2014. november 15., szombat

33. fejezet: Barátok?

Sziasztok! Ahogy ígértem, nem csak két részt hozok a héten, ezért itt van a 33. fejezet, amire már biztos vártatok. Most jelenleg alkotói válságban szenvedek, de van egy-két ötletem, csak nem tudom rávezetni a dolgokat. De ne aggódjatok, sokszor volt már ilyen, és mindig megoldódott.
Na, de nem is mondok többet, hagylak titeket olvasni! ;) A véleményeket nagyon várom!

Emily Cook
Annyira örültem, mikor végre elcsendesedett odakint minden, és az utolsó ember is lelépett. Utolsónak persze Jade és Liam maradtak, akiknek segítettem rendet rakni úgy nagyjából, de azért maradt még takarítani való másnapra is. Pontosabban aznapra, mert már hajnali fél öt volt. 
- Kiviszem a szemetet, aztán mehetünk. – kiáltott vissza Liam a hátsó ajtóból. 
- Oké. – válaszolt neki Jade, majd felém fordult – Maradsz, vagy jössz velünk? 
- Maradok. Anyámék úgyis azt hiszik, hogy nálad vagyok. Jobb lesz, ha inkább itt maradok, és kialszom magam. 
- Rendben. 
- Nem is kérdeztem… - kezdtem mosolyogva – Minden oké veletek? Elég sokáig beszélgettetek.
- Minden a legnagyobb rendben. Megpróbáljuk ezt a kapcsolatosdi dolgot, és talán bejön… – Jade csak úgy ragyogott a boldogságtól, és a közeledő Liam felé nézett. Annyira édesek voltak, látszott rajtuk, hogy odavannak egymásért. Örülök, hogy a két legjobb barátom boldog együtt.
- Te maradsz? – nézett rám Liam. 
- Aha. – bólintottam nagy mosollyal – Menjetek csak!
- Rendben. Én délután átjövök a srácokkal, és rendet teszünk.
- A srácokkal? – kérdeztem óvatosan. 
- Lou-val és Zayn-nel. – nyugtatott meg. 
- Itt leszel még? – nézett rám Jade – Mert akkor én is jövök, és segítek. 
- Persze. Többen úgyis gyorsabban végzünk. – bólintottam. 
- Remek! – csapta össze a tenyerét Liam, majd Jade-re mosolygott – Mehetünk? 
- Aha. Szia, édesem! Pihend ki magad! – ölelt magához. 
Miután elbúcsúztunk, és visszavonultam a szobámba…vagyis abba a szobába, ami állítólag Liam szobája volt régen, de most én vettem birtokba, és bebújtam az ágyba.
Nyakig betakaróztam, és próbáltam álomba szenderülni, de valahogy nem ment. Pedig éreztem, hogy rettentő fáradt vagyok. Aztán jött az a megszokott, és jó érzés, amit akkr érez az ember, mikor már majdnem elalszik…Ekkor azonban ijedten ültem fel az ágyban, ugyanis kintről csörömpölést hallottam. Mi a franc volt ez? Bezártam az ajtót, miután Jade-ék elmentek. Mit csináljak? Hol a telefonom? 
Teljesen beparáztam, a szívem pedig a torkomban dobogott, mégis halkan felkeltem, és óvatosan kinyitottam az ajtót. A nappali felől fényeket, és beszédet hallottam. A tévé szól? Ha betörő lenne, akkor biztos, hogy nem azért lenne itt, hogy leüljön filmezni hajnali ötkor. Plusz a riasztó sem szólt. Ettől a gondolattól kicsit bátrabban lépkedtem ki a nappaliba.
- Mit csinálsz te itt? – kérdeztem hangosan, és idegesen, mikor megláttam, hogy ki ül a kanapén. 
- Basszus! – ugrott fel a hangom hallatára a megszólított, aztán mikor meglátott, elmosolyodott – Megijesztettél. 
- Inkább te engem. – mondtam felháborodva – Miért nem mentél haza? 
- Nem tudtam, hogy itt vagy még mindig…bocsi. – hajtotta le a fejét. 
- Semmi gond. – rántottam meg a vállamat – Visszamegyek aludni. Ha lelépsz, akkor zárd be az ajtót. 
- Nem beszélhetünk? – kérdezte gyorsan, és közelebb lépkedett, de csak bátortalanul. 
- Nem hinném. – tekertem meg a fejemet. 
- Emily! Kérlek! Az este azért nem beszéltél velem, mert részeg voltam. De kialudtam magam, és már semmi bajom. 
- Legyen! – bólintottam, és a kanapé felé vettem az irányt. Mikor elmentem mellette, mosolyra húzódott a szája, de én inkább elfordítottam a fejemet. Követett, és leült mellém, de tartotta a kellő távolságot. – Miről van szó? 
- Szeretném, ha megbocsátanál nekem. – mondta ki konkrétan. 
- És miért? 
- Védeni akartalak! Csak azért mondtam azt, hogy nem ismerlek, mert meg akartalak védeni az emberektől. 
- Azzal, hogy úgy állítottál be, mint aki csak a hírnévre vágyik? 
- Nem én állítottalak be úgy. Ezt te is tudod. 
- Miért nem kerestél? Vagy legalább búcsúztál volna el. Miért Liam-től kellett megtudnom, hogy leléptél? 
- Mert megijedtem. 
- Te nem is engem akartál védeni, hanem magadat. Megijedtél, hogy mit szólnak a rajongók, ha kiderül, hogy egy ismeretlen csajjal voltál. Ugye? 
- Először azt hittem, hogy igen… - ismerte be lehajtott fejjel – De aztán rájöttem, hogy nem érdekel, hogy ki mit mond. Fontos vagy nekem, és nem követném el többet ezt a hibát. 
- Ha tényleg velem szerettél volna lenni, én bevállaltam volna érted bármit. Elfogadtam volna a gyűlölködő üzeneteket, a kamerákat, és az újságírókat. Miattad. De nem így, ahogy most vannak körülöttem. Nem így, hogy egy szörnyetegnek gondolnak, és szinte meg akarnak gyilkolni. El sem tudod képzelni, hogy mennyi gyűlölködő levelet kaptam, és kapok a mai napig. Rengetegen bántottak, és nem csak lelkileg. Te hol voltál közben? Letagadtál, aztán leléptél a térképről.
- Annyira sajnálom. Bocsáss meg nekem! 
- Örülök, hogy őszinte voltál. – bólintottam – Köszönöm. Nem haragszok rád. 
- Tényleg? – nézett rám hitetlenkedve, és mosolyra húzódott a szája.
- Igen. – mondtam határozottan. Tényleg nem haragudtam rá, örültem, hogy őszintén beszélt velem.
- Köszönöm! – mondta megkönnyebbülve, és közelebb húzódott hozzám – Ígérem, hogy jóvá teszek mindent, és… - én azonban gyorsan felemeltem a kezemet, és eltoltam magamtól. 
- Harry! Megbocsátok, de ennyi. Ez nem azt jelenti, hogy minden újra a régi lesz. Lehetünk barátok, de semmi több. 
- Öhm… - nézett rám kétségbeesve. Most komolyan azt hitte, hogy a nyakába ugrok, és minden happy lesz? – Én…én…szeret…
- Harry! – állítottam le, mielőtt kimondta volna – Barátok? – nyújtottam felé a kezemet, és rámosolyogtam. 
- Barátok. – mondta halk, és szomorú hangon, aztán megfogta a kezemet. 
- Szuper! – ugrottam fel, és rámosolyogtam ismét – Akkor jó éjt!
- Neked is. – mondta még mindig lehajtott fejjel, és a hajába túrt. Elindultam visszafelé a szobába, de még utoljára visszanéztem rá. Ugyan ott ült, de most előre hajolva, az arcát a kezeibe temette. Fájt így látnom, de nem lehetek vele. Nem bírnám ki, ha még egyszer megtenné velem ugyan azt. Abba belehalnék. Jobb lesz, ha barátok leszünk, már ha lehetünk még azok. Nem tudom, hogy mi lesz ebből a kapcsolatból. 
Olyan régóta fent voltam már, mégsem sikerült elaludnom. A tudat, hogy Harry odakint van, és csak mi ketten vagyunk az egész házba, az őrületbe kergetett. Vajon mit csinálhat? Talán már belenyugodott abba, hogy csak barátok leszünk, és semmi több. Esetleg meg sem érintette a dolog? Mégis honnan tudhatnám az igazat, hiszen nem is ismerem őt. Na, mindegy! 
Aludjál már, Emily! Aludjál már! Harry valószínűleg már régen alszik, és magasról tesz arra, hogy itt vagy! Gyerünk! Tessék aludni! – parancsolat magamnak, és összeszorítottam a szemem. Ekkor azonban halk lépteket hallottam, és óvatosan kinyílt az ajtóm.
- Alszol? – suttogta az ismerős hang, Harry hangja, amitől a szívem egy hatalmasat dobbant. Nem szóltam vissza, a szememet sem nyitottam ki, és megmozdulni sem mertem, csak a hallásomra támaszkodhattam. Hallottam a közeledő lépteit, és éreztem, hogy az ágy mellé áll. Sóhajtott egy hatalmasat, és valahogy közel éreztem magamhoz, legalábbis éreztem, ahogy kifújja a levegőt. A következő pillanatban azonban olyan történt, amire nem számítottam. Még szerencse, hogy tudtam magam türtőztetni, és nem ugrottam ki az ágyból, mikor megpuszilta a homlokomat, az orromat, aztán…nem az történt amire számítottam. 
Azt hittem, hogy ad egyet a számra is, ugyanis elég sokáig időzött az arcommal szemben. De a szája helyett most az ujjait éreztem meg az arcomon, aztán feljebb húzta rajtam a takarót, pár pillanat múlva pedig már becsukta maga mögött az ajtót, és újra egyedül maradtam a szobában. 
Miért teszi ezt velem? Miért kínoz? 

18 megjegyzés:

  1. Ez valami szuper ez csodásv csak így tovább *--*

    VálaszTörlés
  2. Nem hiszem, hogy Emily és Harry sokáig bírja ezt a "legyünk barátok" kapcsolatot! Ha Harry tovább kínozza Milly-t, akkor a végén a lány tuti beadja a derekát :D :)
    Nagyon jó lett és örülök, hogy ezen a héten ennyi részt megosztottál velünk! <3

    VálaszTörlés
  3. ♥♥♥
    :D
    Nagyon joo! ^^ Bocsi hogy nem irok ekezetet csak epp a kocsiban ulok >< Juj, de jo lett :3 Hat, nem tudom, hogy meddig fogjak kibirni csak baratokkent, remelem nem sokaig :D x

    VálaszTörlés
  4. Nagyoon jo lett ez a resz is <3 gyorsan koviiit :3

    VálaszTörlés
  5. Szuper! Én edig olvastam ezt a történetet és szuper! Remélem Emily és Harry össze jönnek újra. Várom a kövit. :-)

    VálaszTörlés
  6. Naaaagyooon jó rész lett!! Annyira sajnálom Harry-t, de Emily-t is megértem, de....áááá, nagyon várom a következőt!<3 :D

    VálaszTörlés
  7. Te direkt kinzol minket, igaz? :D itt abbahagyni..
    Remelem Emily es Harry minel hamarabb ujra egyutt lesznek. :)
    u.i: bocsi az ekezet hianyok miatt
    u.u.i: varom a kovi reszt <3

    Bia xxx

    VálaszTörlés
  8. Szuper lett rész és remélem hogy sokáig lesznek Barátok Emily és Harry mert nem ilknek össze

    VálaszTörlés
  9. Szuper! Eddig nem írtam megjegyzést, de olvastam az elejétől ezt a történetet. Nagyon jó. Szuper jókat írsz! :D Remélem összejön Emily Harryval.

    u.i. Várom a kövit! ;-) <3

    VálaszTörlés
  10. ahhh.. :))
    egyrészt nagyon aranyos rész lett, másrészt kissé szomorú :))
    remélem azért minden helyre jön közöttük, én azért szurkolok nekik :D
    hihetetlen lett :D nagyon várom a kövi részt :D *-* xoxo

    VálaszTörlés
  11. Lètszi gyors talàlj ki valamit.
    Hètföre lètszi
    Ez is egy kiàly rèsz lett mint a többi.
    By :Dalma

    VálaszTörlés
  12. Nagyon jó lett! :) Remélem Emily hamarosan belátja, hogy Harryvel együtt kell lenniük. :) Alig várom a kövit. ^.^ Puszi, Dzseni :*

    VálaszTörlés
  13. Remélem hogy Emily belátja hogy Harry vele nem ilkenek össze :)

    VálaszTörlés
  14. Huh nagyon jo lett. Jöjjenek össze <3

    VálaszTörlés
  15. szerintem Nem ilkenek össze Emily meg Harry

    VálaszTörlés
  16. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  17. Egy új olvasó vagyok és arra gondoltam leírom az érzéseimet:)
    Egyszerűen fantasztikusan írsz,csodálattal olvasom és teljes beleéléssel a történetet.
    3 napja kezdtem el olvasni,de le nem tudtam tenni a telefonomat mert annyira izgalmas és "szembe mászó" ahogy írsz. Ez csodálatos. Valami borzasztó jól írsz. Remélem soha nem hagyod abba ezt a történetet,úgy tetszik.
    Köszönöm neked ezt.
    x.Bella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Bella egy virtualis pacsi?? Tok ugyanez voltam en is csak eppen egy kethet volt h ratalaltam a blogra es 3 napig csak ezt olvastam VIRTUÁLIS PACSII!!!¡¡¡
      pussz Blani

      Törlés