2016. július 8., péntek

4. fejezet: Az apja

Sziasztok! :) Sikerült meghoznom az új részt is! Mostantól indulnak be majd az események, szóval tartsatok továbbra is velem! ;)
Várom a véleményeket! :) 

● Dal a fejezethez: Bring Me The Horizon - Go To Hell, For Heaven's Sake  ●
...ALEXIS DAVIS...
Lassan egy hét telt el azóta, hogy megismertem Harry-t. Azóta szinte minden nap megjelent a bárban, a kis füzetével együtt, amiről még mindig nem tudtam kideríteni, hogy mi van benne. Mit írogat folyton? Ugyan olyan titokzatos volt minden nap, mint az első alkalommal, mikor beszélgettem vele. Egy-két szót minden nap váltottunk, és sokszor kért meg, hogy igyak meg vele egy kávét, de erre mindig nemet kellett mondanom, mert telt ház volt. Pedig akartam. Nagyon akartam.
Péntek reggel volt, mikor olyan dolog történt, amire soha nem gondoltam volna. A bár előtt egyszerre parkolt le két kocsi, egy fehér Mercedes és egy fekete Range Rover. Az előbbiből az öreg Styles szállt ki, míg a feketéből az unokája. Szinte egyszerre értek oda, és parkoltak le. Mikor meglátták egymást, egy pillanatra megálltak, és szó nélkül léptek be az ajtón. Megmosolyogtatott a helyzet, hogy mennyire makacs mind a kettő. 
- Jó reggelt! - köszönt mosolyogva az öreg, és helyet foglalt az unokája mellett a pultnál. 
- Jó reggelt! - köszöntem neki vissza – Úgy látom, valakinek kivágták a nyelvét. - céloztam arra, hogy Harry egyetlen szó nélkül duzzogott. 
- Szia. - enyhült meg, majd egy kis mosoly is megjelent a szája szélén, mikor rám nézett. 
- Szia. - köszöntem neki vissza, majd mid a kettő elé leraktam egy-egy csésze kávét – Mi járatban íy együtt? 
- Azt hittem, hogy tárgyalásod lesz. - fordult a nagyapja felé a göndör fiú. 
- Minden nap bejövök egy kávéra. - rántotta meg a vállát az öreg – És te? 
- Ha tudtam volna, hogy itt leszel, nem jövök ilyen korán. 
- Korán? - húzta fel a szemöldökét, mintha mit sem tudna. Pedig nagyon is jól tudott arról, hogy az unokája minden délutánját itt tölti. - Máskor is jönni szoktál? Azt hittem, hogy ez nem neked való hely. - mondta szórakozottan az öreg. 
- Nem vagyok olyan nagyra vágyó, mint a családom többi tagja. - felelte flegmán – Nyugis hely, és ki tudok kapcsolni. Szívesebben vagyok itt, mint otthon.
- Tudják mit! - vágtam közbe a már unalmasnak mondható szócsatába – Miért nem ülnek le az egyik asztalhoz, és beszélgetnek egyet? - ajánlottam, mire mind a két szempár rám szegeződött. Pár pillanatig csak néztek rám, majd egymásra pillantottak. Harry bólintott egy aprót, majd felkelt a pulttól, a nagyapja pedig követte. Rákacsintottam az öregre, aki egy hálálkodó pillantást küldött felém. 
Na, erre kíváncsi leszek! 

A következő fél órában félve pillantgattam a két Styles felé, nehogy megint kitörjön közöttük a botrány. Nem is értettem magam, hogy miért érdekel ennyire ez az egész. Ők azok az emberek, akik után nyomozok, és akiknek minden titkát ki kell derítenem. Mondjuk így egész jó úton haladok, hiszen már mind a kettő bizalmába be tudtam férkőzni valamilyen szinten. 
Elnézve a párost, kicsit megnyugodtam, ugyanis egész nyugodt volt a beszélgetés. Inkább csak az öreg beszélt, Harry csak bólogatott, és egy-két flegma választ adott, legalábbis az arcából ítélve. 
- Hozhatok még valamit az uraknak? - léptem oda hozzájuk, mikor észrevettem, hogy egy ideje beállt köztük egy kínosabb csendes szünet. 
- Nem, köszönöm! - mosolygott rám az öreg, és a pénztárcájáért nyúlt – Nekem mennem kell, de az unokám biztos szívesen marad még. - kacsintott rám, amit kissé furcsálltam. Mire céloz? Ránéztem a fiúra, aki teljesen nyugodt arccal nézett rám. 
- Rendben! - feleltem, és a visszajárót kezdtem kotorászni. 
- Ugyan! Hagyja csak! - állított meg az idősebb Styles – További szép napot! - búcsúzott el, majd miután rápillantott az unokájára, kisétált a bárból. 
- Neked? Hozhatok valamit? - kérdeztem meg Harry-t, miután pár pillanatig egyikünk sem szólalt meg.
- Még egy kávét. - bólintott, én pedig kiszolgáltam – Köszönöm! - hálálkodott mosolyogva – Nem ülsz le? 
- Öhm.... - körbenéztem a helységben – Oké! - egyeztem bele, és leültem vele szemben. Mivel nem szólalt meg, nekem kellett indtanom. Ahogy mindig. - Jól ment? 
- Fogjuk rá. - rántotta meg a vállát.
- De legalább nem szólalkoztatok össze. - nevettem el magam, mire ő is mosolyogni kezdett – Végre! Mosolyogsz! 
- Nekem a te mosolyod jobban bejön. - mondta halkan, és óvatosan pillantott fel rám. Most flörtölni próbál velem? 
- Köszönöm. - éreztem, hogy elönti a pír az arcomat. Elég régen volt, hogy valaki bókolt nekem. Minden erőmmel és időmmel a nyomozáson dolgoztam már hónapok óta. - Tudom, hogy nem tartozik rám... - váltottam témát – Nem ismerjük egymást annyira, de meg kell kérdeznem. Miért gyűlölöd ennyire a nagyapádat? 
- Tényleg nem ismerjük egymást ennyire. - bólintott. 
- Oké. Sajnálom.... - kezdtem védekezni, de ő közbeszólt. 
- Szóval... Mi lenne, ha kicsit jobban megismernénk egymást, és akkor talán elmondom. - húzta fel érdeklődve a szemöldökét. 
- Öhm... - nem értettem, hogy mire céloz. 
- Úgy értem, hogy eljöhetnél velem meginni valamit. Vagy egy vacsorára. - taglalta tovább. 
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. - húztam el a számat. 
- Ohhhh... - arca komor lett – Van barátod? 
- Nem. Nincs. - ráztam hevesen a fejemet, magam sem tudom, hogy miért. Jobb lett volna azt mondani, hogy van, és akkor békén hagy. 
- Akkor? - könnyebbült meg – Mégis inkább az öreget bírod? - nevetett. 
- Nem. - nevettem el én is magam.
- Nocsak! - szakított félbe minket egy hang – Az én drága kisfiam itt enyeleg ahelyett, hogy felvenné nekem a telefont. Ezerszer hívtalak, Harold! - mondta idegesen az asztalunk mellett álló alak. Mind a ketten ijedten néztünk fel rá, bennem pedig megfagyott a vér. Benjamin Styles állt mellettünk. 
- Mit keresel itt? - kérdezte remegő hangon a velem szemben ülő fiú. Ránéztem, és láttam rajta, hogy majd szétveti az ideg. 
- Te mit keresel itt? - förmedt rá az apja. 
- Én megyek. - súgtam oda Harry-nek, aki helyeslően bólintott. 
- Remek! - nevetett fel a férfi – Nem elég, hogy mindenféle nőcskékkel enyelegsz? Szóval ezért járogatsz ide? 
- Honnan tudod, hogy ide járok? Mit keresel itt? - vágott vissza idegesen Harry. Szerencsére nem volt senki a bárban, ebben az időben pangás szokott lenni. - Megint követtetsz? 
- A fiam vagy! Azt csinálok veled, amit akarok! Te pedig azt csinálod, amit mondok! Ha hívlak, felveszed a telefont! Értetted? - hajolt hozzá közelebb. 
- Lehet, hogy ezt megcsinálhattad mikor gyerek voltam, de már nem vagyok az. - tekerte meg a fejét, gúnyos mosollyal az arcán – Van életem, és te abba most már nem szólsz bele. 
- A pénzem nélkül semmire nem fogsz menni. - nevetett az apa. 
- Nem is kell a pénzed! - rántotta meg Harry a vállát – Robert majd segít nekem.
- Tudtam! - kiáltott fel a férfi – Annyira tudtam, hogy a nagyapád keze van ebben! Eddig hogyan utáltad. 
- Nincs semmiben benne a keze. Ő csupán nem akar engem irányítani, hanem segíteni akar, hogy az legyek, aki lenni akarok. Nem az, akinek te szánsz engem. - vette suttogóra a fiú, de én így is hallotta minden egyes szót, miközben úgy tettem, mint aki mosogat. 
- Minek kell neked az az élet? - vette vissza kicsit a bunkó modort a férfi, és győzködő hangnemben beszélt tovább – Olyan könnyen megszerezhetsz mindent, amit csak akarsz. Csak velem kell tartanod. Mindent megtanítok neked. 
- Te most szórakozol velem? - nevetett Harry – Szerinted olyan akarok lenni, mint te? Ne nevettess már! 
- Valakinek át kell vennie az örökséget tőlem.
- Hát ha ez az örökség, akkor kösz, de nem kérek belőle. Majd valamelyik csicskád folytatja az üzleteidet. - az utolsó szót maró gúnnyal ejtette ki a száján. 
- Bezzeg az apámnak megengeded, hogy segítsen. 
- Mert ő abban akar segíteni, amit én akarok, és nem abban, amit te. 
- Vagyis pénzelni akarja ezt a hülyeséget, amit csinálsz. - mutatott a fia elé az asztalra. Tudom, hogy Harry előtt ott volt a füzet, ami szinte hozzá volt nőve. Most már tényleg érdekel, hogy mi van benne. 
- Segíteni akar! 
- Szerinted miből van az ő pénze? - nevetett a férfi – Amiből az enyém. 
- Akkor majd dolgozok! - vágta oda a fiú. 
- Ne nevettess! - kacagott az apa, de hallatszott, hogy gúnyosan teszi. 
- Ezt fejezzük be, oké? - állt fel Harry az asztaltól – Nem hiszem, hogy itt kell ezt megbeszélni. 
- Akkor otthon folytatjuk! Este megyek! 
- Nem kell semmit sem folytatnunk! - nézett rajta végig megvetően a fia, és felém sétált – Ne haragudj! Ezért utálok otthon lenni. - suttogta bocsánatkérő szemekkel – Majd benézek még, és ott folytatjuk, ahol megszakított a jó apám. - forgatta meg a szemeit, én pedig csak bólintottam. Harry letette elém a pénzt, amivel tartozott a kávéért, és kisétált az ajtón. 
Én csak néztem utána, majd lopva a férfire terelődött a tekintetem. Ő is a fia után nézett, arca bosszús volt. Aztán rám nézett. A gyomrom vetett egy hatalmas szaltót, mikor megindult felém. 
- Sokat jár ide a fiam? - kérdezett rá konkrétan.
- Öhm... - dadogtam – Nem igazán láttam itt a fiút, csak nemrég kezdtem. - hazudtam, nem akartam, hogy tudja, ismerem őket – Egy idős férfivel beszélgetett ma. Csak ennyit tudok.
Benjamin Styles összeszűkült szemekkel nézett rajtam végig. Nem hiszem, hogy át tudtam verni. Elvégre egy asztalnál ültem a fiával. 
- Értem! Akkor gondolom csak magácska miatt jár ide. - nézett rajtam végig a férfi, és megnyalta a száját. 
Engem pedig tetőtől talpig kirázott a hideg. Te jó ég! - Meg is értem! - mosolygott rám, és felém nyújtotta a kezét – Benjamin Styles!
- Lexa Potter! - fogtam vele kezet, ő nyomott rá egy csókot, én pedig hányni akartam. Már csak ez hiányzott! 

6 megjegyzés:

  1. Nem lehetne hogy egy héten két részt hozz? Mert nagyon jó és izgis

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Örülök, hogy ennyire tetszik :)
      Sajnos csak egy rész fér bele :( nincs sok időm írni, de mivel szeretem, nem akarom abbahagyni :)
      Több részt is hoznék, de nem akarom összecsapni :) ezért jobb a heti egy. :) ezek sem olyan hosszúak, ezért is vannak hetente a részek :)

      Törlés
  2. Nagyon tetszett ez a rész (is)! :D

    VálaszTörlés
  3. Szuper!! :)
    Nagyon jól írsz, és hihetetlenül jó ötleteid vannak!
    Az eddigi összes történetedet imádtam, várom a kövi részt :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) nagyon jól esnek a szavaid :) <3

      Törlés