41. fejezet: Legény- és leánybúcsú

Sziasztok! Mivel szombat van, hoztam az új fejezetet. Tegnap sikerült írnom egy keveset, és hamarosan be is fogom fejezni a sztorit. Most a 44. részt írom, ezen kívül már talán csak egy lesz. Szóval hamarosan vége! Remélem, hogy már várjátok, hogy mi lesz a befejezés! Addig is itt van az új fejezet, várom a kommenteket!

Harry Stlyes

Niall-el együtt mentünk a bárba, ahol Chad legénybúcsúját tartották. Taxival érkeztünk, ugyanis mind a ketten szerettünk volna inni. Főleg én, ugyanis muszáj lesz innom egy-két pohárkát Chad-del, hogy sikerüljön leitatnom. Igen, még mindig az a tervem, hogy annyi alkoholt itatok vele, amennyi csak belefér, és így megcsalja majd Angie-t. Tudom, hogy ez az egész szemét dolog, de annyira kétségbe vagyok esve, hogy elvesztem életem szerelmét, hogy bármit megtennék. Gondolkoztam már azon is, hogy simán bejelentem neki, hogy a menyasszonya lefeküdt velem már kétszer is, de akkor megint csak én lennék a rossz Angie szemében. 

- Ez az a hely? – néztem fel, mikor kiszálltunk a kocsiból – Naná, hogy egy ilyen puccos helyre kellett jönnünk. – forgattam meg a szemeimet, amire Niall-től csak egy lenéző pillantást kaptam – Most mi van? 

- Semmi. – emelte fel a kezeit, és elindult befelé, azonban a bejárat előtt még megállt, és felém fordult – Ígérd meg, hogy nem csinálsz semmi hülyeséget. 

- Mégis mire gondolsz? – tettettem a hülyét.

- Harry! 

- Jól van, na! Ígérem! – emeltem fel a kezemet, de azt nem látta, hogy a másik kezemen összekulcsoltam az ujjaimat – Menjünk már! – löktem be magam előtt az ajtón. A bár pontosan olyan volt, mint amire emlékeztem. Egyszer már jártam itt, még a nagyon régi, bulizós korszakomban, mielőtt megismertem Angie-t. Mikor beljebb mentünk, egyből megismertem Chad-et, akinek a látványa most is kiakasztott, ugyan úgy, mint mindig. 

- Sziasztok! – üdvözölt minket, mikor észrevett – Üljetek le! Mit isztok? 

- Én egy tequilával kezdek. – mondta Niall, én pedig bólintottam, hogy nekem is jó lesz. 

Miután a felettébb csinos pincérnő kihozta az italokat, egyből megittuk. Ez többször is megismétlődött, és láttam Chad-en, hogy már eléggé sok van benne, ahogy azt is észrevettem, hogy a pincérnő figyelmét eléggé leköti a mi vőlegényünk. Bingó! Nem is kell csajt keresni neki. 

- Kérek még egy kört! – mondtam, és felkeltem az asztaltól – Szia! – köszöntem a pincérnőnek, aki most a pultban állt – Tetszik a haverom? 

- Tessék? – nézett rám meglepetten. 

- Chad Adams-nek hívják, és nagyon sikeres üzletember. – fényeztem – Ma van a legénybúcsúja, ez az utolsó szabad éjszakája. – folytattam, és láttam, hogy a lány szeme felcsillan minden egyes szónál. 

- A nevem Erica. Tudom ám, hogy ki vagy! – szólalt meg végül – És most már azt is tudom, hogy a ”barátod” kicsoda. – a barát szónál idézőjelet formált az ujjaival. 

- Tényleg? 

- Ő fogja feleségül venni a te volt menyasszonyodat, igazam van? – nézett rám nevetve, de láttam, hogy nem rosszból mondja. 

- Igen! – hajtottam le a fejemet egy kissé szomorúan.

- Te pedig mindent megtennél, hogy újra a tiéd legyen a lány. 

- Bármit. – ismertem be, magam sem tudom, hogy miért. 

- Harry! Nagy rajongótok voltam régen, és örülök neki, hogy újra összejöttök, habár már nem lesz olyan, mint régen. 

- Nem? – néztem rá furcsán – Miért nem? 

- Mert te nem vagy boldog, Louis és Eleanor már nincsenek együtt, Zayn szinte eltűnt, Liam pedig, akiről azt hittem, hogy ő lesz az első, aki megállapodik, minden héten már nővel van. Egyedül Niall a régi közületek. – mondta, szinte oktató hangon, és mennyire igaza volt. 

- Szerinted felesleges ez az egész felhajtás a banda körül? 

- Nem! Dehogy! Nem ezt mondtam. Hiszen mindenki változik, ahogy ti is. Mi, a rajongóitok is rengeteget változtunk, és ez nem baj. Csak gondoljatok végre magatokra is. Nekünk sokkal fontosabb az, hogy ti boldogok legyetek, mint az, hogy minden évben keményen dolgozzatok, hogy ki tudjátok adni a legújabb lemezt. 

- Köszönöm. – mosolyogtam rá.

- Mit köszönsz? – nevetett – Ez természetes. Meg az is természetes, hogy segítek neked. 

- Miben? – nem értettem, hogy mire céloz. 

- Gondolom, szeretted volna, ha kicsit elbeszélgetek Chad barátoddal, igaz? – húzta fel a szemöldökét. 

- Igen. – mosolyogtam angyalian, és folytatni akartam, de ekkor megszakított minket valaki.

- Kérünk kettőt! – mondta Chad a lánynak, és mellém ült. Egy kissé dölöngélt már, de azért megtalálta a helyét, és lehúzta a kért italt, miután koccintott velem – Lehet, hogy nem kellene többet innom. Holnap nem akarom kidobni a taccsot az oltárnál. 

- Az nem lenne szép. – mosolyogtam erőltetve. 

- Hát nem. – bólintott – Alig várom már, hogy elvehessem Angie-t. – mosolygott maga elé, és a poharával kezdett játszani – El sem tudtam eddig képzelni, hogy valakit ennyire lehet szeretni. Csodálatos nő. 

- Igen az. – bólintottam szomorúan.

- Ő az életemben a legjobb dolog, és persze Darcy. – magyarázta tovább, én pedig meg akartam halni – De ezt persze te is tudod.

- Tessék? – néztem rá meglepődve.

- Tudod, hogy milyen fantasztikus nő Angie, és Darcy is csodás kislány. Biztos hiányozni fog neked.

- Igen. 

- De majd meglátogatod, és ő is eljöhet hozzád. 

- Aha. – nem tudtam mit mondani. Komolyan, ez a számomra vadidegen akarja megmondani, hogy mikor és hogyan találkozzak a saját lányommal. Legszívesebben megütöttem volna, de valamiért nem ment. Talán megsajnáltam? Lehet, elvégre teljes szívéből szereti Angie-t, aki megcsalta őt velem. – Figyelj Chad, köszönöm a meghívást, de most el kell mennem. Még van egy kis dolgom. 

- Maradj még! – kérte.

- Nem, tényleg nem lehet. – tekertem meg a fejemet, ami egyben szólt a pincérlánynak is, hogy ne csináljon semmit Chad-del. 

Angelina Graham

- Haza akarok menni! – nyafogtam a nővéremnek, mikor már két órája ültünk az egyik szórakozóhelyen. 

- Dehogy mész. – rivallt rám.

- Minek vagyunk itt egyáltalán? Nincs itt senki, csak pár ittas kiskorú, és nem nagyon tetszik, ahogy az a tini fiú rám mosolyog. – néztem félve a Justin Bieber frizurás kölyökre. 

- Ugyan már! Igyál még valamit, én kimegyek a mosdóba. – pattant fel, és elviharzott. Én kaptam az alkalmon, és egyből kisiettem a bárból. Még világos volt, ezért az első taxit leintettem, és egyből bepattantam, mielőtt még a nővérem rájön, hogy leléptem, és utolér. Megmondtam a taxisnak az úti célt, és kikapcsoltam a telefonomat is, nehogy keresni tudjon. 

Negyed órás utazás után megérkeztünk, és miután fizettem, kiszálltam. Hogy hol voltam? A külváros egyik kis domboldalán, ahonnan csodálatos látványt nyújtott London, és a naplemente lélegzetelállító volt.

Felsétáltam a legmagasabb pontra, ami elég nehézkesen ment magassarkúban. Az ismerős padot kerestem a szememmel, és mikor megláttam, majd’ kiugrott a szívem.

- Harry? – csúszott ki a számon, pedig nem akartam megszólalni.

40. fejezet: Közeledik a nagy nap

Sziasztok! Először is szeretnék valamit elmondani! Mint ahogy azt már említettem, nekem nincsen nyári szünet, így nem tudok sűrűbben részeket hozni. Sőt, mivel itt a nyár, ezért én sem ülök egész nap a szobámban, a gép előtt. Szerintem érthető a dolog, és az is valami, hogy legalább egy rész van hetente. Valahol hónapokat kell várni az új fejezetre. Próbálok sietni, főleg, hogy most majd lesz két hét szünetem. Nem ígérek semmit, és elnézéseteket kérem a lemaradásokért. Köszönöm annak, aki ezt megérti.

Hoztam ma egy új részt, mert annyian türelmetlenek voltak, és kaptam egy-két bántó megjegyzést is a késéssel kapcsolatban. Így viszont nem ígérem meg, hogy a héten lesz még rész, de igyekszem.

Harry Styles

- Apuciiiiii! – hallottam meg az ijedt kiáltást, mikor a nappaliban kapcsolgattam a tévét. 

- Igen, hercegnő? – kiáltottam vissza, és a hang irányába fordultam. 

- Hol vagy? – hangos trappolást hallottam le a lépcsőről, ami egyre jobban közeledett felém. 

- A nappaliban. Mi történt? – néztem kérdőn Darcy-ra, mikor megállt az ajtóban. 

- Azt hittem, hogy… - kezdte lehajtott fejjel, és magához szorította a maciját. 

- Mit hittél? – felkeltem a kanapéról, és hozzá sétáltam – Hogy elmentem? – guggoltam le hozzá.

- Igen. – bólintott halkan. 

- Nem megyek sehova, hercegnő. – simogattam meg az arcát, és magamhoz szorítottam.

- De nemsokára elmegyünk anyucival, és Chad-del. – nézett rám nagy szemekkel – Te is velünk jössz?

- Nem. – tekertem meg a fejemet – Én sajnos nem mehetek veletek, de hidd el, hogy minden erőmmel azon vagyok, hogy anyuci és te ne menjetek el, és megint az én hercegnőim legyetek.

- De apuciiiii! – ölelt magához – Én mindig a te hercegnőd leszek.

- Szeretlek, életem. 

- Én is szeretlek, apuci! – mondta mosolyogva, és még jobban megszorított. 

KÉT HÉTTEL KÉSŐBB

Két hét telt el azóta, hogy utoljára láttam Angie-t. Beszélni persze beszéltünk telefonon, de személyesen nem láttuk egymást. Van egy olyan érzésem, hogy direkt kerül, és szerintem nem is akar velem találkozni az esküvő napjáig. És hogy miért? Louis szerint az van, hogy ha megint találkozna velem, akkor még jobban összezavarodna, és újra elgondolkodna azon, hogy kit is szeret igazán. Fél attól, hogy ha újra lát, akkor nem fog tudni ellenállni nekem, és újra megcsalná velem Chad-et. Fél attól, amit valójában érez. 

- Szia, tesó! – lépett be az ajtón Niall.

- Szia. – fordultam felé – Nem is hallottalak.

- Pedig kétszer is csengettem. – nézett rám csodálkozva.

- Kicsit elgondolkoztam. – vontam vállat.

- Mit emészted magad itt? Miért nem mész el hozzá? 

- Nem akar látni. Te tudod, a legjobban, hogy veletek cipelteti ide-oda Darcy-t is, csak hogy ne kelljen látnia engem. – mondtam csalódottan – Hova készülsz? – kérdeztem, mikor végignéztem rajta.

- Öhm…Hát… - vakarta meg a tarkóját, és idegesen nézett rám – Ugye holnap esküvő, és hát…

- Ne is emlékeztess rá. – mondtam mogorván. Holnap elveszítem életem szerelmét, és fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Pedig megígértem Darcy-nak is, hogy nem engedem meg, hogy Chad elvigye őket. 

- Ma van a legénybúcsú, és Chad meghívott. – nyögte ki nagy nehezen. 

- Ja…Tényleg! – bólintottam gúnyosan – Engem is meghívott. 

- De gondolom, te nem jössz. 

- Miért is ne? – pattantam fel, hiszen eszembe jutott valami.

- Mi ez a mosoly? – méregetett Niall – Mi jutott eszedbe? Mit tervezel?

- Szerzünk ma este egy nőt a mi drága Chad barátunknak. – mosolyogtam gonoszan, és összedörzsöltem a tenyerem. 

- Szerzünk neki egy nőt? – Niall zavartan nézett rám – Ezt hogy érted? 

- Ugyan. Miről szól egy legénybúcsú? Alkohol, buli, nők. – soroltam – Leitatjuk Chad-et, és lebuktatjuk, miközben megcsalja Angie-t valami ribanccal. 

- Na, az én legénybúcsúm nem erről fog szólni. – mutatott rám – Harry! Nem hiszem, hogy ezt akarod. – tekerte meg a fejét.

- Dehogynem! Muszáj valamit tennem, bassza meg! – ordítottam el magam, és a hajamba túrtam. 

- De nem így. Szerinted Angie egyből a karjaidba veti magát, ha megtudja, hogy Chad megcsalta? Különben is, nem hinném, hogy érdekelné más nő, még akkor sem, ha hulla részeg lenne. 

- Ugyan már, Niall. 

- Chad szereti Angie-t. 

- Én szeretem Angie-t, és nem ez a seggfej. – kezdett egyre jobban dühíteni.

- Angie fantasztikus nő, szerinted más nem szerethet bele úgy, mint te? 

- Te most kinek a pártján állsz? 

- A tiéden, természetesen, de értsd már meg, hogy ez nem megoldás. Angie összeomlana, ha még egyszer otthagynák az oltár előtt. Neki kell megtennie a kezdő lépést. 

Nem szóltam semmit, csak bámultam Niall-t, és bólintottam egyet.

- Látod? Te is tudod, hogy igazam van. 

- Tudom. – mondtam megadóan, de persze nem felejtettem el a tervemet, hogy Chad-et hulla részegre itatom, és ráküldök egy nőt. Lássuk, hogy mihez kezd vele.

Angelina Graham

- Abbie, már mondtam, hogy nem akarok leánybúcsút, nem? – kérleltem a nővéremet, mikor kora délután beállított hozzám, és szinte kényszerített arra, hogy kezdjek el készülni, mert este buli lesz.

- Hugiiii! – nézett rám lemondóan – Elvileg ez az utolsó szabad estéd.

- Elvileg? – szakítottam félbe.

- Ha csak meg nem gondolod magad. – mosolygott angyalian. 

- Fejezd ezt be! Az elmúlt két hétben próbáltam kerülni őt, nem gondolni rá, és még a nevét sem mondtam ki. Ha valaki szóba hozta, egyből témát váltottam, még ha az a valaki Darcy volt, akkor is. Nem akarok róla beszélni, érted? Holnap férjhez megyek, aztán elköltözünk innen. Végre nem kell többet találkoznom vele.

- Háhhhh! – kiáltott fel, és rám mutatott – Még csak szóba sem hoztam, egyből te gondoltál Harry-re. 

- Ne beszéljünk róla. – mondtam halkan.

- Harry! Harry! Harry! – hajtogatta – Harry-t szereted!

- Fogd már be. Fogd be, és elmegyek veled este. – adtam meg magam. 

- Mindenképp eljössz, hugi! – vonta meg a vállát – Készülj, mert két óra múlva visszajövök érted. – mondta, és a táskáját felkapva kiviharzott a házból. Tudtam, hogy azért siet ennyire, nehogy meggondoljam magam. 

Nagy nehezen, de aztán rászántam magam, és a szobámba indultam készülni. A szekrényem elé mentem, hogy ruhát válasszak. Nem akartam olyat, ami túl szexi, de azért nagymamásat sem, hiszen abba Abbie egyből belekötne. Egy fehér pulóvert választottan, amihez nagyon jól ment a pink színű miniszoknyám, aminek az egyik oldala hosszított volt. A púder színű magassarkúmat vettem fel, és a fehér táskámat, illetve egy arany nyakláncot választottam kiegészítőnek. A hajamat hagytam a már megszokott módon, hullámosan.

Alig, hogy végeztem a készülődéssel, motoszkálásra lettem figyelmes lentről.

- Hát te? – kérdeztem az éppen akkor érkező Chad-et, mikor leértem a lépcsőn. Eléggé meglepett, hogy itt találom, ugyanis úgy beszéltük meg tegnap, hogy nem találkozunk az esküvőig. 

- Hiányoztál. – mosolygott rám, és megölelt, de elég furcsának tűnt. 

- Baj van? – kérdeztem ijedten, és már a legrosszabbra gondoltam. 

- Nincs. – tekerte meg a fejét – Annyira szép vagy.

- Abbie rávett, hogy menjünk el este bulizni. – rántottam meg a vállamat – Mondjuk nincs nagy kedvem.

- Én is megyek a srácokkal. Iszogatunk egyet. 

- Kikkel? 

- A haverok a munkából, Eddy és Marc unokaöcséim, Niall, Harry. – sorolta.

- Harry? – kérdeztem hirtelen – Ő is veletek megy? 

- Igen. Elvégre családtagnak is mondhatjuk. – rántotta meg a vállát – Talán zavar, hogy haverkodunk? Azt hittem, hogy nincs bajod vele.

- Nincs, persze, hogy nincs. Csak meglepett. – erőltettem mosolyt az arcomra. 

- Remek. – bólintott, és megcsókolt – Alig várom a holnapot. 

- Én is. – hazudtam. 

- El sem hiszem, hogy végre a feleségem leszel, és együtt fogunk élni. Távol innen, távol mindentől, csak mi hárman. 

- Ennyire szabadulni akarsz Londonból? – csodálkoztam rajta.

- Jó lesz végre csak veled, és Darcy-val lenni. Megkezdődik az igazi életünk. – mosolyogta – Tudom, hogy hiányozni fog a nővéred, de nekem csak ti ketten vagytok, és senki más nem számít. Veletek akarok lenni. 

Nem szóltam semmit, csak mosolyogva néztem rá. Annyira szeret minket, hogy az szavakkal leírni nem lehet. 

- Indulnom kell. Jó mulatást. – mondta, megcsókolt, majd kisétált az ajtón. Ez meg mi volt? Annyira furcsának tűnt. Talán sejt valamit? Vagy csak az esküvő miatt ilyen zaklatott? 

39. fejezet: A tökéletes pár

Sziasztok! Bocsi, hogy nem hoztam részt szombaton, de nem volt időm írni, és gépnél sem voltam, ugyanis nem voltam itthon. Remélem, hogy nem haragszik senki, hiszen itt van a legújabb fejezet, amihez várom a véleményeket. Jelenleg a 42. fejezetet írom, és már vészesen közeledik az esküvő. ;)

Harry Styles

Mikor kinyitottam a szememet, hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Aztán, mikor jobban körülnéztem, megnyugodtam, sőt, olyan boldogságot éreztem, mint még soha. A kislányom mellettem feküdt, és nem sokkal messzebb, az ágy másik felén pedig életem szerelme aludt. Nem mertem megmozdulni, mert nem akartam, hogy felébredjenek. Mikor magamhoz tértem, még csak fél hét volt, így meglepődtem, mikor nyolc órakor csörögni kezdett az ébresztő. Gyorsan lenyom, de Angie mocorogni kezdett, és lassan kinyitotta a szemét. Szerintem ő sem tudta, hogy mi történik, mert elég meglepetten nézett körbe.

- Hány óra? – kérdezte álmos hangon.

- Nyolc. – feleltem mosolyogva, és még mindig őt bámultam. Annyira szép még kora reggel is. 

- Nyolc? – ugrott fel hirtelen – Mikor keltél fel? 

- Fél hét körül. – rántottam meg a vállamat. 

- Miért nem keltettél fel? – láttam rajta, hogy ideges lett – Egyáltalán miért hagytad, hogy elaludjak? 

- Előbb elaludtam, mint te. – hazudtam. Persze, hogy ő aludt el előbb, és nekem eszem ágában sem volt felkelteni. Még éjjel is órákig bámultam, ahogy ugyan úgy alszanak, mind a ketten. 

- Tényleg? – nézett maga elé gondolkodva – Nem emlékszek. Elég fáradt voltam. Na, de mindegy is, most mennem kell, van még egy csomó dolgom. – mondta, és felpattant az ágyról, és kisietett a szobából. 

- Mi? – kérdeztem, mikor utolértem a folyosón.

- Tessék? – pördült meg hirtelen, és abban a pillanatban éreztem, és persze láttam is, hogy többször is végignéz a csupasz felsőtestemen. 

 - Mi az a csomó dolog? – kérdeztem mosolyogva, és láttam, hogy zavarban van. 

- Egy csomó dolog. – nézett rám, és megrántotta a vállát – Az esküvővel kapcsolatos dolgok. 

- Az olyan fontos? Úgysem mész hozzá. – nevettem el magam, és közelebb léptem hozzá – Tudom, hogy engem szeretsz.

- Harry! – lökött el magától idegesen, vagyis csak szeretett volna ellökni – Fejezd ezt be! 

- Szeretlek, és te is engem. – suttogtam a szájába, és ő nem hajolt el. 

- Chad-et szeretem, és az ő felesége leszek. – sziszegte az arcomba.

- Hazudsz magadnak. – mosolyogtam még mindig, és beletúrtam a kócos hajába – Mindenki tudja, csak te nem. 

- Mennem kell. – megfordult, és el akart menni, de én a karjánál fogva magamhoz rántottam, és megcsókoltam. Először idegesen vergődött, de pár másodperc után megnyugodott, és hevesen kezdett csókolni. 

- Mondtam. – szakítottam el a számat az övétől, és ismét mosolyra húzódott a szám – Tudtam, hogy szeretsz. Nem tudsz nekem ellenállni. 

- Nem tudsz te semmit. – mondta hűvösen, majd kiszakította magát az ölelésemből, és elviharzott. 

Angelina Graham

- Mi a bajod? – kérdezte félve Abbie, mikor kiszálltunk a kocsimból a virágpiacon. 

- Semmi. – feleltem idegesen, és úgy tettem, mintha annyira érdekelnének a virágok. Pedig érdekelniük kellene, ugyanis ideje lenne kiválasztani az esküvőre őket. 

- Aha. – bólintott gúnyosan – Azt látom. Mi bajod van? Úgy nézel ki, mint aki nem aludt egész éjjel. 

- Harry-nél voltam. – feleltem hanyagul. 

- Tessééééék? – állt meg hirtelen, és tátott szájjal nézett rám – Már megint lefeküdtetek? 

- Halkabban! – szóltam rá, és gyorsan körbenéztem – Dehogy feküdtünk. A tegnapi vihar miatt kellett átmennem. 

- Mert Harry félt egyedül? – húzogatta nevetve a szemöldökét.

- Idióta! – csaptam meg a karját, és tovább mentem – Nem bírt Darcy-val. Tudod, hogy milyen ilyenkor. Azt akarta, hogy aludjak ott…mármint Darcy akarta.

- Nem hiszem, hogy csak ő akarta. – fűzte hozzá halkan, mire kapott tőlem egy lenéző pillantást. 

- Tehát lefektettük aludni, aztán mind a ketten elaludtunk. – fejeztem be – Ennyi. – tettem még hozzá. Hogy tudja, nem akarok többet beszélni erről. 

- Tehát úgy aludtatok, mint egy naaaaagy család. Egy igazi család. – mondta tovább a magáét, miközben megálltam az egyik stand előtt. 

- Igazi család? – néztem rá gúnyosan – Ő nem a családom. 

- Ahhhhh. – intett le egyből, és csak nem akarta abbahagyni a beszédet – Annyira makacs vagy! Miért nem látod már be, hogy Chad-del csak azért vagy még együtt, mert félsz még egy esélyt adni Harry-nek. 

- Nem. Ez nem igaz, Abbie! – mondtam meggyőzően – Engem nem érdekel Harry. Gondolj bele, hogy nem jött volna vissza, ha a One Direction nem áll össze újra. 

- Dehogynem! 

- Ugyan már! Eddig sem volt kíváncsi rám. 

- Eddig is kíváncsi volt rád, és Darcy-ra is. Niall-el minden héten beszéltek. 

- Tényleg? – kaptam rá a fejemet, mikor megszagoltam egy tulipánt. 

- Igen. – bólintott mosolyogva – Mindent tudni akart rólatok. 

- Akkor gondolom Chad-ről is tudott. Azért jött vissza, mert beparázott, hogy a gyerekének új apja lesz. 

- Róla nem tudott. – intett egyet lazán – Niall nem akarta, hogy még rosszabbul legyen. Képzeld, volt, hogy hetekig nem vette fel a telefonját. Niall már totál ki volt akadva, és elutazott hozzá. Mikor odaért, szerencsére otthon találta, de úgy nézett ki, mint aki már hetek óta nem fürdött, és nem nézett tükörbe. A lakás bűzlött, mindenhol kajamaradékok, meg szétszórt, mosatlan ruhák. 

- Most erre szerinted mit mondjak? – néztem rá értetlenül.

- Csak azért mondom, mert nem akarom, hogy azt hidd, hogy ő boldogan éldegélt nélkületek. Mert nem. Elbújt a világ elől, és senki nem talált rá évekig. 

- Na és? 

- Elveszett nélkületek. – magyarázta komolyan. 

- Én is elveszett voltam, mikor elhagyott. 

- Igazából nem is akart elhagyni. Visszajött, nem? Meggondolta magát. Pasiból van, és csak megijedt. 

- Abbie! – kiáltottam rá – Befejezted? Most tényleg azt mondod, hogy bocsássak meg neki, dobjam el az életemet Chad-del, és menjek vissza egy olyan emberhez, aki egyszer már elhagyott? 

- Pontosan! – mosolygott Abbie bólogatva.

- Te beteg vagy! – nevettem el magam – Te voltál a legjobban ellene. Most mi a bajod? 

- Azt akarom, hogy boldog legyél.

- Az leszek. 

- Remélem, nagyon remélem. – mondta halkan, és az egyik rózsákkal telerakott virágos stand felé fordult – Ehhez mit szólsz? 

- Fehér rózsa? – vontam vállat – Nem is rossz. A csokrom is abból lesz. Legyen a templom is azzal feldíszítve?

- Te tudod, hugi. Nem az én esküvőm. Miért kérdezel mindent tőlem? Magad nem tudod eldönteni? 

- Nehéz ez az egész, oké? – bukott ki belőlem.

- Miért? 

- Mert azt akarom, hogy tökéletes legyen. Nem szeretném, ha megint az lenne a vége, mint Harry-vel. 

- És szerinted, ez azon múlik, hogy milyen virággal rakod tele a templomot? – nézett rám gúnyosan. 

- Segíthetek, hölgyek? – szakított félbe minket egy középkorú nő, aki a virágokat árulta.

- Köszönjük, csak nézelődünk. – mondtam, és újra szólásra nyitottam a számat, hogy belekössek Abbie legutóbbi mondatába.

- Te jó ég! Ti Angie és Abbie Graham vagytok, ugye? – vágott a mondatomba most egy fiatal lány, aki a nő mellett álldogált – Te jó ég! El sem hiszem, hogy találkozunk! Annyira szeretlek titeket! Darcy és Nate is annyira édesek. – csak úgy záporoztak belőle a mondatok – Igaz, hogy Niall megkérte a kezedet? – fordult Abbie felé, és elkapta a kezét – Igaaaaz! – kiáltott izgatottan, és ugrálni kezdett örömében. Abbie és én csak egymásra néztünk, és nevetni kezdtünk. Sokszor találkoztunk már olyan lányokkal, akik nagy rajongóik a One Direction-nek, és persze ezáltal minket is felismertek. Szerencsére többen szerettek minket, mint akik utáltak. Néha volt pár olyan elvetemült rajongó is, akik szó szerint megtámadtak minket, mert elvettük tőlük a srácokat. Miután viszont Darcy megszületett, mindenki megbékélt, sőt, mikor Harry elhagyott minket, legtöbben mellettem álltak. 

- Igen, igaz! – felelte Abbie halkan, és megpróbálta kihúzni a kezét a kislányéból. 

- Na, és te? – fordult felém hirtelen – Te és Harry újra együtt?

- Tessék? – néztem rá zavartan – Nem. Nem, én férjhez megyek. 

- Összeházasodtok? – sikított egy nagyot, és már egyre többen néztek minket – Te jó ég! Nem hiszem el! Ez annyira tökéletes, mint egy tündérmese!

- Neeeem. Nem! Nem Harry a vőlegény! – állítottam le, mire ijedten rám nézett.

- Neeeeeem? – csodálkozott hatalmas szemekkel.

- Nem. – mosolyogtam rá, de ő még mindig elég furcsán nézett rám. 

- De ez nem lehet igaz! – mondta elfúlt hangon – Mi lesz Darcy-val? Az ő apukája Harry, nem pedig más. Te nem mehetsz hozzá máshoz, hiszen te és Harry vagytok a tökéletes pár. Ő szeret téged, és te is őt. Harry-hez kellene hozzámenned. – sorolta kétségbeesetten.

- Ez nem ilyen egyszerű, édesem! – guggoltam le hozzá, és megsimogattam az arcát. Nem lehetett több tíz-tizenkét évesnél. 

- Dehogynem. – pityeregte, majd megfordult, és elrohant.

- Bocsássanak meg a lányom miatt. – mondta a virágárus nő – Elég érzékeny típus. 

- Semmi gond. – bólintottam, de még mindig a kislány után néztem. Tényleg ennyire felkavarja a dolog, hogy nem Harry lesz a férjem?