2014. április 23., szerda

16. fejezet: Kétségek között

Sziasztok! Biztos vagyok benne, hogy nagyon vártátok már ezt a részt, hogy kiderüljön, mi lesz Abbie, és a kisbaba sorsa.
Köszönöm a kommenteket, és nagyon várom továbbra is a hozzászólásokat! ;)

Angelina Graham
- Neeee! Neeeeeeee! – nézett Niall az orvosra könyörögve. 
Én azt sem tudtam, hogy hol vagyok. Nem akartam hinni a fülemnek. Komplikációk léptek fel? Milyen komplikációk? Hogy történhetett ez? A nővérem halott. A nővérem, az egyetlen testvérem, az ikrem, a másik felem, a családom. Ez lehetetlen. Hiszen most született meg a kisfia, és annyira boldog Niall-el. 
Éreztem, hogy szédülni kezdek, és elhomályosodik körülöttem minden. Vissza kellett ülnöm a székre, ahonnan akkor ugrottam fel, mikor az orvos kijött hozzánk. Csak bámultam magam elé, egy hang sem jött ki a torkomon, csupán a könnyek kezdték égetni a szememet.
- Nagyon sajnálom! – mondta ki az orvos, és Niall fájdalmas ordítását hallottam, majd hangos durrogásokat. Felrúgta a székeket, amik velem szemben helyezkedtek el a folyosón.
Nem tudtam, hogy ki, de valahogy sejtettem, hogy Harry volt az, aki mellém ült, és átölelt. Nem akartam eltaszítani magamtól, sőt, akartam, hogy mellettem legyen. Szükségem volt valakire, és ez a valaki most pontosan ő volt. Nem Chad kellett, hanem Harry. Azt akartam, hogy öleljen át, vigasztaljon meg, és ne engedjen el. 
- Tudom, hogy nehéz, de ha szeretné látni a kisfiát, akkor most megteheti. Mielőtt átvisszük a csecsemő osztályra. – szólt újra az orvos. Nem igazán lepődött meg azon, hogy Niall elkezdett dühöngeni, és vagdalózni. Talán már hozzászokott az ilyen dolgokhoz. Elvégre ez egy kórház, és itt valószínűleg minden nap meghal valaki. 
- Nem érdekel. – mondta Niall undok, és dühös hangnemben. Idegesen kaptam rá a fejemet, kiszállva Harry mellkasából, nem akartam hinni a fülemnek. Felpattantam, és dühösen rontottam neki Niall-nek, elkapva a pólója nyakát, nekilöktem a falnak. Harry utánam kapott, de jobbnak látta, ha nem szól inkább bele. 
- Na ide figyelj, te idióta. – mondtam egyenesen az arcába – Nem akarom még egyszer meghallani, hogy nem érdekel a fiad. Ő a te gyereked, akit a nővérem az élete árán hozott világra. Ha ezt Abbie hallotta volna, most szétrúgná a hátsódat. Annak a babának csak te maradtál. Te vagy az apja, és egyben a családja. Csakis rád számíthat. Gondolkodj el, hogy mennyire vártátok már. Te meg most magára akarod hagyni? Szüksége van rád, és neked is rá. Megértetted? – fejeztem be, és egy kicsit enyhítettem a szorításomon is. Nem akartam bántani, csak észhez téríteni. Ő nem szólt semmit, csak bólintott, és sírni kezdett. Tudtam én is, és ő maga is, hogy nem gondolta komolyan, amit mondott, csak a pillanat, és a düh hevében jött ki a száján az a mondat. Magamhoz öleltem az előttem zokogó férfit, akin láttam, hogy teljesen összeomlott. Én talán még fel sem fogtam, hogy a nővérem tényleg itt hagyott minket, de sem most, sem később nem omolhatok össze. Niall-nek szüksége van rám, ugyanis biztos, hogy nehéz lesz neki egyedül felnevelnie a fiát. 
- Doktor Úr! – hangos kiáltásra lettünk figyelmesek. Egy nővér közelített felénk abból a teremből, ahol Abbie volt. 
- Tessék! – fordult felé az orvos. 
- Sürgősen szükség van Önre! – mondta idegesen a nő, és az orvossal a nyomában eltűntek az ajtó mögött. 
Niall ijedten nézett rám. Biztos vagyok benne, hogy ugyan arra gondolt, amire én is. Baj van a babával. 
- Be akarok menni. – tolt el magától Niall, és az ajtó felé rohant.
- Nem! Eszedbe se jusson bemenni oda. – kiáltottam rá, és próbáltam elkapni, de Harry gyorsabb volt. Még éppen az előtt rántotta vissza, hogy benyitott volna a szobába. 
- Engedj el! – ordította Niall, miközben próbált kiszabadulni Harry szorításából. 
- Várjuk meg, amíg visszajön az orvos. – mondta neki higgadtan, én pedig most néztem rá először az arcára. Ő is sírt. Utoljára akkor láttam könnyeket a szemében, mikor elhagyott az esküvőnk napján, és próbált bocsánatot kérni. Na nem mintha azóta olyan sokszor találkoztunk volna. 
Niall még mindig vergődött a karjai között, de szerencsére Harry sokkal erősebb volt, és le tudta fogni. Percek teltek el, mire végre lenyugodott, és a földre rogyva sírt még mindig a barátja vállán. 
- Elveszítettem őket. – szólalt meg nagy nehezen, a könnyek még záporoztak a szeméből – Mi rosszat tettem, hogy ezt érdemlem? 
- Semmit, tesó. Nem tettél te semmit. Az élet rohadtul igazságtalan. – mondta neki Harry, de közben engem nézett.
Mióta az orvos visszament, már lassan egy újabb óra telt el. 
- El kell mennem Darcy-ért. – szólaltam meg. Harry rám nézett, de Niall meg sem mozdult. Néha felzokogott, de legtöbbször csendben sírt, vagy csak bámult maga elé. 
- Az előbb azért mentem ki, hogy megkérjem anyámat, hogy menjen el érte.
- Rendben. – bólintottam. Nagyon hálás voltam neki ezért. Tudom, hogy ő ment volna érte, és örültem, hogy emlékezett rá. Rámosolyogtam, már amennyire volt erőm mosolyogni, és ő viszonozta azt. Annyira jó, hogy itt van. Nem csak miattam, hanem Niall miatt is. Neki is szüksége van rá, és nem is tudom, hogy mihez kezdtem volna a dühöngő énjével, ha egyedül vagyok vele.
- Mr. Horan! – lépett ki az orvos az ajtón, ahol több, mint egy órája eltűnt. 
- Hogy van a fiam? – pattant fel a székről Niall – Mondja, hogy nincs baja. 
- Persze, hogy nincs. Már a csecsemő osztályon van. De hiszen mondtam, hogy vele minden rendben. – mondta mosolyogva. El sem hiszem, hogy hogyan tud ilyenkor mosolyogni. Nemrég közölte, hogy a nővérem meghalt, erre itt mosolyog.
- Igen, csak azt hittük, hogy történt vele valami, mikor a nővér kijött magáért. – szálltam be a beszélgetésbe. 
- Óóó! – esett le neki végre a tantusz – Épp ellenkezőleg. Minden a legnagyobb rendben. 
- Mondja ezt a halott barátnőmnek. – sírta el magát megint Niall, és láttam rajta, hogy kezd ideges lenni. Őszintén szólva nem csodálkoztam volna azon sem, ha nekimegy az orvosnak. Nem állítottam volna meg, sőt, lehet, hogy bíztattam volna. 
- Mondja meg neki maga! – nézett Niall-ra, és még jobban mosolygott, mint eddig. 
- Tessék? – ő, Harry és én egyszerre kérdeztük vissza. 
- Az előbb nem a baba, hanem az anya miatt kellett visszamennem. – újságolta nagy beleéléssel – Úgy tűnik, hogy csoda történt. Hirtelen, csak úgy, magától életjeleket kezdett produkálni. A barátnője él. Bemehet hozzá, de egyszerre csak egy. – az orvos utat engedett Niall-nek, aki pillanatok alatt el is tűnt az ajtó mögött.
Nem akartam hinni a fülemnek. Csak álltam, és idiótán mosolyogva bámultam magam elé. Harry, és én maradtunk csak a folyosón. Akkor tértem magamhoz, mikor közelebb lépett hozzám, és megfogta a vállamat.
- Jól vagy? – kérdezte mosolyogva. Én csak ránéztem, és hatalmas mosolyra húzódott a szám.
- Él! – kiáltottam el magam, és hirtelen, gondolkodás nélkül öleltem át a nyakát. Nem habozott sokáig, azonnal viszonozta. 

Harry Styles
Kicsit messzebb hajoltam tőle, de csak annyira, hogy a szemébe tudjak nézni. Ragyogott a boldogságtól, pedig még mindig könnyes volt a szeme. De nagyon jól tudtam, hogy a boldogság miatt sír. Csodálkoztam azon, hogy a mosoly még nem tűnt el az arcáról, hiszen centik választottak el minket egymástól. A szemembe és a számra nézett felváltva. A szívem ki akart ugrani a helyéről, mert mindig akkor csinálta ezt, mikor meg akart csókolni. Talán most is azt akarja? Én mindennél jobban szeretném, de nem akarom kihasználni a helyzetet, és azzal elrontani mindent. A lélegzetem is elállt, és olyan lettem, mint egy kis tini, mikor felemelte a kezét, és az arcomhoz ért. Igen! Meg akar csókolni! Elkezdtem közelíteni felé, és ő is így tett. Most már biztos, hogy akarja. Éreztem a pulzusát, és a szíve is hevesen verte az én mellkasomat. Apró mosolyt láttam a szája szélén, mire én is mosolyogni kezdtem. A szája már majdnem hozzáért az enyémhez, és már a szemét is lecsukta, mikor közbeszakítottak minket.
- Angie! – a közeledő a hang forrására tekintettem, aki ügyet sem vetett rám, csupán egy lesújtó pillantást kaptam. Angie persze pillanatok alatt eltaszított magától, és az érkezőre figyelt. 
- Lou! – mosolygott rá, és megölelte.
- Hogy van a baba? – kérdezte aggódva.
- Minden a legnagyobb rendben. 
- Sajnálom Abbie-t. – mondta, és megölelte. 
- Életben van. 
- Tessék? – Louis nem értette, hogy Angie miről beszél.
- Azt hitték, hogy meghalt, de valamilyen csoda folytán mégis életben van. – újságolta boldogan. 
- Annyira örülök. – ölelte magához. Nem tudom, hogy miért, de nem nagyon tetszett, ahogy magához öleli. Tudom, hogy nem történt köztük semmi, legalábbis Angie azt mondta, de ahogy elnézem őket, nem nagyon akarom elhinni. 
- Be kell mennem Abbie-hez. Megbocsátasz? – nézett Lou-ra, aki csak bólintott. 
Angie elsétált, és eljött a pillanat, mikor egykori legjobb barátom, és én magunkra maradtunk a kihalt folyosón. 
- Mit keresel itt? – szólalt meg Lou. Nem gondoltam, hogy hozzám fog szólni. 
- Én hoztam be Abbie-t. – válaszoltam halkan. Nem akartam megint veszekedni vele, pontosabban azt nem akartam, hogy ordítson velem.
- Mit kerestél te Abbie-vel? 
- A boltban találkoztunk, és ott indult meg a szülés. 
- Gondolom felidegesítetted, és a te hibádból lett rosszul. 
- Nagyon tévedsz. Miért gondolja mindenki, hogy én vagyok itt a rossz ember? – fakadt ki az eddig benntartott, összes dühöm. 
- Mert az vagy. – vonta meg a vállát. Legszívesebben behúztam volna neki egyet. – Mit akarsz Angie-től? Megmondtam, hogy hagyd őt békén, nem? Ha egy perccel később jövök, akkor már lesmároltad volna, mi?
- Miért? Mert magadnak akarod? 
- Mi van? – nevette el magát – Te normális vagy? 
- Hagyjuk, oké? Nem akarok veszekedni veled. 
- Szerintem is hagyjuk. – vontam meg a vállamat, és leültem az egyik székre. Ő is így tett, jóval messzebb tőlem. 

12 megjegyzés:

  1. Először is fantasztikus a blogot, tetszik, hogy sok fordulat van benne. Nemrég kezdtem el olvasni a legelejétől. Iszonyatosan jó. Várom a következő részeket. :DD

    VálaszTörlés
  2. EZ EZ EZ ....huuuuuu nagyon jóóóóóóóóóó:3 várom a kövit♥

    VálaszTörlés
  3. Szia :)
    ohhh azt hittem, hogy Chad ment be és szakította félbe Angiet és Harryt. :P
    nagyon várom a kövi részt. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
  4. Ez az, hurráá :)) örültem hogy nem halt meg, nem viseltem volna el :))
    Remélem hamarosan Louis és Harry kibékül, és Angievel is rendezi a viszonyát Harry :DD
    Nagyon szupi rész lett, már várom a következőt :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) hamarosan fordulat lesz Harry és Angie kapcsolatában ;)

      Törlés
  5. Ááááááhh egyszerűen IMÁDOM!!!! (: ^^

    VálaszTörlés
  6. Louis, édes aranybogaram, tudod, hogy imádlak, de most akkor is várhattál volna úgy... mondjuk 10 percet legalább!
    Nem hiszem el, hogy megszakitják őket, pdig itt volt az alkalom. Legközelebb mi lesz? Chad fog felbukkani? Remélem marad, ahol van.
    Imádom Harryt! Jobban és jobban. xD
    Szuper volt! alig várom a folytatást! xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. elég lett volna 10 másodperc is ;) Chad sajnos hamarosan visszatér, és rendesen megkavarodik majd minden :/

      Törlés