Sziasztok! Nem fűzök hozzá semmit sem, tegnap olvashattátok a véleményemet, és azt is, hogy ebben a részben is van egy hasonló jelenet, mint a filmben volt. A kommenteket nagyon várom, legyen akár jó, akár rossz, hálás vagyok mindenért!
Emily Cook
- Haza kell mennünk! – jelentettem be, mikor nagy neheze vissza tudtam menni a lakásunkba. Úgy tűnt, hogy a riporterek feladták, de szerintem csak azért, mert elveszítették a nyomomat.
- Mindenképpen! – bólintott apám – Holnap reggel indulunk.
- Sajnálom, hogy miattam haza kell mennünk. – mondtam bűnbánóan.
- Kicsim, ez nem a te hibád. – mosolygott rám apám. Tudom, hogy legszívesebben a fejemhez vágná, hogy ő megmondta, hogy rossz vége lesz, de örültem, amiért nem vetette a szememre.
- Köszönöm, apa. – néztem rá hálásan – Én most lefekszek.
- Rendben. – mondta anyám, én pedig egy hosszú, forró fürdő után a szobámba vonultam.
Már az ágyban feküdtem, mikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn ismeretlen szám villogott, amit általában nem szoktam felvenni, most azonban gondolkodás nélkül szóltam bele.
- Tessék! – vártam a választ, de semmi – Tessék! Halló? – kezdtem ideges lenni, ugyanis hallottam, hogy valaki ott van a másik oldalon, mégsem szól bele, hanem letette a telefont. Alig egy perc múlva ismét csörögni kezdett, és fénysebességgel vettem fel. – Igen? Te vagy az? – bukott ki belőlem a kérdés – Harry? – mondtam ki a nevet, és egy pillanattal később megszakadt a vonal. Ő volt az, biztos, hogy Harry volt a vonal másik végén. Csendben feküdtem az ágyamban, természetesen aludni nem tudtam, hanem azt vártam, hogy mikor szólal meg újra a mobilom. Nem is kellett sokat várni, hiszen újra meghallottam a csengőhangomat. – Ne hívogass! Hagyj békén, és felejts el!
- Öhm… Szia. – hallottam meg a vonal másik feléről.
- Liam? – kérdeztem meghökkenve – Az előbb is te hívtál?
- Nem. Miért?
- Mert már kétszer szólt a telefonom, de mikor felvettem, nem szólt bele senki, csak hallgatott. Gondolod, hogy ő volt?
- Biztos vagyok benne. – mondta meggyőzően.
- Miért hívogat? – kérdeztem szomorúan – Miért nem hagy békén?
- Mert hiányzol neki.
- Hát persze… - nevettem gúnyosan.
- Hidd el, hogy így van.
- Mindegy, hagyjuk. Miért hívtál?
- Nincs kedved átjönni?
- Tessék? – lepődtem meg.
- Csak szeretnélek egy kicsit felvidítani. – magyarázta – És nekem is hiányzol. Nagyon unalmasak nélküled a napok ezen a szigeten.
- Liam, nagyon édes vagy, de te is csak rá emlékeztetsz. Most pedig nem igazán menne ez a dolog.
- Nem beszélünk róla, csak jól érezzük magunkat. Megmutatom neked, hogy milyen az igazi Liam. – hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Nem hiszem, hogy ez jó ötlet. – védekeztem – Nagyon kedves tőled ez az egész, de te az egyik legjobb barátja vagy, és pont ezért, nem hinném, hogy el tudod velem felejtetni őt.
- Jóóóó. Megértelek. – a hangja szomorú volt – Tehát akkor nem találkozunk?
- Nem, sajnálom. – mondtam, és tényleg sajnáltam a dolgot.
- Rendben. – egyezett bele – És még valami. Láttam a riportot, és hidd el, hogy nem úgy gondolta. Szerintem, azt hiszi, hogy ezzel csak téged véd meg.
- Inkább tönkretesz vele. – mondtam kicsit flegmán – De hagyjuk. Elfelejtem az egészet, és ez csak egy rossz álom lesz. Örülök, hogy megismertelek, Liam. – mondtam mosolyogva, majd mielőtt még beleszólhatott volna a telefonba, letettem azt.
Liam olyan aranyos, egyáltalán nem az az ember, akinek mutatta magát. Lehet, hogy őt kellett volna megismernem előbb? Ő vajon megcsinálta volna velem ezt? Megalázott volna így? Valószínűleg nem, hiszen még most is szeretett volna találkozni velem, és nem célzott arra, hogy bújjunk el a paparazzik elől. Harry-n mindig is látszott, hogy mennyire rettegett arról, hogy esetleg meglát minket valaki, és kiderül, hogy mi van köztünk. Akkor nem vettem komolyan a jeleket, de most már bánom. Bánom azt, hogy utána mentem megköszönni, hogy megmentette a húgomat, és bánom azt, hogy olyan erőszakosan meg akartam ismerni.
Behunytam a szememet, de amint álomba merültem volna, hangos beszédre riadtam fel, és kimentem a nappaliba. Az apám az ajtóban állt, ahol pár erőszakos riporter akart bejutni a lakásba. Ez most komoly? Ezeknek semmi sem szent?
- Mégis mi ez az egész? – kérdeztem idegesen, mire minden szem rám szegeződött.
- Emily! – kiáltotta el magát az egyik férfi – Kérlek, nyilatkozz erről a Harry Styles-os ügyről.
- Nyilatkozzak? – kezdett eldurranni az agyam – Rendben. – odaálltam apám elé, és kitéptem a mikrofont a férfi kezéből – Maguk azt kérdezik, hogy ismerem-e Harry Styles-t, igaz?
Hát elmondom az igazat. Láttam egyszer őt a szigeten a haverjaival, és ennyi, de soha életemben nem beszéltem vele, még csak a közelében sem voltam. Attól, hogy egy helyen szálltunk meg, az nem jelenti azt, hogy valaha is beszéltem vele, és bele se szerettem, ahogy azt önök gondolják. Eszem ágában sem lenne egy híres ember barátnője lenni, és nem hinném, hogy neki pont egy átlagos lány kéne. Örülnék neki, ha békén hagynák a családomat, és leszállnának rólam, mert bármennyire is úgy próbálják beállítani, nem vágyunk a hírnévre. – mondtam gyűlölettel a hangomban, majd visszadobtam a mikrofont a pasinak, és bevágtam előttük az ajtót.
- Minden rendben? – lépett közelebb anyám, én pedig csak szó nélkül átöleltem.
- Haza akarok menni. – mondtam sírva.
- Megyünk. – simította meg a hátamat, és magához szorított.
Harry Styles
Már legalább húszadszorra néztem végig a riportot, amit Emily-vel készítettek. Azt mondta, hogy nem ismer, és nem is akar megismerni. Minden egyes szavával döfött egyet a szívembe, de megérdemeltem. A paparazzik miattam szálltak rá, én meg még hülyét is csináltam belőle.
- Gratulálok! – hallottam meg Louis hangját a hátam mögött, ezért gyorsan lecsuktam a laptopot.
- Tessék? – fordultam felé.
- Az egész világnak gyűlöli őt, miattad.
- Nem akartam, hogy szenvedjen, vagy hogy bántsák.
- Nem bántották volna, ha tudják, hogy neked fontos. – ült le mellém, és csalódottan nézett rám – Most bántják, mert azt hiszik, hogy belőled akar megélni. Most tetted tönkre.
- Lou…
- Ne! Ne akarj engem meggyőzni, mert úgysem tudsz. Csalódtam benned, Harry. Azt hittem, hogy észhez térsz végre. Ez a csaj totál beléd esett, és te is belé. Semmi nem állt volna az utatokba, de te elbasztad.
- Liam is az utamba állt. – mormogtam.
- Ugyan már! – nevetett fel gúnyosan – Liam azért jött oda, hogy féltékennyé tegyen téged, és végre felfogd, hogy mit jelent szerelmesnek lenni.
- Mi van? – nem értettem, hogy mit beszél.
- Liam nem akarta elvenni tőled, sokkal inkább azt akarta, hogy észhez térj, és harcolj a boldogságodért. Harcolj a lányért, és ismerd végre el, hogy te is lehetsz boldog, te idióta. – fejezte be, és kirontott a szobából. Nem nagyon láttam még ilyennek őt, tudtam, hogy most nagyon pipa rám, és csalódott bennem. Most viszont már annyira mindegy az egész. Emily majd túléli ezt a dolgot, úgyis pár nap után elavul ez az egész, és senki nem fog rá emlékezni. Jobb lesz neki, és nekem is, ha külön leszünk. Hogy miért? Mert ha a rajongók megtudnák, hogy fontos nekem, nem hagynák békén. Tudom, hogy most nevetni fognak rajta, és bántani fogják, de ez nem fog örökké tartani, és úgyis tisztázta magát ezzel a riporttal. Biztos sokan lesznek, akik nem hisznek neki, de majd ők is elfelejtik, amint jön valami új pletyka.
