41. fejezet: Buli

Sziasztok! :) Meglepi rész! :) Tudom, hogy szerda van, nem péntek, de egész jól állok az írással. :) Ezért úgy gondoltam, hogy megérdemeltek egy bónusz részt, a sok kimaradás után. Remélem, hogy tetszeni fog, és írtok véleményt! :)

A társoldalamat pedig hamarosan, még a héten ki fogom hirdetni! :)

Emily Cook

Este volt már, talán fél kilenc is elmúlt, mikor megérkezett a taxi a házunk elé. Jade és én gyorsan kabátot kaptunk magunkra, mivel odakint elég hűvös volt már. London amúgy is csapadékos, és már javában az őszi időszakban jártunk. Bepattantunk a taxiba, ahol Jade megmondta a sofőrnek a címet, és az már indult is.

- Hol lesz a buli amúgy? – kérdeztem rá, ugyanis eddig eszembe se jutott, hogy hova szervezte meg barátnőm azt a bizonyos meglepetés bulit.

- Egy tök szupi bárban. Már jártunk ott egyszer…Asszem tavaly. – taglalta Jade. 

- És kiket hívtál meg? – folytattam a faggatózást, ugyanis el sem tudtam képzelni, hogy kik lesznek ott. Hiszen nincs sok barátom, így egyértelműen nincs is sok olyan ember, akit meg tudott volna hívni. 

- Nem leszünk sokan. De mit aggódsz már? – nevetett felém – Ennyire izgulsz? 

- Hát egy kicsit, igen. – ismertem be. 

- Melyikük miatt? Harry vagy Dylan? Vagy talán egyszerre a kettő miatt? 

- Valahogy úgy. – tördeltem a kezeimet, és kifelé bámultam az ablakon. A messzeségben villámlást lehetett látni, és a szél is jobban mozgatta a fák ágait, mint pár órája. Sötét volt odakint, de érezni lehetett, hogy valami közeleg. 

- Ne parázz. – rántotta meg a vállát – Hidd el, hogy szuper lesz ez a bár. Nem túl nagy, de lesznek ott rajtunk kívül még mások is, így könnyen jól tudod magad érezni majd. Akár másokkal is.

- Nem pasit keresni megyek. – húztam fel a szemöldökömet. 

- Persze… - szórakozott – Hiszen nem egy pasi lesz, aki ma este csak miattad jön el. 

- Kuss! – szóltam rá, hiszen nem akartam, hogy folyton erre emlékeztessen. Így is egyfolytában az járt a fejemben, hogy mi lesz, ha Harry találkozik Dylan-nel.

- Meg is jöttünk! – kiáltott Jade izgatottam – Köszönjük! – fordult a sofőr felé, és kifizette a fuvart. 

- Itt lesz a buli? – húztam el a számat. 

- Valami nem tetszik? – nézett rám bosszúsan barátnőm. 

- Nem… - védekeztem egyből – Nem arról van szó, csak… Csak ez elég jól menő hely, nem? 

- Na és? Egyszer vagy tizennyolc éves, drága barátném. – szorított magához fél kézzel, majd elindultunk a bejárat felé. 

Mikor beértünk, és leadtuk a kabátunkat a ruhatárban, már egyre nagyobb csomó nőtt a gyomromban, és a torkomban is. 

- Igyunk valamit! – ajánlottam, túlkiabálva az egyre hangosodó zenét. Muszáj volt gyorsan lehúznom valamit, ami segít kicsit ellazulni. Na, nem mintha nagy piás lennék…

- Keressük meg a többieket! – kiáltotta vissza Jade, és a csuklómnál fogva húzni kezdett. Ahhoz képest, hogy még kilenc óra sem volt, már elég sokan voltak itt, hiszen szinte alig tudtunk haladni a táncparketten át. – Ott vannak! – kiáltott fel, én pedig előre néztem. Láttam pár ismerős arcot a suliból, akikkel elég jóban voltunk. Ott volt Liam, Niall és Zayn is, de Harry-t sehol nem láttam. Kicsit megnyugodtam, ugyanakkor mintha csalódottságot éreztem volna valahol mélyen. 

- Sziasztok! – köszöntöttek minket, és mindenkitől megkaptam a születésnapi jókívánságokat. Továbbra is kutattam az emberek között a szememmel, de nem találtam azt, akit kerestem. Leültünk a…gondolom… nekünk lefoglalt kis sarokban elhelyezett kanapékra, míg többen táncolni, illetve a pulthoz mentek.

- Igyunk valamit mi is! – javasolta Liam, és intett az egyik pincérnek, majd leadta a rendelést – Pezsgőt hozattam, ha az megfelel. – nézett ránk, én pedig bólintottam. Nekem aztán tök mindegy, csak hadd lazuljak már el egy kicsit. 

Amíg vártuk az italt, körbenéztem a táncparketten. A sötétben mindenféle fények villogtak, így nem sok arcot tudtam megfigyelni. A pincér, akitől Liam pár perce kérte a pezsgőt, megjelent négy üveggel, és jó pár pohárral a kezeiben. Mindig is csodáltam a vendéglátásban dolgozókat, hogy hogyan lehetnek ennyire ügyesek, hogy egy kézzel ennyi minden, egymásra halmozott poharat, és tálat elbírnak.

- Köszönjük! – kiáltotta túl a zenén Liam, és máris az egyik pezsgőért nyúlt, majd hangos pukkanással kibontotta a gyöngyöző nedűt – Akkor… Isten éltessen, kislány! – emelte fel mindenki a poharát, és belekortyolt a jéghideg italba. Én idegességemben lehúztam az egészet, amitől még a könnyeim is kijöttek, de nem foglalkoztam fele. Ahogy lefolyt a folyadék a torkomon, kezdtem érezni, hogy kicsit megnyugszok.

Aztán mikor Jade felém fordult, és a hátam mögé nézett, megijedtem. Az arcán ugyanis felcsillant egy kaján mosoly, és rám nézett.

- Itt a lovagod. – kiáltotta, de szerencsére a hangos zene miatt más nem hallotta meg. 

- Ki? – kérdeztem ijedten, de nem fordultam meg.

- Mi az, hogy ki? – nevetett fel – Hány lovagod van? Hiszen Harry csak a barátod, nem? 

- De! – kérdéséből egyből tudtam, hogy ezek szerint Dylan érkezett meg, és mikor mellénk lépett, be is igazolódott a gyanúm. 

- Boldog születésnapot! – nyújtott felém egy csodaszép, csupa piros virágokból álló, hatalmas csokrot.

- Ez csodaszép! – ámuldoztam.

- Akárcsak te! – suttogta a fülembe, ami kicsit meglepett, ugyanis ennyire közel még sosem lépett hozzám. 

- Iszol valamit? – kérdeztem tőle – Menjünk a pulthoz, legalább kérek egy vázát ennek a csodának. – néztem a csokorra ismét.

- Ezt inkább én kérdezem tőled! – nézett rám meglepetten. 

- Oké! – egyeztem bele, mire ő megfogta a kezemet, és a pult felé húzott. 

Harry Styles 

Rettentően izgultam. Tudom, hogy sok időt töltöttem el Milly-vel, de minden találkozás előtt ezt éreztem. 

- Neked mi a bajod? – szólalt meg Louis mellettem, mikor a taxiban ültünk. 

- Mert? – néztem rá értetlenül.

- Mindjárt kirúgod a kocsi alját, annyira dobolsz a lábaddal. – nevetett rám – Izgulsz?

- Egy kicsit. – vallottam be.

- De miért? Minden napot együtt töltetek. – értetlenkedett. 

- Ezt nem értheted… - zártam le a témát, és szerencsére meg is érkeztünk. Sötét volt már, hiszen kilenc óra is elmúlt, ezért be tudtunk úgy surranni, hogy bárki is felismert volna.

Keresztülverekedtük magunkat a tömegen, és végre megláttuk a többieket, viszont attól tartok, hogy jó páran felismertek minket.

- Sziasztok! Késtünk? – kérdezte Lou, mikor odaértünk végre a társasághoz.

- Egy kicsit. – bólintott Niall. 

- Itt van már? – szaladt ki a számon, mire a többiek mind rám néztek. Jade itt ült Liam ölében, szóval itt kellett lennie.

- Öhm… Aha. – húzta el a száját Liam, és a pult felé nézett. Követtem tekintetét, és mikor megláttam Milly-t, egy pillanatig elfelejtettem levegőt venni. Nem azért mert olyan szép volt…pedig nagyon is az volt…Hanem azért mert nem egyedül állt a pultnál. Mellette volt egy magas, felzselézett hajú alak, aki átkarolta a derekát. Az ő kezében pedig egy hatalmas csokor virág volt. Ránéztem a kezembe tartott csokor vörös rózsára, ami fele akkora sem volt, mint amit az a számomra ismeretlen alak adott Milly-nek. 

Mégis mit akartam? Mit vártam? Fogtam a csokrot, és beledobtam a legközelebb kihelyezett szemetesbe. A többiek szemében ugyan azt a szánalmat láttam, amit éreztem én magam is. Nem is fordultam többet a pult felé, hanem leültem az egyik fotelba, és megfogtam az egyik megbontott pezsgőt, majd belekortyoltam. Nem éreztem dühöt, és csalódottságot sem. Csupán szánalmat. Szánalmat, magam iránt…