészegített. Ugyan azt a parfümöt használja még mindig, amit évekkel ezelőtt is. A puszi után a lányom magához szorított, így centikre volt az arcom Harry-étől. Csak pislogott rám, miközben én az arcát vizslattam, de az egész nem tartott tovább, mint pár másodperc. Nem akartam még rosszabbul érezni magam miatta, ezért lehámoztam a lányom kezeit a nyakamról. 

- Sziasztok! – intettem a minket vizslató Abbie és Niall felé, majd kimentem a nappaliból, és az ajtó felé vettem az irányt. 

Harry Stlyes

- Menj már utána, te idióta! - Abbie hangja szakított ki a gondolataimból, amik az éppen távozó Angie körül forogtak. 

- Tessék? – néztem rá meglepetten. 

- Menj utána, te szerencsétlen. – vágta az arcomba, majd megjelent egy mosoly az arcán, miközben a fejével a húga után mutatott. Ez most komoly? Pár napja még ki akarta kaparni a szemeimet, most meg azt akarja, hogy menjek Angie után, és beszéljek vele?

- Tényleg? – néztem rá, majd Niall-re meglepetten. 

- Addig fogsz itt ülni, amíg be nem száll a kocsijába, és le nem lép, hogy elmenjen egy fehérneműboltba, ahol valami szexi és dögös cuccot vegyen magának, amitől Chad egyetlen mozdulattal megszabadítja majd? – nézett rám nagy komolyan Abbie, én pedig azonnal leraktam magam mellé az ölemben ülő, és a telefonommal játszadozó Darcy-t, és kirohantam Angie után.

Már éppen be akart szállni a kocsijába, mikor kiléptem az ajtón. 

- Angie! – kiáltottam el magam, mire ő egyből megtorpant, és felém fordult. 

- Nehogy azt mondd, hogy mégsem tudsz ma vigyázni Darcy-ra! – mondta ideges arccal. 

- De, sajnos tudok. – mondtam szomorúan. Nem azért, mert nem akartam a lányommal lenni, hanem mert jobb lett volna, ha otthon van, és bezavar Angie-nek és annak a bájgúnárnak. 

- Akkor mi van? 

- Csak szerettem volna beszélni veled…a múltkoriról. – nyögtem ki nagy nehezen.

- Miféle múltkoriról? – kérdezte közömbösen. 

- A kórházi dologról, amikor Louis rosszkor érkezett meg.

- Lou a legjobbkor érkezett. – mondta, és kinyitotta a kocsiajtót, és be akart szállni, de én közelebb léptem, és becsuktam. 

- Meg akartál csókolni. Tudom. – mosolyogtam rá, de az ő arca meg sem rezzent. Annyira erős lett, máskor már vörös arccal próbálná kerülni a tekintetemet, most meg még csak nem is pislog. 

- Te akartál megcsókolni. – felelte gúnyosan – Nekem eszem ágában sem volt hozzád érni. Undorodom tőled, mégis miért akarnálak megcsókolni? 

- Angie! Láttam, amit láttam. – nevettem el magam, és egyre jobban közelíteni kezdtem. 

- Nem. Te csak ki akartad használni a gyenge pillanatomat. – tekerte meg a fejét. 

- Eszem ágában sem volt. 

- Hát persze. Megtennéd, hogy elengedsz, és engedsz beszállni a kocsimba? 

- Nem, amíg nem válaszolsz őszintén.

- Engedj el! – a szemei szikrákat szórtak, ahogy rám nézett, de engem nem érdekelt, hiszen ezt is imádtam benne. Minden egyes rezdülésétől oda vagyok, és az életemet adnám érte, ha újra szeretne, ha minden nap bámulhatnám, és mellette lehetnék. A szívem ki akar szakadni a helyéről, mikor látom a dühöt, és a gyűlöletet a szemében. Viszont megértem őt, mert ki bocsátana meg annak az embernek, aki elhagyja a lányát, és a menyasszonyát az esküvőjük napján. Az életemre esküszöm, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy újra megbízzon bennem, és belém szeressen. 

- Szeretsz engem. 

- Neked elment az eszed? Mit nem értesz azon, hogy undorodom tőled? 

- Érzel még irántam valamit, és nagyon jól tudom. Nem hazudhatsz magadnak. 

- Miért csinálod ezt? Mi bajod van neked? Olyan jól megvoltunk, és kezdtünk összebarátkozni. Miért kell megint elkezdened játszani Harold ”nőcsábász” Styles-ot? Engem nem kaphatsz meg egy csettintésre, mint a többi kis modellt, akikkel az elmúlt három évben hemperegtél. Sőt…azon sem csodálkoznék, ha az alatt is mást dugtál volna, amíg velem szórakoztál. 

- Hallod te magadat? – néztem rá szörnyülködve. Most tényleg azt hiszi, hogy valaha is megcsaltam? – Eszem ágában sem volt ránézni más nőre, és ez azóta is így van. Te vagy a tökéletes, az egyetlen, a legszebb, a gyerekem anyja, életem szerelme. 

- Igaz. – mondta egy kicsit halkabban. Igaz? Tényleg azt mondta, hogy igaz?

- Tényleg? – mosolyogtam rá félősen. 

- Igen! A gyereked anyja vagyok, de semmi több. Se most, se később, és ezt jegyezd is meg! Chad-hez fogok hozzámenni, mert ő szeret, és nem hagyna el minket. Élvezd ki ezt a pár hetet, mert az esküvő után elköltözünk, és remélem, hogy te és én többet nem látjuk egymást. A lányodat nem vehetem el tőled, de én nem akarlak látni. 

- Miért? Miért nem akarsz látni? Mi változott meg azóta, hogy majdnem megcsókoltuk egymást? – kérdeztem szinte esedezve. 

- Semmi. – válaszolt, és szinte kitépte a kocsi ajtaját, majd beszállt, és lehúzta az ablakot – Darcy-t azért a holnap esti randid előtt hozd még haza. – mondta, és elhajtott. 

Holnap esti randi? Miről beszél? Gondolataimba merülve nagy nehezen rájöttem, hogy a nemrég lezajlott telefonbeszélgetésre gondol. Nincs is itt semmi gond, sőt…ez elég jó jel, hiszen féltékeny. Azért viselkedik így, mert azt hiszi, hogy randim lesz. 

Mosolyogva indultam vissza a házba, és egyre jobban úgy éreztem, hogy ez a kör még nincs lefutva.

19. fejezet: Abbie nézőpontja

Sziasztok! :) Igaz, hogy úgy gondoltam, hogy lesz időm írni a napokban, de szerintem ez csak ma este jön majd össze. :D Ennek ellenére itt van a legújabb fejezet! Várom a véleményeket! ;)

Angelina Graham

Elég sokáig voltam még a szalonban, mire nagy nehezen rávettem magam, és a nővérem és a lányom által választott ruha mellett döntöttem. Már elmúlt kettő óra, mikor végre már a kocsiban ültem. Abbie-ék felé vettem az irányt, ugyanis megígértem neki, hogy délután átmegyek hozzájuk. Remélem, hogy már a baba is otthon lesz velük, és végre teljes, boldog életet élhetnek a mai naptól. 

Mikor odaértem a házukhoz, az első csengetésre ajtót is nyitottak. Niall állt velem mszemben, és az arca csak úgy ragyogott. 

- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.

- Szia! Gyere be! – hadarta, és beljebb húzott – Itthon van! Végre hazahozhattuk. Abbie-vel van a nappaliban.

Bekísért a nappaliba, ahol a nővérem az egyik nagy fotelbe ült, és a karjai között tartotta a fiát. 

- Sziasztok! – suttogtam halkan, és közelebb lépkedtem, hogy megnézhessem az unokaöcsémet – Szia, kisember! – a hangomra rám emelte apró, kék szemeit, és mosolyogni kezdett, de aztán rögtön vissza is nézett az anyjára, majd elkezdett kacagni – Csodaszép! 

- Tudom! – bólogatott a nővérem, és meghatódva bámulta a fiát. 

- Olyan szép, mint az anyukája. – szólalt meg Niall, és egy csókot adott Abbie-nek. 

- Darcy? Az apjával van? – nézett rám a nővérem.

- Aha. – bólintottam, de nem néztem rá, csak a babát bámultam. 

- Mi a baj? – kérdezte. Tudtam, hogy észreveszi rajtam, hogy történt valami. 

- Semmi. – tekertem meg a fejemet. 

- Édesem… - pillantott Abbie kedvesen Niall-re, aki egyből vette a lapot.

- Magatokra hagylak! – mosolygott ránk. 

- Tehát? – nézett rám újra Abbie. 

- Elég rossz délelőttöm volt. 

- Mikor? Nem a szalonban voltál eddig? 

- De, de igen! Ott volt rossz délelőttöm. Harry eljött Darcy-ért, pont miután te elmentél. 

- Ja, igen. Láttam. Akkor jött, mikor Niall. Együtt voltak a stúdióban. Mi történt? 

- Látott a ruhában. 

- És neked eszedbe jutott, hogy mi lenne, ha most ő venne le, nem Chad. 

- Valami olyasmi. 

- Ne zavarjon össze, oké? Chad szeret téged, és te is szereted őt. Boldogok lesztek. Mind azok leszünk, esetleg Harry nem. De ő meg megérdemli, hogy ne legyen az. Örüljön annak, hogy a lányát láthatja. 

- Ez a másik dolog… - tudtam, hogy itt az idő, hogy elmondjam Abbie-nek – Nem fogja látni őt. 

- Mi? Miért? Megint lelép? 

- Nem. Nem ő megy el, hanem Darcy, Chad és én. – hajtottam le a fejemet, és úgy néztem rá félőn. 

- Tessék? – nézett rám zavartan. 

- Chad kapott egy jó lehetőséget Ausztráliában. 

- És oda fogtok menni? 

- Muszáj! Elvégre a felesége leszek. 

- Itt hagysz minket? – nézett rám hitetlenkedve.

- Sajnálom. De Chad-del egy család leszünk, nem hagyhatom el. Nem mondhatom azt, hogy nem megyek el vele. 

- Értem. – mondta szomorúan – Tehát akkor nem látjuk egymást olyan sűrűn. 

- Nem. De amikor csak tudunk, jövünk. 

- Biztos, hogy ezt akarod? 

- Mit? 

- Hozzá menni, és elköltözni vele. 

- Tessék? Persze, hogy ezt akarom, Abbie. Ő a vőlegényem. 

- Szereted is őt? 

- Hogy jön ez ide? 

- Kérdeztem valamit. Szereted őt, vagy mióta Harry visszajött, kétségeid támadtak? 

- Hogy jön ide Harry? 

- Úgy, hogy nem vagyok sem hülye, sem pedig vak. Amióta itt van, többet vagy vele, mint Chad-del. 

- Chad nincs is itthon, el kellett mennie a munka miatt. 

- És ha odaköltöztök, akkor mi lesz? 

- Mi az, hogy mi lesz? – nem értettem, hogy mire gondol. 

- A munkája miatt lesz rátok ideje? Vagy csak egy otthon ülő háziasszony leszel? 

- Abbie! Ez nem vicces!

- Hát én nem is vicceltem. – mondta teljesen komolyan. 

- Tudod, hogy Chad nem olyan. 

- Most talán itt van? 

- A munka, meg a lakás miatt van távol. 

- Szereted őt? 

- Miért nem szeretném? 

- Ez megint nem volt válasz. – mondta komoran. Még szerencse, hogy itt van Nate is Abbie karjaiban, mert szerintem elég hangos szócsata lenne most. Nem tudom, hogy mi baja van a nővéremnek. Eddig egyfolytában az volt a mániája, hogy Chad tesz engem boldoggá, és ne törődjek Harry-vel. Szinte jobban haragszik rá, mint én. 

- Mi van veled? – kérdeztem idegesen – Eddig Chad volt szerinted a tökéletes számomra. Most meg mintha Harry mellett lennél. 

- Nem vagyok én mellette. Isten ments! – nevette el magát – Csak azt akarom, hogy neked és Darcy-nak jó legyen. És ha ez Harry-vel valósul meg, akkor nem tehetek ellene semmit. 

- Te eddig nem utáltad őt? 

- Most se vagyok nagy rajongója, de tudom, hogy nem hazudik. 

- Miben nem hazudik? Ő maga egy nagy hazugság. 

- Szeret téged, és ezt a hülye is látja. 

- Kit érdekel? 

- Kit? Téged! Még mindig ugyan úgy szereted, csak nem mered elmondani senkinek, sőt, még magadnak is félsz beismerni. 

- Te most rá akarsz beszélni? 

- Dehogy akarlak. 

- Honnan veszed egyáltalán, hogy szeret? Meg amúgy is, hogy bízhatnék meg benne? 

- Nem volt más nővel, mióta elment. Három éve vár rád. – magyarázta Abbie.
- Ezt már megbeszéltük. Azért mondta, mert megtudta, hogy én nem voltam mással.
- Ez is durva azért. El sem hiszem, hogy Chad-del még le sem feküdtetek még. – mondta a nővérem, de nem látszott meglepettnek. 

- Ez meg sem lep téged? 

- Persze, hogy nem. Ismerlek, és tudom, hogy Harry-t szereted, és mindig is őt fogod. Ha most elköltöztök, akkor talán nem látod majd olyan sűrűn, de ugyan olyan rossz lesz. Darcy-ban is őt fogod látni, és meg fogsz bolondulni. Nem leszel boldog. 

- Darcy-ban most is őt látom. – hajtottam le a fejemet szomorúan. 

- Szereted őt! – mondta ki, én pedig csak elmosolyodtam, éppen akkor, mikor csengettek. 

- Nyitom! – futott ki Niall a konyhából, ahova mi száműztük, amíg megbeszéltük a szerelmi életemet. 

- Helló! Hát ti? – kérdezte az érkezőket. 

- Darcy nem hagyott békén, amíg át nem jöttünk. Valahonnan tudta, hogy hazahozzátok ma Nate-et. – hallottam meg az ismerős hangot, amitől egyből dübörögni kezdett a szívem, és Abbie-re kaptam a tekintetemet. Ő csak mosolygott. Nem tudom, hogy mégis hogyan változhatott meg ennyire az álláspontja Harry-ről. Pár napja még ki akarta nyírni, most meg szinte rábeszél, hogy adjak neki még egy esélyt. 

- Sziasztok! – nézett ránk Harry, mikor beléptek az ajtón. 

- Anyuciii! – kiáltott Darcy, mikor észrevett, és a nyakamba ugrott. 

- Halkabban, édesem! – szóltam rá, és egyből csendesebb hangnemre váltott, majd kíváncsian nézegetni kezdett Abbie felé. 

- Ő itt az unokatestvéred, a neve Nate! – mondta neki a nővérem, mire Darcy lenyomott egy puszit a baba arcára, aki nevetni kezdett. 

- Nagyon szép. – szólalt meg Harry is. 

- Köszönöm. – mondta Abbie – És köszönöm azt is, hogy segítettél. Ha te nem vagy, akkor talán már egyikünk sem él. – mondta szomorúan. Tehát itt van a kutya elásva. Abbie hálás azért Harry-nek, mert ő vitte be a kórházba, és segített neki. 

- Ne hülyéskedj, az én hibám volt, hogy felhúztad magad. Miattam…

- Dehogy miattad, Harry! Mindenki tudja, hogy milyen vagyok, nem? A legapróbb dolgon is felhúzom magam, és mindenből problémát csinálok. – nevetett Abbie zavartan, Harry pedig csak mosolygott, de közben néha rám pillantott.

- Leteszem a babát aludni, rendben? – ajánlotta fel Niall, és átvette a kicsit a nővéremtől.

- Fantasztikus apa lesz belőle. – mosolygott Abbie, mikor Niall már kiment a nappaliból – Lassan azt sem engedi meg, hogy bepelenkázzam Nate-et, és van egy olyan érzésem, hogy éjjel is ő fog hozzá felkelni. Alig akarja elengedni. 

- Ismerős! – bukott ki belőlem, és Harry egyből rám kapta a tekintetét. Emlékszem még, mikor Darcy-t hazavihettük a kórházból. Harry teljesen bezsongott, éjjel fél óránkként kelt fel, hogy megnézze, minden rendben van-e vele. Ő etette, ő fürdette, ő pelenkázta, és ő altatta el az énekével. Tökéletes életünk volt. 

- Itt is vagyok! Egyből elaludt! – jelent meg Niall, és lehuppant Harry mellé a kanapéra. Most olyan érzésem volt, mint évekkel ezelőtt, mikor még egy házban laktunk. 

- Bocsi! – szólalt meg Harry, és felvette a csörgő telefonját – Julia? Örülök, hogy visszahívtál. – mondta, majd rám pillantott – Persze. Ma nem, mert a lányommal leszek, de a holnap tökéletes lesz. Rendben. Szia! – köszönt el, és lerakta a telefont. 

Ez most mi volt? Julia, mint Julia Fields? A nő, aki nem kell neki? Erre mégis randit beszél meg vele holnapra? Méghogy nem kell neki más nő. Kit akar hülyíteni? Hogyan bírná ki a nagy nőcsábász, hogy ne dugjon meg minden jöttment nyafogó topmodellt? 

A nővéremre néztem, aki sajnálkozó pillantást küldött felém. Tudtam, hogy ugyan arra gondol, mint én. Harry feladta a harcot, és randizni kezdett.