2013. november 10., vasárnap

18. fejezet: Boldog család

Sziasztok! Meghoztam a mai fejezetet is, remélem, hogy legalább annyira tetszik majd, mint az eddigiek. Én nagyon szeretem, főleg a végét.
Köszönöm a támogatást, a pipákat, és a szép szavakat! Most nem is húznám tovább a szót. Jó olvasást! Várom a véleményeket! ;)

Reggel korán keltem, másokkal ellentétben, ugyanis valamiért soha nem tudtam sokáig aludni, ha előző éjszaka ittam. Na nem mintha ez olyan sűrűn előfordult volna. Első dolgom az volt, hogy a konyha felé vettem az irányt, és megittam egy hatalmas pohár szénsavmentes ásványvizet, ugyanis szinte porzott a vesém. Lehuppantam a kanapéra, és bekapcsoltam a tévét, ahol éppen valami sztárokkal foglalkozó műsor ment. Ki volt az első, akivel szemközt néztem? Harry-vel, Louis-val, aztán magammal. 
Nem akartam, hogy az egész ház harsogjon, ezért csak egy kis hangot adtam rá, de így is jól hallottam a fiatal, és felettébb jóképű műsorvezető hangját.

- Ahogy az a riportereink felvételei mutatják, a Dream Team, és a One Direction tegnap este együtt bulizott. A bárba a csinos Olivia Wilson jól láthatóan Louis Tomlinson-nal érkezett, míg távozni többen is Harry Styles-szal látták kézen fogva. Felmerül hát újra a kérdés, hogy…

Csengettek, és talán jobb is volt, minthogy megint végighallgassam az idióta kitalációkat. Levettem a hangot a tévéről, és az ajtóhoz siettem, mielőtt még a csengő felriasztja a lányokat. 
- Jó reggelt. – szólt a futárruhás fiatal fiú.
- Jó reggelt. 
- Olivia Wilson? – olvasta fel a nevemet egy lapról. 
- Itt kérnék egy aláírást. – a kezembe nyomott egy lapot, és egy tollat. Aláfirkantottam a vonalon, majd a kezembe nyomott egy csomagot, és távozott. Visszaültem a kanapéra, és bontogatni kezdtem a küldeményt, ám ekkor megint csengettek. Arra gondoltam, hogy a futár elfelejtett valamit, de mikor megláttam az ajtóban álló embereket, nem akartam hinni a szememnek. 
- Te jó éééééég! – sikoltoztam örömömben, ugyanis anyu, és a két húgom álltak előttem. 
- Szia, kicsim. – köszönt anyu könnyes szemekkel, és egyből a nyakába ugrottam. 
- Hogy kerültök ide? Gyertek be! – terelgettem őket a nappali felé. 
- Meg akartunk lepni téged. A lányok? – nézett körbe a lakásba. 
- Még alszanak. Tegnap sokáig fent voltunk. 
- Ja, mert egész éjjel buliztatok. – szólalt meg Erin, a tizenhárom éves húgom gúnyosan. 
- Tényleg? – anyu szigorúan nézett rám. Nagyon jól tudta, hogy már felnőtt vagyok, de még mindig féltett, és nem szerette soha, ha éjjel kint maradok. 
- Anyuuuu! – néztem rá kérlelően, hogy ne túlozza el a dolgot - Te mit tömsz két pofára? – néztem rá a kisebbik húgomra Isabella-ra, aki még csak négy éves volt. 
- Ezt. – felelte teli szájjal, és a csomagra mutatott, amit nemrég kaptam. Tehát csoki volt benne. Louis fel akar hízlalni? 
- Kitől van? – kérdezte anyu, de Erin megadta helyettem a választ, a mellékelt kártyát lobogtatta.
- A legnagyobb rajongójától. 
- Fogd be! Nem tudom, hogy ki küldte, de ugyan ez az ember, pár napja több száz rózsát küldött. 
- Fiú van a dologban. – mosolygott anyu. 
- Jut eszembe… - szólalt meg ismét Erin, miközben Bella már felfalta a doboz felét – Mi a helyzet a 1D-vel? – a szemében látszott az izgatottság, hiszen ő rettentő nagy fan.
- Mi lenne?
- Kivel jársz? 
- Az engem is érdekelne. – tette hozzá halkan, de mosolyogva anyu. 
- Barátok vagyunk, oké? 
- Azért járkáltok kézen fogva?
- Hugi, te mindig ennyit kérdezősködtél, vagy ilyen régen találkoztunk? 
- Jó reggelt! – szólt egy álmos hang az ajtóból. Vic volt az, és nagy örömmel nézett végig a vendégeken. Anyuhoz szaladt, és megölelte őt, majd a lányokat is. – Jó látni titeket. Mi járatban? 
- Meg akarjuk tudni, hogy Olivia kivel kavar. – szólt nevetve a húgom.
- Erin! – szólt rá anyu, majd válaszolt Vic kérdésére – Hiányzott a kislányom, és úgy gondolom, hogy jól jön most egy kis anyai segítség, így az utolsó héten.
- Az biztos. – bólintottam – Meddig lesztek? 
- Itt maradunk szombatig természetesen. Apád csak aznap jön majd, mert üzleti tárgyaláson van.
- Szuper. – éljenzett Vic – Én ma vásárolni akartam. Ki jön velem?
- Éééééén! – kiáltott fel Erin.
- Vic, ma próba lesz. – szóltam rá, mielőtt még a húgom betáblázná az egész napját. 
- Tudoooom. De csak kettőkor, és addig bőven hazaérünk. – mondta, majd a szobájában vonult, és pár perc múlva már kikenve-kifenve jelent meg az ajtóban, és Erin-nel együtt távoztak. 
- Játszani akarooooook! – jelentette be Bella, amint anyával beszélgetni kezdtünk volna. 
- Mi lenne, ha elmennénk egyet sétálni. Nem messze pedig van egy park, ahol tudunk játszani. – fordultam felé, de inkább anyához intéztem a kérdésemet. 
- Menjetek csak! Én meg főzök valami finom ebédet nektek. Gondolom, nem nagyon ettetek házi kosztot. 
- Hát nem. – ismertem be. 
A szobámba menet megfésültem a hajamat, és kontyba kötöttem. Sminket nem raktam fel, elvégre csak a húgommal megyek sétálni. Ruhának pedig egy egyszerű farmert, és egy fekete pulcsit választottam. 
- Mehetünk is! – jelentettem ki, miközben az egyik kopott dorgómba passzíroztam a lábamat – Biztos nem jössz?
- Nem. Menjetek csak. – intett anyu. 
- Oké. Szerintem, hamarosan felkel Tracy is, legalább nem unatkozol. Majd jövünk! – kiáltottam, és kézen fogtam a húgomat. Kiléptünk az ajtón, ahol szembe találtam magam a legjobb látvánnyal, amit valaha is láttam korán reggel. 
- Szia. – csillant fel a szeme, és mikor meglátta, hogy nem vagyunk egyedül, a húgomhoz fordult: - És szia neked is, kishölgy. 
- Nem vagyok kicsi. Én már nagy vagyok. – válaszolt neki a ”kishölgy” felhúzott orral. 
- Óóóóó. Bocsánat, nagylány. – javította ki magát nevetve, és ez már Bella-nak is jobban tetszett, és egyből folytatta a csacsogást:
- Eljössz velünk sétálni?
- Hát persze. – kérdőn nézett rám, hogy én mit szólok az ötlethez, mire egyből bólintottam.
- A te képeiddel van tele a nővérem szobája. 
- Tessék? – nézett rám érdeklődően. 
- Nem az enyém. – szóltam közbe gyorsan – Van még egy húgom. 
- Aha. Már azt hittem, hogy… - kezdte nagyképűen.
- Kuss! – nevettem rá összehúzott szemekkel – Ő Isabella, de csak Bella-nak hívjuk. 
- Én Harry vagyok! – nyújtotta felé a kezét, és Bella megrázta azt. Hihetetlen, hogy mennyire közvetlen vele, pedig nagyon félénk kislány. - Tudtad, hogy a Bella azt jelenti, hogy szép? 
- Tényleg? – a húgom nagy, kerek, érdeklődő, és csodálkozó szemekkel nézett rá. 
- Bizony, és nagyon illik rád, mert nagyon szép vagy. 
- De Olivia is nagyon szép. – társalog tovább a kezemet szorongató kislány.
- Igen! – Harry egy kicsit zavartan, de a szemembe néz – Olivia gyönyörű. 
Ahogy kimondta, éreztem, hogy elvörösödök, ezért inkább elkezdtem nézni az autókat, amik elsuhantak mellettünk. Csak arra lettem figyelmes, hogy Bella közelebb húz Harry felé, és megfogja az ő kezét is. Komolyan, ha nem ismernének minket az emberek, azt hinnék, hogy egy boldog család vagyunk.

6 megjegyzés:

  1. Jaj de cuki rész lett ! ;) Kövit gyorsaaan! Xx

    VálaszTörlés
  2. Nagyon aranyos rész lett. :) Siess a következővel! xx

    VálaszTörlés
  3. Ohhh! Ez nagyon cuki rész volt. Mikor akarod őket végre összehozni? xDD Én már nagyon várom. :P Siess a kövivel!
    xxxxx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hááááááát. nem szeretnék semmit elárulni, de talán hamarosan ;)

      Törlés