2014. augusztus 12., kedd

2. fejezet: Mr. és Mrs. Cook

Sziasztok! Habár nem kaptam annyira sok visszajelzést, mint eddig, ma mégis hoztam egy új részt. Ebben nem történik sok minden, de nem is baj, hiszen minden fejezet nem lehet olyan izgis. Remélem, hogy azért tetszik, és kapok véleményeket! ;)

Emily Cook
- Merre jártál, drágám? – kérdezte anyám, mikor visszaértem a szállodába, és ők még mindig ugyan ott ültek, ahol egy órája. 
- Sétáltam. – válaszoltam unott képpel, és levetődtem az egyik fonott karosszékbe – Már az is baj? 
- Normálisan válaszolj az anyádnak, kishölgy! – mordult rám az apám.
- Bocs. – mondtam halkan, és beleittam a húgom gyümölcskoktéljába.
- Héééé! – kiáltott rám egyből – Az az enyém!
- Ne rinyálj egyből. – forgattam meg a szemeimet, majd ismét belemerültem a könyvembe, nem foglalkozva azzal, hogy a szüleim miről beszélnek. 
Lassan már egy órája olvastam, de egyetlen árva szó sem ragadt meg bennem. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy mi történt nemrég. El sem merem képzelni, hogy mi lett volna akkor, ha Harry tényleg beledob a vízbe, én meg idióta módon elkezdek kalimpálni a kezeimmel, és a lábaimmal. Egyszerűen nem tudtam megtanulni úszni, és tényleg nem hiányzott. Elvégre Londonban nincsen tengerpart, meg nem hinném, hogy a közeljövőben ismét tengerpart mellett fogok nyaralni. 
- Elnézést! – szakított ki az olvasásból, jobban mondva inkább a gondolataimból egy hang.
- Te mit csinálsz itt? – néztem rá az érkezőre, és az arcomat elöntötte a pír, ahogy a családomra néztem. 
- Ezt a parton hagytad. – nyújtotta felém a napszemüvegemet, amit valószínűleg otthagytam a homokba, mikor szélsebesen összekapkodtam a cuccaimat. Igazából fel sem tűnt, hogy nincs meg, szóval nem lett volna fontos visszaadnia.
- Kösz. – vettem el tőle, de rá sem néztem. Aztán bekövetkezett az, amire a legkevésbé vártam. Az apám megköszörülte a torkát, mire Harry észbe kapott, és egyből a kezét nyújtotta felé.
- Jó napot, a nevem Harry Styles. – mondta, és felvarázsolt egy szívdöglesztő mosolyt az arcára, mikor kezet fogott az apámmal, és az anyámmal.
- Daniel Cook! – mutatkozott be apám, és rendesen végigmérte Harry-t. Miért kell ezt csinálnia? Úgy viselkedik vele, mint az összes többi fiú ismerősömmel, pedig sem ők, sem Harry nincs velem olyan viszonyba, amilyenre ő gondol. – Honnan ismered a lányomat? 
- A parton találkoztunk a délután. – mondta lazán, és hálás voltam neki, hogy nem mondott semmit a kishugom kimentéséről.
- Ülj csak le, Harry! – kapcsolódott be anyám is, de ő már kicsit kedvesebben nézett rá – Itt nyaralsz te is?
- Igen, az egyik barátommal vagyunk itt. Valami nyugis helyet akartunk, ahol nincs annyi ember. – nevette el magát. Na tessék, nem is egyedül van itt, hanem egy haverral. Hát persze, hogy nem unatkozik. Ha itt lenne Janet, akkor én sem szólnék egy szót se. 
- Látod, drágám? – fordult felém anyám – Harry-nek tetszik, hogy ez a hely ilyen nyugodt, és csendes. Csak te vagy ilyen elégedetlen.
- Persze, mert én nem vagyok szupersztár. – mondtam bunkón, és magam elé tartottam az itallapot, hogy ne kelljen rájuk néznem. 
- Na várjunk csak! – mutatott rá apám – Te az a Harry Styles vagy? 
- Öhm… Igen. – húzta el a száját a kérdezett. 
- Azért voltál olyan ismerős. – nevetett anyám, de apám arca még morcosabbá vált. Most nem is akarom tudni, hogy mire gondol. 
- Ez a hely csodálatos. Itt nincsenek rajongók, nincsenek tévések, és paparazzik. Ellennék itt egy ideig. – lelkendezett, és anyám ámulva bámulta őt. 
- Énekelsz nekem valamit? – szólalt meg most először Kim is, mire minden szem rá szegeződött. 
- Ugyan kicsim, Harry nyaralni van itt, és nem énekelni. – szólt rá anyám – Mit szólnál, ha neked most házit kellene írnod. Nem tetszene, ugye?
- Hát nem! – tekerte meg a fejét. 
- Majd legközelebb, rendben? – mondta neki Harry, mire Kim boldogan bólogatott neki – Na és, jobban vagy már, kislány? – tette fel a kérdést, és akkor tudtam, hogy végem van. 
- Jobban? – nézett rá kérdőn az apám.
- Hát a délutáni miatt… - kezdte Harry, majd rám nézett, és egyből leesett neki, hogy rosszul szólt.
- Mi történt délután? – lett ideges apám, és rám nézett – Milly? Mit nem mondtál el? 
- Az én hibám, apa. – mondta Kim.
- Mi a te hibád?
- Mikor Milly nem figyelt oda, belementem a vízbe. Egyedül. – ismerte be a húgom, és hálás voltam érte, hogy nem keni rám az egészet.
- Tessék? Anyátokkal ezerszer megmondtuk, hogy nem mehetsz bele egyedül a vízbe, ugye? 
- Tudom, és sajnálom. 
- És mi történt? – kérdezte anyám.
- Igazából semmi különös, csak én szóltam rá Kim-re, hogy menjen ki a vízből, mert túl messze volt a parttól. – kapcsolódott be Harry is a beszélgetésbe. Nocsak, leesett neki, hogy rosszat szólt? 
- Biztos? – nézett rá az apám. 
- Száz százalék. – bólintott mosolyogva Harry, és ugyan így tett Kim is. 
- Én felmegyek a szobámba. – szólaltam meg, és felkeltem az asztaltól.
- Örülök a találkozásnak, Mr. és Mrs. Cook! – hallottam Harry hangját, majd a szék csikorgását, és a sietős lépteit – Várj meg!
- Mi van? – fordultam felé unottan, mikor utolért a bejárat előtt.
- Mi a baj? A parton olyan vidám, és pörgős voltál. Megbántottalak?
- Te most komolyan kérdezed? – néztem rá felhúzott szemöldökkel, és el is nevettem magam. Most komolyan az érdekli, hogy ő megbántott-e engem? 
- Persze. – bólintott, és komolynak látszott.
- Miért?
- Mit miért? 
- Miért érdekel téged, hogy megbántottál-e, vagy sem? – tettem fel az alapvető kérdést – Többet úgy sem találkozunk. Holnap már a nevemre sem emlékszel. 
- Most ezt miért mondod? 
- Miért? Talán szoktál emlékezni minden rajongód nevére, akikkel találkozol, és beszélgetsz velük egy keveset? – néztem rá kérdőn – Nem hinném.
- De te nem vagy a rajongóm. – mosolygott, és megint megvillantotta a hófehér fogait. 
- Menj haza, Harry Styles. Aludj egyet, és holnap ments meg valaki mást a parton. – tekertem meg nevetve a fejemet, és löktem rajta egyet.
- Én is itt szálltam meg! – nézett körbe a hallban.
- Tessék? Itt? – néztem rá hitetlenkedve.
- Igen. Miért olyan nagy dolog ez? Nem szeretem annyira a flancolást. – rántotta meg a vállát.
- Ki hitte volna?
- Mit? 
- Hogy a világhírű Harry Styles valójában egy tök átlagos srác. – mondtam vállrándítva, mire ő csak elmosolyodott – Mi az? – néztem rá kérdőn.
- Semmi, csak jó ezt néha hallani. – mondta még mindig mosolyogva.
- Hogy világhírű vagy? – viccelődtem vele – Nem hallod eleget? Ó, te szegény.
- Hahaaaa. – nevetett rám, de azért játszotta a sértődöttet.
- Nem sokszor tartanak átlagosnak, mi? – vettem komolyabbra a témát.
- Hát nem. Pedig néha csak az akarok lenni, de egyszerűen nem tudom magam úgy érezni. – mondta egy kissé szomorú arccal – Nem azt mondom, hogy nem szeretem, amit csinálok, mert ez volt mindig is az álmom. Így meg még jobb, hogy kaptam négy testvért. De néha sok ez az egész. A próbák, a koncertek, a rajongók, a paparazzik, az újságcikkek, a kritikák. Akár mennyire is szeretem, de egy idő után…
- Belefáradsz. – fejeztem be helyette a mondatot, és ő csak bólintott – Ne aggódj! – löktem meg megint a mellkasánál fogva – Én nem várom el tőled, hogy tökéletes legyél, és sztárkodj itt! – nevettem rá, majd rájöttem, hogy mit mondtam – Mármint…öhm…itt senki nem várja el tőled. – javítottam ki magam zavartan, de ő csak mosolygott – Most mennem kell.
- Emily! – szólt utánam – Bocs a maiért. Nem akartalak megbántani. 
- Nem erről van szó, Harry! – sétáltam vissza hozzá, és lehajtottam a fejemet.
- Mi volt a baj? 
- Nem akartam a vízbe menni, mert…nem…nem tudok úszni. – mondtam ki nagy nehezen, és lehajtott fejjel vártam, hogy kinevessen. De ő nem nevetett. 
- Miért nem mondtad? – kérdezte kedvesen. 
- Nem akartam, hogy kinevess, és bénának tarts. – ismertem be. Általában ha valaki megtudja, hogy nem tudok úszni, az kinevet, főleg, ha az illető pasi. 
- Ezért? Miért tartanálak ezért bénának? Ne nevettess! – nézett rám mosolyogva – Senki sem tökéletes…szerencsére. 
- Köszönöm. – mondtam – De most tényleg megyek. 
- Találkozunk még? – kérdezte reménykedve. Most tényleg? Reménykedve kérdezte meg, hogy látjuk-e még egymást? 
- Nem hiszem. – játszottam meg – Ez a sziget akkora, mint London, és elég messze is lakunk egymástól. 
- Szia. – nevetett rám, és csak a fejét tekerte. 
- Szia. – mondtam, mielőtt még becsukódott volna a lift ajtaja. 
Nahát, Harry Styles nem is olyan nagyképű, mint amilyennek látszik a kamerákon át. Tényleg csak egy átlagos srác.

26 megjegyzés:

  1. Juj nagyon szupi rész lett.:D Imádom nagyon jó történet.( ismét) :D Kövit.:) <3

    VálaszTörlés
  2. Hát ez szuper lett.Siess gyorsan a kövivel;)

    VálaszTörlés
  3. Jaaak de imadtam^-^ azert nem volt ez egy rossz resz;) siess a kovivel:))

    VálaszTörlés
  4. Szuper lett !! :) Nagyon jol irsz ! Varom a kovetkezot ! :)
    P.S. a kép Harryrol megint jo lett !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) amúgy szerintem róla minden kép jó :D

      Törlés
  5. Wááá! :D
    Nagyon nagyon tetszett.. Imádtam :D
    Nagyon aranyos volt Harrytől, hogy nem árulta el hogy mi történt Kimmel :3
    Várom a kövi részt! ;)) xoxo

    VálaszTörlés
  6. aaa nagyon jo :D mar alig varom a kovetkezot <3

    VálaszTörlés
  7. Imádtam! :)) Siess a kövivel!! ;)
    Amy x

    VálaszTörlés
  8. Juuuj.nagyon jó*-* imádom<33 mikor lesz kövi rész? mert már nagyon vároooooom:33<3 Puszi: Réka

    VálaszTörlés
  9. Woaaah de joooo volt! *-* A tobbi 1Ds sracis fel fog majd bukkanni a tortenetben?:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszi :) igen ;) az egyikőjükkel van a szigeten Harry :)

      Törlés
  10. Szia:)Csodálatos lett ez a rész is:)) Imádom ahogy irsz. Legjobb történet<333

    VálaszTörlés
  11. Szia:) Nagyon tetszik a történeted és abban reménykedem hogy majd a közeljövőben itt is lesz egy kicsi Darcy :) Így tovább :)

    VálaszTörlés
  12. Szia! :-) ez a rész is nagyon jó lettés már várom a folytatást. Mi lesz benne???? Jujj :3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) nem mondhatom el, mert akkor nem lenne izgis ;)

      Törlés
  13. Erre is csak ugyanazt lehet mondani, mint a többire. Per-fect. :D Legyen mááár péntek!! :) <3

    VálaszTörlés
  14. Fantasztikus lett (ahogy az előző részek is)!!! Annyira szeretnék több soros kommentet írni, de egyszerűen nem jutok szavakhoz. Könnyen át tudom élni, elképzelni a történéseket. Köszönöm, hogy írod. Laza, könnyed, IMÁDOM. ♥♥♥

    VálaszTörlés