2013. november 22., péntek

26. fejezet: Harry beköltözött

Sziasztok! :) Remélem, hogy az előző rész kellőképpen izgalomba hozott titeket. Ha igen, akkor biztos vagyok benne, hogy ez a rész is tetszeni fog. Elég hosszú lett, de ennek ellenére lehet, hogy utálni fogtok a vége miatt, de higgyétek el, hogy jó lesz a folytatás. ;)
Várom továbbra is a véleményeket, és a pipákat, illetve a feliratkozókat is.
Hozzáteszem még, hogy az új történettel is egész jól haladok, már 20 fejezet megvan belőle. Szerintem tetszeni fog majd az is, annak ellenére, hogy teljesen más az alaptörténete, mint ennek. Illetve biztosan tudom, hogy abból majd csak heti kettő rész lesz, ugyanis nem tervezem olyan hosszúra, mint ezt. Körülbelül 30 rész lesz majd, de aztán lehet még változik, az majd attól függ, hogy mit tudok még kihozni belőle. Meg persze már egy újabb sztori is a fejemben van. ;)
Na de nem húzom tovább, itt van az új rész!

Még szerencse, hogy nagy a házunk, ugyanis a mai éjszaka folyamán összesen tizenegy ember hajtja álomra itt a fejét. Miután hazajöttünk, Simon is felugrott. Még csak éjfél múlt, így a szüleink úgy gondolták, hogy koccinthatnánk egyet az estére. Anya, és apa még azt is megengedték, hogy Bella fent maradjon, aminek őszintén szólva én nagyon nem örültem, ugyanis végig engem zaklatott. Nem mintha nem viselném el a húgomat, de most pont olyan dolog miatt nem hagyott békén, amire még csak gondolni sem akartam. 
- Hol van Harry? – nyavalygott, miközben feltornázta magát mellém az egyik fotelba – Láttam, hogy ott volt, de aztán meg elment. Nem is köszönt nekem. Nem szeret engem? – Bella szeme hatalmasra kerekedett, és csillogni kezdett a könnyektől.
- Inkább engem nem szeret. – suttogtam, amit szerencsére senki nem hallott meg. Szólt egy kis halk zene, illetve a szüleink, és Simon túlharsogták egymást, és legnagyobb örömömre Bella-t is.
- Dehogynem szeret téged, csak nagyon fontos dolga volt. Biztos, hogy meg fog majd látogatni. – mondtam neki nyugtatásképpen. Vagy mindezt inkább csak magammal próbáltam elhitetni? Úgy látszik, hogy Bella elhitte, mivel mintha nem történt volna semmi, elrohant játszani.
Mikor ágyba kerültem, már elég késő volt. Vagy már kora? Éreztem, hogy hulla fáradt vagyok, de mégsem tudtam elaludni. Lehunytam a szememet, de nem ment, és minél jobban próbálkoztam, annál idegesebb lettem. Ideges lettem, mert nem tudtam aludni, ideges lettem az agyamra, mert nem bírt leállni a gondolkodással, ideges lettem Harry-re, Louis-ra, de legfőképpen magamra. Egyszer csak halk kopogást hallottam az ajtón. 
- Tessék? – ültem fel az ágyamon. 
- Tudtam, hogy még fent vagy. – Vic először csak a fejét dugta be az ajtón, majd bejött, és az ágyam szélére ült.
- Te miért nem alszol? – nevettem rá. 
- Nem vagyok álmos. Próbálkoztam, de nem ment. Szerintem még tele vagyok adrenalinnal. – kuncogott.
- Hát nekem se megy. Már ott tartottam, hogy kitépem az összes hajamat idegességembe. Utálom, ha nem tudok aludni. Hülye adrenalin. – nevettem rá, de ő csak összehúzott szemöldökkel méregetett.
- Biztos, hogy nincs valami más is a dologban? Vagyis valaki más?
Természetesen bele akartam kötni, hogy ne találjon ki megint dolgokat, de igaza volt. Nem tagadhatom le többé az érzéseimet, és nem tarthatom őket mindig magamban. Még a végén megbolondulnék. 
- Egy idióta vagyok. – hajtottam le a fejemet, és azon erőlködtem, hogy nehogy elsírjam magamat.
- Miért lennél az?
- Mert már az első pillanattól Harry-hez vonzódtam, csak én idióta észre sem vettem magamon. Aztán mikor rájövök, hogy mit akarok, és ő is nagy nehezen bevallja, hogy érez valamit, jön egy rohadt csók, és elront mindent. Alapból, nem is szabadott volna közel engednem magamhoz Louis-t, de hát ki gondolta, hogy ilyen rámenős? Láttad, hogy hogyan lekapott, ellenkezni sem volt időm. Azt sem tudtam, hogy mi történt. Nem neki kellett volna akkor megcsókolnia basszus. – fejeztem be a monológomat, és Vic-re néztem – Mit csináljak most? Mondjam meg Louis-nak? Mi lesz, ha miattam összevesznek? Harry se áll szóba velem, és akkor már ő sem fog. De amúgy ez lenne a legjobb.
- Mi?
- Ha egyikőjük sem állna szóba velem, akkor legalább minden úgy lenne, mint két hete volt. 
- Te meg egy idióta vagy. – kaptam egy lenéző pillantást.
- De most miért? Nem akarok veszekedést. Különben meg ha esetleg összevesznek, és a rajongók megtudják, hogy miattam van a balhé a két kedvencük között, akkor te és Tracy folytathatjátok ketten a csapat karrierjét, mert engem úgyis eltesznek láb alól. 
- Erre nem tudok mit mondani…
- Mondd csak! Nyugodtan. Te megmondtad, hogy ez lesz. Én idióta meg nem hittem el. – tekertem meg a fejemet. 
- Beszélj velük. Elvégre nincs köztetek semmi Louis-val. Nem jártok, szóval nem lehet gáz. Harry meg csak megérti, hogy nem tudtál semmit sem tenni a csók ellen. 
- Igazad van! – bátorodtam fel – Harry-vel sem járunk, tehát nem mondhatja azt, hogy megcsaltam, vagy hasonlók, még csak nem is haragudhatna. 
- Pontosan! – bólintott Vic, majd befeküdt mellém, és betakarózott. Többször mentünk át a másik szobájába, mikor nem tudtunk aludni. Ez általában a továbbjutásunk utáni éjszaka volt. Már pár percig csak csöndben bámultuk a plafont az éjjeli lámpa fényénél, mikor halkan kinyílt az ajtó. Vic, és én is csak elmosolyodtunk, majd odébb húzódtunk az ágyban, hogy Tracy is beférjen mellénk. 
Még szerencse, hogy ilyen hatalmas ágyat kaptunk. Elalvás előtt még legalább százszor tárcsáztam Harry számát, de egyszer sem vette fel, pedig végig kicsöngött neki. 
Másnap hangos durrogásokra ébredtem, jobban mondva ébredtünk, ugyanis mind a hárman egyszerre keltünk fel. Első dolgom az volt, hogy megnézzem a telefonomat, nincs-e üzenet, vagy hívás. 
- Na? – nézett rám Tracy.
- Semmi. – ráztam meg a fejemet. 
- Gyertek, menjünk és nézzük meg, hogy mit pakolnak ezek ott kint. – javasolta Vic, hogy elterelje a témát.
Kimentünk a nappaliba, ahol minden családtagunk kint állt, felpakolt csomagokkal. 
- Hova mentek? – néztem rájuk. 
- Mi még maradunk pár napig. – nyugtatott meg anya.
- Nekünk viszont menni kell. – szólalt meg Vic apja, és magukra, illetve Tracy szüleire mutatott. 
- Ne máááár! – nyafogtak a lányok. El tudom képzelni, hogy milyen rossz, hogy megint itt hagyják őket. Nem szeretem, ha a szüleim, meg a húgaim a nyakamon vannak, de most mégis örülök, hogy maradnak még pár napot. A könnyes búcsúzkodás után összeszedtük magunkat, és leültünk ebédezni. Anya gondolom már hajnalok hajnalán felkelt, hogy össze tudjon dobni valami ennivalót. 
- Ezek a gyerekek, akik tegnap felléptek a műsor alatt…hogy is hívják őket? – szólalt meg apu miközben a gombalevest kanalazta, én pedig azt hittem, hogy kiköpöm a számban lévő adagot. 
- One Diredtion! – kiáltotta fel Erin.
- Aha. Tehát ezekkel ti ilyen jóba vagytok? – intézte hozzánk, vagyis gondolom inkább hozzám a kérdést. 
- Hááááát… - kezdte Vic. Láttam, hogy nem tud mit mondani, mert fél szemmel rám nézett.
- Apa! – folytatta Erin, aki úgy beszélt, mintha szónoklatot tartana, és én éreztem, hogy rossz vége lesz – Láthattad, hogy Louis alig akart kiszállni Olivia szájából tegnap este. Mire következtetsz ebből? 
Azt hittem, hogy rosszul hallok. Most tényleg, mikor lett ennek a lánygyereknek ekkora szája? Hogy beszél apával? Mi ez a hangnem? 
- Ő barátod? – nézett rám apa.
- Nem. 
- Akkor csak úgy csókolgatod mindet? – húzta fel a szemöldökét – Mert pénteken még a másikkal üldögéltél kettesben, bezárkózva.
- Nem voltunk bezárkózva. – vetettem oda. Már kezdett idegesíteni, hogy úgy viselkedik velem, mint egy óvódással. Komolyan, Erin-nel fele annyira sem szigorú, mint velem. Tudom, hogy félt, és csak jót akar. Nehezen viseli el, hogy már nem velük lakok, és megállok a saját lábaimon, illetve, hogy ezután még ennyit sem fog látni, mint a verseny alatt. 
Láttam apámon, hogy már éppen nyitotta volna válaszra a száját, mikor csengettek. 
- Lehet, hogy Harry aaaaaaz! – kiáltott fel Bella. Amint kimondta a H-betűs nevet, a hasam vetett egy bukfencet. Remegő lábakkal keltem fel az asztaltól, és indultam el az ajtó felé. De inkább bevállaltam ezt is, minthogy tűrjem apa égető pillantásait. Nagy levegőt vettem, és szinte kitéptem a kilincset a fából.
- Ó! Szia! – köszöntem meglepődve.
- Ennyire ne örülj. – nézett rám zavartan a fiú.
- Csak meglepődtem, hogy itt látlak. Gyere be! 
- Köszi. Mit terveztek mára?
- Semmit. – feleltem bizonytalanul – Pihenőnapot tartunk.
- Remek! Igazából gyors leszek, csak azt szeretném elmondani, hogy…
- Jó napot, fiatalember! – kelt fel apa az asztaltól, és felén lépkedett. 
- Jó napot, uram. – nyújtott kezet egyből a megszólított – Liam Payne. 
A név hallatára hangos széknyikorgás hallatszott, és megjelent Erin a konyhaajtóban.
- Apa! Megkérhetnélek, hogy magunkra hagysz Liam-mel? – néztem komolyan apára, aki szerencsére vette a célzást, hogy teljesen feleslegesen áll mellettünk, úgysem fogunk addig beszélni. – Miről van szó? – kérdeztem, miután apa visszament a konyhába.
- Beszélned kéne vele.
- Tessék? – tettettem a hülyét, mintha nem tudnám, hogy Liam tisztában van a dolgokkal.
- Olivia! Kérlek, gyere el velem, és beszélj vele, mert megőrülök tőle. 
- Megőrülsz tőle?
- Igen, ugyanis tegnap bejelentette, hogy beköltözött hozzám pár napra azzal az ürüggyel, hogy unatkozik otthon, de most meg egyszerűen nem tudom kirobbantani a vendégszobából. Miattad ilyen, szóval gyere, és beszélj vele. Elviszlek.
- Na jó. Előbb-utóbb úgyis túl kell esnem rajta. – egyeztem bele, majd beleléptem az egyik félcipőmbe, és úgy, ahogy voltam, kimentem Liam-mel a házból. Nem szóltam senkinek sem, mert akkor apa egyből jönne legalább egy tucat kérdéssel.
- Kérdezhetek valamit? – fordultam Liam felé a kocsiban.
- Persze. 
- Mióta… - nem tudtam, hogy hogyan fogalmazzam meg a kérdésemet, de Liam szerencsére vette a lapot. 
- Mióta tudom, hogy mit érez irántad? A múlt heti buli óta. Mikor hazahoztam a lányokat, aztán őt meg itt vettem fel. Akkor ugye nálam lakott pár napig. Megállás nélkül rólad beszélt, egész nap te voltál a téma. Már megőrjített vele. Már nem mintha nem lennél jó téma. – mosolyogott rám pimaszul – Aztán tegnap, mikor beszéltetek a műsor előtt, még jobban meghülyült. Mind a négyünket puszilgatott, össze-vissza ugrált, a testőröket ölelgette. – mesélte tovább mosolyogva – Nem volt még soha ilyen. Boldog volt. 
Ahogy Liam kimondta az utolsó szavakat, azt hittem, hogy a szívem megszakad. Miattam boldog volt, most meg miattam van rosszul. Minden az én hibám.
- Minden az én hibám. – mondtam ki hangosan is.
- Mi? Dehogy! – kapta rám a tekintetét Liam – A hülye is látta, hogy Louis szinte letámadott. Csak lehet, hogy Harry nem így fogja majd fel. 
- Hogy érted? 
- Rettentő makacs. Azt fogja kihozni az egészből, hogy te direkt előtte csókoltad meg Louis-t, mert mégis inkább vele akarsz lenni. Vagy hogy végig csak játszadoztál vele. – sorolta a lehetőségeket – Csak azért mondom, hogy felkészítselek. – tette még hozzá, mikor meglátta az arcomat. 
- Te jó ég! – fújtam ki a levegőt.
- Itt is vagyunk. Gyere! – hívott maga után. 
Belépve a nagy házba természetesen egyből körülnéztem. 
Nem is gondolkoztam azon, hogy milyen ízlése lehet Liam-nek, de valami ilyesmire számítottam. A falak mindenhol hófehérek voltak. A nappali, az előtér, és a konyha egy légtérbe voltak, de mindegyik ki volt alakítva rendesen. A fehér, és a barna színek domináltak nála. Az előtérből egy csigalépcső vezetett fel az emeletre. Itt Liam megállt az egyik ajtó előtt, és rám nézett. 
- Harry! – kopogott be – Vendéged van. 
- Mióta van bent? – kérdeztem meg halkan, ugyanis nem jött válasz. 
- Nem t’om. – ránt egyet a vállán – Tegnap éjjel én egyből hazajöttem, de ő valamikor hajnalban. 
- Ahhhhha. – tehát valahol egyedül szenvedett miattam. 
- Nem fog kijönni. – adta fel Liam a próbálkozást öt perc után. 
- Harry! – szólaltam meg most először hangosan, hogy a bent lévő személy is hallja, hogy ki a vendége – Szeretnék beszélni veled. Beengednél? Kérlek! 
Az utolsó mondatomra odabent zajt hallottunk, majd kattant a zár az ajtóban, amin egy pillanattal később kinézett a kócos hajú, félmeztelen Harry.
- Szia! – köszöntem neki mosolyogva.
- Szia. – köszönt vissza közömbösen. 
- Beszélhetnénk a tegnapról? – kérdeztem óvatosan. 
- Ja. Persze. Igen jók voltatok. Gratu. – annyira laza, és nemtörődöm volt, hogy semminek éreztem magamat mellette. 
- Bemehetnék?
- Ahogy érzed. – kitárta az ajtót, és én elindultam befelé, azonban abban a pillanatban meg is álltam. Ránéztem Harry-re, aki kérdő, és közben gúnyos arccal nézett rám. Majd ismét ránéztem az ágyban fekvő félmeztelen lányra, aki mosolyogva bámulta az eseményeket. 
Nem reagáltam semmit, sarkon fordultam, és elhagytam a szobát.

14 megjegyzés:

  1. Köviitt!!!!Legyen szombaton is rész!!Nagyon várom tök kíváncsi vagyok mi fog történni!!
    Ezer puszi:Aliz

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ha sok visszajelzés érkezik a részre, akkor jön holnap is rész ;)
      iratkozz fel :)

      Törlés
  2. Szia!Nagyon jól írsz :)) Hozd a következőt :) <3

    VálaszTörlés
  3. Válaszok
    1. egyre jobban úgy néz ki, hogy holnap jön ;)

      Törlés
  4. Na, neeeeee. Egyszerűen nem hagyhatod pont itt abba. :| Hozd holnap a következőt, kérlek! xx

    VálaszTörlés
  5. Ez nem lehet igaz. A szivem szószerint darabokra tört a rész végét olvasva. Hogy lehet Harry ennyire eszetlen? A vak is láthatta, hogy Louis letámadta Olivia-t. És az, ahogyan bosszútállt, egyszerűen nevetséges és gyerekes. Remélem benő a feje lágya és belátja, hogy óriási baromságot tett azzal, hogy egy másik csajt vitt haza, és ezt még Liv elől sem titkolta.
    Végezetül pedig a szokásos kérdés: Hát szabad itt abbahagyni? Minél hamarabb hozd a folytatást, mert én megörülök. xDDD

    xxxxx Jule

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. áááá. :D annyira örülök, hogy ennyien írtok :D hááááát. annyit mondok, hogy jövő héten nagyon örülni fogtok :D de azt nem mondom meg, hogy melyik résznek ;)

      Törlés
  6. Isteneeeem, te kis gonosz :( Nagyon jó lett, pls holnap is hozz részt :))

    VálaszTörlés
  7. Szia !
    Bocsi, hogy nem írtam csak nem volt időm mert egy esküvőre készülődtem ami holnap lesz. NA NE SZÓRAKOZZ VELEM !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez most komoly ??????
    Ne mááár... Na várjunk csak egy kicsit mert össze kell szednem a gondolataimat. Mikor megnyerték az X-faktort akkor lesokkoltam. Komolyan a gyomrom belerándult, volt egy olyan érzésem nem is érzésem csak tudtam, hogy megnyerik !!! Éljen :) másik tényállás: na az még hagyján, hogy megnyerték, de Lou így letámadja ? Nincs vele semmi bajom csak meglepett. Egyrészt sajnálom Lou-t mert nem érez iránta semmit Olivia ő meg igen. Harry-t azért mert mindig rosszkor van rossz helyen... OMG *-* másodjára --> "NA NE SZÓRAKOZZ VELEM !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ez most komoly ??????" NAGYON KÍVÁNCSI VAGYOK KI AZ A CSAJ. Van egy megérzésem de nem biztos, hogy ő az akire én gondolok. Jujj... Hamar hozd a következőőőőt mert nem birok magammal !
    (perverz lettem a fiúknak hála :P...)
    Dorcsi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. háháááá :D vártalak ám ;) imádom a kommentjeidet :D <3
      holnap délelőtt 9kor jön a következő rész ;) remélem, hogy legalább ennyire tetszik majd az is, mondjuk ennyi izgalom nem lesz benne, de szerintem jó lesz :D

      Törlés