2013. november 30., szombat

32. fejezet: Segítség!

Sziasztok! Nagyon köszönöm a sok véleményt, és pipát. Szuperek vagytok!
Ezért is itt van a szombati rész is. Remélem, hogy örültök neki. Annyira nem lesz érdekes, csupán egy töltelékrész, de szerintem nem olyan uncsi.

Az este folyamán rengeteget beszélgettem Perrie-vel, aki felkészített, hogy mire készüljek ezek után. Ugye ő is egy csapattal nyerte meg az X-Factort, csakúgy, mint én, ezért minden szavát figyeltem, és ”jegyzeteltem” a fejemben. 
- Mi ez a nagy pletykálás, lányok? – szólalt meg mellettünk Zayn, és átölelte szerelmét. Ahogy rájuk néztem, elöntött az irigység érzése. Szerettem volna, ha Harry is idejön, és ugyan úgy átölel, és megcsókol, mint Zayn Perrie-t.
- Csak tanácsokat adok Olivia-nak. – mondta mosolyogva a lány.
- Ne már! Gyertek, és bulizzatok, táncoljatok, igyatok! – kiáltotta Zayn, szinte túlharsogva az ordító zenét.
- Édesem, mi lenne, ha kicsit visszafognád magadat? – simogatta meg Perrie vőlegénye arcát. 
- Ha jöttök velem táncolni, akkor nem iszok többet.
- Olivia? – nézett rám Perrie. 
- Na jó. – egyeztem bele, mondjuk nem sok kedvem volt velük menni, ugyanis eddig biztonságban éreztem magam. Amíg Perrie-vel beszélgettünk, biztos voltam benne, hogy senki, itt legfőképpen Louis-ra célzok, nem fog odajönni hozzám. Zayn behúzott minket táncolni a tömegbe, ahol először Niall-t, és Liam-et láttam meg, akik éppen Tracy-vel, illetve Vic-kel táncoltak. Nahát. Elmosolyodtam rajtuk, mert igazán aranyosak voltak. Aztán megakadt a szemem Harry-n, aki éppen egy olyan lánnyal beszélgetett, aki szó szerint rámászott. Egyből felment bennem a pumpa, de tudtam, hogy nem rendezhetek balhét, mert akkor mindennek vége, főleg Louis szívének. Tánc közben oda-odapillantottam, hogy éppen mit csinálnak, és megnyugodtam. Harry egyik kezében valami pia volt, a másikkal pedig próbálta leszedni az enyhén ittas lány kezeit magáról. Észrevette, hogy figyelem, és küldött felém egy sajnálkozó pillantást. Én csak rámosolyogtam, hogy tudja, nincs semmi baj, hiszen látom, hogy kellemetlenül érzi magát.
- Kerülsz engem. – szólalt meg egy ismerős hang mögöttem, amitől összerezzentem. Na nem azért, mert megijedtem, hanem azért, mert tényleg kerültem őt. 
- Dehogy is! – hazudtam a szemébe. Ez ilyen könnyen megy nekem? Kezdek félni magamtól. 
- Olivia! Látom, hogy igen. Megbeszéltük a dolgokat, nem? 
- De. 
- Akkor meg? Csak viselkedjünk úgy ezek után is, mint eddig. Aztán lesz, ami lesz. 
- Jó. – bólintottam, és ebben a pillanatban elhallgatott a zene, majd egy lassú szám következett. 
- Táncolsz velem? – kérdezte a csodás kiskutya szemeivel, és én nem akartam megbántani. Most ha nemet mondok, akkor nem fogja elhinni, hogy nem kerülöm. Pedig nemet kellett volna mondanom, mert nem szabadna, hogy azt higgye, érzek iránta valamit. 
- Persze. – bólintottam, és ő magához húzott, én pedig átkaroltam a vállát. Lassan forogtunk körbe, míg szembe nem találtam magam Harry-vel. Most rajtam volt a sor, hogy sajnálkozó pillantást küldjek felé. Láttam, hogy forr benne a düh, és alig bírja visszatartani magát. 
Mikor Louis elkezdte simogatni a hátamat, lehúzta a poharának tartalmát, majd elfordult, és megfogott egy üveg piát, és kiment a nappaliból. Most mi legyen? Utána kell mennem, de mit mondjak Louis-nak? Abban a pillanatban néztem össze Vic-kel, aki érdeklődve vizslatta kétségbeesett arcomat, majd eltátogtam neki egy ”segíts” szócskát. Bólintott, és valamit súgott Liam-nek, majd odalépett mellénk.
- Olivia! Bocsi! Kijönnél egy kicsit? 
- Persze. – bólintottam, és Louis-ra néztem – Bocsi. 
- Menj csak! - mosolygott rám, majd sietős léptekkel otthagytuk. 
- Mi ez az egész? – kérdezte egyből Vic – És ne mondd, hogy semmi, mert most mentettelek ki. 
- Meg kell találnom Harry-t. – mondtam, és idegesen kapkodtam a fejemet.
- Harry-t? – nézett rám értetlenül. 
- Igen. 
- Oké. Kezdd az elejéről, mert nem értek semmit se.
- Mielőtt elmondtam odakint Louis-nak, hogy nem érzek iránta úgy, ahogy szeretném, csókolóztunk, és akkor jött meg Harry. Később, mikor bementem a konyhába, ott volt az anyjával, és sírt. 
- Sírt? 
- Igen, sírt! Miattam. Ottmaradtam az anyjával, aki mesélt nekem egy lányról, hogy a fia mennyire össze van törve miatta. Elmondott mindent, hogy Harry nem feküdt le azzal a lánnyal, mert annyira szerelmes. Aztán felmentem hozzá a szobájába. Elmondta, hogy tényleg nem történt semmi, én meg azt, hogy nem szeretem Louis-t. Aztán megmondtam neki, hogy szeretem.
- Mi vaaaan?
- Igen, ő is szerelmet vallott, aztán lefeküdtünk. 
- Te jó ég! Ez komoly? 
- Igen. Tökéletes volt, érted? Tökéletes. 
- Akkor meg miért viselkedtek most úgy, mintha nem ismernétek egymást? 
- Mert szerinte Louis is szeret engem.
- Uhhhhhhh. És akkor mi lesz most? 
- Azt mondta, hogy legyen ezek után is az, mint eddig. Csak találkozzak egyre kevesebbet Lou-val, vele pedig majd titokban tartjuk a kapcsolatunkat, míg Louis le nem mond rólam.
- Te jó ég! Ez durva. – Vic meg sem tudott szólalni, pedig az talán még soha nem fordult elő. 
- Most pedig meg kell találnom Harry-t. Gondolom ivott már eleget, és kiakadt, hogy táncoltam Louis-val. 
- És én mit csináljak addig? Mert ha most visszamegyek, Louis egyből keresni kezd téged. 
- Nem tudom. Maradj itt.
- Meddig? Mert ha megint két órát távol leszel, akkor hozz nekem egy üveg pezsgőt.
- Jó. – bólintottam – Ne mozdulj! 
Otthagytam, majd pár pillanat múlva egy üveg pezsgővel, és Liam-mel tértem vissza.
- Bontsd ki! – adtam a fiú kezébe a pezsgőt. 
- Hát ő? – súgta oda Vic.
- Téged keresett. Azt mondtam, hogy kicsit levegőzöl. Azt mondta, hogy veled tart. Hajrá! – kacsintottam rá, majd otthagytam őket. 
Felsiettem a lépcsőn, és egyből benyitottam Harry szobájába. A földön ült, mellette pedig ott hevert egy üveg whisky, de szerencsére nem sok hiányzott belőle. Bezártam magam mögött az ajtót, és leültem vele szembe. 
- Miért duzzogsz itt magadba? 
- Nem duzzogok! – felelte morcos hangon. 
- Dehogynem. – nevettem rá, és megfogtam a kezét, de ő elrántotta – Most mi a baj? 
- Semmi. 
- Azért vagy ilyen, mert táncoltam vele? – a kérdésemre csak megvonta a vállát, és megfogta az üveget, de én kivettem a kezéből – Mit tehettem volna? 
- Mondjuk, nem táncolsz vele?
- Harry! Ezentúl mindig ez lesz? Megbeszéltük, hogy minden úgy marad, mint régen. Én megpróbálom elérni, hogy ne érdekeljem Louis-t. 
- Ahhoz képest…
- Ahhoz képest mi? – vágtam a szavába – Téged szeretlek! Érted? Csak téged, és ezen senki, és semmi nem változtathat.
- Én is szeretlek! – nézett végre rám megenyhülve, és magához húzott.
- Tudom. – mosolyogtam.
- Itt alszol? – kérdezte, miközben simogatta az arcomat. 
- Nem tudom. Ha nem alszik itt a fél vendégsereg, akkor lehet. 
- Úgy értem, hogy itt, velem, ebben a szobában. 
- És mit mondok a többieknek? 
- Majd kitalálunk valamit. 
- Jó. Mondjuk Vic-nek el kellett mondanom. 
- Mi? 
- Sajnálom, muszáj volt. Ő mentett ki Louis-tól, hogy utánad tudjak jönni. 
- Jól van. Nem baj. – puszilta meg a fejem búbját.
- Menjünk le, oké? 
- Ne már! Maradjunk itt örökre.
- Jó is lenne! – mosolyogtam – De gyere, menjünk, és nem muszáj ám kerülnöd odalent. Attól, hogy mellettem vagy, és beszélgetünk, még senkinek sem fogja azt gondolni, hogy van köztünk valami. 
- Oké. Akkor viszont el sem mozdulok mellőled.
- Menjünk! – megfogtam a kezét, és felhúztam a földről, de ő nem indult el, hanem magához húzott, és megcsókolt. Majd szinte letepert az ágyra, és gyengéden harapdálni kezdte a bőrömet. 
- Harry! – toltam el magamtól zihálva – Nem volt elég mára az első kettő? 
- Szerinted? – tovább csókolgatott – Sőt, készülj, mert egész éjjel fent tudok maradni. 
El sem hiszem, hogy mit művel velem. Még a hangjától is elfog a gyönyör, és nem bírok leállni. Fölé kerekedtem, és szinte letéptem a ruháit, majd az én cuccaim is a földön landoltak. Újra megtörtént, és újra ugyan olyan jó volt, mint először. Sőt, talán jobb is, ugyanis mind a ketten egyre bátrabbak lettünk. 

2 megjegyzés:

  1. Szia !
    MOST KÉRDEZEK VALAMIT ! DIREKT KÍNZOL ????? Olyan gonosz tudsz néha lenni... Na jó nem vagy az :) Sok(k)... Sokkot kaptam !!! Még azt is elérted nálam, hogy még a kezem is remeg meg írni is alig birok és mi lesz ha elkezdem írni a következő részt a blogomhoz !!?? Nem tudok lenyugodni kicsit összezavarodtam... Nem is kicsit ! :) ♥ Fel kell fogjam. Akkor most bujdosni fognak vagy mi ? Azt se tudom mit írjak :P XĐ Lehet megártott az a kis forralt bor amit nem rég ittam.. ISTENI. Mármint a bor meg a blog is. Na nem húzom az időt ! Akkor most mi lesz Lou-al ? Remélem Vic és Liam összejönnek :) Nincs más írni valóm azt hiszem... Mikor jön a következő ? Várom !
    Dorcsi ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia :) háhááááá :D minden nap sokkollak :D Vic és Liam is kap most egy kevéske szerepet ;) sajnos már nincs sok hátra, és jön pár bonyodalom is, de megígérem, hogy lesz még egy-két sokk ;)
      holnap jön a rész :)

      Törlés