2013. november 8., péntek

16. fejezet: Kiderül az igazság?

Sziasztok! El sem tudjátok hinni, hogy mennyire boldog vagyok, hiszen egyre több hozzászólást és pipát kapok a részekre, illetve már hatan vagytok feliratkozva. Nagyon köszönöm, imádlak titeket! Csak így tovább, és akkor szombaton nem lesz pihenőnap, hanem jön az új fejezet.
Képzeljétek, tegnap befejeztem a történetet. Sikerült úgy lezárnom, ahogy már régóta szerettem volna, mert már akkor megvolt bennem a vége, mikor a közepét még meg sem írtam. Ígérem, még nagyon messze vagyunk a végétől, hiszen még a felénél sem járunk. Remélem, hogy a további fejezeteket is élvezettel olvassátok majd, és szeretni fogjátok a részeket. A jövőre tekintve pedig még tegnap elkezdtem írni az új történetet. Már az prológus, plusz két fejezet meg is van belőle. Bevallom megijedtem, hogy nem lesz mit írnom, de aztán egy idő után megjött az ihlet, annyira, hogy hajnali háromig írtam.
Na de nem húzom a szót, itt a mai fejezet! Ne feledjétek, ha sok pipa, és komment jön a részre, akkor holnap is lesz.

Szinte húzóra megittam az italt, amint az imént kért nekem Louis. 
- Ki kell mennem a mosdóba. – pattantam fel, és megpróbáltam egyenesen menni, nagy nehezen, de szerintem sikerült. 
Pár lány volt a mosdóban, akik a tükörben nézegették magukat, majd mikor megláttak, egyből közös képet szerettek volna. Egy pár fotó erejéig magamra erőltettem egy hamis mosolyt, majd mikor mind kimentek, és egyedül maradtam, lerogytam a középen helyet foglaló kanapéra. Igen, kanapéra. Nem akármilyen klubban voltunk, így nem akármilyen mosdó dukált hozzá. Az előtérben, ahol a tükrök, és mosdókagylók voltak, volt egy nagy kanapé, két karosszék, és egy ezekhez illő dohányzóasztal is.
- Szia! – szólított meg egy hang – Hát te? Mit csinálsz itt? 
- Szia! – ugrottam meg hirtelen, ami nagy hiba volt, ugyanis megfordult velem az egész helység. 
- Jól vagy? – kérdezte aggódva Gemma, és leült mellém.
 - Persze! – bólintottam rá mosolyogva. Valahogy már nem is volt olyan ellenszenves, mint eddig. – Csak egy kicsit sokat ittam. Nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz. 
- Értem! 
- Szégyellem is magam. Csak elég zűrös napokon vagyok túl, és a neheze még csak most jön. 
- Semmi gond. Meg tudom érteni. Képzelem, hogy mennyire ki lehetsz. Még emlékszem, mikor Harry volt ebben a helyzetben, de hidd el, megéri. – nyugtatott, de mikor kimondta az öccse nevét, olyan érzésem támadt, mintha a szívemet szurkálták volna egy konyhakéssel.
- Remélem is. – mondtam, mondjuk igazság szerint egyáltalán nem a versenyre céloztam. 
- Fel a fejjel! – simogatta meg a kezemet, mire én csak köszönetképpen rámosolyogtam. – Mondhatok valamit? Őszintén. 
- Persze. – néztem rá érdeklődő szemekkel, hiszen el sem tudtam képzelni, hogy mit akar. 
- Azt hittem, hogy valamiért nem szimpatizálsz velem. 
- Tényleg? – játszottam a meglepettet. 
- Olyan furcsán néztél rám az első pillanattól fogva. 
- Pedig semmi bajom nincs veled. 
- Akkor megnyugodtam! Harry annyit áradozott rólad, hogy nem bírtam volna ki, ha nem leszünk jóba. – mondta izgatottan. 
- Tényleg? – néztem rá, célozva a Harry-ről mondott részre. 
- Igen. Folyton csak rólad beszélt, még ma is. – úgy látom, hogy értette a kérdésemet. 
- Nem kell ám mindent elhinni. – nevetéssel próbáltam oldani a bennem felgyülemlett feszültséget. 
- Csak jókat mondott, ne aggódj! Sőt, jobban belegondolva… - kezdte. 
- Igen? 
- Áhhh. Semmi. Csak hangosan gondolkodtam. – legyintett mosolyogva, majd felkelt, és az ajtó felé indult. 
- Mondd már! – kérleltem. 
- Csak az jutott eszembe, hogy úgy viselkedik, mintha beléd lenne zúgva. – szinte suttogva beszélt, és sejtelmesen mosolygott. 
- Tessék? 
- Hülyeség, ugye? Hiszen te, és Louis együtt vagytok, nem?
- Te jó ééééég! – forgattam meg a szememet – Dehogy vagyunk együtt. Ezt honnan vetted?
- Harry mondta. 
- Akkor mondd meg neki, hogy téved. Nem vagyunk együtt, és nem is leszünk. Csak barátok vagyunk. 
- Miért nem mondod meg neki te? – mosolygó szemekkel nézett rám felhúzott szemöldöke alatt.
- Nem tudom. – tekertem meg a fejemet, és bambán bámultam magam elé, miközben Gemma magamra hagyott. 
Pár percig még ültem egy helyben, és próbáltam megállítani a körbe-körbe pörgő szobát, majd feltápászkodtam, és elindultam vissza, a tömegbe. Eszeveszetten keresni kezdtem Harry-t. Gemma-nak igaza van, meg kell mondanom neki, hogy tudja az igazságot. Magam sem tudtam, hogy miért, de beszélnem kellett vele.
- Beszélhetnénk? – ragadtam meg a karját, mikor megláttam egy csapat rajongó között. 
- Persze. – kissé ijednek, ugyan akkor meglepettnek tűnt – Menjünk ki? 
- Aha. – bólintottam, majd a kezét még mindig fogva, húztam magam után.
- Baj van? – nézett rám zavartan, mikor kiértünk a bár külső, elzárt udvarába. 
- Ezt én akartam kérdezni. Elmondanád, hogy miért viselkedsz velem napok óta úgy, mintha nem is léteznék? – tört ki belőlem minden elfojtott gondolatom. 
- Miről beszélsz? 
- Harry! Olyan vagy, mintha haragudnál rám. Tettem valami rosszat? Mondd el az igazat!
- Dehogy tettél. 
- Akkor? Mi van? Beszéltem a nővéreddel…
- A nővéremmel? – nevette el magát – Már nem is a barátnőm?
- Haha. Nem vicces. 
- Deeee! Dehogynem. Láttam, hogy mennyire zavart, hogy a ”barátnőmmel” beszélgetek. – a barátnő szónál felemelte a kezeit, és idézőjelet formált, miközben idiótán mosolygott hozzá.
- Miért zavart volna? – tekertem meg a fejemet.
- Azért, mert nem veled beszélgettem.
- Ugyan már! Nekem ott volt…
- Louis? – szakított félbe, és a hangja már inkább tűnt gúnyosnak, mint vidámnak – Már megint itt tartunk.
- Nem tartunk sehol, Harry. Mi bajod van?
- Elmondjam? 
- Kérlek! 
- Az a rohadt nagy helyzet, hogy kurvára nem tetszik, hogy te és…
- Hát itt vagytok? – szakított félbe minket egy hang, aminek a gazdája elkapott hátulról, és szorosan magához ölelt – Már mindenhol kerestelek.
- Részeg vagy? – néztem rá Louis-ra.
- Nem. – mondta, miközben a nyakamat kezdte csókolgatni. Harry még mindig ott állt velünk szembe, és gyűlölködve nézett ránk. Álltam a tekintetét, egészen addig, amíg egy szó nélkül sarkon nem fordult.
- Louis! Ne már. – próbáltam ellökni magamtól.
- Zayn hazavisz. 
- Mi? Miért? 
- Hát… Elég sokat ittam, és tudom, hogy hol a határ. Jobb lesz, ha lelépek. Nem jössz te is?
- Öhm… Nem. – tekertem meg a fejemet. 
- Ne értsd félre! – mondta gyorsan – Nem úgy értettem, hogy hozzám, hanem úgy, hogy haza. Nem szívesen hagylak itt. 
- Nem lesz gond. Majd hazamegyek a lányokkal, én meg őket nem hagynám itt. Nem baj?
- Dehogy. – tekerte meg a fejét, és mosolyogva húzott magához. Tudtam, hogy mit akar, ezért gyorsan lenyomtam egy puszit az arcára, amit csalódottan viszonzott. – Szia.
- Szia. – intettem neki, majd miután eltűnt, visszamentem a bárba. 
Szükségem volt egy újabb italra. Tudtam, hogy nem kellett volna többet innom, de muszáj volt megnyugodnom. Legszívesebben rágyújtottam volna egy szál cigire, de már lassan két éve leszoktam róla, az éneklés miatt, ezért nem akartam újra bűnbe esni. Kikértem hát az újabb adag koktélomat, miközben Liam ült le mellém. 
- Szólj ám, ha haza akarsz menni. – mondta mosolyogva. 
- Nem kell ám csak miattunk maradni. Haza tudunk menni taxival is. – mosolyogtam rá.
- Nem gond. Én még szívesen maradok. 
- Akkor jó. A többiek? – néztem körbe.
- A barátnőid táncolnak, Zayn és Perrie hazamentek, és velük ment Gemma, Niall, és Louis is. Nem szólt neked?
- De. De igen. Mondta, hogy megy. És Harry?
- Valami nővel vonult az előbb a mosdó felé. 
- Óhhh. – bólintottam kissé csalódottan. 
- Pedig mostanában nem csajozott nagyon. Mondjuk valami baja biztos van, de senkinek nem mondja meg. 
- Értem. 
- Mindjárt jövök. Rágyújtok egyet. Te nem cigizel? 
- Nem. Köszi. – tekertem meg a fejemet.
Liam magamra hagyott, én pedig lehúztam a koktélomat egy az egyben. Amint leért, éreztem, hogy baj lesz, ezért a mosdó felé vettem az irányt. Belöktem az ajtót, és nem akartam hinni a szememnek. A kanapén, ahol nemrég én ültem, most ott volt Harry a legjobb barátnőm társaságában. A gyomrom még jobban felfordult, berohantam egy egyik fülkébe, és minden, ami a mai este folyamán lement a torkomon, ugyan ott távozott is.

12 megjegyzés:

  1. Szia!Öszintén?Olcasom a blogodat és megragadott!Imádom :)

    VálaszTörlés
  2. UU, nagyon jó lett!:)
    Siess a következővel, már nagyon várom xx

    VálaszTörlés
  3. Ááááá! Te jó ég! Tegnap találtam a blogodra és el is olvastam, nagyon jó. Ez a rész pedig fantasztikus volt. Siess a kövivel!
    xxxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. köszönöm :) tessék feliratkozni ;)

      Törlés
  4. Szia !
    OMFG !!! Mindenféle érzés kavarog bennem: izgatotság, csalódás és jókedv. Nem tudom miért de elfelejtettem, hogy mit szerettem volna leírni azért mert mikor ahhoz a részhez értem, hogy:"A kanapén, ahol nemrég én ültem, most ott volt Harry a legjobb barátnőm társaságában." Na itt elfelejtettem mindent és összezavarodtam... Megígértem, hogy írok és írtam is. Ma voltam gépközelben és az volt az első dolgom, hogy a blogodba nézzek ! NAGYON, NAGYON, NAGYON jó lett ez a rész. És (én nem tudom ki csinálta) a fejléc egész jól sikerült :) Így tovább ! Vároma következő részt.
    U.í.: Tök vitszes volt az amikor Olivia azt hitte Gemma-ra, hogy Harry barátnője... Olyan ügyesen ki tudod találni a részeket és a szereplők viselkedését (tudom, hogy előre meg van írva).
    Dorcsi <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. jajj, de aranyos vagy. nagyon jól esnek a szavaid, és el sem tudom mondani, hogy mennyire örülök annak, hogy ennyire szereted a blogot :) ígérem, hogy még rengeteg sok izgalom vár ;)
      a fejlécet nem én csináltam, egy fanart-os oldalról szedtem. csak az írást, meg a rózsákat raktam rá én :D

      Törlés