Remélem, hogy tetszeni fog, ugyanis ez egy Harry szemszög. ;)
Te jóságos ég! Ez a ház az agyamra megy. El sem tudom mondani, hogy mennyire gyűlölök itt lakni. Akkora ez a hodály, mint egy királyi palota, mégsem tudom elkerülni az apámat, vagy az embereit. Örök életemben, legalábbis abban a huszonöt évben el kellett tűrnöm, hogy tele van a ház őrökkel, és sötétebbnél sötétebb alakokkal, akik ki-be mászkálnak, mintha csak ők is itt laknának. Apám kő gazdag, London egyik leggazdagabb embere, mindig rengeteg ügy volt, és sosem ért rá velem foglalkozni. Nevelőnők, és dadák vigyáztak rám, ha valahova mentem, őrök kísértek. Talán még a mai napig is kísérgetnének, ha nem harcoltam volna ki magamnak már lassan öt éve, hogy szálljanak le rólam. Iskolába sem járhattam, magán órákat kellett vennem itthon, a négy fal között. Hogy hány barátom van? Egyetlen egy se. Persze ezt is annak köszönhetem, hogy apám szinte bezárva tartott.
A „börtönömben” lakva természetesen jól kiismertem apám és a nagyapám minden egyes ügyét, és ahogy nőttem fel, lassan rájöttem arra is, hogy mi az oka ennek a rengeteg biztonsági intézkedésnek. Az őseim olyan mocskos üzleteket bonyolítottak le, amiket senki, még csak elképzelni sem tudna. Ha bárki megtudná akár csak a töredékét is annak, amiket ők ketten tettek, életre szóló börtönnel sújtanák őket... Talán még rosszabbal is.
Gyűlöltem őket! Mind a két embert, a nagyapámat és az apámat is mélyen megvetettem, és azt kívántam, bárcsak ne tudnék arról, hogy miket tettek, és tesznek a mai napig.
Egy oka van annak, amiért hálás vagyok Benjamin-nak. Mikor az anyám magamra hagyott, ő nem tette ugyan ezt.
- Harold! - hallottam meg már kora reggel az apám hangját, mikor álmosan, de annál nagyobb izgalommal lecammogtam a lépcsőn. A hangja az érkezőből jött, így szemeimet megforgatva, felé vettem az irányt.
- Mi van? - kérdeztem, de rá sem néztem, csak töltöttem magamnak egy kávét.
- Van egy kis dolgod ma délelőtt. - jelentette ki, mintha valami tök egyértelmű dolgot mondott volna.
- Hogy mondod? - bukott ki belőlem a kérdés, miután kellőképpen sikerült feldolgoznom a mondatát.
- Jól hallottad! - hangja továbbra is nyugodt, de határozott volt.
- Azt hiszem, rossz emberhez szóltál. - mondtam ugyan olyan lazán, és megerősítésképpen körbe néztem.
- Nem, fiam! Hozzád szóltam. - nézett rám, én pedig pofán röhögtem.
- Hagyjál már! Különben is, van dolgom.
- Ilyen korán? - szeme felcsillant.
- Semmi közöd hozzá.
- De igenis van, mert az apád vagyok, és mert az én házamban laksz.
- Hát talán már nem sokáig.
- Ne nevettess! - csattant fel hirtelen, és akkorát vágott az asztalra, hogy felborult a kávéja – Ne gyere nekem megint ezzel a munka baromsággal!
- Na, idefigyelj, Benjamin... - váltottam én is hozzá hasonló modorra, elvégre nem engedhettem, hogy elnyomjon, és azt higgye, hogy felettem áll.
- Apa... Szólíts apának, mert az vagyok! - sziszegte.
- Nem. - vágtam közbe ezúttal én – Lehet, hogy a te gyereked vagyok, de te nem vagy az apám. Egy apa foglalkozik a gyerekével, és ő neveli fel.
- Foglalkozok veled. - mondta kicsit gyengédebben, már ha lehet ezt a jelzőt használni Benjamin Styles-ra.
- Mégis hogyan? - nevettem fel gúnyosan.
- Miattad csinálom ezt az egészet. Ez lesz a te örökséged, fiam!
- Miattam ne csináld! Nekem nem kell ez az örökség. Semmilyen örökség nem kell, csak egy apát akartam, hogy mellettem legyen, miközben felnövök.
- Melletted voltam.
- Nem! - ordítottam el magam - Nem voltál! A dadák, a magántanárok meg a testőrök mellettem voltak, igen! De te nem!
- Most melletted lehetek. Együtt csinálhatjuk ezt, amíg majd át nem adod a te fiadnak.
- Az én fiamnak? - nevettem újra, a hangom pedig egyre hisztérikusabbnak hatott – Hát inkább ne legyen fiam, ha ezt a jövőt szánod már neki is. Vagy mi lesz, ha lányom lesz? Kitagadod, vagy kinyíratod, mert nem fiú?
- Ne beszélj ostobaságokat! - legyintett, és folytatni akarta.
- Különben meg mi ez a sietség? Az elmúlt hetekben csak ezzel jársz a nyakamra. Miért lett ilyen sürgős, hogy beszálljak?
- Mert elszúrtam valamit. - hajtotta le a fejét.
- Mit? - húztam össze a szemöldökömet, és méregetni kezdtem. Benjamin megijedt valamitől. Mégis mi a francot tett, amiért rám akarja ruházni az egész üzletét? - Mit tettél, Benjamin? - kérdeztem meg újra, kissé erélyesebben.
- Meghalt valaki, akinek nem kellett volna.
- Háhhhh! - nevettem fel – Mintha ez nem lenne mindennapos dolog nálad.
- Ez most komoly dolog, Harold!
- Nehogy azt mondd, hogy sajnálod azt a szegény flótást, mert még el találom hinni. Sosem volt lelkiismeretfurdalásod, miért pont most lenne?
- Nincs is! - legyintett.
- Akkor meg? - tártam szét a karjaimat.
- Hibáztunk, és meghalt egy rendőr.
- Gratulálok! - tapsoltam párat -Szóval most tele van a gatya.
- Nem vicces! - szólt rám, de nem igazán érdekelt a dolog.
- De az! - bólintottam – Most be vagytok csokizva, és azt akarjátok, hogy én vegyek át mindent. Talán még rám is akarjátok majd kenni.
- Elment az eszed? - csattant fel újra az apám.
- Akkor mit akartok?
- Hogy tudd majd folytatni, ha velem történik valami.
- Mi lenne veletek?
- Miért beszélsz többes számban?
- Mert gondolom ebben a nagyfater keze is benne van.
- Ugyan már! A vén hülye ellene van! - legyintett.
- Tényleg? - meglepett a kijelentése. Az hittem, hogy az öreg is azért mászkált mostanában a nyakamra.
- Persze. Nem akar téged is belekeverni.
- Öhm... - kicsit elgondolkoztam azon, hogy Robert talán tényleg meg akar védeni – Nem érdekel a dolog! Ahogy mondtam, most mennem kell!
- A lányhoz mész? - kiáltott utánam, én pedig megtorpantam kifelé az étkezőből.
- Tessék?
- A dögös kis pincércsajhoz mész? - tette fel újra a kérdést kajánul mosolyogva, és megnyalta a száját. Ez most komoly?
- Mi közöd hozzá?
- Tényleg jó bőr a kislány, és megér egy-két alkalmat, de nem hozzád való.
- Honnan tudod te, hogy ki való hozzám? - kezdtem megint ideges lenni.
- Nem a mi köreinkből való. - rántotta meg a vállát könnyedén.
- Te beteg vagy! Na, én mentem.
- Hova pontosan?
- Semmi közöd hozzá.
- Mindegy is! Úgyis tudni fogom. - mondta ismét ugyan azzal a könnyedséggel. Ez hihetetlen! Még ahhoz is van pofája, hogy beismerje azt, hogy követtetni fog. Kár volt azt mondanom neki, hogy programom van. Távol kell tartanom Lexa-tól. A gyomrom felfordult attól, ahogy beszélt róla.
Gondolataimba merülve, észre sem vettem, hogy a kezem kopogni kezdett egy ajtón.
- Tessék! - hallottam meg bentről a hangot, aztán benyitottam.
- Szia! - köszöntem halkan a nagyapámnak.
- Szia! - köszönt vissza meglepetten, és apró mosoly kúszott az arcára – Mi járatban?
- Mondd csak... Komolyan gondoltad azt, hogy segíteni akarsz? - kérdeztem meg félve, ugyanis még most sem voltam teljesen biztos abban, hogy az öreg tényleg meg akar kímélni az ő világuktól, vagy ez az egész csak egy csapda.
- Persze! Amiben csak szeretnéd! - bólogatott egyből, és letette az asztalra a papírokat, amiket a kezében tartott – Ülj csak le! - mutatott a dolgozó asztala felé.
- Nem! Gyors leszek! Most nem arról van szó, amiről beszéltünk.
- Akkor? - nézett rám érdeklődve.
- El kellenem enned valahova helyettem.
- Hova?
- Ismersz egy Sütikunyhó nevű helyet? - tettem fel a kérdést, amire az öreg csak értetlenül mosolyogva összehúzta a szemöldökét.
...ALEXIS DAVIS...
Már legalább hússzor néztem rá a nagy faliórára, majd a telefonomra, és a karórámra is. Elmúlt fél kilenc, lassan már közelebb jártunk a háromnegyed kilenchez.
Nem fog eljönni. Nem jön el! Felültetett! Tényleg? Felültetett? Nem, elvégre ez nem egy randi lett volna, csupán egy reggeli.
Na, de miért is vagyok így feldúlva a dolog miatt? Nem lehetek kiakadva, hiszen ez csak a nyomozás része lett volna.
Mi van velem? Te jó ég! Mi van velem?
Tovább nem várok rá!
Jaj drága,úgy vártam már ezt a részt :3 Imádtam! Siess a következővel :)
VálaszTörlésKöszönöm :) sietek ;)
TörlésMikor lesz kövi rész?:)
VálaszTörlésNem tudom. Nem ígérek semmit, mert a hétvégén meg lettem vádolvan azzal, hogy hazug vagyok, mert mertem három napot késni a résszel :( szóval ezért nem ígérek inkább többet semmit sem :/ csupán annyit, hogy harosan :)
TörlésNekem is tetszett, jó volt olvasni.
VálaszTörlésHmm, vajon mi lesz a folytatásban? Izgatottan várom :)
Örülök neki ;)
TörlésImádtam, nagyon várom a kövi részt!:))
VálaszTörlésÖrülök :)
Törlés