2014. június 14., szombat

31. fejezet: Mi az, hogy lehetetlen?

Sziasztok! :) Nem tudom elégszer elmondani, hogy mennyire örülök annak, hogy ennyien szeretitek a történetet, és mindig írok véleményt. Nagyon jól esik, és most már tudom, hogy megéri írni nektek.
Meghoztam a mai részt, ami szerintem elég hosszú lett.

Angelina Graham
Mikor megláttam Harry-t és Darcy-t az ajtóban, majdnem elájultam. Nem lehet, hogy pont most kellett hazahoznia, mikor Chad is itt van. Most biztos azt gondolja, hogy lefeküdtem vele, és azért van itt kora reggel, mert itt aludt. Valójában jobb is, ha ezt hiszi, legalább könnyebben lezárja a kettőnk dolgát, és elfelejti azt, ami a napokban történt. Már ha el lehet azt felejteni, mert én biztos nem fogom.
- Sziasztok! – köszöntem vissza rekedt hangon, ugyanis a torkom kiszáradt, és csak bámultam az előttem álló férfit, aki egyre jobban kerülte a pillantásomat, mindenfelé nézett, csak rám nem – Hogyhogy itt vagytok? Baj van? 
- Nem, csak hiányoztál…neki. – tette hozzá egy pár pillanattal később az utolsó szót, de szerintem csak azért, mert Chad éppen ekkor jött ki az ajtón. 
- Szia, Harry! – fogott vele kezet – Milyen koraiak vagytok. – mondta, és megsimogatta Darcy fejét is. 
- Darcy szeretett volna hazajönni. – mondtam gyorsan, mielőtt még beszélgetni kezdenének, és Chad-nek gyanús lenne Harry ellenséges viselkedése. Azt így is csodálom, hogy még nem vette észre, hogy nem igazán kedveli őt. 
- Jól van. – bólintott, majd adott egy csókot – Nekem most mennem kell, de később hívlak. Szeretlek. 
- Szia. – köszöntem el tőle, de valahogy megint nem jött ki az a bizonyos „sz” betűs szó a számon. Néztük, ahogy beült a kocsijába, és elhajtott. – Nem jössz be? – fordultam ismét Harry-hez, aki lopva újra engem figyelt.
- Nem kellene… - kezdte, de akkor Darcy a kezénél fogva berántotta maga után.
- Apuciiii! – kezdett nyavalyogni – Megígérted, hogy ma hárman együtt csinálunk valamit.
- Ezt nem ígértem meg. – védekezett, és egyből rám nézett, hogy bizonyítsa, igazat beszél. Elhittem neki, és valahol rosszul is esett, hogy nem akart velünk lenni ma. Talán észrevette az arcomra kiülő csalódottságot, mert tovább folytatta. – Szeretném veletek együtt tölteni minden egyes percemet, de ez sajnos lehetetlen. – fejezte be csalódottan, miközben leült a kanapéra, és az ölébe vette a lányunkat. Én kicsit messzebbről figyeltem őket. Annyira édesek voltak együtt, messziről látszódott, hogy odavannak egymásért. Bárcsak odamehetnék most, és átölelhetném őket. De ezt nem szabad. Nem, mert az megint csak a remény egy újabb lángját gyújtaná fel Harry-ben. 
- Mi az, hogy lehetetlen? – kérdezte Darcy érdeklődve.
- Az, hogy nem lehet. – válaszolta Harry.
- De miért? Anyuci is biztos szeretne velünk együtt lenni. Igaz? – nézett rám, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. 
- Öhm… - kezdtem dadogni. 
- Hercegnőm, anyu és én már nem olyanok vagyunk, mint régen. – magyarázta neki Harry szomorúan, közben pedig rám nézett. 
- Már nem te vagy a hercege? 
- Nem. Neki már más a hercege.
- Chad? 
- Igen. 
- És neked is lesz másik hercegnőd? – nézett rá aggódó tekintettel. 
- Nekem soha nem lesz másik hercegnőm.
- Csak anyuci? 
- És te. – mutatott rá, és Darcy kuncogni kezdett, de pár pillanat múlva megint szomorúan nézett az apjára.
- De Chad sosem hív minket hercegnőnek. Neki nem mi vagyunk a hercegnők, neked meg igen. Akkor miért nem lehetsz te anyuci hercege? 
- Majd ha nagy leszel, akkor megérted. – mondta, és letette maga mellé a kanapéra – Most megyek, nem akarok zavarni. – mondta ezt inkább nekem, és rám nézett – Baj van? 
- Tessék? Nincs? – tértem hirtelen magamhoz, és elfordultam, ugyanis a szemeimben könnyek gyűltek, amit csak akkor vettem észre, mikor Harry megszólított. Gyorsan megtöröltem a szememet, és újra rá néztem. – Indulsz? 
- Nem szeretnék, de muszáj. – mondta szomorúan. 
- Semmi sem muszáj. – suttogtam, de csak úgy, hogy ő ne hallja.
- Tessék? 
- Öhm… Semmi, nem érdekes. – mosolyodtam el – Visszajössz Darcy-ért később, vagy maradjon itthon? 
- Vissza. – bólintott – Szeretnék minél többet vele lenni, amíg lehet. 
- Rendben. – mondtam, és akkor jutott eszembe még valami, mikor már majdnem kiment az ajtón – Várj! – kiáltottam el magam.
- Igen? – fordult vissza szélsebesen, és reménykedve nézett rám. Azt gondolta, hogy valami jót fog hallani? 
- Mielőtt elfelejteném… - nyújtottam felé egy hófehér borítékot, amin a neve állt. Ő kibontotta, és szomorúan pillantott rám, mikor elolvasta, hogy mi áll benne.
- A meghívó. – mondta csalódottan.
- Arra gondoltunk, hogy ha már az eljegyzési partyra jössz holnap, akkor az esküvőre is meghívunk. – magyaráztam neki, de rá sem néztem. 
- Tényleg? – kérdezte elfúlt hangon – Arra gondoltál, hogy majd végignézem, ahogy elvesz az a bájgúnár? 
- Harry, ha nem akarsz jönni, akkor… - kezdtem, de ő félbeszakított. 
- De. Elmegyek. Ott leszek már csak azért is, hogy minden egyes pillanatban éreztessem veled, hogy mekkora hibát követsz el. Tudni fogod, hogy majd ott ülök mögötted, és csak téged foglak bámulni. Érezni fogod magadon a tekintetemet, ahogy mindig is érezted, ha titokban figyeltelek. Mikor az oltárnál állsz, csak rám fogsz gondolni. – sorolta, és végig a szemembe nézett, olyan erősen, ahogy csak tudott. Tudtam, hogy komolyan beszél, és nagyon jól ismertem magamat is, hogy tudjam, minden így lesz, ahogy ő előre elmondja. 
- Harry… - kezdtem megint, de most nem ő szakított félbe – Hát te? Itt hagytál valamit? – kérdeztem az érkezőt.
- Igen édes, a telefonomat. – hadarta Chad, és befutott mellettünk a nappaliba, ahol az asztalon feküdte a telefonja – Á, Harry! Látom, megkaptad a meghívót! Angie-vel úgy gondoltuk, hogy te is eljöhetnél, ha már itthon vagy. Elvégre te is családtag vagy. – mondta Harry felé fordulva, mikor meglátta nála a papírt. 
- Igen. – bólintott a megszólított, de egy apró mosoly sem jelent meg az arcán – Köszönöm a meghívást. Ott leszek!
- Remek! – veregette meg a vállát Chad, amitől szemmel láthatóan ideges lett, de ezt csak én vettem észre – Csak, hogy tudjuk, hány emberrel számoljunk; egyedül jössz, vagy esetleg hozol magaddal valakit? – kacsintott rá.
- Nem, nem egyedül. – mondta Harry diadalittasan, és rám nézett egy gúnyos vigyorral – Lesz partnerem. – fejezte be a választ, amitől én majdnem rosszul lettem. A hasam felfordult, és éreztem, hogy még a víz is levert a gondolattól, hogy Harry valami cicababával beállít az esküvőmre. Nem volt elég ez az előbbi felsorolás, most még azt is az orrom alá dörgöli, hogy felszedett egy nőt. A gondolataimból a fájdalom térített magamhoz, amit a tenyeremben éreztem. Mérgemben úgy összeszorítottam az öklömet, hogy a körmeim belevésődtek a tenyerembe. Miután kicsit enyhítettem a szorításon, mély levegőt vettem, és rájöttem, hogy nem szólhatok bele abba, hogy kivel találkozik. Elvégre én három hét múlva férjhez megyek egy másik férfihez, és boldogan foguk élni, messze egymástól.
- Örömmel hallom. – mondta Chad – Na, de nekem sietnem kell, mert még elkésem. Sziasztok!
- Szia. – köszönt el tőle Harry, de én meg sem szólaltam, csak őt bámultam, ahogy Chad után néz, és vág egy gúnyos pofát – Mi az? – kérdezte, mikor észrevette, hogy őt nézem. 
- Semmi. – fordultam el ijedten, nem akartam, hogy esetleg azt gondolja, bánt a dolog, hogy van valakije. Jobb is lesz ez így, legalább elfelejt engem. A kérdés csak az, én hogyan fogom elfelejteni őt? 
- Oké, akkor én indulok. – bólintott.
- Öhm… - kezdtem – Holnap egyedül jössz, vagy az esküvői partnereddel? – kérdeztem kíváncsian, de persze nem azért, mert tudni akartam, hogy hányan leszünk, hanem azért, mert idegesített a gondolat, hogy holnap is végig kell néznem, ahogy enyeleg valakivel. 
- Holnap egyedül. – mondta egy apró mosollyal a szája sarkában. Tudom, hogy mennyire élvezi, hogy féltékeny vagyok. Nem akarom kimutatni, de szerintem az arcomra van írva, és ő mindenkinél jobban ismer. 
- Oké. – mondtam egyszerűen, és próbáltam meggyőző lenni. 
- Talán baj, hogy nem egyedül megyek? – nevetett rám. 
- Miért lenne baj? Örülök, ha boldog vagy. 
- Boldog? – nézett rám meghökkenve – Az már elég régen voltam, és szerintem többet nem is leszek. Most már tényleg megyek. Szia. – mondta szomorúan, és elindult kifelé, majd visszafordult, és bekiabált Darcy-nak a nappaliba – Szia, hercegnő! Később érted jövök. 

Harry Styles
Mikor kiléptem az ajtón, és a kocsim felé tartottam, akkor tört el bennem valami végleg. Képes voltam azt hazudni, hogy lesz partnerem az esküvőre. Az esküvő. Egyre jobban közeledett a nap, mikor végleg elveszítem életem szerelmét. Kétségbe estem, és muszáj volt beszélnem valakivel, így mikor hazaértem, felhívtam Louis-t, hogy jöjjön át hozzám. 
- Mi történt? – kérdezte aggódva, mikor beengedtem az ajtón. Ijedtnek tűnt, de persze én is így lennék vele, ha ő hívna fel sírva, és azt kérné, hogy menjek át hozzá azonnal. 
- Angie… - csak ennyit tudtam kinyögni, és a kanapéra vetődtem. Már egész jól megnyugodtam azóta, mióta Lou-t felhívtam, de még most is el tudtam volna sírni magam bármelyik pillanatban. 
- Mi van? Veszekedtetek? Vagy vele van valami? 
- Nem. – tekertem meg a fejemet, és felé nyújtottam a borítékot, amiben a meghívó volt. 
- Ó! – esett le Louis-nak, hogy mi a bajom – A meghívó. Ő adta? 
- Aha. 
- És most ezért vagy így kibukva, Harry? – kérdezte értetlenül – Tudtad, hogy esküvőjük lesz, most ez a szar kis papír zavar? 
- Téged nem zavarna? 
- A nagy napig még van három hét. 
- És? Szerinted, ha eddig nem sikerült visszaszereznem, akkor három hét alatt sikerül majd? 
- Mikor visszajöttél, még beszélni sem akart veled, nem? – magyarázta úgy, mintha egy hülyéhez beszélne – Most meg már megcsókolt, lefeküdt veled, és az érzéseiben sem biztos. Mit parázol? Parázz akkor, ha majd igent mond az oltárnál. 
- Könnyen beszélsz. Tudod te, hogy mennyire szeretem? Nekem ő a mindenem. 
- Hidd el, hogy tudom, hogy milyen érzés reménytelenül szeretni valakit. – vágta az arcomba. 
- Mi van? – néztem rá értetlenül – Mégis kibe? Várj csak! – esett le a tantusz – Mikor rákérdeztem, azt mondtad, hogy nem szereted őt. 
- Kit? – nézett rám összehúzott szemöldökkel. 
- Angie-t. 
- Nem Angie-ről beszélek, te idióta. – nevette el magát. 
- Akkor? 
- Na szerinted? Ugyan abban a cipőben járunk, tesó. Szerinted volt nőm Eleanor óta? 
- Te még mindig szereted? – kérdeztem meglepetten. 
- Igen. De tök mindegy, mert nekem még annyi esélyem sincs, mint neked. Több mint két éve nem is beszél velem. – mondta szomorúan. 
- Elcseszettek vagyunk mind a ketten. – mondtam mosolyogva, mire mind a ketten nevetni kezdtünk, de szerintem ő is és én is csak kínunkban nevettünk.

24 megjegyzés:

  1. Aztaaaaaaa. Nagyon jó lett! *-* ^^

    VálaszTörlés
  2. Juj nagyon jó rész lett.:) :-* Gyorsan kövit:D

    VálaszTörlés
  3. Szupii lett, mint mindig!!(: ♥♥

    VálaszTörlés
  4. Ez...ez olyan comojúúú. Harry, jegyezd meg: Impossible Is Nothing. A lehetetlen nem létezik. Én Hazz helyében Julia-t vinném az esküvőre....:) Utáloooooom Chad-et. #TeamHarry

    VálaszTörlés
  5. Szia. Úristen :-o annyira csodálatos ez a blog. Megöl a kíváncsiság hogy mi hogyan lesz, iszonyúan jól írsz. A nyári szünet alkalmával nem lesz sűrűbben rész? ezzel nem lehet betelni, egész nap tudnám olvasni. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) ♥ nagyon édes vagy. sajnos nekem nincs nyári szünet, mert dolgozok :(

      Törlés
  6. Hivnal nekem egy mentot? Meg enis kernek egy ilyen szar eskuvoi meghivot es akkor Angie erzeseit picit helyre allitanan mar.. Koszi❤️

    VálaszTörlés
  7. Szia :)
    kíváncsi vagyok, hogy a történet eljut-e az esküvőig. :P
    puszi♥

    VálaszTörlés
  8. Úristen szegény Harry :(( esküszöm én elsírtam volna magam Harry helyében mikor csak úgy félvállról közli Angie hogy itt a meghívó az esküvőre.. :)
    na mind1, remélem nemsokára már tényleg rendeződik minden a szerelmesek közt és Louis is újra összejön Eleanorral :D
    Már várom a következőő részt, nagyon kíváncsi vagyok már rá :D xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hát még elég sok szenvedésen túl kell lenniük mindkettőjüknek :( ♥

      Törlés
  9. Nagyon jó reész lett, csal így tovább

    VálaszTörlés
  10. HARREH VIDD JULIAT, ATTOL ANGIE MEGORUUUL. legalabbis en ezt tennem. Annyira de annyira utalom Chadet. Komolyan. Igy meg egy blogszereplot sem utaltam. Argh.
    Jaj Lewe dragam, Elly biztos szeret meg es amikor Harold es Angie ujra together lesznek, akkor Elou is ujra el. Tudom en, hogy ez lesz. Mindketto fiu boldog lesz a vegen.
    A MEGHIVOT LEGSZIVESEBBEN CHAD IDIOTA FEJEHEZ BASZTAM VOLNA. Mar elnezest. Csaladtag? te vagy egy nagy csaladtag, segglyuk. Fuj.
    Egyebkent megint csodasat alkottal, ezeken kivul. De ezekrol tudod a velemenyem, mert majdnem minden kommentben kifejtettem, hogy kit utalok es kit nem. Na.
    Csak igy tovabb, csajszi!

    lovecsi.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :)
      hááááát. lehet, hogy lesz még benne Eleanor és Lou jelenet is, de nem biztos :D többet nem árulhatok el :D na jóóóóó. azt még igen, hogy nem Julia lesz a partnere ;)

      Törlés
  11. mikor jön a következőő??? :) 2 nap alatt elolvastam az összes történetet :D És imádom! Nagyon jóó! Én drukkolok, hogy újra egy család legyenek :D
    Ui: Nagyon jól csűröd csavarod a dolgokat! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) örülök, hogy ennyire tetszik :) üdv itt ;)

      Törlés
  12. Szia! :)
    Ma találtam meg az oldalad és délelőtt 10től egész nap a történeteidet olvastam. :DD nagyon jól írsz, nagyoooon várom már az új részt / részeket!!! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. azta mindenit :D nagyon örülök neki, hogy itt vagy, és hogy tetszik a blog :)

      Törlés
  13. Fantasztikus. Csodálatos. Annyira várom a holnapot!:D

    VálaszTörlés