2014. augusztus 29., péntek

9. fejezet: Ez nem randi

Sziasztok! :) Meghoztam a mai részt, ami az utolsó ezen a héten. Nagyon örülök, hogy mind a három beígért fejezetet tudtam hozni, ugyanis nagyon aktívak voltatok a kommentelésben. Csak így tovább! ;)

Emily Cook
- Hát… - hajtotta le a fejét, és elszégyellte magát – Szerettem volna bocsánatot kérni tőled a történtekért. 
- Már bocsánatot kértél, és mondtam, hogy nincs semmi baj. Erre pedig nincs semmi szükség. – válaszoltam egyszerűen, és ő csalódottan nézett rám. Most mégis mit várt? Hogy majd a nyakába ugrok, mert romantikus vacsorát szervezett a tengerparton? 
- Nem tetszik? – kérdezte szomorúan. 
- De, de tetszik, csak nem igazán szeretem a meglepetéseket. – rántottam meg a vállamat. 
- Sajnálom. De kérlek, ne értsd félre, és ne gondolj semmi rosszra. Nincs semmi hátsó szándékom ezzel az egésszel, tényleg csak bocsánatot akartam kérni. – magyarázta, és közben megfogta az egyik kezemet, és kiskutya szemekkel nézett rám – Kérlek!
- Semmi hátsó szándék? – néztem rá mosolyogva. 
- Semmi. – válaszolta megkönnyebbülten. 
- Rendben. – bólintottam.
- Remek! – láttam rajta, hogy megkönnyebbül, majd megfogja a kezemet, és a kivilágított asztal felé kezdett húzni – Igazából nem tudtam, hogy mit szeretsz, és mit nem, ezért pizzát hozattam. Jó lesz? 
- Persze. – bólintottam, majd leültem vele szemben. 
- Húúú. – fújta ki mélyen a levegőt. 
- Mi az? – néztem rá furcsán, ugyanis nem értettem, hogy mi a baja. Most izgul valamiért? Miattam? 
- Semmi, csak… - kezdte, majd rám nézett – Semmi. – nevette el magát zavartan. 
- Harry? – vizslattam a fáklya fényénél. 
- Hagyjuk… - tekerte meg a fejét, és láttam rajta, hogy nem akar válaszolni, ezért inkább annyiban hagytam a dolgot. 
- Öhm… Louis mit csinál olyankor, mikor te velem vagy? Nem hiányol? – váltottam témát. 
- Nem igazán. – rántotta meg a vállát – Egyedül akartam jönni, de ő bekönyörögte magát mellém. A barátnője nem ér rá valami miatt, és ő meg nem akart unatkozni.
- Rendes vagy. – állapítottam meg. 
- Annyira nem. – nevetett – Megmondtam neki, hogy foglalja el magát, és ne zavarjon, főleg akkor ne, mikor veled vagyok. Ezért unalmas időiben dalokat ír. 
- De azért kedves volt tőle, hogy segített összehozni ezt az egészet. – néztem körül. 
- Az. Legalább lefoglaltam egy kicsit. 
- Olyan gonosz vagy. – tekertem a fejemet. 
- Most miért? A végén még lecsap a kezemről. – mondta halkan, és harapott egyet a pizzájából, de nem vette le rólam a szemét. Vajon most arra kíváncsi, hogy mit fogok reagálni? 
- Lou helyes pasi. – rántottam meg a vállamat, és én is megkóstoltam az ételt. 
- Ohhh… - nézett rám furcsán – De neki barátnője van. 
- Harry… - letettem a pizzát, és felé nyúltam az asztal felett, aztán magam sem tudom, hogy miért, megfogtam a kezét, ami a tányérja mellett pihent – Csak vicceltem. Mármint helyes, meg minden, de nekem egy kissé túl pörgős. Meg ugyebár barátnője van… - fejeztem be, és elnevettem magam. 
- Ez nem vicces. – húzta ki a kezét az ujjaim alól. 
- Mi a baj? – néztem rá kérdőn. 
- Semmi. Ízlik a pizza? – terelte a szót. 
- Igen. – bólintottam, majd ezután több perces, kínos csend következett. Megettük a pizzát, és végig nem szóltunk egymáshoz. Nem értettem, hogy mi baja van. Talán valami rosszat mondtam, vagy tettem valamit, ami miatt megbánta, hogy eljött velem ide? – Öhm… - szólaltam meg végül, mert a helyzet már több mint kínos volt – Vissza kellene mennem. Kezdek fázni, meg a szüleim már biztos aggódnak. 
- Rendben. – bólintott – Azért még sétálunk egyet? 
- Arról volt szó, hogy körbejárjuk a szigetet, nem? – mosolyogtam rá, és végre az ő arcán is láttam egy kis jó kedvet. 
- De. – bólintott. 
- Segítsek összepakolni a dolgokat? – álltam fel az asztaltól, és elkezdtem rendezkedni. 
- Nem kell, köszönöm. – tekerte meg a fejét, és egyből kivette a kezemből a tányérokat, amiket egymásra pakoltam – Nem azért vagy itt, hogy takaríts, bármennyire is rendmániás vagy. 
- Nem vagyok az. – játszottam a sértődöttet. 
- Menjünk. – nyújtotta felém a kezét, és mosolygott. Egy darabig csak néztem őt, és a kezét, aztán megfogtam, és összekulcsoltam az ujjainkat. Harry meglepetten nézett rám, de aztán boldogan kanyarodott felfelé a szája.
- Louis ilyenkor mit csinál? – kérdeztem, mikor már majdnem visszaértünk a szállodához. 
- Miért érdekel téged ennyire Lou? – nézett rám felhúzott szemöldökkel. 
- Csak arra gondoltam, hogy mit szól ahhoz, hogy minden idődet velem töltöd.
- Semmit. – rántotta meg a vállát könnyedén. 
- Nem unatkozik? 
- Mondtam már, hogy dalokat próbál írni.
- Az jó. Nem nehéz? Úgy értem, hogy biztos elég bonyolult dolog lehet megírni egy slágert. Én imádok olvasni, szinte minden időmet azzal töltöm, de nem hiszem, hogy bármit is ki tudnék találni, ami bestseller lenne. – nevettem el magam. 
- Azért egy dalt megírni könnyebb, mint egy könyvet. Igazából sosem gondolkodtam egy számon sem. Néha csak úgy jön magától a dolog, például, ha esik ez eső, vagy ha látok egy szép naplementét, egy szerelmes párt kézen fogva, vagy valami hasonlót. 
- Írtál mostanában? – kíváncsiskodtam. 
- Öhm… Igen. – ismerte be.
- Hallhatom? – kértem izgatottan.
- Még nem igazán fejeztem be, meg nem hiszem, hogy tetszene. 
- Harry… - álltam meg hirtelen, és szembe fordultam vele – Attól, hogy nem vagyok a bandátok rajongója, még tetszhetnek a dalaitok. 
- És tetszenek is? – mosolygott rám. 
- Van egy-kettő. – rántottam meg a vállamat játékosan. 
- Előbb-utóbb rajongani fogsz értem. – mondta nagyképűen, mire kapott tőlem egy ütést a mellkasára a szabad kezemmel. Igen, a szabaddal, ugyanis a másikat azóta el sem engedte, mióta elindultunk vissza a szállóba.
- Beképzelt. – vágtam neki vissza, és ütni akartam még egyet, de elkapta a kezemet, és közelebb rántott magához. 
- Vagy már most rajongsz értem? – nézett a szemembe, én pedig azt sem tudtam, hogy mit csináljak. Annyira közel volt hozzám, és el akartam ájulni az illatától, a szemeitől, és az egész lényétől. Mégis mi a franc van velem? 
- Szerintem pedig inkább te szeretnéd ezt. – mondtam mosolyogva az arcába, és magam után húzva elindultam a szálló felé, amit már látni lehetett. 
- Mit csinálunk holnap? – lépett mellém, és úgy tett, mintha az előbbi meg sem történ volna. 
- Tényleg minden idődet velem akarod tölteni? – néztem rá megütközve. 
- A lehető legtöbbet. – bólintott határozottan. 
- Hát jó. Mit csináljunk? 
- Egy újabb úszás óra után segíthetnél nekem dalt írni. – ajánlotta fel, mikor már a szálloda teraszának lépcsőit róttuk. 
- Én segítsek neked dalt írni? – néztem rá kikerekedett szemekkel. 
- Igen. Sokat olvasol, és olyanokon gondolkodsz, hogy írónő akarsz lenni. Emellett még okos is vagy, és biztos vagyok benne, hogy tehetséged van az ilyen dolgokhoz. 
- Te most komolyan beszélsz? – nevettem el magam, mikor kinyílt a lift ajtaja, és beléptünk. 
- Igen. Ne mondj nemet, csak gondold meg holnapig, oké? 
- Jó. – egyeztem bele, mert tudtam, hogy nem fog addig békén hagyni. 
- Remek. – láttam rajta, hogy mennyire örül, hogy igent mondtam – Köszönöm az estét. 
- Én köszönöm. – mosolyogtam rá, ő pedig ismét olyan közel lépett hozzám, mint pár perce a parton. Az egyik kezét a derekamra tette, a másikkal pedig a fülem mögé simított egy hajszálat, amitől megborzongtam. A számra, majd ismét a szemembe nézett, és elkezdett felém közeledni a fejével, én pedig kétségbe estem. 
A kezemet felemelve, a mellkasánál fogva megállítottam, pont mikor kinyílt a lift ajtaja, és rámosolyogtam. – De ez nem randi volt. Jó éjt, Harold. – egy puszit nyomtam az arcára, és magára hagytam. Még visszanéztem a folyosóról, és láttam, hogy mosolyogva bámul utánam.

31 megjegyzés:

  1. Imádom:) Nagyon szupi rész lett:D Kövit:* <3

    VálaszTörlés
  2. Nagyon nagyon jooo lett:) Gyors kövit<333

    VálaszTörlés
  3. Fantasztikus <3 imadom :)) alig varom az uj részt :) xxxx

    VálaszTörlés
  4. Jaj, de aranyosan rázta le a végén :D Nagyon tetszik! Komolyan mondom szerelmes lettem a történeteidbe, olyan fantasztikusakat írsz! :)
    Soká lesz még hétfő :/
    Így tovább! <3

    VálaszTörlés
  5. Szia! Ittvagyok! :) én beleszerettem ebbe a történetbe de halálosan *-* kész vagyok imádom ♥♡ annyira cuki és aranyos :)) nagyon tehetséges vagy hogy így meg tudsz irni sztorikat :)) az eddigieket is imádtam de ez a kedvencem *.*.* engem még így történet mint ez nem fogott meg *-* <3333

    VálaszTörlés
  6. Nagyon kis aranyos rész lett! *-* <3 Komolyan mondom, imádom az egész sztorit! :)) Nagyon várom a kövit!! ;)

    VálaszTörlés
  7. Imádom! Irtó aranyos lett! Várom a kövit! :)

    VálaszTörlés
  8. Huhaa! ;)
    Aranyos rész lett, nagyon tetszett. :)
    Örülök, hogy Emily nem adja könnyen magát, még akkor is mikor látszik hogy nagyon bejön neki a gödör szépfiú :D
    Várom a következő részt, siess vele kérleeek! ;)) <3 xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hétfőn érkezik :) már nem kell sokat várni, hogy komolyabbra forduljon a helyzet ;)

      Törlés
  9. Huh, ez nagyon jó lett!:D Nagyon várom a következőt, kérlek siess!:))

    VálaszTörlés
  10. Jujj! :3 Ez olyan aranyos bár a mi drága leányzónk engedhetne egy kicsit Harry-nek :)
    Ennél is jobban :3 :) Várom a kövit ;)

    VálaszTörlés
  11. Szia, megkérhetlek esetleg arra, hogy beleolvass az én 1D-s sztorimba is? :) Linkelem az első részt:
    http://onedirectioncsapattalazelet.blogspot.hu/2014/08/1-resz-igy-lettem-directioner.html

    Ez egy Niall sztori!

    VálaszTörlés
  12. Nagyon szupi lett!!^^ ♥ Gyorsan folytatást!(:

    VálaszTörlés
  13. Ezek a ki nem mondott szavak/mondatok...Nagyon tökéletes...megint...hihetetlen....komolyan mondom..és azt is komolyan mondom, hogy imádom a SL-ot! :)
    B

    VálaszTörlés
  14. Wow! Nagyon tetszett. A vége a kedvencem. Alig várom, hogy eljöjjön a pillanat, amikor először megcsókolják egymást. XD
    Nagyon várom a folytatást.xx
    Jule B.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki :) hááááát... olyan sokat nem kell már várni... talán :DDDD

      Törlés