2014. június 21., szombat

33. fejezet: Az eljegyzési party

Sziasztok! :) Tudom, hogy már vártátok ezt a részt, szerintem nagyon izgis lett, és emellett még hosszú is! ;) Véleményeket várom!

Angelina Graham
- Szia! – köszönt az ajtóban álló fiú, mikor kinyitottam a csengetés után – Indulhatunk? 
- Persze. – bólintottam. 
- Abbie? – kérdezte félve, és lopva bepillantott mögöttem a házba. 
- Mindjárt készen van. – mondtam mosolyogva, és jobban megnéztem a szőkeség arcát, ami beesett volt, és a szemei sem ragyogtak úgy, ahogy mindig is szoktak. 
- Rendben. – bólintott – Chad is itt van? 
- Nincs. – feleltem unottan – Azt mondta, hogy ott találkozunk, mert még el kell intéznie valamit. 
- Oké. Darcy meg Harry-vel jön, nem? Ha jól tudom, akkor ott van ma is nála. 
- Igen. – mondtam, de még mindig azon gondolkoztam, hogy mennyire szenvedhet szegény – Niall! Jól vagy? 
- Nem igazán. – hajtotta le a fejét – Gondolom, már tudsz mindent. 
- Igen. – mondtam, pont mikor megjelent Abbie, a kezében Nate-tel. 
- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva, semmit sem észlelve abból, hogy Niall mennyire rosszul van. 
- Igen. – mondta a szőke fiú, és reménykedve, de mégis félve nézett a nővéremre, aki csak elment mellette, és a kocsiba rakta a fiukat. 
- Gyere. – veregettem meg Niall vállát, és az autó felé löktem. Szegényt annyira sajnáltam, hiszen tényleg látszódott rajta, hogy teljesen kivan Abbie miatt. 
Az étteremig, ami körülbelül tízpercnyire volt a házamtól, egy hang sem hallatszott a kocsiban, csupán Nate nevetett fel néha. Abbie hátul ült mellette, míg én elől Niall mellett. Néha ránéztem a fiúra, aki a visszapillantóból figyelte a nővéremet, és a kisfiukat. Láttam a fájdalmat a szemében, de ő is mosolygott, mikor Nate nevetett. 
Mikor odaértünk az étteremhez, Niall vette a karjába a kisfiút, és úgy ment be, én pedig lemaradtam a nővéremmel. 
- Beszélj vele, kérlek! – mondtam suttogva – Teljesen kivan miattad. 
- Majd később. – vágta rá, és előrefutott.
Mikor beléptem az épületbe, már voltak egy páran, de Chad még sehol sem volt, pedig mi sem értünk ide időben. 
- Anyuciii! – hallottam meg a lányom hangját, és csak azt vettem észre, hogy magához szorítja a lábaimat. 
- Szia, életem. – hajoltam le hozzá, és adtam neki egy puszit – Nagyon csinos vagy. 
- Te sem panaszkodhatsz. – hallottam meg a fejem felett a hangot, és egyből felpattantam, így szembe találtam magam Harry-vel – Nagyon szép vagy. – tette hozzá. 
- Köszönöm. – mosolyogtam rá. 
- Egy fényképet? – szólított meg minket a fotós, akit valószínűleg szintén Chad intézett. 
- Öhm… - kezdtem tiltakozni, de Darcy közelebb rángatott engem, és az apját is, a fényképész pedig elkattintotta a fotót. 
- De jóóóó! – lelkendezett a lányunk, és ugrált örömében – Lesz egy közös képünk. – mondta és elfutott Abbie-hez, és a kis Nate-hez.
Harry csak rám pillantott, majd gyorsan elkapta a tekintetét, és Niall-en állapodott meg, aki a nővéremet figyelte. Összehúzott szemekkel nézett felé. 
- Minden oké Niall-el? – kérdezte. 
- Nem éppen. Beszélni is akartam vele. – mondtam, és elindultam felé, Harry pedig követett. 
- Miért nem beszéltek? – kérdeztem rögtön, amint leültem mellé. 
- Minek? Világosan megmondta, hogy nem akar hozzám jönni. – vonta meg a vállát. Elkezdett inni, aminek nem lesz jó vége. 
- Megkérted a kezét? – szólalt meg Harry meglepetten. 
- Meg, de nemet mondott. 
- De miért? – értetlenkedett.
- Nem tudom. Talán már nem szeret. – mondta szomorúan. 
- Dehogynem. – szólaltam meg, és megsimogattam a vállát – Én beszéltem vele, és ismerem is annyira, hogy nagyon jól tudom, csak megijedt. Tudod te is, hogy nem az a házasodó típus. Nem fog elhagyni. – nyugtattam meg – Szeret téged, csak megijedt. 
- De mitől? – nézett rám kétségbeesetten.
- Attól, hogy úgy jár, ahogy én. – mondtam lehajtott fejjel, és éreztem, hogy Harry rám kapja a tekintetét.
- Én sosem hagynám el őt. – mondta Niall, és felpattant mellőlem, majd Abbie felé vette az irányt. Leült mellé, és a kezeibe vette a nővérem kezét. Nem hallottam semmit abból, hogy mit beszél neki, de Abbie egyre jobban mosolygott, és láttam, hogy elsírja magát, éppen úgy, ahogy Niall is. Majd megcsókolták egymást, Abbie felé nyújtotta a kezét, ami után Niall kapkodva a zsebébe nyúlt, és elővett egy kis piros dobozt, benne egy gyűrűvel, amit gyorsan a nővérem ujjára húzott. 
Megkönnyebbülve sóhajtottam fel, majd mosolyogva fordultam Harry felé, aki éppen akkor hajtotta le a fejét, az arca pedig szomorú volt. 
- Legalább ő boldog. – motyogta maga elé.
- Te is lehetnél az. – szóltam neki vissza, majd a kezemen lévő gyémántgyűrűre pillantottam. Vajon mit éreznék, ha most Harry azért ülne mellettem, mert kettőnk eljegyzési partyja lenne? Akkor is bennem lenne az érzés, hogy hibát követek el? Akkor is érezném ezt a nagy gombócot a torkomban? Nem. Biztos, hogy nem, hiszen akár hányszor látom, a szívem ki akar szakadni a helyéről, és a pillangók őrült táncot járnak a gyomromban. 
- Édes! – a gondolataimból egy hang zökkentett ki – Bocs a késésért, de most már csak a tiéd vagyok! – mondta a hirtelen megjelent Chad, és lenyomott egy csókot a számra – Csodás vagy. 
- Köszönöm. – mosolyogtam rá. 
- Kezdhetjük? – mondta izgatottan, és körbenézett. 
- Pontosan mire gondolsz? – néztem rá kérdőn, mikor megfogta a kezemet, és magával húzott. Én hátranéztem Harry-re, aki ugyan ott ült, ahol eddig, de még szomorúbban nézett rám. 
Chad megállt az asztal előtt, ahol a többiek ültek, és a vacsorához készülődtek. 
- Egy kis figyelmet kérek. – kiáltott fel hangosan, miután megkocogtatott egy poharat – Köszönjük, hogy mind eljöttetek erre a vacsorára, amivel a szerelmünket ünnepeljük, és azt, hogy ez a csodálatos nő nemsokára a feleségem lesz. Mint azt tudjátok, az esküvő után Angie, a kislányunk Darcy, és én elköltözünk Ausztráliába, és ott kezdjük meg a közös életünket. – mesélte boldogan, nekem pedig majdnem megszakadt a szívem, de nem azért mert ő boldog volt, hanem azért, mert láttam Harry arcát, mikor had a saját lányának nevezte Darcy-t – Szeretnék köszönetet mondani nektek, hogy eljöttetek, érezzétek jól magatokat, egyetek, igyatok, és ne felejtsétek el, hogy mához három hétre esküvő. – felemelte a poharát, majd ivott belőle egy kortyot, és mindenki más így tett. Chad leült mellém az asztalhoz, és nekiláttunk a vacsorának. Rajtunk kívül még mások is voltak az étteremben, így nem volt feltűnő, hogy Harry a bárpultnál ült, háttal a vendégseregnek. Persze nekem egyből feltűnt, hiszen csak az ő tekintetét kerestem a szememmel, de hiába. Hátra sem nézett, csak sorra döntötte magába a feleseket. 
- A zenekar nem tudott eljönni. – szólalt meg Chad mellettem, mikor végeztünk a vacsorával. 
- Zenekar? Milyen zenekar? – néztem rá értetlenül. 
- Meghívtam egy helyi bandát, hogy játsszon nekünk ma este, de nem érnek ide, mert valami nagyobb rendezvény közbe jött. – hadarta gyorsan. 
- Uhhh. – mondtam elhúzott szájjal – Nem baj, majd kapcsoltatunk valami zenét. 
- Nekem van egy jobb ötletem. – szólalt meg a másik oldalamon a nővérem, és felpattant a székéből. 
- Most hova megy? – kérdeztem kétségbeesetten, és még jobban megijedtem, mikor odalépett a Liam, Louis és Zayn hármashoz, majd súgott nekik valamit. A srácok bólintottak, majd felkeltek, és Harry-hez mentek, ahova Niall is csatlakozott. Abbie felugrott a kis színpadra, ami nem messze az asztalunktól, a terem végében állt, és beleszólt a mikrofonba. 
- Helló, mindenkinek! Szeretném bemutatni a mai este fellépőit, akik az utolsó pillanatban léptek elő vendégekből sztárvendégekké. Mondhatjuk azt is, hogy ez az együttes első fellépése a visszatérésük óta. Köszöntsük a One Direction-t, akik zenélnek nekünk ma egy keveset. – fejezte be, és lesietett a színpadról, de előtte még lenyomott egy csókot Niall-nek. 
- Neked elment az eszed. – suttogtam Abbie fülébe, mikor visszaült mellém. 
- Most miért? – kacsintott rám – Jó lesz, hidd el, és nézz Chad-re! Neki is tetszik az ötlet. – mutatott a mellettem ülő férfira, aki mosolyogva nézett a színpad felé. 
- Köszönjük! – szólt bele az érdes hang a mikrofonba, aminek hatására egyből arra kaptam a tekintetemet – Lehet, hogy sokan nem tudjátok, de mikor felosztott a banda, úgy volt, hogy szólókarrierbe kezdek. Persze ez nem jött össze, ugyanis összesen egy dalt tudtam kipréselni magamból. Ezt szeretnénk most előadni nektek. – fejezte be Harry a mondandóját, és a kezében tartott mikrofonba kezdett énekelni. A többiek csak kísérték gitáron, illetve a refrén résznél segítettek be neki, de a szám Harry-é volt, így ő énekelte végig.
Ahogy hallgattam a szöveget, rájöttem, hogy nekem szól minden egyes szava. Egy dalt írt az utóbbi három évben, és azt is hozzám. 
Harry hangja megbabonázott, és a hideg futkosott a hátamon. Le sem tudtam venni róla a szememet, hiszen már évek óta nem hallottam őt énekelni.
- Ott álltál az előbb, pontosan előttem,
Kitartok, pedig egyre nehezebb levegőt kapnom.
Hirtelen megvakítanak a fények,
Soha nem tűnt fel, hogy milyen fényesek tudnak lenni.

Láttam, hogy van egy kép a sarokban,
Nem kétséges, hogy a fejemben te vagy rajta.
Törött üvegágyon hever,
Ezt az ágyat sosem kettőnkre tervezték.
Nyitva tartom a szemem,
És nyitva tartom a karomat is.

Ne hagyj, ne hagyj, ne hagyj el, .mert belefáradtam az egyedüllétbe.
Ne hagyj, ne hagyj, ne hagyj el, mert belefáradtam abba, hogy egyedül érezzem magam.

Megígérem, egy nap visszahozok neked egy csillagot,
Már elértem egyet, de lyukat égetett a kezembe.
Ezekben a napokban távolról nézlek téged,
De próbálom megérteni veled, 
Hogy nyitva tartom a szemem.

Ne hagyj, ne hagyj, ne hagyj el, mert belefáradtam az egyedül létbe. 
Ne hagyj, ne hagyj el.
Ne hagyj, ne hagyj, ne hagyj el, mert belefáradtam abba hogy egyedül érezzem magam.
Ne hagyj, ne hagyj, ne hagyj el, mert belefáradtam abba hogy egyedül érezzem magam.
Ne hagyj, ne hagyj el, mert belefáradtam abba hogy egyedül aludjak.

- Ez a mi dalunk. – súgta közben a fülembe Chad, én pedig ránéztem. Ahogy figyeltem őt, rájöttem, hogy semmit sem sejt abból, hogy mi a helyzet velem és Harry-vel. Eszébe sem jutott az, hogy Harry ezt nekem énekli. 
Nem, Chad! Ez nem a mi számunk, nem a tiéd és az enyém, hanem Harry-é és az enyém. – gondoltam magamban, és elmosolyodtam, mikor újra a színpad felé néztem. 

17 megjegyzés:

  1. Juuuujj fantasztikus lett. *-* Imádom.:) Gyorsan kövit.:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönööööm :) szerdán jön ;)

      Törlés
  2. ((Első komi?)) Chad egy baroooooooooom. Erre már szavak sincsenek, kérem szépen. Pfff, milyen hülye hiszi azt, hogy a Don't Let Me Go, az ő számuk? Az Angie és Harry száma. Kész. Imádom Harry-t <3 Éssss Abbie igent mondott Niall-nak. Jeeeeeee. :) Ennnyi voltam. Ja a rész CSODÁLATOOOS.
    Ui: #TeamHarry (kell egy ilyen póló...)
    Uui: IMÁDLAK <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) ♥ a póló nem is rossz ötlet :D

      Törlés
  3. OMG. Hat ez a Chad kesz agyrem:D. Most komolyan ennyire hulye? Eskuszom, hogy Harryt mar egyre jobban sajnalom. Es persze Angiet is mivel mindenki tudja higy szereti Angie Harryt. Istenem mi lesz meg ebbol*-* imadtam. Puszi.xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) hát én is sajnálom Harry-t, de ha Angie egyből megbocsátana neki, akkor nem lenne izgis :D

      Törlés
  4. #TeamHarry :D (egyaltalan van aki #TeamChad? :D) Fantasztikus lett! *-* ^^ Chad meg... XDDD Hogyne,a Don't Let Me Go az o daluk,en meg az angol kiralyno vagyok. XD :"D

    VálaszTörlés
  5. Nagyon jó rész lett. :P
    annyira sajnálom szegény Harryt. ://
    nagyon várom a kövit. :D
    puszi♥

    VálaszTörlés
  6. Angie elküldhetné Chad-et melegebb éghajlatra.Ez a hapsi egy balek.Mikor békülnek már ki Angie és Harry.Imádom a blogot.Várom a kövi részt.Siess :))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. örülök neki :) szerdán jön a kövi ;)

      Törlés
  7. Imádoom!!!♥♥ Őszintén, Chad tűnjön már a francba!!! Mikor békülnek már ki végre Angie-ék??! Nagyon várom a kövit^^ #TeamHarry ♥ (:

    VálaszTörlés
  8. Nagyon, nagyon tetszett, és őszintén mondom, hogy megkönnyeztem, annyira szép volt :)))) remélem nagyon nagyon hamar eljön az amikor kibékülnek és végre minden happy lesz :D
    Már nagyon várom a következő részt, remélem hamar hozod :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szerdán jön :) örülök neki, hogy ennyire tetszett, és meghatott :)

      Törlés