12. fejezet: Vörös bársony

Sziasztok! :) Meghoztam a legújabb fejezetet. Köszönöm az előző részhez érkezett véleményeket. Remélem, hogy ez is legalább ennyire tetszik majd.

● Dal a fejezethez: Demi Lovato - Confident ●

...ALEXIS DAVIS...

Biztos vagyok abban, hogy teljesen elment az eszem, mikor igent mondtam Benjamin állásajánlatára. Ugyanis attól a pillanattól minden megváltozott. Egyre jobban elkezdtem kétségbe esni, hogy mi lesz, ha lebukok. Talán nem is gondoltam ezt át teljesen. Mi lesz, ha veszélybe sodrom az öcsémet? Senki nem tudhatja meg, hogy ki ő, és hogy egyáltalán létezik. Pontosabban Benjamin nem tudhat róla, ugyanis a legidősebb és a legfiatalabb Styles már tudnak róla. Sőt, mi több, Harry már ismeri is. Harry... Ő a másik, aki miatt aggódok. Ha megtudja, hogy az apjának fogok dolgozni, teljesen ki fog akadni. Nem fogja megérteni, hogy miért teszem, és ezzel össze fogom törni a szívét. Vége lesz annak, ami eddig kialakult köztünk. Persze ennek meg sem szabadott volna történnie. 

Tegnap óta, mióta beszéltem Benjaminnal telefonon, szinte minden pillanatomat a főnökkel, és Louis-val töltöttem a lakásomon. A segítségükkel újra és újra átvettük a tervet. 

- Tehát... - kezdte már legalább századszor a főnök – Ezentúl nem járhat be a kapitányságra. Csakis Tomlinson-on keresztül értesül majd a dolgokról, illetve ön is neki számol be a fejleményekről. Nem tarthatja senkivel sem a kapcsolatot, csupán vele. Még engem sem kereshet, ugyanis nem tudjuk, hogy mikor és mi módon figyelnek minket. Styles magát biztosan meg fogja figyeltetni egy darabig, míg meg nem bizonyosodik arról, hogy tiszta. Nem bukhat le, érti? - fúrta bele a szemeit az enyémekbe. 

- Értettem, főnök. - bólintottam meggyőzően – Tudom a dolgomat, és nem fogok hibázni. 

- Nagy szerencséje van, hogy Styles ilyen ajánlatot tett, ugye tudja? Ezzel is megkönnyítette a dolgunkat. Szinte kinyitotta az ajtaját, amihez talán sosem sikerült volna kulcsot szereznünk.

- Tudom. - hajtottam le a fejemet.

- Gond van? 

- Alex úgy gondolja, hogy talán azért kapta ezt a munkát, mert Benjamin gyanakszik rá. - szólalt meg most Louis is, aki eddig csak figyelmesen hallgatott. 

- Miből gondolja? - tette fel a kérdést a főnök, összehúzott szemöldöke alatt. 

- Nem is tudom... - gondolkodtam el, hiszen annyi minden cikázott a fejemben – Talán ez a baleset bizonytalanított el. Gondolja, hogy véletlen volt? Pont most, mikor megismertem az egész Styles klánt? 

- Alex! A sofőr totál részeg volt. Semmi köze nincs Styles-ékhoz. 

- Ez mind szép és jó, Lou! - intettem le barátomat – De miért akar Benjamin Styles pont nekem munkát adni? Kétszer találkozott velem. Mégis miből jött neki ez az ötlet, ha nem abból, hogy gyanakszik rám? - kérdeztem, és a velem szemben ülő két férfi között járattam a tekintetemet. Ők összenéztek, és mind a ketten szinte láthatatlan mosolyra húzták a szájukat. - Mi az? - kérdeztem, mert nem értettem, hogy min somolyognak annyira.

- Dögös vagy! - rántotta meg Lou a vállát lazán.

- Jaj, fogd már be! - próbáltam csitítani, de a főnök közbe szólt. 

- Igaza van. - bólogatott az öreg – Szerintem minden épeszű férfi látja, hogy nagyon csinos, és vonzó nő. Benjamin Styles pedig, mint tudjuk, eléggé szereti a szép nőket. 

- Hát... - akadt el a szavam – Köszönöm! - mondtam zavartan, ugyanis a főnök bókja elég váratlanul ért. 

- Szóval szerintem nem kell paráznod. - rántotta meg a vállát Lou ismét. Annyira laza, és nyugodt volt, pedig tudtam nagyon jól, hogy mennyire aggódott értem. 

- Hát jó! - vettem egy mély levegőt. 

- Nekem most mennem kell. - kelt fel a főnök, és az ajtó felé vette az irányt, ahova elkísértem én is – Sok szerencsét, Alex! - nézett a szemembe.

- Az most nem jönne rosszul. - mosolyogtam.

- Az apja nagyon büszke lenne magára. - suttogta.

- Köszönöm. - feleltem hálálkodva. Nagyon jól esett, amit mondott. Hiszen mindezt érte csinálom. Azért, hogy az apán békében nyugodhasson. 

- Na? Készen állsz? - lépett elém Lou, mikor visszamentem a nappaliba.

- Fogjuk rá. - feleltem.

- Nem lesz semmi baj. - fogta meg a vállaimat, majd magához húzott – Vigyázok rád!

- Az elég nehéz lesz, hiszen nem leszel folyton mellettem. - nevettem el magam.

- Tudom. De amúgy sem hiszem, hogy bántana. 

- Miből gondolod? - néztem a szemébe, miután gyengéden eltoltam magamtól.

- Mert a fia beléd van zúgva. Meg szerintem neki is bejössz.

- Jaj, már! - löktem távolabb most kicsit erélyesebben.

- De komolyan. Mi lesz, ha majd rád fog nyomulni?

- Nem fog.

- De ha igen? 

- Akkor... Akkor nem tudom. Majd kiderül. - rántottam meg a vállamat, és még idegesebb lettem. Nem vallottam be, de már többször is megfordult ez a fejemben. 

- Hát jó. - fejezte be végül Lou, majd felén nyújtotta a mobilomat. Pontosabban Lexa mobilját. - Készen állsz? 

- Igen. - elvettem tőle a telefont, és tárcsázni kezdtem Benjamin Styles számát. 

Délután négyre járt az idő, mikor kiszálltam a taxiból a Red Velvet (Vörös Bársony) nevű hely előtt. A kocsim még szerelőnél volt sajnos. Az épületen már kintről látszódott, hogy egy elit és luxus hely. Tátott szájjal bámultam körbe, mikor kinyílt egy kisebb, oldalsó ajtó, amit szinte észre sem lehetett venni a hatalmas létesítményen. 

- Lexa! - kiáltott fel az ismert, általam utált hang – Örülök, hogy ideért. Sajnálom, hogy taxival kellett jönnie, de ez az utolsó eset, ígérem. 

- Igen? - néztem rá furcsán. 

- Persze. - bólintott, miközben beljebb tessékelt – Mától fogva saját sofőrje lesz. 

- Mi? - kaptam rá a tekintetemet, és ekkor láttam, hogy folyamatosan engem méreget – Miért?

- Mert nekem fog dolgozni, így ez is kijár önnek.

- A kocsim szerelőnél van, de hamarosan elkészül. Szóval erre igazán semmi szükség. - mosolyogtam rá, megjátszott mosollyal, és kedvességgel. 

- Ragaszkodom hozzá. - mondta, és ezzel lezártan tekintette a témát – Szóval... Ez itt a Red Velvet nevű bár, ahol mától dolgozni fog. A régi helyén már felmondott, ugye? 

- Igen. 

- Remek! - csapta össze a kezét – Körbevezetem. Jöjjön! - kinyitott előttem egy ajtót, és beléptünk a bár belső felébe. Pár ember, a munkások már mozgolódtak, takarítottak, székeket, asztalokat, poharakat rakosgattak. Az asztalok között futó színpadokon, és kifutókon pedig lányok álltak, és szinte minden rúdról lógott egy-egy lány. Valamelyiken csak egy szál tanga volt. Te jó ég! Ez egy sztriptízbár! 

- Nyugalom! - éreztem meg a derekamon a meleg, erős férfikezet – Magácskának nem kell oda felmennie. - nyugtatott meg Benjamin, mikor látta az arcomon, hogy egy kicsit beparáztam. 

- O...oké! - nevettem el magamat.

- De persze, ha kedve tartja hozzá, én szívesen megnézem. - kacsintott rám, és közelebb hajolt.

Éreztem a mentol, és a fűszeres parfümje illatát is, ami émelyítően hatott. Talán még tetszett is volna az illat, ha nem belőle árad. 

- Köszönöm, nem. - nevettem újra, és ő is velem nevetett. Kezdtem kissé megnyugodni, ahogy körbevezetett, és megmutatott mindent. Első látásra minden egyes embere rettegett tőle, és próbáltak profin csinálni mindent. A táncosok kihívóan kacérkodtak vele, vagyis csak próbáltak, ugyanis Benjamin nem foglalkozott velük, csupán nekem szentelte a figyelmét. 

- Holnap kezdhet, ha gondolja. - mondta, mikor kitöltöttünk mindent papírt, természetesen az új adataimmal, Lexa adataival. 

- Rendben! - bólintottam rá, majd el akartam köszönni – Hívok egy taxit, és akkor holnap találkozunk. 

- Ne siessen annyira. Hívtam magának fuvart? 

- Igen? - néztem rá meglepetten. 

- Odakint várja. - mutatott az ajtó irányába, majd követtem kifelé. Mikor kiléptem a szabadba, szinte földbe gyökerezett a lábam. - Harold! - kiáltott Benjamin a fuvarom felé.

- Mi van? Remélem valami nyomós okod volt iderángatni. - mondta flegmán a göndör, aki eddig hátát mutatta felénk. Mikor felénk fordult, eltátotta a száját. - Mit csinálsz te itt? - a kérdését már felém intézte. 

- A kisasszony mától itt dolgozik. - válaszolt helyettem az apja – Megkérhetlek, hogy hazaviszed őt? 

- Ja. - hosszú gondolkodás után érkezett meg a válasz, de Harry egész idő alatt le sem vette rólam égető tekintetét.