2014. november 11., kedd

31. fejezet: Emily barátnője

Sziasztok! Igaz, hogy az előző részre nem sokan reagáltatok, és azt is tudom, hogy nem szerda van, de hoztam ma egy részt, amit már szerettem volna, ha elolvastok, és ami szerintem nagyon izgi lett. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogjátok! :D Várom a véleményeket!
Lehet, hogy a héten nem csak egy rész jön majd, mert elég jól haladok az írással! ;) De persze minden rajtatok múlik. :D 

Harry Styles 
- Gondolod, hogy eljön vele? – tört ki belőlem a kérdés, amit Lou-nak szántam. Éppen a kocsijában ültünk, és a délutáni buli, azaz Niall szülinapi partyjának helyszínére igyekeztünk. 
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy Emily vállalkozna egy ilyen találkozásra veled. 
- Lehet, hogy nem kéne elmennem. 
- Persze. Ne beszélj hülyeséget! – nevette el magát – Biztos, azért szervezted a bulit a régi házba, mert nem akarsz találkozni vele. Ne nevettess! 
- Tényleg! Liam tudja már, hogy ott lesz a party? 
- Nem hinném, ha csak Zayn el nem mondta neki. – rántotta meg a vállát Lou, és éppen ekkor szólalt meg a telefonja – Pont ő az. Felvennéd? 
- Persze. – vettem át tőle a készüléket, és beleszóltam – Szia! 
- Harry? Szia, megvan a kaja meg a pia. Hova menjek? 
- A régi házba. – magam sem tudom, hogy miért, de mosolyogva válaszoltam neki.
- Mi? – hallottam a hangján, hogy meglepődik, és talán kétségbe is esett – A régi házba? Abba a régi házba? 
- Miért? Van másik is? – tettettem a jókedvűt – Tegnap voltam ott, és elég jól néz ki. – hazudtam, ugyanis nem jártam ott – Még takarítani sem kell. Összepakolunk egy kicsit Lou-val, aztán tökéletes lesz. 
- Öhm… Oké. – dadogta – Ti már most mentek? 
- Aha. 
- Nem várnátok meg? El kéne jönni értem. 
- Okééé. – adtam meg magam, és megforgattam a szemeimet – Indulunk. – szakítottam meg a vonalat. 
- Mi van? – kérdezte Lou, mikor leparkolt a ház előtt, ugyanis éppen akkor értünk oda. 
- El kell érte menni. – mondtam unottan.
- Jókor szól. 
- Figyelj csak, menj el érte, én meg addig pakolászok bent egy kicsit. – javasoltam – Nem igazán akarok Liam-mel lenni, főleg, ha hozza magával őt is. – húztam el a számat. 
- Oké. – bólintott megértően az én legjobb barátom, majd bíztatóan rám mosolygott – Fel a fejjel! 
Miután Lou elhajtott, én a ház felé vettem az irányt. Előkerestem a pótkulcsot a rejtekhelyéről, ugyanis az enyém már régen nem volt meg. Fogalmam sincs, hogy hova kevertem el. Szerencsére pontosan azon a helyen volt a kulcs, amire emlékeztem, így gyorsan bejutottam a házba. Ezer éve nem jártam már itt, de nagyjából minden ugyan olyan volt, mint amire emlékeztem. A nappaliba érve a kanapéra terelődött a figyelmem, amitől egyből felfordult a gyomrom, ugyanis újra magam előtt láttam azt, hogy Liam és Emily itt enyelegnek. A gondolataimból egy ajtó csapódása zökkentett ki, és mikor megfordultam, a szívem a torkomba ugrott, a lélegzetem elállt, és szédülni kezdtem. A szobák felől lehajtott fejjel, a telefonját nyomkodva közeledett felém a legszebb látvány, amit már hetek óta nem láttam. Oda akartam menni hozzá, de a lábaim a földbe gyökereztek, és megszólalni sem tudtam. Ő még mindig nem vett észre, legalábbis addig nem, amíg fel nem emelte a fejét, és a szemembe nem nézett. Az arca megfeszült, és elfehéredett. A telefon kiesett a kezéből, és darabokra hullott, a csengés pedig megszűnt, ugyanis éppen hívta valaki. Na vajon ki? 

Emily Cook 
Mit keres itt? Ez most igaz, vagy csak egy szörnyű rémálom? Álmodok, biztos, hogy álmodok. Nem lehet itt, nem állhat itt, velem szemben. Liam azt mondta, hogy már évek óta be sem tették ide a lábukat. Akkor meg miért van itt? 
- Mit keresel itt? – hallottam meg a saját hangomat, amitől én magam is megijedtem, olyan vékony volt. 
- Szia. – szólalt meg végül.
- Szia. – köszöntem vissza, és lehajtottam a fejemet. Éreztem, hogy ha tovább kell néznem őt, akkor egyből elsírom magam.
- Én… - kezdte, de egyből leintettem. 
- Ne! Ne mondj inkább semmit se. Nem akarok veled beszélni. – tekertem a fejemet idegesen.
- Akkor csak hallgass meg! 
- Nem! – ordítottam el magam, és ránéztem – Nem foglak meghallgatni. Nincs miről beszélnünk. 
- Emily! Én nem akartalak bántani. – a hangja könyörgő volt, és a szívem meg akart szakadni, ahogy közelebb lépkedett hozzám. 
- Maradj ott, ahol vagy! – léptem hátra ijedten. 
- Te félsz tőlem? – csodálkozott el.
- Igen! – bólintottam határozottan.
- Miért? Soha nem bántanálak…
- Nem? Nem bántanál? – nevettem gúnyosan, de a szemeimet már kezdte égeti a sós folyadék – Csak, hogy tisztázzuk a helyzetet, olyan fájdalmat okoztál, amit még soha senki. 
- Én nem akartam, hogy… Nem gondoltam, hogy majd így állnak hozzá a rajongók, meg az újságok. 
- Te miről beszélsz? – emeltem fel a hangomat – Te azt hiszed, hogy az fájt, hogy az emberek csúfoltak, és kinevettek? Ugyan már…az csak a hab volt a tortán. Tudod, mi fájt? Azt, amit te tettél. 
- Én azért tagadtalak le, mert nem akartam neked rosszat, Emily. – szólt közbe, és láttam, hogy egyre jobban kétségbe esik. Nem gondolta, hogy majd ezzel szembesítem egyszer? 
- Még mindig nem érted, ugye? Én…én beléd szerettem. – mikor kimondtam ezt a mondatot, egyből lehajtottam a fejemet, ugyanis nem akartam a szemébe nézni, és nem akartam azt sem, hogy lássa, ahogy az eddig visszatartott könnycsepp lefolyik az arcomon. 
- És én is… - kezdte, de nem engedtem, hogy szóhoz jusson. Felemeltem a fejemet, és minden erőmet összeszedve kezdtem beszélni.
- Most viszont annyira gyűlöllek, mint még soha. A gyomrom felfordul, ha arra gondolok, hogy valaha is megcsókoltalak, és éreztem irántad valamit. Hánynom kell attól, hogy most itt vagyok veled, egy légtérben. – hazudtam. Ugyanis annyira fájt, hogy újra látom, hogy rájöttem arra, még mindig ugyan azt érzem iránta, annak ellenére, hogy mit tett velem. De ő nem tudhatta meg ezt. Ki tudja, hogy hogyan használná ki megint a helyzetet? – Miért jöttél ide? 
- Öhm… - úgy láttam, hogy nem tud megszólalni. Talán ennyire sokkolták a szavaim? – Itt tartjuk Niall szülinapi buliját. 
- Itt? Pont itt? Évek óta nem jártatok itt. Kinek az ötlete volt? 
- Az enyém. 
- Gondolom nem véletlenül… - gúnyolódtam. 

Harry Styles
- Talán baj? Ez még az én házam is, és attól, hogy az egyik legjobb barátommal enyelegsz itt minden nap, és minden éjjel, még én is ide jöhetek. Nem gondolod? – nem akartam így beszélni vele, de elöntött a düh, amit Liam iránt éreztem. Megértem, hogy ilyeneket mond, és az érzéseivel is tisztában voltam. Mégis mire számítottam, hogy egyből a nyakamba ugrik? 
- Te miről beszélsz? – nézett rám összehúzott szemekkel.
- Te tudod a legjobban. Azon is csodálkozok, hogy nem tudtál a buliról. Liam azt mondta, hogy jön a barátnője is…pontosabban a csaj, aki még nem a barátnője…még. – hangsúlyoztam ki az utolsó szót újra. 
- Tehát erről van szó. – mosolyodott el. Miért ilyen vicces ez? Örül, hogy szenvedni lát? 
- Erről. – mondtam szomorúan – Te ki vagy akadva, hogy mit csináltam veled, pedig én csak jót akartam. Igaz, hogy rosszul sült el, de nem így terveztem. Azért vagy Liam-mel, hogy engem szenvedni láss, vagy tényleg érzel iránta valamit? 
- Szenvedni lássalak? – nevetett gúnyosan – Látni sem akartalak téged. Miért gondolod, hogy azt akartam, hogy szenvedj. Ismersz, de én ugyan ezt nem mondhatom el rólad. Nem ismerlek. 
- Szerintem én sem ismerlek téged. – mondtam halkan. 
- Igaz. – nevetett – Hiszen mindenki úgy tudja, hogy nem ismersz. 
- Nem úgy értettem. Arra gondolok, hogy az az Emily, akit én ismertem meg, nem tudna a legjobb barátommal kavarni. 
- Liam jó ember, és ő nem akar bujkálni, ha együtt vagyunk. 
- Tehát erről van szó. Mi van? Tényleg csak hírnevet akartál? – mondtam idegességemben, de egyből meg is bántam. Hogy mondhattam ezt? Ahogy átszaladt ez a gondolat az agyamon, hatalmas csattanást éreztem meg az arcom bal oldalán. Először azt sem tudtam, hogy mi történik, aztán mikor tisztázódott a szemem előtt Emily könnyáztatta arca, egyből rájöttem, hogy kaptam tőle egy pofont. 
- Gyűlöllek. – mondta elfúlt hangon, és mélyen a szemembe nézett. Annyira közel volt hozzám, végre éreztem az illatát, láttam a csodás szemei és a száját, minden egyes porcikáját az arcának. 
- Sajnálom. – nyögtem ki egyből – Nem akartam ilyet mondani. Nem is tudom, hogy hogyan csúszhatott ki ez a számon. 
- Te magad mondtad, nem? Nem ismersz engem. Maradjon is így. – mondta utálattal. 
- Én… - kezdtem újra a magyarázkodást, de ekkor kinyílt a bejárati ajtó, amin Lou és Liam lépett be. 
- Basszus. – csúszott ki Liam száján, mikor meglátott minket.
- Ja, basszus. – mondtam gúnyosan – Nem gondoltad, hogy rájövök, mi?
- Harry… - szólt közbe Lou – Azt hiszem, hogy félreértettél valamit…
- Te fogd be! – szóltam rá idegesen – Ne védd már te is őket!
- Nem védek senkit, mert nincs rá szükség. 
- Én visszamegyek a szobába. – szólalt meg kicsit hangosabban Emily is, és úgy ment el mellettem, hogy majdnem fellökött – Vegyétek úgy, hogy itt sem vagyok. Nem fogok kijönni, amíg tart a buli. – mondta, majd Liam felé fordult. Ha most megcsókolja, akkor esküszöm, hogy megölöm azt a rohadékot. – Liam! Jön a csajod is? – kérdezte, de közben rám nézett, kihangsúlyozva a "csajod" szót. Én nem értettem, hogy miről beszél. 
- Jön. – mosolygott rá Liam – Mindjárt megyek érte. 
- Megtennéd, hogy beküldöd majd? 
- Persze. – bólintott rá. 
Most mégis miről beszélnek? Nem ő a barátnője? Emily még egyszer rám nézett, de a gyűlölet nem szűnt meg létezni a szemében. Viszont mellette volt ott még más is. Csalódottság, és szomorúság. Olyan rossz volt így látni. Soha nem akartam, hogy szenvedjen. Soha. 
- Na, akkor én mindjárt jövök. – mondta Liam, én pedig egyből rá kaptam a fejemet. Ő is rám nézett, és miután megtekerte a fejét, kiment a házból. 
- Mi volt ez? – kérdeztem egyből Lou-t.
- Neki és Emily-nek semmi közük nincs egymáshoz. Csak barátok, nagyon jó barátok. 
- De hát a saját szememmel láttam, hogy itt enyelegnek. – biztosításképpen a kanapéra mutattam.
- Láttad Emily-t is, vagy csak azt, hogy Liam nincs egyedül? 
- Én… - dadogni kezdtem – Én nem tudom…
- Nem láttad, ugye? 
- Nem. – ismertem be – De akkor ki…?
- Jade.
- Emily barátnője? 
- Aha. – bólintott Louis. Basszus. Basszus. Basszus. Hogy lehettem ekkora idióta? De hát minden jel arra utalt, hogy ők ketten együtt vannak. Érte ment a sulihoz, mindenki szeme láttára ölelte meg, egész nap vele beszélt, és még ide is hozta. Talán ő érezte rosszul magát azért, amit én tettem? Igen. Liam tipikusan az az ember, aki rendbe akarja hozni a dolgokat, amit más elhibázott. Te jó ég! Mekkora hülye vagyok.

13 megjegyzés:

  1. Uhhhh, ez de nagyon jó volt :D Harry te félelmetes vagy :D Úristen, hát nagyon nagyot nevettem, szuper rész volt talán az egyik legjobb :3 Emilynek igaza van, remélem nem adja meg magát könnyen, szenvedjen meg Harry ha vissza akarja szerezni. Liam egy tündér, komolyan, megzabálom :3 Nagyon jó rész volt, imádtam. Nagyon-nagyon s még jobban várom a kövit :*

    VálaszTörlés
  2. Iszonyatosan jóóó :D Nem találok szavakat rá :D Emilytől mást nem is vártam, szívós egy lány :D
    Így tovább! Imádom! :)

    VálaszTörlés
  3. óó istenem annyira jó lett :D nem fogok bírni magammal a következő részig! ;) hivatalosan is ez lett a kedvenc bejegyzésem :P

    VálaszTörlés
  4. Jesus Christ..... *0* Eddig majdnem az egyik legjobb rész lett... :0 Húha, én nagyon várom a kövi részt, sikerült rendesen felcsigázni! xd :D

    VálaszTörlés
  5. annyira jó lett :) azt reméltem hogy vége Emily és Liam össze jönnek :(

    VálaszTörlés
  6. WOW ez az eddigi kedvenc részem! Fantasztikus lett és már nagyon várom a következő részt! :D

    VálaszTörlés
  7. A nagy találkozás! :D *-* Igazából túl sokat nem tudok erről a részről mondani, hiszen az előttem szólók már mindent elmondtak! :) Megint egy fantasztikus részt hoztál nekünk, és már nagyon várom a folytatást!!! <3

    VálaszTörlés
  8. Huhh nagyon jo lett:D egyre izgalmasab.. Imadom a tortenetet <333

    VálaszTörlés
  9. Annyira jò lett!!!!!!!!!!!!:)
    Vàrom nagyon a kövi rèszeket!!!
    By:Dalma

    VálaszTörlés
  10. Oh te jó ég! Oo ez..nem tudok mit mondani, de komolyan...
    Hogy lehetett ekkorra idióta Harry? Nem hiszem el hogy így elcseszi azt hogy talán lehetett volna egy esélye arra hogy megmagyarázza a dolgokat, de neem..
    Egyébként pedig hiperszuperfantasztikus lett, nagyon várom a következő részt :DD *-*
    Xoxo

    VálaszTörlés
  11. Istenem ez nagyon jó rész lett!!! Imádom a blogod csak így tovább! Tűkön ülve várom a folytatást!! <3333333������

    VálaszTörlés
  12. Ez valami FANTASZTIKUS

    VálaszTörlés
  13. Ez nagyon jo lett. Mint mindig most is nagyon jol megirtad. Ah mar nagyon erdekel mi lesz a kovi reszben<333
    Puszy D.

    VálaszTörlés