American Music Awards

Tudom, hogy megint nem a történethez kapcsolódik, de szerintem meg kell említenünk, hogy a fiúk tegnap este előadták a Story of my life-ot a American Music Awards-on, illetve megnyerték a legjobb banda, és a legjobb lemez díját is a pop/rock kategóriában.
Nagyon büszke vagyok rájuk! ;)

1D Day

El is felejtettem megkérdezni, hogy nézte-e valaki a 1D Day-t tegnap. Én személy szerint végignéztem a 7 óra és 38 perces adást, és imádtam! A kedvencem a Payne Train volt, és meghaltam Niall nevetésén és lila haján, és be kell ismernem, le sem tudtam róla venni a szemem, annyira jól nézett ki, és annyira elragadó volt. Zayn a szokásos, kissé csendes stílusát hozta, ezért is imádtam annyira azt a részt, amit Louis-val vezetett, hiszen ő csodásan kiegészítette őt az őrültségével. Persze Harry-ről ne is beszéljünk! ;)
Ha kihagytátok volna, akkor itt meg tudjátok nézni az egész adást!
Nektek mi volt a kedvenc részetek?

Story of my Life (hivatalos videóklipp)

Sziasztok! Ma már másodszor vagyok itt, ugyanis végre feltették hivatalosan is a Story of my Life klippjét.
Induljon a rekorddöntés! Figyelem, csak a onedirectionVEVO által feltöltött klippet nézzétek!

12. fejezet: Este nyolckor

Sziasztok! Jajjj, nagyon örülök, ugyanis már három feliratkozó van az oldalon, és több, mint 700 oldalmegjelenítés. Fantasztikusak vagytok, csak így tovább!

Ahogy ígértem, hoztam ma is egy részt.A következő majd csak hétfőn jön.
Kommentelésre, pipálásra, és feliratkozásra fel! ;)

Na most aztán megint lesz min csámcsognia a sajtónak. – szólalt meg Tracy a hátam mögött, miközben én még mindig Harry után bámultam.

- Miről? – a tekintetemet felé fordítottam. 

- Ölelkezés, meg még egy ölelkezés. 

- Baráti ölelés volt. 

- Amit a paparazzik megint fel tudnak turbózni.

- Nem érdekel. Turbózzák. – vontam meg a vállamat egyszerűen, majd újra Harry után néztem, de ő persze már biztosan messze járt. A színpadon már kevesebb ember állt, a nézőtérről már lassan kifogytak az emberek. 

- Hmmm… - jött ki a hang Tracy-ből. 

- Mi van? 

- Semmiiiiii! – emelte fel a kezét mosolyogva, majd magamra hagyott. Ennek meg mi baja? Néztem utána tűnődve, majd megpördültem, és az ellenkező irányba indultam, csakhogy majdnem feldöntött valaki. 

- Folyton belém rohansz. – szólt a hang, miközben a derekamnál fogva tartott, nehogy összeessek. 

- Vagy inkább te, belém. Nemde? – néztem fel a csodás kék szemeibe. 

- Lehet. Csak nehogy belém ess! 

- Pfff… - szaladt ki a számon egy elfojtott nevetés, amire a szórakozott vigyor egyből eltűnt az arcáról. 

- Miért vicces ez? – nézett a szemembe, miközben elengedett. 

- Elég gáz a csajozós dumád, tudod?

- Miért? Szerinted ez most az volt? – váltott hangnemet, és egyből lazább lett. Vagy inkább csak próbált az lenni. 

- Úgy tűnt. 

- Pedig nem akarlak felszedni. – tekerte meg a fejét. 

- Hát persze. Azért akarsz elvinni vacsizni is. – vágtam neki vissza lazán. Azt hiszi, hogy zavarba tud hozni? Hát téved, ugyanis most emberére talált. 

- Öhm… - nem tudott mit mondani, csak zavartam megvakarta a fejét. Nyertem! 

- Gyere, casanova! Kísérj el az öltözőig. – böktem meg a vállát, és elindultam, lefelé a színpadról, Louis pedig követett. 

- Nagyon jók voltatok ám! – szólalt meg, miközben sietősen lépkedett utánam. 

- Köszi. 

- Tudtam, hogy tovább fogtok jutni.

- Dehogy tudtad. Csak reménykedtél abban, hogy akkor is elmegyek veled vacsizni, ha nem jutunk tovább. – fordultam vele szemben, mikor már az öltözőben voltunk. 

- Tudom, hogy mindenképp eljönnél velem. – nézett mélyen a szemembe. Meg akartam törni a nagyképű stílusát, de nem sikerült. Közelebb lépett felém, mire én hátrálni akartam, de a sminkasztal pont mögöttem volt. 

- Mindig, mindent tudsz. Nagyon okos lehetsz, kár, hogy az arcodról nem ez árulkodik. – kezeimmel hadonászni kezdtem az arca előtt, de ő meg sem rezzent. Továbbra is csak bámult rám, és néztünk egymás szemébe. Kezdtem magam zavarban érezni, a vérem áramlása lelassult, ahogy a szívem dobogása is. Louis gyönyörű szemei, szuperül belőtt haja, érzéki szája alig pár centire volt az én arcomtól. Fiúra még nem mondtam ilyet, de gyönyörű arca van. Igazi szépfiús, szívtiprós, amibe minden lány bele tudna szeretni. 

- Olivia! – az ajtó kicsapódott, amire úgy ugrottunk szét, mintha rajtakaptak volna minket valamin. Tracy és Vic érdeklődve néztek felénk, de nem szóltak semmit. 

- Holnap este érted megyek. Nyolcra legyél kész. – mondta Louis, és lenyomott egy puszit az arcomra, majd kifelé menet elköszönt a lányoktól is. 

- Megzavartunk valamit? – kérdezte Vic felhúzott szemöldökkel, és gonosz vigyorral. 

- Dehogy! – vágtam rá egyből. 

- Éppen úgy néztetek ki. – mondta Tracy, mire figyelmeztetően néztem rá, és ő egyből témát váltott – Gyere! Interjúkat akarnak csinálni. 

- Oké. – bólintottam, és követtem őket.

Mint minden élő adás után, most is órákon keresztül válaszoltunk, szinte ugyan azokra a kérdésekre. Természetesen minden riporter legfőképpen arra volt kíváncsi, hogy mi van köztem, és Harry között. Mindegyik arra gondolt, hogy talán majd ő lesz az a szerencsés, aki először megírhatja, hogy tényleg egy pár vagyunk. 

Már hajnali három óra is elmúlt, mikor beléptünk a házunk ajtaján. Nem tehettem róla, de nem volt energiám kibújni a ruhámból, így fürdés nélkül, kikenve-kifenve dőltem be az ágyamba, és pár pillanat alatt már aludtam is. 

Másnap, késő délután keltem fel, Tracy és Vic a nappaliban ültek, miközben a laptopjukat, és az újságokat bújták. Minden vasárnap az volt a programjuk, hogy elolvassák az összes cikket, amit az előző napi szereplésünkről írtak. 

- Gyere! – intett Tracy, és újságokat lobogtatott felém – Ezekben írnak rólatok. 

- Róluk?

- Harry-ről, és rólad. – egészítette ki magát, miközben én már az újságot bújtam. Mindegyikben szinte ugyan az a kép szerepelt, az, amikor Harry-vel ölelkezünk, és szinte centik választanak el minket egymástól. Fantasztikus. Ezeknek aztán beszélhet az ember, hogy nincs semmi köztünk. 

- Na jó. Ha már itt tartunk, akkor elkezdek készülődni. – szólaltam meg, mire mindkét barátnőm furcsán nézett rám.

- Tényleg elmész vele? – ámuldozott Tracy. 

- Aha. Elvégre fogadtunk. 

- Akkor olyan helyre menjetek, ahol nem lát titeket senki. Vagy maszkírozzátok el magatokat. – tette hozzá Vic.

- Miért? – néztem rájuk értetlenül.

- Mert ma még Harry-vel vagy a címlapokon, holnap meg már Louis-val leszel. Ha a 1D rajongói ezt megtudják, kitör a háború. Két kedvencük egyazon lányért csatázik. Mi lesz ebből szerinted? Te leszel a ribanc, aki szétválasztja a Larry Stylinson párost.

- Te nem vagy normális. – nevettem rá, majd bevonultam a fürdőbe, és bevágtam az ajtót.

Hosszú percekig folyattam a forró vizet a testemre, és a hajamra. Vic szavain gondolkodtam, hiszen mégiscsak igaza van. Mi lesz, ha miattam elfordulnak tőlünk az emberek, pont most, mikor jön a finálé? Miután alaposan lefürödtem, a lányokkal nem is törődve, kivágtattam a nappaliba, egyenesen a szobámba. Ledobtam magamról a törölközőt, és felvettem az egyik legszebb fehérneműmet. Na nem mintha azt akarnám, hogy Valaki az este folyamán ebben lásson majd. A hajamat gyorsan megszárítottam, és feltűztem, amíg elkészítettem a sminkemet. Egy kis púdert raktam az arcomra, a szememet pedig csillámos, fekete tussal emeltem ki, tettem fel egy kevéske szempillaspirált, és szemceruzát is használtam. Ezután a hajamba raktam egy pár hullámot, a hajsütővas segítségével, majd jött a nehéz rész. Mit is vegyek fel? Mindenképpen szoknyát akartam húzni, elvégre egy randira…vagyis egy vacsorára az dukál. A választásom végül egy fehér, fekete pöttyös ujjatlan blúzra esett, amihez türkiz színű, feszülős, rettentően rövid szoknyát vettem fel. Mivel már nincs odakint az a nagy meleg, vettem fel egy krémszínű, háromnegyedes ujjú blézert is. Aranyozott kiegészítőkkel, karkötőkkel, és nyakláncokkal dobtam fel az egészet. A számra tettem egy kis szájfényt, majd azt is a fekete, kézitáskámba csúsztattam a telefonom, és a pénztárcám mellé.

Utoljára belenéztem a tükörbe, majd a nappaliba mentem, ahol a lányok még mindig ugyan azzal foglalkoztak. 

- Ti meddig fogtok még itt ülni? – kérdésemre összerezzentek, majd végignéztek rajtam. 

- Nem randi lesz, ugye? Akkor miért öltöztél ki ennyire? – nézett rám Vic szemrehányóan. 

- Mert étterembe megyünk…gondolom. Mégsem mehetek farmerba. – vontam meg a vállamat, nem törődve a gúnyos hangnemmel, majd a kezembe fogtam egy félrehajított újságot – Most komolyan. Mi a francot tudtok ti ennyit olvasni ezeken a cikkeken?

- Miért? Írnak jókat is, persze a legtöbben te vagy benne. – Vic szúrós pillantással nézett rám.

- Jól van na! Hidd el, hogy nem én kértem, hogy rólam írjanak. – feleltem kissé ingerülten. A hangulatomon csak rontott az a pillanat, mikor megszólalt a csengő. Gyorsan beleléptem a fekete, bársony magassarkúmba, és az ajtóhoz rohantam, majd szinte úgy téptem fel azt. 

- Azta… - az ajtóban álló srác beletúrt a hajába, majd végigsimított a tarkóján, miközben alaposan végigmért engem – Nem lesz ez túl szexi egy étterembe? 

- Köszönöm! Te is jól nézel ki. – mosolyogtam rá egy szúrós nézéssel, de persze rettentő jól esett a bókja – Indulhatunk?

- Persze! – nyújtotta felém a kezét, mint egy igazi úriember. Nem tudtam ellent mondani a csodaszép kék szemeinek, és a kisfiús, huncut mosolyának, ami csak még dögösebbé varázsolta. Elköszöntünk a lányoktól, és Louis-val kéz a kézben, az autója felé vettük az irányt. 

Story of my Life előzetesek

Tudom, hogy ez a bejegyzés nem a történethez tartozik, de mégiscsak One Direction. Ugyanis a Story of my Life videóklipp vasárnap jelenik meg. Itt van belőle két kis előzetes.

Simon Cowell szerint ez az eddigi legjobb 1D klipp.