2014. május 31., szombat

27. fejezet: A lakatlan szoba

Sziasztok! Annyira örülök, hogy ennyi megjegyzést kaptam az előző fejezethez! Nagyon hálás vagyok, és imádlak titeket! Tényleg megéri írni nektek. Itt is van a legújabb rész, ami hosszabb lett, és szerintem nagyon szép is, de egyben szomorú. Várom a véleményeket! ;)

Angelina Graham
Felsétáltam a lépcsőn, és végigmentem a hosszú folyosón. Tényleg úgy éreztem magam, mintha legalább ezredszerre taposnám ezt a járólapot, pedig még soha nem jártam itt. Egyből megtaláltam a mosdót, és a dolgomat elvégezve, elindultam vissza a nappaliba. A folyosón elhaladtam a gyerekszoba előtt is, ahova kíváncsian néztem be. Természetesen ez is pontosan olyan volt, mint amilyennek elterveztük. Rózsaszín falak, pink, bolyhos szőnyeg, hófehér bútorok, egy nagy, szív alakú ágy, és rengeteg játék, baba, plüss, könyv, mesefilm, és még sorolhatnám. Mosolyogva léptem ki a helységből, és egy másik szoba ajtaja előtt ismét megtorpantam. Ránéztem a csukott faajtóra, és rátettem a kezem. Be akartam nyitni, de jobbnak láttam, ha nem teszem meg, ám a kezemet mégis a kilincsre csúsztattam, és lenyomtam. Óvatosan léptem be, és a szavam is elállt a látványtól. Éppen így képzeltem, ez a hely volt az, amit a legtovább tervezgettünk, ugyanis ez volt a legfontosabb helyszín, Darcy szobája mellett. Lassan lépkedtem a szürke padlószőnyegen, és az ágyhoz sétáltam. Megérintettem a fehér, puha anyagot, és leültem rá. Innen néztem végig minden egyes kis részletet. A barna, és fehér párnákat, az ágyhoz passzoló puffokat, és kis éjjeliszekrényeket, a hatalmas, kertre néző ablakot a fehér függönnyel, és a barna sötétítővel, ami az ágy mögött volt, a fal melletti szekrénysort, aminek az egész eleje tükrös volt, és a polcokon helyet foglaló képeket. Azokat a képeket, amik még három évvel ezelőtt készültek Darcy-ról, Harry-ről és rólam.
Ahogy gyönyörködtem a szobában, rájöttem, hogy most itt, ebben a házban élhetnénk a tökéletes életünket, ha az a szemét nem hagy faképnél. Éreztem, hogy a gondolat előcsalja a könnyeket a szememből, és a sós folyadék már égetett is. 
- Ó! Szia! – hallottam meg egy hangot az ajtó felől, én pedig szinte kiugrottam a bőrömből a rémület miatt. 
- Szia. – köszöntem vissza az érkezőnek, és próbáltam úgy letörölni a könnyeimet, hogy ne vegye észre. Szerintem nem jártam sikerrel, ugyanis ő le sem vette rólam a szemét addig, amíg le nem ült mellém az ágyra. 
- Harry mondta, hogy te is itt vagy. Nagyon örülök neki. – mosolygott a nő. 
- Csakis Darcy miatt. Nagyon szeretett volna mozizni, de a Csipkerózsikát manapság nem nagyon adják már. – próbáltam viccesnek tűnni, de ő már túl jól ismert. 
- Jól vagy, szívem? – kérdezte aggódva, és megfogta a kezemet – Láttam, hogy sírtál. 
- Nem. – tagadtam le rögtön – Csak valami…
- Belement a szemedbe? – nézett rám felhúzott szemöldökkel – Ősrégi duma. Mi bánt? Tudod, hogy elmondhatod. A fiam csinált valamit? 
- Igen. – bólintottam mosolyogva.
- Tudtam. Miért rontja el megint a dolgokat, mikor kezdenek jóra fordulni? – kezdett ideges lenni.
- Hogy érted? – kérdeztem gyanakodva, de legbelül tudtam a választ – Mindenről tudsz, ugye? 
- Igen. – bólintott – Tudod, hogy Harry mindig is a kisfiam marad, és mindig szüksége lesz rám. Kiskora óta elmond mindent, és ez most is így van. 
- Tudom. – mosolyogtam rá.
- Tehát? Mit csinált? 
- Ezt az egészet, Anne. – mutattam körbe – Mégis mikor volt erre ideje? Mikor építette ezt a házat? Mikor rendezte be? 
- Már három éve. – a válasz meglepett, de valahol gondoltam, hogy nem az elmúlt pár hétben kerített erre sort.
- Tényleg? 
- Igen. Már akkor elkezdte építtetni a házat, mikor az esküvőre készültetek. Aztán mikor meghiúsult az egész, belevetette magát a ház berendezésébe. De aztán mikor rájött, hogy semmi esélye nincs arra, hogy visszaszerezzen téged, feladta, és külföldre ment. Csak nemrég, a visszaköltözése után döntött úgy, hogy itt lakik ezentúl. Talán így titeket is közelebb érezhet magához, még ha fáj is neki, hogy nem vagytok itt vele.
- Erről csak ő tehet. – rántottam meg a vállamat, és újra körbenéztem – Ez a szoba pont olyan, amilyennek terveztük. 
- Tudom. – bólintott Anne – Harry a mai napig nem lépett be ide. Akkor volt itt utoljára, mikor berendezte. Egyszerűen nem képes bejönni a szobába, ami a közös hálótok lett volna. 
- Tényleg? 
- Igen. Én szoktam néha bejönni, és letörölgetni a polcokat, kiszellőztetni. 
- Várj csak! – tértem magamhoz hirtelen – Te most itt laksz? 
- Csak egy darabig. Szüksége van rám, és szeretnék a közelében lenni. Ő a fiam, és nem akarom egyedül hagyni, mert így is szenved. Rettentően szenved, Angie. – mondta, és újra megfogta a kezemet. Most mégis mit vár tőlem? Azt, hogy bocsássak meg a fiának, csak mert azt kéri tőlem? Nem, ez nem ilyen egyszerű. Én is szenvedtem miatta, és még most sem vagyok jobban…sőt…
- Erre most mit mondjak, Anne? – néztem rá lemondóan. 
- Semmi, drágám. Semmit. – mosolygott rám – Csak fáj látni így Harry-t. 
- Tudom. De nem tehetek ellene semmit. Most már Chad az életem, és ő lesz a férjem.
- Szereted is őt?
- Tessék? – kérdeztem felháborodva.
- Angie… - mondta teljes nyugalommal – Nem akarlak megbántani, hiszen tudod, hogy olyan, mintha a lányom lennél, és pont ezért ismerlek is. Nem vagy boldog.
- Már hogyne lennék boldog.
- Szereted Chad-et? – kérdezte újra, de én nem válaszoltam – Tudod, mit? – folytatta – Nem kell felelned rá, mert szerintem te is ugyan úgy tudod rá a választ, mint én. 
- Chad a férjem lesz, és elköltözünk. – mondtam makacsul. 
- Tudom. – hajtotta le a fejét szomorúan – És remélem, hogy legalább ez a döntésed megváltozik. Harry szenved, mert nem lehetsz az övé, de a lányát legalább ne vedd el tőle, mert akkor tényleg teljesen tönkremenne. És én sem szeretném elveszíteni az unokámat. 
- Anne, ez nem ilyen egyszerű. Nem veszítitek el Darcy-t, csupán nem látjátok olyan sűrűn. 
- Persze, mert a világ másik végére viszed. 
- Ő az én lányom.
- És a fiamé is.
- De én neveltem fel, miközben a fiad ki tudja, hogy merre járt. – ecseteltem neki a kész tényeket, de persze úgy, hogy ne bántsam meg. Anne olyan volt nekem, mintha az anyám lenne. Imádtuk egymást, és rengeteget segített, miután egyedül maradtam a három éves kislányommal. 
- Tudom, és sajnálom. Nem akarok veszekedni veled, csak nehéz. – mondta, és láttam, hogy könny gyűlik a szemébe. 
- Semmi baj. – öleltem át, amit ő egyből viszonzott – Megoldjuk ezt is, ahogy eddig minden mást megoldottunk. – suttogtam a hajába.
- Ti mit kerestek itt? – az ideges hangra hirtelen szétugrottunk, és mindketten az ajtó felé néztünk, ahol Harry állt. Az arca feszült volt, de mikor találkozott a tekintetünk, inkább elszégyellte magát. 
- Magatokra hagylak. – állt fel Anne mellőlem, és sietősen sétált kifelé - Lemegyek addig Darcy-hoz.
- Öhm… - kezdtem a mondanivalómat, minekután ő nem szólalt meg – Nem akartam csak úgy betörni ide, sajnálom. Csak kíváncsi voltam, hogy az a szoba van-e itt, amire gondoltam. 
- És az van? – kérdezte apró mosollyal, és felém sétált, majd leült mellém. 
- Az. – feleltem zavartan, és lehajtottam a fejemet, hogy ne kelljen az engem vizslató szemébe nézni. 
- Három éve be se léptem ide. – ismerte be, és körbenézett. 
- Tudom, Anne mondta. – bólintottam.
- Furcsa itt lenni veled.
- Az. 
- Tudod, mindig azt képzeltem, hogy majd itt éljük át a legboldogabb pillanatokat, az esős reggeleket, mikor Darcy beront hozzánk egy viharos éjjelen, hogy velünk aludhasson, vagy az olyan pillanatokat, mint ami tegnap éjjel is történt. 
- Harry… - próbáltam megállítani, de ő csak folytatta.
- Most meg itt ülünk, mint két idegen. Bárcsak egy rossz álom lenne ez az egész. – fejezte be szomorúan. 
- Sajnos nem az. – szólaltam meg én is, és éreztem, hogy a szívem darabokra törik, ahogy rám emeli a könnyekkel teli szemeit. Felemeltem a kezemet, és végigsimítottam a borostás arcán, amitől még jobban zokogni kezdett. – Ne, Harry. Kérlek ne. – kérleltem, mire ő hirtelen közelebb hajolt, és megcsókolt. Én visszacsókoltam, de pár pillanat múlva gyengéden eltoltam magamtól. Csillogó szemekkel, kérdő tekintettel nézett rám. 
- Nekem most mennem kell. – nyögtem ki nagy nehezen, és felugrottam az ágyról.
- Rendben. – suttogta lehajtott fejjel, szipogva – Itt hagynád Darcy-t? Szeretném, ha többször velem lenne ebben a pár hétben, addig, amíg nem veszítelek el titeket újra.
- Persze. – mondtam, majd kiléptem az ajtón, és sírva indultam el. Darcy nem vett észre, mikor leértem a bejárati ajtóhoz, csak Anne pillantott rám szomorúan. Valószínűleg gondolta, hogy megint nem sültek el túl jól a dolgok. Bíztatóan próbáltam rámosolyogni a könnyeim között, hogy biztosítsam, jól vagyok, majd elhagytam a házat. Mikor az utcára értem, akkor jutott eszembe, hogy Harry kocsijával érkeztünk ide, így nincs mivel hazamennem. Taxi sajnos erre nem sűrűn járt, így előkerestem a telefonomat, és tárcsázni kezdtem. 

24 megjegyzés:

  1. Nagyon fantasztikus rész lett.:) Gyorsan kövit.:D

    VálaszTörlés
  2. Remelem hogy osszejonnek es minden ujra a regi lesz :D imadom :D :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) háááát. még semmi sem biztos :D

      Törlés
  3. ohhh..szegénykéim :c annyira rossz olvasni Harry szenvedését...de azért cuki ahogy próbálkozik :) egyszer csak sikere lesz :D én nagyoooooooooon szurkolok neki

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát szerintem mindenki szurkol neki, de még ki tudja, hogy mi lesz a vége. mindig nem lehet happy end sem :O :D

      Törlés
  4. Uristen es mist hivatalosan is ez a kedvenc uj reszem���� ez valami fantasztikus de mist felteszem azt a nagy kerdest: HOGY A FRANCBA FOGOM EN TUDNI KIVARNI A SZERDAT!?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki :D és köszönöm :)

      Törlés
  5. .Szerda szerda szerda ..szerdát akarok szerdát szerdát szerdát.. szerda szerda szerda..nagyon nagyon nagyon szerda szerda szerda..:OO ohhistenem..annyira..áágh ne:(( annyira rosz hogy, ohhhh..harry szenved.. és angie is.. a francba is..hihetetlen<333

    VálaszTörlés
  6. Nagyoooon jo lett :D meg hany resz van hatra?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) háááát. még elég sok szerintem, mert még nincs befejezve. a 36. rész írom most :D

      Törlés
  7. Hihetetlenül jóó lett, imádtam :D
    Annyira sajnálom Harryt, főleg mikor Angie előtt sírt, na az tényleg szívszorító volt....
    Remélem már hamarosan tényleg kibékülnek és újra összejönnek :D
    Már várom a kövi, hamar hozd :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) igen, én is sajnáltam, hogy ilyennek kellett írnom őt :(

      Törlés
  8. Szia!
    Halvány fogalmam sincs, hogy mikor volt utoljára időm írni véleményt bármelyik részhez is, de most itt vagyok és megpróbálom összeszedni a gondolataimat. Ez a rész szerintem tökéletes lett. Tényleg. Véleményem szerint Harry már mindent megpróbált és nem igazán tudom, hogy Angie még mit szeretne, jó persze megértem, hogy fáj neki a múlt meg minden ilyesmi, de akkor is. Ez így senkinek se jó. Egyébként szeretném megosztani veled az egyik észrevételemet, ha nem bánod. Amikor nincs időm géphez ülni- ami eléggé gyakori mostanság -akkor a részeket telefonról olvasom, és csak a te blogodnak a nem tudom milyen címét tudom fejből. Amúgy oda akarok kilyukadni, hogy én tökéletesen megelégszek azzal, ha csak a te blogodnak az új részét tudom elolvasni és a többiét nem. És most nagyon várom az új részt, mert megakarom tudni, hogy Angie kinek telefonált. :D
    Skys

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök, hogy itt vagy, és annak is, hogy ezeket olvashatom. nem is tudod, hogy milyen jó érzés :)

      Törlés
  9. Brühühüüü. Nem leszek itthon szerdán. Romániába meg drága a net :( lemaradok 2 rèszről. Sírooooook. Ja, mondtam màr, hogy uuutálom Chad-et? #TeamHarry. Amúgy jó rész lett, csak szomorúúú. Akkor is egy család lesznek :P Hazz, majd utánuk megy Ausztráliába és szètveri Chad-et. Muhahahahahaaa :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :)
      hát szerintem mindannyian #TeamHarry vagyunk :D

      Törlés
  10. Uuuuuuh. Végre új rész! :) Csodálatos volt!:)) Most azonnal SZERDÁT AKAROK!!! :D Amy x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) gyorsan eljön a szerda is :)

      Törlés
  11. Istenem én sírva olvastam el ezt a részt:( Nagyon szomorú lett, ahogy Harry elkezdett sírni meg szakadt a szívem:'( De nagyon ügyi vagy és a fogalmazásodis nagyon jó:* Várom a kövi részt;))puss:*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm szépen :) igen, Harry most nagyon szenved :( még nem tudom, hogy mi lesz a vége, nem lehet mindig happy end, de megpróbálom úgy, hogy neki is jó legyen :)

      Törlés