2014. november 14., péntek

32. fejezet: Igazmondás

Sziasztok! :) Meghoztam a mai részt, ami elég hosszúra sikeredett, és szerintem izgalmas is lett. Remélem, hogy tetszeni fog nektek! ;) Nagyon várom a véleményeket!

Emily Cook
Nem hiszem el, hogy képes volt ide szervezni a rohadt születésnapi bulit. Biztos vagyok benne, hogy az ő ötlete volt, mert tudta, hogy itt leszek. De akkor miért lepődött meg annyira azon, hogy itt talált? 
- Szia! – hallottam meg egy halk, ismerős hangot az ajtóból. 
- Szia! – köszöntem vissza megkönnyebbülve, mikor megláttam Jade-et, és magamhoz öleltem.
- Minden oké? – kérdezte, miközben a hátamat simogatta. Még mindig nem engedtem el, ugyanis nem tudtam. Elkezdtem sírni, és nehezemre esett abbahagyni. 
- Gyűlölöm. Annyira gyűlölöm őt. – mondtam, mikor sikerült végre megszólalnom. 
- Dehogy gyűlölöd. – mosolygott rám barátnőm. 
- De igen. – makacskodtam. 
- Ha annyira utálnád, akkor nem lennél kiakadva, nem sírnál itt miatta, és kijönnél a többiekhez. Niall és Zayn szívesen megismernének. 
- Dehogy megyek ki. – töröltem le a könnyeimet, és kifújtam az orromat. 
- Milly! Ha itt bent gubbasztasz, akkor mindenkinek nyilvánvaló lesz, hogy Harry miatt zárkóztál be. 
- Na és? 
- Édesem. Te még mindig szereted őt…
- Én nem… - szakítottam félbe, de aztán feltette a kezét, hogy csendre intsen.
- Gyere ki, és érezd jól magad. 
- Hogyan tudnám jól érezni magam, ha egyszer ő is itt van? – makacskodtam. 
- Akkor csak tegyél úgy, mintha jól éreznéd magad. 
- Gondolod, hogy menne? 
- Naná! Megismerkedsz a fiúkkal, és én veled leszek végig. Mutasd meg ennek a szemétládának, hogy igenis jobb neked nélküle.
- Oké. – egyeztem bele nagy nehezen – De nem muszáj ám végig mellettem ülnöd. Legyél nyugodtan a pasiddal. – kacsintottam rá.
- Nem a pasim. – nézett rám, és elvörösödött. 
- Pedig ő nagyon szeretne az lenni. – szekáltam tovább.
- Majd meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Tényleg nem akarom elsietni a dolgot, elvégre ő mégiscsak Liam Payne, egy világhírű énekes, én meg… - húzta el a száját. 
- Ugyan már. Mit is mondtál te nekem, mikor…mikor én kételkedtem? Mondjuk én nem hiába… Na, mindegy! De Liam totál más, mint Harry. – mikor kimondtam a nevét, a gyomrom ismét bukfencezett egyet.
- Miért lenne más? 
- Mert az. Velem is mutatkozott a nyilvánosság előtt, holott tőlem nem akart semmit. 
- Dehogynem. 
- Jó, akkor úgy mondom, hogy tudta, hogy velem úgysem lesz semmi. – javítottam ki magam. 
- Ez meg a másik. – hajtotta le a fejét – Miért akar most engem? Egész eddig oda meg vissza volt érted, aztán mikor megmondtad neki, hogy nem lesz semmi köztetek, akkor meg hirtelen megváltozott a helyzet? Mi van, ha csak azért kellek, hogy a közeledbe lehessen? 
- Akkor nem akarna kettesbe lenni veled, és nem hívott volna ide ma sem. Nem hívogatna, nem kérdezgetne engem is rólad. Ilyen még csak eszedbe se juthatna. Liam rendes pasi. 
- Harry-ről is azt hittük. – nézett rám lemondóan. 
- Benne azért rendesen kételkedtem, és nagyon nem ismertem. De hihetsz nekem, és Liam-ben megbízhatsz. 
- Nem tudom, Milly! És ha csak pótlék lennék neki? A te pótlékod?
- Ezt gondolod rólam? – szólalt meg egy szomorú hang ismét az ajtóból. Mind a ketten ijedten kaptuk arra a fejünket. Liam az ajtófélfának dőlve állt, három pohárral a kezében. – Gondoltam, hogy hozok nektek valamit inni. – mutatta fel a poharakat, de lehajtotta a fejét. 
- Köszi. – mosolyogtam rá, mikor közelebb lépett, és átadta az italokat. 
- Nem akartam zavarni, meg hallgatózni sem. – védekezett – Nyitva volt az ajtó, és…
- Nincs semmi baj. – szólalt meg Jade is – Én sajnálom. 
- Ugyan! – rántotta meg a vállát Liam, és leült egy székre velünk szembe – Megértelek, ha így érzel. Mindenki azt hiszi, hogy nagyképűek, és bunkó szemétládák vagyunk, hogy szórakozunk mindenkivel, és nem érdekel, hogy mit éreznek mások. De ez nem így van. 
- Én nem gondolom ezt, Liam. – tekerte a fejét Jade. Mivel én kezdtem magam egy kissé furcsán érezni, úgy döntöttem, hogy jobb lesz, ha magukra hagyom őket. 
- Én hagylak titeket. 
- Nem. – állított meg Liam – Egy dolgot még el akarok mondani nektek. Azt akarom, hogy mind a ketten itt legyetek. 
- Oké. – bólintottam. 
- Szóval… - nagy levegőt vett, és belekezdett – Mind a ketten tudjátok, hogy már első pillanattól kezdve tetszettél nekem, Emily. – nézett rám – Azt hittem, hogy talán lehet köztünk valami, főleg mikor Harry azt tette veled. De aztán rájöttem, hogy csak meg akartalak védeni, és jóvá akartam tenni azt, amit ő tett veled. Ez vagyok én, aki mindig rendbe akarja hozni a többiek dolgát. Nagyon jól éreztem magam veled, és tényleg igazi barátok lettünk. Mintha a kishúgom lennél. – mosolyát most én is viszonoztam – Aztán jöttél te! – itt Jade-hez fordult, aki csak most emelte fel a fejét, eddig szomorúam hallgatta, hogy mit mond Liam – Úgy forgattad fel az életemet, mint egy forgószél. Mikor idejöttél, hogy segíts nekünk takarítani, igazság szerint nem tudtam, hogy mihez kezdjek veled. Nem tudtam hozzád szólni, nem volt semmi közös témánk, legalábbis azt hittem. Aztán az alatt a pár óra alatt sikerült teljesen kiismernem téged. Lenyűgöztél, és napról napra egyre jobban lenyűgöz az, ahogy berobbansz egy szobába, ahogy megvéded a legjobb barátnődet, ahogy beszélsz, ahogy pillanatok alatt ideges leszel, vagy éppen boldog. Imádom, mikor a hajadat csavargatod a mutató- és a középső ujjaddal, ha ideges vagy…mint most is. Imádom, ahogy elérzékenyülsz, ha meglátsz egy kiskutyát, vagy ha megnézünk egy romantikus filmet. Imádom, hogy olyan erős lelked van, és erősnek is mutatod magad, bár tudom, hogy könnyen sebezhető vagy. Szeretnélek megvédeni mindentől, és mindenkitől. Legjobban pedig azt imádom, és rettentő hálás vagyok azért, hogy megismertelek téged, és mindent megadnék azért, hogy velem legyél. Hidd el, hogy megbízhatsz bennem, én nem bántanálak meg, és… - Liam nem tudta folytatni, ugyanis Jade, aki a könnyeivel küszködve hallgatta végig a beszédet, most a nyakába ugrott, és megcsókolta. Pár pillanatig mosolyogva néztem őket, de aztán jobbnak láttam, ha tényleg kettesben hagyom őket. 
Kilépve a szobából, halkan csuktam be magam mögött az ajtót. Mosolyogva fordultam meg, és a nappali felé akartam venni az irányt, hogy körbenézzek, és egyben elvegyüljek az emberek között, de szemben találtam magam azzal, akinek nagyon nem akartam most a közelében lenni. 
- Bocs. – mondtam bunkón, és ki akartam kerülni, de ő nem engedte – Elengednél? – néztem keményen a szemébe. Elmosolyodott, majd a kezét felemelte, és felém akart nyúlni, de én ellöktem magamtól. – Engedj el! – mondtam idegesen. 
- Beszélnünk kell! – a hangja furcsa volt, és mikor megcsapott a szájából eredő alkoholszag, egyből rájöttem, hogy be van rúgva. 
- Nem kell beszélnünk, főleg nem így. – mutattam végig rajta. 
- Szeretlek! – ordította el magát.
- Részeg vagy. – mondtam bunkón. Szeret? Már hogyan szeretne? Ha szeretne, nem tette volna velem azt, amit tett. 
- Miért nem hiszel nekem? 
- Mert nem. Hogyan tudtál berúgni alig háromnegyed óra alatt? 
- Hiányzol. – folytatta, mintha meg sem hallotta volna a kérdésemet. 
- Ki kérdezte? – néztem rá lemondóan, de a szemébe még így sem tudtam belenézni. 
- Jó, akkor a kérdésedre válaszolva, megittam majdnem egy liter vodkát. 
- Gratulálok. – tekertem meg a fejemet – Már alkoholista is vagy, nem csak hazudozó? 
- Muszáj, mert nem bírom ki, hogy itt vagy. 
- El is mehetek, én sem örülök neki, hogy egy légtérben kell lennem veled. 
- Úgy értem, hogy nem bírom ki, hogy itt vagy, de nem érhetek hozzád, nem csókolhatlak meg, de legjobban az fáj, hogy utálsz. – szavai szinte összefolytak, annyira részeg volt, és láttam rajta, hogy egyre jobban kétségbe esik. Aztán, mikor letérdelt elém, én rezeltem be. Most mit csinál? Miért csinálja ezt? Nem fogja fel, hogy ezzel csak kínoz? – Bocsáss meg nekem, kérlek! 
- Harry! – mondtam zavartan, és megfogtam a kezét, amitől persze akkorát dobbant a szívem, hogy majdnem kiszabta a mellkasomat – Kelj fel! – húztam, és szerencsére szót fogadott. A fejét lehajtotta, ezért nem láttam az arcát, csak azt vettem észre, hogy a vállai fel-le mozognak. Az álla alá nyúltam, mire rám emelte a tekintetét. 
- Szeretlek! – suttogta sírva. Sírt. A szemeiből csak úgy záporoztak a könnyek, mikor a szemembe nézett. 
- Ne csináld ezt! – szinte könyörögve kértem. 
- Beszéljük meg, kérlek! 
- Nem. Nem beszélek meg így semmit sem. – próbáltam kemény lenni, de éreztem, hogy egyre jobban elgyengülök – Hulla részeg vagy. Azon sem csodálkoznék, ha holnap erre nem emlékeznél.
- De fogok. 
- Nem. Nem érdekel. Mégis mit vársz? Hogy majd megbocsátok neked, és egyből a nyakadba ugrok? Részeg vagy, és ha most azt mondom, hogy legyünk együtt, hol van rá a biztosíték, hogy holnap nem tagadsz le megint az egész világ előtt? 
- Nem foglak.
- Harry… Azt várod, hogy ezt elhiggyem? – néztem rá felhúzott szemöldökkel, aztán eszembe jutott valami, amit már régóta meg akartam kérdezni tőle – Válaszolj nekem valamire, oké? 
- Bármire. – bólogatott hevesen.
- A részegek általában igazat mondanak… Szóval… Még a szigeten, az utolsó esténken, mikor azt kérted, hogy menjek fel hozzád… Mi lett volna, ha felmegyek? 
- Mire célzol? 
- Ha felmegyek a szobádba, akkor biztos, hogy lettem volna olyan idióta, hogy lefekszek veled, ugyanis totál beléd zúgtam…beléd voltam zúgva. – javítottam ki gyorsan, mert kezdett mosolyra húzódni a szája – Ha akkor megtörténik, akkor is azt csinálod, amit? Akkor is otthagysz egyetlen szó nélkül, és letagadsz ország-világ előtt? 
- Én…én nem… - dadogta, én pedig elnevettem magam. 
- Nem tudsz rá válaszolni, igaz? – kérdeztem, ő pedig lehajtotta a fejét. 
- Menj, és józanodj ki! – mutattam a szobák felé, ő pedig csak bólintott egyet, és elindult.
Mégis mit vártam? Mondjuk, lehet, jobb is, hogy nem válaszolt. Nem tudom, hogy minek örültem volna jobban.

12 megjegyzés:

  1. Isteneeeeeem :( annyira jó,imádom <3

    VálaszTörlés
  2. ÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ te egyre jobban meglepsz, nem tudok mit hozzá fűzni. Reménykedem, hogy boldog befejezés lesz. :) xx

    VálaszTörlés
  3. Jó rész lett :)) Emily Meg Harry legyen inkább barátok mint Szerelmesek

    VálaszTörlés
  4. Jézus... :0 Mindig sikerül valami szívrohamot okozó csavart beletenned :D Köpi-nyelni nem tudtam... :D:D Úgy ürölök, ennek a plusz résznek.. :) x

    VálaszTörlés
  5. Jujj ez nagyon aranyos lett<3333 hamar kovit
    Pusszy D.

    VálaszTörlés
  6. eddig a kedvenc *-* gyorsan kövit <3
    Bia xxx

    VálaszTörlés
  7. nagyon jó lett ismét! :D és igaza van Emilynek: részeg ember őszinte :D
    kíváncsian várom hogy Harry emlékezni fog e rá :D

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó lett :), IMÁDOM! :D Gyorsan köviiiiit... *-* <3 ♥

    Jasmine

    VálaszTörlés
  9. Tényleg nagyon aranyos rész lett, amire nagyon kíváncsi vagyok az az, hogy Harry emlékezni fog-e majd erre a kis beszélgetésre... :)
    Várom a kövit, de nagyon!!!!!!! <3

    VálaszTörlés
  10. Nagyon joo es legyszi jojjenek ossze uujra es legyenek olyan szerelmesek mint ez elott... :D ha nem en sirok :'(

    VálaszTörlés